Draco újra átfuttatta agyában a tervet. Mivel a ház meg van bűvölve, hogy Hermione ne tudjon kimenni, nagy szerencse, hogy le tudja venni ezt a bűbájt, mert valószínűleg a ház nem tud különbséget tenni, az igazi és az ál Hermionék között…

Gyorsan írt egy cetlit Mionénak amiben beavatja tervébe. Majd hirtelen felindulásból egy csókot nyomott Hermione szájára. Ekkor kicsit megzavarodott aztán elnevette magát, hogy milyen vicces látvány lehetett, hogy Hermione csókot ad saját magának. Ezután felkapta a két kisbabát, feloldotta a Hermione kimenetele elleni varázslatot, majd kiment, és visszahelyezte a varázs védelmet. Majd elégedetten hoppanált a Szent Mungóba.

Tudta, hogy későre jár, de belépett az épületbe, majd egyenesen a recepcióshoz sietett, aki már félálomban volt.

-Jó estét kívánok! –köszönt jó hangosan.

-Mi, ki hogyan? –riadt fel a recepciós, aki a névtáblája alapján a Miss. Cookies névre hallgatott.- Á Miss. Granger maga mit keres itt?

A fenébe- gondolta Draco. Elfelejtettem, hogy Hermionét mindenki ismeri, mint Potter barátját, és Weasley csaját.

-Ö hát izé… A barátnőmnek beindult a szülése otthon, 2 hónappal előbb, mint kellett volna! Nem tudtunk már bejönni! Ki gondolta volna hisz volt még 2 teljes hónapja! Szóval ő jól van, de nem tudott eljönni, megkért, hogy én hozzam be a babákat, mert alig lélegeznek! –sorolta Draco „majdnem” az igazságot.

-Merlin szakállára! Hogy hívják a barátnőjét?

-Izé… Afrodité McNott. –mondta Draco. De rögtön mérges lett magára, hogy ilyen hülye nevet mondott.

-Rendben. Cím? Muszáj egy szakképzett orvost odaküldenünk, hogy ellássa! Draco nagyon megrémült a kérdéstől, de aztán gyorsan kivágta magát.

-A nagybácsija jelen volt, és ő egy Norvég gyógyító szóval el lett látva.

-Rendben. Maguk tudják…-mérte végig bizalmatlanul Draco-Hermionét Miss. Cookies.