Hermione és Ron fanfiction
Hermione és Ron fanfiction
Levél nekem

                     

E-mail címem: zoi_gorog@hotmail.com

Írhattok történeteket, és én szívesen felrakom!!!

 

  Főoldal

szerelemteszt

KÉPEK

KÉPEK2

Vendégkönyv

Videók

Pályázatműveim

Kritikák

Díjaim

Itt reklámozd az oldalad

 

 

 

 
Szavazás
Lezárt szavazások
 

Bűbájok, átkok, idézések

Receptek

Személyek

Szereplők

Szülinapok

 

Rupert Grint

Emma Watson

Daniel Radcliffe

James és Oliver Phelps

Tiana Benjamin

Jessie Cave

 

 

 
Társoldalak

www.stupor.gportal.hu

 
Köszönet

 
css

CSS Codes

 
e
cursor
 
f
 
Boldogság minden áron...
Boldogság minden áron... : Veled teljes az életem

Veled teljes az életem

Ginny Potter  2008.06.27. 12:26

23.

23. fejezet

Veled teljes az életem

A konyhába belépve Hermione felpattan az asztaltól, és elém szalad. Kérdőn vizslat, mire én csak bólintok. Megkönnyebbülve sóhajt fel, és átölel. Az ebédig lévő időt sétálással töltjük el, ugyanis odakinn gyönyörű az idő. Kéz a kézben sétálunk a házunktól nem messze lévő tó partján. Hirtelen megáll, és csak mered maga elé.
- Baj van? – kérdezem.
- Nem... De nézd! Milyen gyönyörű! – sóhajtja, és valóban. A távolban élénkzöld fűvel borított lankás domboldalak látszanak, messzebb néhány fűzfa lengedezik a szélben. Az ég kék, egy felhőt sem látni, és olyan csönd van. Semmit sem hallani, csak azt, ahogy Hermione mellettem szuszog.
- Igen, az – mondom, és megköszörülöm a torkom.
- Figyelj, Ron! Én, ha... Szóval ha majd lesz egy házunk... Egyszer, valamikor... Én ilyen szép helyen szeretnék lakni. Nem egy zsúfolt belvárosban, ahol csak az autók dudálását hallod, és minden reggel a villamos ébreszt fel... – Idegesen az ajkába harap. – Tudom, hogy te a városban dolgozol, de behoppanálni nem nagydolog. De ha te... Máshol szeretnél... Bent a városban, persze megértem, csak gondoltam, elmondom az én véleményemet is. – Szégyenlősen lesüti a szemét, és elfordítja a fejét a másik irányba.
- Ugyan! – kezdem kedvesen. – Ha te ezt szeretnéd...
- De én nem akarom, hogy miattam...
- Csss! – teszem az ujjamat a szájára. – Én sem szeretnék egy piszkos, hangos városban élni. – Megkönnyebbülten sóhajt fel, és szorosan átölel.
- Szeretlek! – suttogja a fülembe, és szorosabbra fonja kezeit a nyakam körül.
- Én is téged! – válaszolom, és még hosszan, hosszan ölelném, ha nem kezdene el harangozni a legközelebbi falu temploma, ami számunkra az ebédet jelenti...

*

Pár órával később már teli pocakkal fekszünk az ágyunkon, és lágyan simogatom Hermione felkarját, ami egészen kicsit hozzám ér. Csendben merengünk az élet nagy dolgain, amikor drága egyetlenem, egy erőteljesebb lökéssel felém tornázza magát, két lábát átveti rajtam, mintha letámadna, és széles vigyorral vizslat onnan fentről. Meghökkenve nézek rá, majd szélesen elmosolyodok. Lassan fölém hajol, és lágy csókot lehel a számra. Kicsit visszahúzódik, de amennyire nyakizmaim engedik, fölemelem a fejem, és visszacsókolom. Kezeim az arcára siklanak, majd a hajába. Szerelmesen simogatja a vállaimat, és a mellkasom, míg én áttérek a derekára. Csókcsatánk kezd egyre szenvedélyesebbé válni, és úgy kell néha megállnunk, hogy pár másodpercig szívjuk magunkba az oxigéndús levegőt. Egy ilyen pillanatban lágyan simítok Hermione füle mögé egy szemébe lógó hajtincset, mire elmosolyodik.
- Az utóbbi időben annyira hiányoztál... – suttogja.
- Tudom... És ne haragudj! – válaszolom, és újra megcsókolom. Gondolom, hogy ő még folytatta volna ezt a kissé számonkérő beszélgetést, de megadóan engedi át magát valami sokkal jobbnak. Teljesen belemelegedek a dologba, és már húznám le a felsőjét, amikor valami másba ütközik a kezem. És ez a pocakja. Itt úszik be a terhes Hermione képe az agyamba, és muszáj vagyok leállítani magam, az orvosok ugyanis már nem ajánlják ennyi hónaposan... Így inkább csak végigsimítok a hátán, és próbálom lassan oldalra fordítani. Látom rajta, hogy ő is szerette volna, de egy gyermek sok lemondással jár. Szorosan melléfekszek, és magamhoz ölelem. Felemeli a fejét, és tekintetét a szemeimbe fúrja. Elszántan néz, de ugyanakkor árad belőle a szeretet. Az, hogy mi összetartozunk, és ezt mindketten tudjuk. Szeretjük egymást. Lágyan elmosolyodik, mikor kezem akaratlanul is a hasára csúszik. Várakozóan tartom rajta meleg kézfejemet, és csak az apró jelre várok. Mikor megérzem, hogy a kicsi tappancsa egy erőteljes rúgással a tenyerembe boxol, széles mosolyra húzódik a szám. Egész kis ugrabugra kerekedik odabent, mert a rúgások egyre gyakoribbak, és erőteljesebbek. Egy-egy kegyelemdöfés után Hermione arca is fájdalmas grimaszra húzódik.
- Erős gyerek – préseli a fogai között. – Talán ha elvennéd a kezed...- Egy gyors mozdulattal eleget teszek a kérésének, mire arcvonalai megkönnyebbültséget mutatnak. – Nagyon szerethet téged – mondja, és hozzám simul.
- Alig várom, hogy megszülessen – mondom.
- Én is – sóhajtja. – És hogy őszinte legyek, kezd egyre kellemetlenebbé válni ez az állandó cipekedés. Inkább már a kezemben tartanám!
- Pár hét, és így lesz. – Bátorítóan rámosolyodom, és újra egy csókban forrunk össze.
- Ugye nem lesz semmi baj? – Szemében félelem csillan. Értetlenül nézek rá. – Semmi komplikáció... Ron, én annyira félek ettől az egésztől! Nem akarom, hogy baja essen a babának.
- Nem élném túl, ha veletek valami baj történne. Annyira szeretlek benneteket! De – fogok bele bátorítóan -, én érzem, hogy minden rendben lesz. Velünk már nem történhetnek rossz dolgok. Az már nagyon nem lenne fair.
- Jó, hogy ilyen pozitív vagy – mosolyog rám. – Nyugtató hatású. Nem is tudnom, mi lenne velem nélküled!
- Hát még én velem nélküled – vigyorodok el, szorosan magamhoz húzom, és mélyen beszívom az illatát...

*

Egészen addig nem érdekelt, hogy mennyi időt töltöttünk egymás karjaiban fekve az ágyban, amíg be nem furakodott a fejembe Harry délután tett kijelentése, mely szerint este meglátogat minket. Pontosabban Ginnyt. Hirtelen felpattanok az ágyból, mire Hermione reflexszerűen nyújtja felém a kezét. Arcán csodálkozást látok, és szomorúan lebiggyeszti a száját, mikor látja, hogy elindulok az ajtó felé. Szívesen maradnék mellette, de muszáj megtudnom, hogy itt van-e már Harry. Gyorsan letrappolok a lépcsőn, és benyitok a konyhába.
- Anya! – kiáltom. – Ginny hol...? – hirtelen megakadok, mikor meglátom Harryt a bejárati ajtónál.
- Most jöttél, vagy most mész? – kérdezem idegesen, mire sóhajtva lehajtja a fejét.
- Bárcsak már mennék! Sajnos még csak most érkeztem. Merre van?
- Nem tudom. Legutóbb az ebédnél láttam. Talán a szobájában van...
- Áh, Mrs. Weasley! – köszönti Harry anyát.
- Harry, kis drágám! Ginnyhez jöttél? – Harry nagyot nyel, és akadozva válaszol.
- I-igen.
- A szobájában van. Nyugodtan menj fel!
- Köszönöm – válaszolja Harry, és elindul a lépcsőkön. Gyorsan a nyomába eredek, és megállítom.
- Várj már! Biztos meggondoltad? Tényleg ezt akarod?
- Nem tehetek mást, Ron. Nem hazudhatok. – Szomorúan bólintok, és folytatjuk utunkat. Hirtelen azonban kicsapódik egy ajtó, és egy vörös hajzuhatag Harry nyakába borul.
- Harry! – sikoltja Ginny. – Szia! De örülök, hogy látlak! – Szerelmes csókot nyom Harry szájára, majd a szemeibe néz. A fiú fájdalmas fintorral áll, és csak mered maga elé. – Valami baj van? – Ginny rátapint a lényegre. – Mi-mi történt? – Megijed. – Mondd már! – felemeli a hangját, és megmarkolja Harry felkarját.
- Azt hiszem, jobb lenne, ha ezt csak négyszemközt beszélnénk meg. – Ginny szája lefelé görbül, és szemei megtelnek könnyel.
- Te... Te most szakítani akarsz?
- Ron, kérlek, hagyj minket magunkra! – Harry hangja nyugodt, egyáltalán nem szomorú, csak egyszerűen semleges. Szomorúan odébbállok, és visszasétálok a szobánkba. Még utoljára visszafordulok, és látom, hogy Ginny a szája elé kapja a kezét, és lefehéredik, szeméből pedig hatalmas könnycseppek potyognak...

*

Miután otthagytam Harryéket, visszamentem Hermionéhoz, aki persze kifaggatott a hirtelen távozásom okáról. Mivel a dolog már megtörtént, mindenről beszámoltam neki, mire ez volt a véleménye:
- Szakított vele? – Arcán láttam az őszinte csodálkozást, és azt, hogy nem érti Harryt. – Én azt hittem, velük minden rendben van.
- Én is – teszem hozzá. – De úgy látszik mindketten tévedtünk.

*

Este a vacsoránál anya meglepetten tapasztalja, hogy Harry nem maradt.
- Sürgős dolga volt? – érdeklődik kedvesen. – Azt hittem, itt fog aludni. Na mindegy. – Összenézünk Hermionéval, de úgy gondoljuk, Ginny feladata közölni anyával a tényeket.
- Ginny! Gyere vacsorázni!
- Deb vadok éhes! – hallatszik fentről.
- Beteg vagy, kislányom? – Anya azonnal elindul felfelé a lépcsőn, hogy utánajárjon a dolognak. Csöndben várjuk a fejleményeket, majd meghalljuk anya kiáltását. – Szakított veled? Azok után ami kettőtökkel történt csak úgy eldobott magától? – Ginny reagálását nem halljuk, így csak akkor kapjuk fel a fejünket, amikor anya dühösen lecsörtet a lépcsőn. – Én mindig annyira becsültem Harryt, amiatt, amit átélt, ahogy küzdött, de ez.... Ez egyszerűen felfoghatatlan! Az én kis Ginnymet csak így!
- Anya, Harry már nem szereti Ginnyt – vetem közbe.
- Butaság! – horkan fel. – A szerelem nem tart örökké, ezt ti is tudjátok. Van az a bizonyos mindent elsöprő érzés, amit először érzünk, de az nem tart örökké. Elmúlik, és már más tartja össze az embereket. Egyszerűen tudják, hogy összetartoznak. Azt hittem, Harry egyszer majd elveszi Ginnyt.
- Mi is azt hittük – szól Hermione. – Miután elvesztették a babát, azt hittem, hogy egy életük végéig tartó kapocs alakult ki köztük.
- Nagyot csalódtam Harryben. Nem is tudom, mikor csalódtam utoljára valakiben ekkorát – csóválja a fejét anya, és elénk teszi a vacsorát.

*

Másnap reggel korán felébredek, és az órára pillantva szomorúan állapítom meg, hogy bizony fel kell kelnem, és mennem kell dolgozni. Hermione édesdeden alszik mellettem, és majdnem fel is ébred, mikor megpróbálok kibújni a kezei közül. A fürdőszobában nem időzöm sokat, gyorsan bekapok valamit, és dehoppanálok az Abszol útra. Sietős léptekkel hamar a bolt közelébe kerülök, amikor Harrybe ütközöm.
- Szia! – üdvözlöm.
- Szia! Mész dolgozni? Első nap? – vigyorodik el, és barátian hátba vereget.
- Igen. Ami azt illeti kicsit ideges vagyok, de egyszerre büszke is. Végre van munkám!
- Nem semmi, hogy ilyen könnyen sikerült. – Kínos csönd. Mindketten érezzük, hogy mondanunk kellene valamit, de nem találjuk a szavakat. Végül Harry erőt vesz magán: - És... Hogy van Ginny? – lesüti a szemét, mintha félne a választól, vagy tőlem?!
- Telesírja a párnáját. De gondolom, tudtad, hogy ez lesz.
- Hát sejtettem... – válaszolja halkan.
- Anya nagyon kiakadt. Azt mondta, csalódott benned.
- Megértem. Hisz az egyetlen lányáról van szó. De nem hazudhattam... – teszi hozzá szinte csak magának. Szomorúan futtatja végig a tekintetét a kirakatokon.
- Úgy tűnsz, mint aki megbánta – jegyzem meg.
- Nem az... Csak... Nekem Ginny olyan volt, mint egy istennő, és azt hittem, vele fogom leélni az életem. Számomra ez ugyanúgy fáj, mint neki.
- De hát te hagytad el őt! Ha ez ilyen szörnyű, minek tetted?
- Figyelj, Ron. Lehet, hogy már nem szeretem, de kötődöm hozzá. Az együtt eltöltött emlékek nem fognak kitörlődni. Ez nem így megy... Majd túlteszem magam. Csak kell egy kis idő.
- Értem. – Igazából nem teljesen, de mennem kell. – Most mennem kell. Mr. Carl már...
- Vár téged. Persze, menj csak! – Elköszön, és sietős léptekkel távozik. Én pedig a bolt felé indulok.

*

- Jó reggelt! – köszönök be.
- Jó reggelt, Mr. Weasley! – üdvözöl Mr. Carl. – Nos, ma bedobom a mély vízbe. El kell mennem a délelőtt folyamán. Szerintem nincs túl sok minden elmagyarázni való. Az árakat látja. Jó munkát! – teszi hozzá, és még mielőtt felocsúdhatnék a döbbenetből, magamra hagy. Kissé félénken nézek szét a boltban, és végigsétálok benne. Szemügyre veszem, hogy mit hol találok, és néhány alap dolog árát is megpróbálom memorizálni. Igazán csak akkor ijedek meg, mikor az első vevő belép az ajtón...

*

Öt óra. Vége a mai napnak. Mr. Carl olyan dél körül ért vissza, én pedig akkorra már túl voltam jó pár vevőn. Egy idő után olyan érzésem volt, mintha több éves rutinnal kezelném őket. Felemelő érzés volt! Most pedig annyira boldog vagyok, hogy nemsokára magamhoz ölelhetem Hermionét. Gyorsan az Odú elé hoppanálok, és bevágódom az ajtón.
- Hermione, hazajöttem! – kiáltom, mire egy barna hajzuhatagot látok pizsiben lerobogni a lépcsőn. Boldogan a nyakamba veti magát, és forrón megcsókol.
- Végre! – suttogja, és szorosan hozzám simul. – Azt hittem, sosem érsz haza. Hiányoztál!
- Te is nekem!
- Reggel köszönés nélkül elrobogtál. Mikor felébredtem, fogalmam sem volt, hol vagy – ripakodik rám.
- Nem akartalak felébreszteni – védekezem, mire pajkosan elmosolyodik. – Holnap ígérem, nem hagylak csak úgy ott.
- Helyes! – húzza ki magát. – Na és milyen volt?
- Szuper! Egyből beledobott a mély vízbe, egyedül hagyott délelőtt, de nem volt gond. Mindent simán megoldottam.
- Ez az én Ronom – dorombolja a fülembe.
- De amint látom, te nem sokat csináltál ma – nézek a pizsijére, mire elszégyelli magát.
- Tudod, csak pihengettem, olvastam, és úgy gondoltam, hogy maradok ebben. Tudod, kényelmes. Bocsi, hogy nem egy szexi csajszi várt haza.
- Gyönyörű vagy! – suttogom, és végigsimítok barna tincsein. – Ilyen csapzottan, kinyúlt pizsiben is.
- Annyira szeretlek! – mondja, és arcát a vállgödrömbe bújtatja.
- Hermione, én tudom, hogy már megkértem a kezed, de... – kezdem.
- Miről beszélsz? – hökken meg.
- Lehet, hogy te nem így tervezted, de... – Mélyen a szemébe nézek.
- Megrémisztesz – mondja halkan.
- Hozzám jössz még a baba megszületése előtt? – Meglepetten néz rám, és látom, hogy össze van zavarodva. Hirtelen azonban széles mosoly terül el az arcán, és a nyakamba veti magát.
- Igen! Igen, igen, igen! – nevet, és megcsókol. – Olyan lökött vagy, annyira megijesztettél, azt hittem, nem akarsz elvenni.
- Semmi mást nem akarok – mondom. – Csakis téged!
- Mi ez a nagy öröm, fiatalok? – lép be anya a konyhába. Hermione rám néz, mintha azt kérdezné a tekintetével, hogy el szabad-e mondania. Lágyan bólintok, mire ő azonnal belevág:
- Ronnal épp most beszéltük meg, hogy még a baba megszületése előtt összeházasodunk.

Anya kezéből kiesik a kanál, Hermionéhoz szalad és átöleli.
- Jaj istenem! Annyira örülök! Titkon mindig azt reméltem, hogy ez így lesz! Jaj Ron, kicsi fiacskám! Olyan boldog vagyok! – szorongat meg engem is, és potyogó könnyeit törölgeti. – A ti szerelmetek annyira szép, tiszta. Becsüljétek meg! – mondaná, de elcsuklik a hangja. – Most megyek, és belevetem magam a tervezésbe! – teszi hozzá, és kisiet az ajtón. Én pedig Hermione felé fordulok, és hosszan, lágyan megcsókolom.

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Na, hányan vagyunk?
Indulás: 2005-06-03
 
FRISS

2010. Július 25. vasárnap

Új fejezet: R/H - Egy újabb esély

- ÚJ KÉPEK! - Képek 2-ben! - Ron and Hermione 2

- és új dolog: a kiemelt történetek mellett jelölések lesznek, íme:

  - nagyon jó!;     - jó! ;    - cuki! ;

 

Ron/Hermione

Ron/Hermione –új történetek

 

Vegyes párosítás 

 
Kedvenc Linkek
 
Más linkek
 
chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre