Az idő már későre járt, amikor Hermione végzett összes munkájával, és végre elindulhatott Weasleyék háza felé. A minisztérium elbűvölt ablakait addigra teljesen befedte a hó, ebből arra lehetett következtetni, hogy odakint cseppet sem hagyott alább a délután óta tomboló hóvihar. A lány odasétált az egyik kandallóhoz, majd zsebéből előbányászott egy kis adag hopp-port és a tűzbe szórta. Szinte alig lépett a lángok közé, de máris a felújított Odú étkezőjében találta magát, ahol már javában folyt a vacsora utáni beszélgetés.
- Hermione, csak hogy megérkeztél! - szólt a kupáját törölgető Mr. Weasley az imént érkezett lánynak.
Hermione vidáman akasztotta szögre köpenyét, majd helyet foglalt Harry mellett, aki szintén nemrég tért vissza a Roxfortból.
- Gratulálok, Mr. Weasley! - nyújtott kezet Hermione a vele szemben ülő varázslónak.
- Köszönöm.
- Tessék, Hermione - tolt egy tányér gőzölgő levest a lány orra elé Mrs. Weasley. - Milyen volt a napod?
- Izgalmas, de már nagyon vágytam arra, hogy hazaérjek - mosolygott két kanalazás közben a lány.
- Azt el is hiszem - vette át a szót Ginny. - Sikerült előkeríteni Bellatrixot?
- Sajnos még nem, de már jó úton haladnak. A minisztérium rájött hol van a búvóhelye, és odaküldött még egy tucat aurort. Úgy tudom, Tonks is ott van.
- Igen, jól tudod - csacsogott Ginny. - Tonks itt járt mielőtt elment. Tudod, ő is meg volt hívva a vacsorára.
- Igen, és nem ő az egyetlen, aki nem jött meg - suttogott bizalmaskodva Harry.
- Hogy érted ezt?
- Ron sincs itt - Hermione alaposabban körülnézett az asztalnál, és rájött, hogy a vörös hajú fiú tényleg hiányzik. - Délelőtt beszéltem vele, és akkor mondta, hogy késni fog, talán elmegy üzlethelyiséget nézni az új boltja számára.
- Persze ez csak terv. Mármint a bolt - mondta Ginny.
- Igen, rémlik valami - szólt töprengő arccal Hermione. - Említett valamit Ron.
- Azt hittem, ti sokat szoktatok beszélgetni - nézett Ginny a lányra.
- Egyre kevesebbet - sóhajtott Hermione - Túl sok a munka.
Ginny gyanúsan felvonta szemöldökét, de nem tett megjegyzést a lány szavaira. Ő és Harry szilárdan meg voltak győződve arról, hogy Ron és Hermione között a Roxfort óta van valami. Persze ez a sejtésük nem készült még bebizonyosodni.
Az óra épp' elütötte az éjfélt, amikor Mrs. Weasley és még jó pár családtag úgy döntött, hogy elmegy lefeküdni, hisz' holnap megint folytatódik a munka. Hermione úgy döntött, ő lent marad a nappaliba, és még átolvassa a számára írt jelentéseket, cikkeket. Ginny és Harry is elmentek lefeküdni, mivel holnap már valóban elmennek megnézni azt a roxmortsi kastélyt, ahol az esküvőt fogják lebonyolítani. Fél egyre már teljes csend telepedett a házra, így a lány nyugodtan koncentrálhatott a papírjaira. Éppen egy nagyobbfajta tekercset bányászott ki táskájából, amikor halk léptek zaját vélte felfedezni a konyhából. A zaj okozója sem váratott sokáig magára. Ron lépett elő a konyhából, kezében egy hatalmas tálcával, amin a vacsora kihűlt maradékai lapultak. A fiú bizonyára nagyon meglepődhetett a kanapén olvasgató lány látványától, hiszen a kezében lévő tálca hangos csörrenéssel a padlón landolt.
- Szia, Ron! - szólt a lány, majd odaszaladt és segített felszedegetni az ételmaradványokat a földről.
- Hagyd csak - vonta meg a vállát Ron, majd egy óvatlan pálcamozdulattal eltüntette az ételt a padlóról. - Bocsi - szólt bűnbánóan, miközben a tálca ismét a földön landolt.
- Semmi gond, nem hiszem, hogy meghallották - nézett az emelet felé Hermione. - De ahogy látom, feszült vagy.
Ron tekintetét a plafonra emelte, miközben valami hasonló hagyhatta el a száját: Hölgyeim és Uraim! Most következik Hermione Granger "Beszéljük meg" című beszéde.
- Nagyon vicces, Ron - gurult be a lány. - Én csak kíváncsi lennék rá, hogy hol a csudában is császkálsz minden áldott éjszaka?
- Itt-ott... - a beszélgetés ezen szavak elhangzása után kezdett kínossá válni mindkét fél számára.
- Jó, hagyjuk, ha nem akarsz erről beszélni, de tudnod kell, hogy én féltelek. Szerintem, ezzel nem vagyok egyedül. Mindenkin kíváncsi lehet rá, hogy mit csinálsz hajnalig.
Ron nem várta meg még Hermione túlreagálja a dolgot, így közelebb húzódott a lányhoz, majd suttogni kezdett.
- Boltot mentem keresni, ha annyira érdekel - mondta kínosan.
- De éjszaka? - húzta fel szemöldökét a lány.
- Nem t'om... Ezt tartottam biztonságosnak.
- Miért ne lenne nappal is biztonságos egy bolt keresés? - kíváncsiskodott Hermione.
- Jaj, Hermione... - gurult be Ron. - Nappal megláthatnak, aztán ha kudarcba fordul a dolog, majd jól lebőgök mindenki előtt. De nem kell félned. Nincs megfelelő bolt. Vagy nem jó állapotban van, vagy túl... túl drága - szólt megtörten a fiú.
- Ne haragudj. Én csak segíteni szeretnék.
- Nem tudsz - zsörtölődött tovább.
Hermione eltöprengett pár percig, majd félénken megszólalt:
- Ron... talán tudok segíteni - a lány nagy levegőt vett, majd folytatta: - Reggel jelenésem van Roxmortsban, mivel egy fiatal újságíróval lesz találkám. Tudod, indul egy új rovat az újságban, ami a muglik közt élésről fog szólni. Van egy roxfortos lány, Helena, aki nagyon profi a témában. Ő most hetedéves, és valószínűleg ilyen irányba szeretne továbbtanulni. Nos gondoltam, adok neki egy kezdő lökést - mosolyodott el a lány.
- Ez nagyszerű, de félek, holnap nem tarthatok veled. Meg amúgy is jobban szeretném magam elintézni a dolgot.
Hermione sajnálkozóan nézett a fiúra, majd egy utolsó ötlet lévén felajánlotta, hogy hirdessen a Reggeli Prófétában.
- Na az kéne még - horkant fel Ron. - Milyen igaz... Adjuk az egész világ tudtára, hogy szerencsétlen Ron Weasley egy szánalmas senki, aki még boltot sem tud találni magának.
A lány nagy levegőt vett, majd inkább csendbe maradt. érezte, hogy hagynia kell Ront lehiggadni.
- Tényleg... Te nem mész Ginnyékkel megnézni a kastélyt? - váltott témát Hermione.
- Nem, sok a dolgom.
- Na jó, látom, nem akarsz velem beszélgetni. Inkább nem is erőltetem a dolgot. Azért remélem, hamar találsz magadnak megfelelő üzlethelyiséget, hiszen szeretném már betenni az újságba a legjobb kviddics szaküzletről szóló cikkemet.
Ron horkantva felnevetett, majd kicsoszogott a konyhába újra telepakolni a kedvenc tálcáját.

*

Február beköszöntével már mindenki élénken készült a négy hónap múlva megtartandó esküvőre. A jegyespár már kiválasztotta a helyszínt és az időpontot is. A meghívókat két nappal azelőtt adták postára, hogy Mrs. Weasley bejelentette: Áprilisban a család felköltözik Roxmortsba. Hermione örült ennek a lehetőségnek, hiszen így többet találkozhat Helenával is - aki immár a Reggeli Próféta újságírója -, és talán végre Ron is ráveszi magát, hogy a roxmortsi boltválaszték között is szétnézzen. A fiú aznap is hamar elindult munkahelye felé, bár most lehet, nem megy plusz felfedező útra munka után. Ennek egyszerű oka az, hogy Molly Weasley reggelinél bejelentette: Mindenki legyen ma korán itthon, mivel elkezdünk csomagolni a költözéshez.
- Anya! - csattant fel Ginny. - De hiszen három hónap múlva költözünk el. Minek pakolunk?
- Ugyan már - legyintett anyja. - Azt hiszitek, elég az utolsó pillanatban átszállásolni? Apátokkal megbeszéltük, és lefoglaltattuk a szállásunkat egészen holnaptól. Nem tudom, mi bajod van vele. Harry szó nélkül beleegyezett, és a számlát is ő állja áprilisig.
- Hozzá is lesz egy-két keresetlen szavam - motyogta Ginny.
- És mi lesz a munkánkkal? - morfondírozott Hermione. - Onnan kell bejárnunk minden nap? Úgy tudom, a kastélyban nincs hopp-hálózat.
- Igaz, de beszereltettem egyet a minisztériummal - szólalt meg Mr. Weasley. - Gondoltam én rátok. Valahogy Ronnak is be kell járnia dolgozni...
- Kösz, apa! - szólalt meg a zabkását kanalazó fiú.
A hirtelen költözés Ginnyn kívül senkit nem ért nagyon váratlanul. Mindenki megígérte, hogy hamar otthon lesz, így segíthet Mrs. Weasleynek a pakolásban.
Reggeli után mindenki felsorakozott a konyhai tűzhelynél, és elindult aznapi teendői elintézésére. Hermione egyenesen a minisztériumba sietett, hogy mihamarabb nekieshessen a feladatainak. Mrs. Weasley és Ginny elmentek az Abszol útra megnézni, megjöttek-e már a kért kerti asztalok és a terítők, valamint a legújabb Boszorkány Kalauz száma, ami ebben a hónapba az esküvői előkészületekkel fog foglalatoskodni. Mr. Weasley is az irodája felé vette útját, még Ron a patika felé sietett. Ma neki kellett beszereznie a Fred és George által kért hozzávalókat. Egyedül Harry maradt a házban, így nyugodt szívvel nekikezdhetett a pakolásnak.


*

Aznap délben Hermionét igen váratlan látogatók keresték fel a munkahelyén.
- Ki az? - szólt ki íróasztaláról fel sem nézve.
Az ajtóban álló két alak halkan belépett, majd a nő kezét fogó férfi halkan megköszörülte a torkát, így a lány végre felnézett jegyzeteiből. Hermionénak hirtelen elállt a lélegzete, és lágy könnycseppek csorogtak végig az arcán. Egyszerűen nem hitte el, amit lát.
- Anya..., apa... - suttogta, majd szüleihez rohant, hogy üdvözölni tudja őket. - Hogy kerültök ti ide?
Mrs. Granger láthatólag nem tudott betelni lánya látványával, így férje kezdett el beszélni.
- Az egyik barátod, Ronald édesanyja hívott fel, hogy jó lenne, ha mi is el tudnánk jönni Harryék esküvőjére, és az sem lenne akadály, ha a szertartásig veletek élnénk abba a faluba.
- Roxmorts a neve - mondta a lány boldogan. - Mrs. Weasleyék tudják már, hogy itt vagytok?
- Persze, hogy tudják - nevetett az apja. - Szerinted, hogy kerültünk a minisztériumotokba?!
- Igaz...
- Hermione, úgy örülök hogy újra látlak - szipogott a lány anyja.
- Én is, de szerintem most menjünk vissza az Odúba. Úgysem tudnék koncentrálni - bökött íróasztala felé. - Majd szólok a helyettesemnek.
- Rendben - mondta apja. - Szólok is Arthurnak.
Miután Arthur is csatlakozott a családhoz elindultak visszafelé az Odúba. Ezúttal kénytelenek voltak a hagyományos metró útvonalat választani, hiszen a Granger család származása miatt elég kockázatos lett volna bármilyen mágikus közlekedési módszer.
Az utazás viszonylag zökkenőmentesen zajlott, csupán Mr. Weasley okozott kisebb fennakadást azzal, hogy megpróbált ülve lejönni a mozgólépcsőn. Fél óra múlva már az egész Granger család Weasleyék konyhájában találták magukat, ahol éppen Harry pakolta egymásra a sok extra méretű papírdobozt.
- Gyorsan visszaérkeztek - szólt mosolyogva az érkezők felé.
- Harry, ők a szüleim - intett Hermione a mosolygós pár felé.
- Igen, tudom - biccentett amaz. - Már volt szerencsém találkozni velük.
- Oh, nem tudtam - vigyorgott Hermione. - Mindenkivel találkoztatok már? - kérdezte ezennel szülei felé fordulva.
- Nem, még a többiekkel nem találkoztunk, de Arthur azt mondta, nemsokára jönnek. Egyedül arra a híres-neves Ronra kell még várnunk estig - kacsintott az anyja.
Hermione arcán, mintha egy halvány pír jelent volna meg, de ezt gyorsan "eltüntette", mivel már be is toppant a kandallón Ginny és Mrs. Weasley telis-tele megpakolt szatyrokkal.
- Á, jó napot! - szólt Molly, majd az ismeretlenek felé iramodott.
- Jó napot! - szólt Mrs Granger, majd két puszit nyomott Molly Weasley arcára. - És te - nézett Ginny felé - bizonyára Ginny vagy - mosolygott az asszony.
- Igen, asszonyom - felelte a lány. - Örülök, hogy végre megismerhettem.
- És maga bizonyára Hermione apukája? - kérdezte csivitelő hangon a vörös hajú nő.
- Igen. Örülök, hogy megismerhetem - szólt, majd kezet csókolt a nőnek.
- Kérem, fáradjanak beljebb - mutatott a nappali felé. - Máris hozok egy teát, majd elkezdhetnénk a pakolást. Önöknek nem is kéne kipakolni.
- Igen, ezt mi is így gondoltuk - biccentett Mrs. Granger. - De szívesen segítenénk a pakolásban.
- Az igen jó lenne - szólt Harry. - Rengeteg holmit kell még bepakolnunk.
- Az biztos - sóhajtott Molly. - Remélem Ron is siet haza, mert rá is szükségünk van.