Kilencedik fejezet

Mivel Voldemort nem jött, Novemberben visszaszivárogtak a diákok, de még mindig voltak minisztériumi emberek.  Ginny hasa kicsit kerekedett. Amikor anyáék megtudták, szörnyű idegesek lettek. De beletörődtek, hisz szeretik Harryt. (és Ginnyt is)

December 5. Csütörtök

A diákok kezdték megtudni, hogy Harry és Ginny szülők lesznek és összeházasodnak. Felkérték Dumbledore-t, hogy legyen ő a pap. Örömmel elvállalta.

- Szerintem Malfoy féltékeny lesz Harryre. – mondtam Ginnynek.

- Szerintem nem. Cikizni fogja, de nem lesz féltékeny. – felelte.

- Fogadjunk.

- Oké. Miben?

- Ha vesztek, elmondom a legnagyobb titkom.

- És ha nyersz? Amit kétlek...

- Ha nyerek, a gyereket Ronnak fogod elnevezni.

- És ha lány lesz? – kérdezte.

- Akkor legyen Tessy.

- Oké.

- Nem félsz? – csodálkoztam.

- Nem. Tegyünk még hozzá. Ha nyerek, elmondom Hermionének a Fredes esetet, ami szintén fogadásból történt...

- NE! – sóhajtottam.

- Félsz? – nézett rám kárörvendve.

- Én? Dehogy is.

- Milyen eset Freddel? – kérdezte Harry.

- Megtudjátok. – mosolygott a hugi.

December 14. Szombat

Ma megérkezett Malfoy. Értesült Harryékről. És nem volt féltékeny! Csak gúnyos megjegyzéseket tett a gyerekre. Hogy lehetek ennyire rossz fogadó???

Ginny, Harry és Herm a Nagyteremben volt.

- Hell, Ron – mondta Harry – milyen volt a büntetőmunka a jóslástanteremben?

Ki kellet takarítanom, mert Trewleney észrevette, hogy alszom órán.

- Pocsék – feleltem. Harry vigyorogva továbbállt. Ment McGalagonyhoz. Megszólalt Ginny.

- Engedékeny leszek, Ron. Tartsd meg a titkod.

- Kösz.

- De elmondom az esetet Freddel.

- NE, Ginny! – kértem.

- DE. Figyelj, Hermione. Szóval egyszer Fred és Ron fogadtak, hogy George összejön-e Katie Bell-lel. Ron kizártnak tartotta. De összejöttek.

- Mi volt a tét? – kérdezte Herm.

- Ha Fred nyer, akkor rátetovál valamit Ron fenekére.

- És ha veszt?

- Akkor Ron befesti Fred haját szőkére. Amilyen Malfoynak.

- De miért pont pókot tetovált rá Fred? – kérdezte újra Hermione.

- Mert Ron halálosan fél a pókoktól, és... Várjunk egy percre! – ránézett az elpiruló Hermionéra és rám. – honnan tudod, hogy pók? Egy szóval sem mondtam....

Én olyan vörös lehettem, mint a hajam. KB.

- Te láttad? – kérdezte húgom Hermet. – Ti akkor....?

- Igen – feleltem. – Ez volt a titkom is...

- De akkor Hermione, vége az álmaidnak.

- Nem, Ginny. A bátyád az álmom. – mondta Herm, majd adott egy csókot.

Harry is visszajött.

- Miről maradtam le?

- Hermione és Ron..... szóval igen.

Harry ránk nézett.

- Hol? Mikor?

Most Herm válaszolt.

- Szeptember 4-én, a Szükség Szobájában.

- Ilyen jó a memóriád?

- Minden fontosat megjegyzek, már igazán tudhatnád...

Nevettünk. Ekkor minden sötét lett, a Nagyterem tele lett Halálfalókkal.

A terem közepén ott termett Voldemort.

- A lány élve kell!  - kiáltotta.

Harry Ginny elé ugrott.

- Ne bántsa Ginnyt!

- Nyugodj meg, Potter, nem a szerelmedért, sőt még nem is a Te gyerekedért jöttem. Ők majd legközelebb.

Hermione felé fordult.

- Ő kell nekem!

Ekkor megérkeztek a Főnix Rendjések és Dumbledore.

- Dumbledore? – Voldemort meglepődött.

- Igen, még élek. Hagyd békén a diákjaimat Tom!

- Bolond vénember! – kiáltotta Voldemort. Intett, és az összes diák egy temetőben találta magát.

- Hol van Dumbledore? – kérdezte Herm.

- A Roxfortban. Itt nem talál meg.

- Mit akar tenni, Tom? – érdeklődött tovább.

- Minek hívtál? Kis sárvérű! De nem baj. Akárhonnan is vagy, nagyon fontos vagy nekem.

- Minek, maga gonosz kígyóürülék? – fakadtam ki.

- Az egyik Weasley! – hörgött a Nagyúr. – Az apa! Maga is fontos volt néhány hónapja, de most már nem kell!

- Mi? – kiáltottam.

- Már csak a gyereke kell, Weasley! Meg a gyereke anyja! – megint intett és Herm odarepült egy szobor karjába, ahol 3 éve Harry is volt.

- Miről beszél ez? – felugrottam, de a többi Halálfaló lebilincselt. Voldemort felhörgött.

- Kislány! Még nem mondta el, hogy maga terhes? – fordult Hermionéhoz.

- Mi? – most Hermione fakadt ki.

- Mi? – kérdeztem én is. – Hermione, te terhes vagy?

- Nem! – mondta. Voldemort még hangosabban nevetett.

- Dehogyisnem. 3 hónapja!!!

- ÉN NEM VAGYOK TERHES! – kiabálta Hermione. – Igaz, hogy 3 hónapja együtt voltam Ronnal, de nem vagyok terhes! Hányszor mondjam még?

- Komolyan? Egész biztosan? – a Nagyúr most először hibázott.

Rájött, hogy a levélre egy olyan bűbájt szórt, ami akkor világít, amikor a személy éppen azt  csinálja. De nem a terhességet mutatja meg. Nagyon dühös lett magára. Nagy léptekkel odament Hermionéhoz és Hermione csuklóját megvágta a pálcájával. Herm felsikoltott és elájult. Alatta egy bájital volt egy nagy üstben. A vére egyenesen belefolyt a lébe.

- Hagyja békén! – kiáltottam.

- Csak ha én akarom!

Hermione éledezni kezdett. Ekkor Voldemort ráfogta a pálcáját:

- Crucio!

- Ne! – kiáltja Ginny. Késő Hermione rázkódik, kínlódik. Szörnyű látvány!

- Engedje el! – így Harry – engem kínozzon, ne Hermionét! Ő a leggyengébb!

Abbamaradt az átok.

- Igen, Potter, ő a leggyengébb. Ugyanis mugli, hiába ér többet, mint egy aranyvérű.

- Miért csinálja ezt? – sírt Ginny.

- Hogy miért? Azért kedves, mert ő is mugli, mint én! És Harry is az. Granger és Weasley gyermeke segített volna halhatatlanná tenni engem, mert az ő vérük Campola Motis ! Ami annyit tesz, hogy egy csak aranyvérű és egy mugli keveredése. Ez nálad, Harry nem volt meg, a te apád aranyvérű volt. Hermione egyik rokona sem volt soha varázsló vagy boszorkány! De nem lett terhes!  Tarantallegra!

Újra Herminéra fogta a pácáját, aki vad táncba kezdett. Láttam, hogy Herm a pálcájáért nyúl és elkiáltja magát:

-Transportus veno!

Tudjukki háta mögé került és megint mondott valamit:

- Invito Fawkes!

Abban a pillanatban ott termett Dumbledore főnixe és maga a professzor is egy seregnyi aurorral.

- Vége a játszmának, Tom! – mondja.

De Voldemort eltűnt az összes Halálfalóval, főzettel, mindennel. Hermione a fáradtságtól elájult.

Mindenki a gyengélkedőn állt sorba. A legsúlyosabb állapotban Herm volt. Nem kelt fel a Stimulá- ra sem. Madame Pomfrey szerint rengeteg vért vesztett és nagyon kimerítette az a néhány kis varázslat. Egész héten virrasztottunk mellette. Vagyis csak én. Harry is rengetegszer bejött, éjjel, de Ginnynek pihennie kell.

- Ron, te is aludj, ha fölébred, szólunk! – mondta egyszer Harry. – azt akarod, hogy egy hullaálmos valakit lásson meg, amikor fölébred? Újra elájul...

Ezzel meggyőztek...

*****

December 23. Hétfő

Ma van Harry és Ginny esküvője. Délután egykor. Már itt van mindenki. Anya, apa, Percy és Penelope, Bill és Fleur, Fred és Angelina, George és Katie, és Charley.

Mind bejöttek Hermhez. Anya hozott valami virágot is.

- Fiam, nem akarsz járni egyet? – kérdezte apa.

- Nem, itt akarok lenni, amikor felébred!

*****

Amikor a Weasley család kiment a gyengélkedőről, Mr. Weasley halkan megjegyezte:

- Szegény Ron, lassan összeesik a fáradtságtól. Mindene az a kislány!

Eközben lent a Nagyteremben Harry és Ginny lázasan készült az esküvőre.

- Harry, annyira izgulok!

- Én is, Ginny. – magához ölelte a lányt.

- Szegény Ron.

- Igen, nagyon szereti Hermionét, azt hiszi, az ő hibája.

- Miért? Senki nem tudta volna megakadályozni...

- Nem amiatt – rázta a fejét Harry.

- Hanem?

- Mert amiért megtámadták Hermet, az oka a nemlétező kisbabája volt. És Ron is benne volt, hogy Voldemort ezt higgye.

- Szegény Ron...

*****

Minden az ÉN hibám... Ha nem akartam volna annyira... Még most is ébren lenne.

- Herm, szeretlek. Nem akarom, hogy meghalj! – és elkezdtem sírni. Mint egy lány! Lehajtottam a fejem az ágyra. Meghallottam a legkedvesebb hangot a világon.

- Én is szeretlek, Roncimonci...

Felkaptam a fejem.

- He...Hermione! – nem törődtem vele, hogy Roncimoncinak hívott, tőle még ezt is elviselem.

- Mi történt velem? – kérdezte.

- Jaj, Herm! – megöleltem. Ő megcsókolt.

- Komolyan Ron. Mi történt velem?

Elmagyaráztam neki. Már emlékezett.  Észrevétlenül kimentünk a gyengélkedőről és bementünk a klubhelységbe.