A TAVASSZAL EGYÜTT JÁRÓ SZERELEM
Tavasz volt, érezni lehetett a nap melegét, és az enyhe szellőt. Sok roxforti diáknak támadt kedve házi feladatát az udvaron elvégezni. Hermione Granger is így tett. Bár azokkal a tanulókkal ellenben, akik a fűben heverészve bújták a könyveket, a lány egy padon ült, és serényen körmölt valamit a füzetébe. Arca komoly volt, és vészesen közeledett az iromány felé. Láthatóan mélyen elmerült házi feladatában. Hermione összerezzent, amikor valaki megérintette a vállát.
- A lyukas óra a pihenésre való! – mondta egy vidám hang.
- Kopj le Ron, ez most fontos!
Ron Harry-vel sétált a udvarban, üres helyet keresve a fűben.
- Éppen elég, hogy számtalan diák a Roxfortot kempingnek tekinti. Itt tanulni kell, ezért vagyunk itt. – Hermione komoran nézett.
Ron arcáról nem tűnt el a vigyor, csak legyintett egyet, és továbbsétált. Harry megeresztett egy kedves mosolyt a lány felé, majd ő is követte barátját.
Hermione még dolgozott egy darabig, majd megcélozta az iskola épületét, hogy a következő óráról el ne késsen.

*

- Ez a pasas nem normális! – kiabálta Ron, bájitaltanról kifelejövet.
- Ugyan Ron, igazán nem hibáztathatod, végülis nem ő késett el óráról, hanem te. Harry is megkapta érte a magáét, ő mégsem nyafog.
- Hermione, most nincs itt Piton. Úgysem hallja, hogy az ő pártjára álltál, ezért nem kapsz jobb jegyet.
Harry felnevetett, de amikor látta a kifejezést, mely a lány arcán ült, gyorsan elnémult.
Hermione sóhajtott egy nagyot, majd ott hagyta a két fiút.
- A francba… én igazán nem akartam megbántani. – Ron hangja most tényleg komoly volt.

*

Amikor este Hermione felért a hálótermébe, feltűnt neki, a pálcája nincs nála. Lerohant a nagyterembe, mert rájött, hogy vacsora után felejtette ott. Ahogy a folyosón rohant, valaki kitette a lábát elé, ő pedig elbotlott.
- Malfoy! Annál ovisabb ötleted nincs, hogy kigáncsolj?
A szőke fiú, aki miatt Hermione most a földön volt, felhúzta az egyik szemöldökét, majd felrántotta a földről a lányt. Magához szorította, és belemarkolt a fenekébe.
- Malfoy, szállj le rólam! Ne szoríts már, ez fáj!
- Mi van sárvérű, ne mondd, hogy nem teccik a dolog… - a fiú még erősebben ölelte.
Hermione nyöszörgött, és próbált kikerülni Malfoy kezei közül. A fiú válla fölött megpillantott egy vöröshajú fiút. Ron arca megdöbbenést sugárzott, úgy állt ott, mintha megfagyott volna. Meg sem mozdult. Talán már percek óta ott volt. Hermione eltátogott felé egy hangtalan „segíts”-et.
- Engedd el, Draco! – szedte össze Ron a bátorságát.
Malfoy ellökte magától a lányt.
- Mert ha nem, akkor mi lesz?
- Akkor a fogaidat a földről szeded össze.
- Hú de kemény vagy, Weasley! Most nagyon megijedtem, még a végén… - kezdte nevetve Malfoy, de nem tudta befejezni, mert Ron ökle az arcában landolt. Malfoy a falnak támaszkodott, mert az ütés hatására nagyon megtántorodott.
- Ezt nem úszod meg! – mondta dühösen, vérző orral, majd elviharzott.
Ron megszeppenve állt, de Hermionét még jobban meglepte az ütés.
- Jól vagy? Nem esett bajod? – először Ron eszmélt föl.
Hermione szemei még mindig hatalmasak voltak, ahogy Ronra meredt. Nrem szólt semmit, csak nekiesett a fiúnak, vadul megcsókolta, de Ron eltolta magától.
- Várj… ne olyan gyorsan. – gyengéden végigsimította Hemione arcát, majd közelebb hajolt. Az ajkaik lassan összeértek. A csók nagyon lágy, és szenvedélyes volt.
- Én csak… - kezdte Ron.
- Ne, várj! – vágott a szavába a lány. – Tudom, én is szeretlek. Nagyon.

*

Ezután minden lyukas órát együtt töltöttek, el sem engedték egymás kezét. Az éjszakákról meg nem is szólván…

----------------------------------

Származik: Merengő