A nyár lassan véget ért. Sirius már úgy ahogy kiheverte a Minisztériumban történteket.

- Vajon ki lesz az új SVK tanárunk? – kérdezte Hermione.

- Horatius Lumpslug.

- KI? – nézett Ron Harryre.

- Még nem mondtam? – ámélkodott a fiú.

- Nem, még nem említetted – Hermione is értetlenül nézett.

- Dumbledore - al mentünk hozzá – magyarázta Harry – nekem kellet meggyőznöm, hogy jöjjön vissza a Roxfortba tanítani.

- Miért csak most mondod?

- Most jutott az eszembe.

Az utolsó napokban már senkinek nem volt ideje semmire. Reggel jött egy Minisztériumi autó, és kivitte a családot a pályaudvarra. Ron Hermione és Harry mellett ült, Ginny Harry mellett. Ron egész úton a Hermionét bámulta, aki a változatosság kedvéért Gilderoy Lockhart könyvét olvasta.

Amikor megérkeztek, rohanniuk kellett a vonathoz.

- Szokásos késés – említette Mrs. Weasley.  – Siessetek!

Végre feltették a gyerekeket a vonatra!

- Legyetek jók, vigyázzatok magatokra.... – de már a vonaton levők nem hallották.

- Néha idegesítő – csóválta a fejét Ron.

- Az anyukád, Ron! – Hermione gyilkosan nézett Ronra.

Ginny már eltűnt Deannel.

- Harry, majd mi is megyünk, csak járőröznünk kell – Hermione aggódva nézett rá.

- Semmi gond, elleszek.

Harry megkereste Neville-t és Lunát. Vagyis bement hozzájuk a fülkébe.

- Hogy vagytok?

- Jól, kösz. Te?

- Én is.

- Mindenki kérdezi a Minisztériumi estét – mesélte Neville – a Nagyi büszke rám.

Ekkor benyitottak a fülkébe.

- Harry, Romilda Vane vagyok. Átjössz a fülkénkbe?

- Nem, ők a barátaim.

- Hát akkor szia.

- Még mindig népszerű vagy – sóhajtotta Luna, akinek ez volt az egyetlen mondata eddig.

- Most kiűzi magából a Furkászokat – magyarázta Neville.

- Aha – Harry bólogatott és összenevetett Neville –el. Megérkezett Ron és Hermione is.

- Mindenki faggat a Minisztérumról - nyögte a lány.

- Mi is épp erről beszéltünk – Neville felsóhajtott – nem jó híresnek lenni.

- Malfoy nagyon... bunkó. – Ron is megszólalt.

- Mit csinált? – Harry barátjára nézett.

- Szokásos – Hermione legyintett. – Rákezdett a Sárvérű szövegre. Erre Ron meg akart védeni, de Malfoy neki is beszólt.

- Csak meg akartalak védeni.

- Köszönöm Ronald, de nem kell.

A fiú sértődötten beült a sarokba. Nigel benyitott a fülkébe.

- Harry Potter és Neville Longbottom. Menjenek a 24 A fülkébe.

- Minek?

- Csak átadom az üzenetet.

- Kösz Nigel.

Ketten elindultak a fülkébe.

- Horatius Lumpslug? – Harry benézett az ablakon.

- Az ki?

- Új tanár.

- Harry, Neville! – Lumpslug üdvözölte őket. – Ez a Lump klub. Köszöntelek titeket. Ő Zabini - Mardekár, McLaggen - Griffendél, Ginny - Griffendél, ő Hollóhát. Ismerkedjetek össze! Csupa kis híresség!

Harryt nem igazán érdekelte. Hamar el akart lógni.

- És most Harry Potter mesél. Ginny most mondta el a denevér gumiláb rontás történetét, amiért itt van, de most te mesélj. Sokakat érdekelne a Minisztériumi eset.

- Minden benne van az újságban.

- Nincs valami kiegészíteni való?

- Nincs.

- Neville?

- Nincs.

A Professzor csalódottnak tűnt. Harryt nem érdekelte.

Elengedte őket. Végre.

- Ki volt és mit akart? – támadta le Ron őket, amikor beléptek a fülkébe.

- Lumpslug.

- A tanár?

- Igen – Harry beszámolt barátainak a Lump klubról.

- Ginny is ott volt? – Ron nem hitt a fülének. – A Rontása miatt? Nem hiszem el.

- Öltözzetek talárba – javasolta Hermione.

- Olyan vagy, mint anya – jegyezte meg Ron.

A Roxfort Express megállt az állomáson.

Meghallották Hagrid hangját.

- Elsősök! Ide hozzám!

- Szia Hagrid!

- Ron, Harry, Hermione! Csikócsőr remekül van. Dumbledore megengedte, hogy idehozzam.

- Nagyszerű.

- De Aragog haldoklik – szomorodott el a vadőr.

- Sajnáljuk – mondta Harry.

- A magad nevében beszélj – súgta Ron.

- És Gróp? – Hermione illedelmességből ezt is megkérdezte.

- Remekül van – Hagrid megint mosolygott – Már ki tudja mondani, hogy Roxfort.

- És engem még mindig Herm –nek hív? – kérdezte a lány.

- Igen. De nem nagyon beszél még.

- Hermnek hív? – Ron felnevetett.

- Nem is tudtad? – Harry csodálkozott.

- Nem. Ez jó. Herm. Mostantól így hívlak.

- Ne – Hermione elsápadt. – Akármit megteszek...

Ron kaján vigyorát látva: - Majdnem mindent.

- Egyél meg egy meztelen csigát.

- Soha.

- Szia Herm.

- Hol vannak a kocsik? – Harry szétnézett, de sehol nem látta a theszrálos kocsikat.

- Majdnem elfelejtettem – Hagrid összeszedte az elsősöket.  – Gyalog kell mennetek. Az összes thesztrál beteg. Valami kór vagy ilyesmi.

- Gyalog? – Ron kétségbeesett.

- Félted a zsírpárnáidat.... Roncimonci? – Hermione visszavágott.

- Ne hív így!

- Te se hívj Hermnek jó?

- Jó. Pedig már zsarolhattalak volna... És nem is vagyok hájas! Csupa izom vagyok, ha nem tudnád!!! Ezt miért mondtam, most biztos.. á, hagyjuk...

A Prefektusok vezetésével a diákok gyalog felmentek a kastélyig.

- Ilyen messze van? – Malfoy már nagyon játszotta a haldoklót.

- Szánalmas – sóhajtotta Hermione.

- Mit mondtál Granger? – Malfoy „meggyógyult”. – Nem viszel fel?

- Egy szóval se mondta – kelt a védelmére Ron.

- Akkor nekem kell vinni... – sóhajtotta Malfoy. – De cserébe feljöhetne a szobámba...

- Szállj le róla Malfoy – Ron most már a szemébe nézett.

- Weasley? Te véráruló. – Ron lába elé köpött. – És még én vagyok szánalmas?

Előre robogott.

- Ron, megint mit csináltál? – Hermione ránézett.

- Megvédtelek.

- Tudok vigyázni magamra!

- Igen, amikor kijössz a szobájából, megiszol egy bájitalt és lezuhanyozol...?

Hermione teljes erőből pofon vágta Ront.

- Te is szánalmas vagy... – azzal csatlakozott az előttük haladó Parvati és Lavender pároshoz.

- Igaza van – Harry megveregette barátja vállát.

- Kösz – Ron még mindig az arcát fogta. – amúgy tényleg erős pofonokat osztogat...