Hűtlen II
2007.08.28. 16:56
Petrus alkotása, az eredeti mű alapján, de az igazi írója a történetnek crystine004
Leültünk a kanapéra, félretéve az újságot.
- Miért? – kérdeztem és mélyen a szemébe néztem.
- Mert neked kell döntened. Ha akarod, úgyis elmész, hiába tartanálak itt. Azt szeretném, hogy tényleg itt akarj maradni és nem csak azért, mert én azt mondom.
- Itt akarok maradni – mondtam határozottan. – vagyis...
Láttam, hogy megint elsápad.
- Mi lenne, ha elmennénk nyaralni? Itt úgyis hideg van, egy kis Görögország, Spanyolország...
- Komolyan gondolod?
- Nem csak gondolom – és megcsókoltam. – Holnap bemegyek a Minisztériumba és kiveszek egy hetet. Te? Megkéred a főnöködet, hogy engedjen ki a seprűk közül?
- Bármit, érted – mosolyog rám.
Most jöttem rá, hogy Ronnal már nagyon régóta nem voltunk együtt.
Érezni akartam az érintését, őt.
- Szeretlek – mondtam. – Sajnálom, ígérem soha többet.
- Az én hibám, ha a bálon...
- Az én hibám volt – hajtottam le a fejem.
- De megtörtént. Már nem lehet változtatni rajta. Én túllépek rajta, ha te is.
- Én is, de... Megcsaltalak Ron! – Az utolsó két szót kiabáltam.
- Legalább élvezted? – sóhajtotta.
- Először, de azóta minden percben bűntudatom van!
Az történt, amire nem számítottam. Elkezdett hangosan nevetni.
Én a helyében már rég arcon csaptam volna magam.
- Hogy tudsz nevetni? Ha megütnél, az sem fájna jobban – sírtam. Rám nézett és az ölébe kapott.
- Te kis butus, ha bűntudatod van, akkor szeretsz!
- Igen, de...
- Hermione, inkább maradj csendben – és belém fojtotta a szót. Úgy, mint még soha. Tele szerelemmel, erővel, fájdalommal. Felvitt a szobánkba, megcsókolta a nyakam, és már csak Ő létezett...
Másnap föl sem akartam kelni. Még tegnap Draco Malfoy ágyán voltam, aki önelégülten kinyújtózva feküdt, most egy Ront kaptam, aki még most is átölelt.
Még mindig a tegnap estén gondolkozom. Olyan csodás volt, nem csak magával törődött, mindkettőnkkel. Az a szőke görény meg csak magával.
Mellesleg megjegyzem, nem is tudtam, hogy Ron ilyen jó erőlétben van.
Sokkal cukibb a feneke, mint Draconak.
Előbbit meg is kukkantottam párszor a takaró alatt.
- Jó reggelt – mondta, amikor észrevette hogy már fenn vagyok. – Reggelit?
Draco Malfoy mikor kérdezte ezt meg? Soha többet nem hasonlítom azt az egoista görényt Ronhoz.
- Majd kérek, ha visszajöttem a Minisztériumból és a Reptérről – mosolyogtam rá. Gyorsan felkapkodtam néhány ruhadarabomat és megmosakodtam.
- Mit kérsz?
- Téged egy jó nagy szendviccsel – pusziltam meg. – És te hova akarsz menni?
- Mindegy, csak ott legyél.
- Akkor elintézem. Maximum egy óra és jövök.
Felkaptam a kistáskám és rohantam a telefonfülkéhez. Csak egy kicsit kellett metróznom, de nem bántam.
Már bent is voltam a munkahelyemen.
Végül Caramel irodáján kopogtam és közöltem vele az akaratom.
Ő meg elengedett, pedig én vagyok a legjobb embere, legalább is ezt mondta. Én meg közöltem vele, hogy az áthelyezésemet is kérném. Elkerekítette a szemét. Majd a szabadságom után közlöm, hova, és már mentem is ki.
A liftben valaki a Reggeli Prófétát olvasta, természetesen Harryvel a címlapon. Utoljása az esküvőnkön beszéltünk. Eléggé el van foglalva, mint Auror... Ginnyvel is elkapva beszéltem csak, lekötik Fleur gyerekei.
- Vártalak – hallottam a bosszús hangot.
- Pedig mondtam, hogy ne – rá sem néztem.
- Pedig...
- Leszállnál rólam, Malfoy? – mélyen a szemébe néztem. Csak a mérhetetlen egoizmusát láttam benne.
Enyém volt az utolsó szó, elsétáltam büszkén.
A repülőjegy intézőhöz tartottam, boldogan. Jaj, már ennyi az idő? Gyorsan kell végeznem.
Csak egy kicsit várj még rám, Ron...
|