Tizedik fejezet

Már mindenki a Nagyteremben volt. Hermmel fölszaladtunk a szobába, vagyis a fiúkhoz, vagyis a szobánkba, ahol Herm ruháját őriztük. Fölöltözött. Olyan fura volt, amikor megint hiányos öltözetben láttam... De gyönyörű volt!

Pontban egyre leértünk az ebédlőbe, ami most nagyon szépen fel volt díszítve.

Dumbledore pont elkezdte a beszédet:

- Azért gyűltünk ma össze, hogy tanúi legyünk Harry Po....

Ekkor berohantunk Hermionéval.

- Elnézést professzor, hogy félbeszakítjuk, de mi vagyunk a tanúk! – mondtam.

- Örülök, hogy itt van Mr. Weasley. És Miss Granger!

Ginny és Herm megölelték egymást.

- Jó, hogy itt vagy! – súgta neki a húgom.

- Akkor folytatjuk – szólt Dumbledore – Harry, akarod-e az itt megjelent Virgina Weasley-t feleségedül?

- Még szép, hogy akarja – súgtam Hermnek.

- Akarom – mondta Harry.

- És te, Virginia, akarod –e az itt megjelent Harry Pottert férjedül?

- Akarom – felelte Ginny.

- Akinek bárminemű tudása van arról, hogy e varázsló és boszorkány nem lehet egymásé, szóljon most, vagy hallgasson örökre!

Öt perc néma csend.

- Akkor Harry Pottert és Ginny Weasleyt házastársnak nyilvánítom!  Megcsókolhatja a menyasszonyt!

Megcsókolta. Ginny eldobta a csokrot. Ki kapta el? Hát én! Fred bekiáltott:

- Én is nősülni akarok! Angelina, hozzám jössz?

Angelina elpirult.

- Igen.

Tapsvihar. Jött a buli, a tánc. Nagyon jó volt a kaja.

December 24. Kedd

Ma mindenki délig aludt. Kivéve Hermionét. Ő a RAVASZ-ra készült. Alig jött ki a gyengélkedőről, máris tanul. 11 után, amikor vissza akartam menni aludni a wc után, megláttam, hogy a könyvek fölött gubbaszt.  Közelebb menve észrevettem, hogy alszik. Hát igen. Este kiütötte magát. Jobb ha nem mondom el neki, mennyit ivott...

Felébresztettem.

- Boldog Karácsonyt!

- Neked is. De miért fekszel rajtam? Nem mintha nem lenne jó, de...

Lemásztam róla.

- Tanultál. Vagy nem?

- De. De este eléggé kiütöttem magam – mondta. – Hány üveggel ittam? 5 vagy 6?

- 15 – sóhajtottam.

- Szent Merlin! Ugye nem csináltam mást?

- Nem – mondtam. Sajnos  - de legközelebb ne igyál annyit.

- Megígérem.

Meghallottuk Ginny sikoltását. Pizsamában kirohantunk a folyosóra. Ott volt Voldemort. Miért a legjobbkor tud közbeavatkozni?

- Meghalsz, Harry Potter! – kiáltotta.

- Tom. Mit keresel itt? Ez az én iskolám! – megjelent Dumbledore is.

- Vénember, maga egy senki! Mindenkit megölök. Beleértve a kis kedvencét is, Pottert!

- Hagyja békén Harryt – rohant Ginnyhez Hermione.

- Nocsak, a kis mugli. Segítségeddel halhatatlan leszek. A véredből előállítottam egy bájitalt. – előhúzott egy kis üvegcsét és megitta.  Piros fény tört elő belőle, majd Voldemort testéből egy fehér – miért nem fekete? - lélek szállt ki. Hermionéba meg be. Hermione megremegett, majd a lélek kiszállt belőle, vissza Voldemortba.

- Most a lányban van lelkem egy része. Ha meghalok, a lányt is meg kell ölni, mert benne élek tovább.

Ezalatt Harry Voldemort mögé lopózott.

- Nem félek tőled Denem!

Voldemort megfordult. Harry gyorsabb volt.

- Avada kadevra!

Voldemort eltűnt. Örökre. Hermione is holtan esett össze. Ginny, én és Harry odafutottunk hozzá. A Halálfalók elmenekültek.

- Ron – kezdte Harry – én nem akartam megölni Hermet.

- Nem halt meg. – szólt egy hang.

- Piton – néztem rá. – Mit keres itt? Segített Voldemortnak!

- Nyugodjon meg Weasley – mondta Dumbledore – Perselus velünk van.

Neki köszönheti, hogy Miss Granger még életben van.

- Hogyhogy?

- Voldemort megszerezte a halhatatlanságához szükséges bájitalt. Perselus velünk van. Elvitte neki a hozzávalókat.  De mivel Hermione nem várt gyermeket, a vére semmit sem ért. Ellenkezőleg. Vegyítve Harry vérével, Voldemort legyengült. Ezért tudta Harry megölni. Stimula!  - rámutatott Hermionéra, aki rögtön fölébredt.

- Igaz, hogy Voldemort szelleme járt Granger kisasszonyban, de nincs benne a lelke. Nehézségeket okoz majd, hogy Hermione hajlamosabb lesz szellemek befogadására.

- Mi? – kérdezte Ginny.

- Előfordulhat, hogy ez erősebb szellemek beleköltöztek a testébe, de egy egyszerű bűbájjal ki lehet űzni a potya lelkeket. Mellesleg BOLDOG KARÁCSONYT! Lehet boldog, hisz megszabadultunk Voldemorttól!

Az egész Roxfort ünnepelt. Anya, apa és a többiek mind nagyon boldogok voltak. Azon az estén volt még egy buli, Harrynek és Ginnynek. Én inkább fölmentem a klubhelységbe. Valaki követett. Hermione volt az.

Felmentünk a férfi-területű szobába. Ledőltünk az ágyamra és csókolóztunk. Már megint azt éreztem, hogy akarom őt, de mégis felültem.

- Mi az? – kérdezte Herm. – Ne mondd, hogy fáj a fejed...

- Nem is mondom. Azt sem, hogy nem akarok veled lefeküdni, csak, mást szeretnék. Mondanom kell vagyis kérdeznem kell valamit. – nagyon izgultam.

- Mondd, nagyon izgatottá tettél.

- Pillanat.

- Mi lehetne jobb az előbb említettnél? – kérdezte szemrehányó hangon. Ha tudná.....

Mindjárt megtudja. Így kiböktem.

- Hozzám jössz feleségül?

Hermione megdermedt.

- Én...én...meglepődtem....

Elővettem egy kis dobozt, letérdeltem és felpattintottam a fedelet. Egy kis gyűrű volt benne sellő felirattal. Nem tudom, miért ezt vettem meg... Magabiztosabban megkérdeztem:

- Hermione Granger. Akarsz a feleségem lenni?

Herm a könnyeivel küszködött, de végül megszólalt.

- Hogyne akarnék!

Ráhúztam a gyűrűt, amit Roxmortsban vettem még a múlt héten. Felálltunk és megcsókolt.

- Szeretlek Ronald Weasley! Már azt hittem, soha nem kérsz meg!!! – a falhoz döntött és folytatta – adnom kell valamit!

És olyat csinált, amit még soha. Nem egy egyszerű csók volt. Nem is olyan, amilyet Szeptember 4.-én adott a Szükség Szobájában. Máskor talán undorító lett volna, de most... Leírom már végre: (csak hogy írjam?) szóval nyelvespuszit adott. (Seamus fogalmazta meg egyszer ezt így, amikor ő kapott Hannah About-tól)

- Nem fogadhatom el! – mondtam, és visszaadtam.

- De és neked adom! – ő is visszaadta. És ez így ment. Oda-vissza.

Így talált ránk Harry és Ginny.

- Bocsi – nevetett Harry, azt hittük, most is a Szükség Szobájában vagytok...

Herm megölelte Harryt és Ginnyt.

- Férjhez megyek májusban!

- Kihez? – kérdezte a húgom.

- Hahahaha – sértődtem meg. – Hozzám, ki máshoz? De a május még nem volt megbeszélve...

Az esküvői előkészületek rendben mentek, nekem is találtunk gyűrűt. Belevésték azt, hogy Herm.

Anya és apa már számítottak még egy esküvőre, beszéltek Dumbledorral is.

Összenéztem Hermmel.

- Elnézést Dumbledore professzor, de mi azt szeretnénk, ha Lupin professzor adna össze minket. – mondta jegyesem.

- Semmi akadálya. De miért ő?

- Jót tesz neki a társaság, professzor. – feleltem és elnevettük magunkat Hermmel.

- De azért a Professzor készüljön fel, hogy össze kell adnia még valakit! – figyelmeztettem.