Amikor Mrs. Weasley hozzálátott a vacsora készítéséhez, már jócskán elmúlt az este tíz óra is. A nappaliban egymás hegyén-hátán dobozok hevertek, bennük a Weasley család legféltettebb ereklyéivel. Amíg Molly a vacsorával ügyködött, a többiek a padlószőnyegen szórakoztatták magukat, mivel ez volt az egyetlen olyan tárgy, amit még nem dobozoltak be. Harry Mr. Grangerrel próbálta megtanítania varázslósakk csínját-bínját, még Ron Mrs. Grangert szórakoztatta egy molyrágta kviddics magazinnal. A két barátnő, Ginny és Hermione a sarokban heverészte, és a legújabb esküvői katalógusokat lapozgatták, Éppen a Ginny számára legmegfelelőbb léggömböket próbálták kiválasztani. A választásba Mr. Weasley is besegített, de miután megpróbálta a lányára ráerőltetni a "Barna Pompa" elnevezésű léggömbcsodákat, Ginny inkább úgy döntött, lemond apja segítségéről.
- Pfff, apa nagyon ért a divathoz - törölgette Ginny a nevetéstől könnyes szemeit, amiket a barna lufik idéztek elő.
- Mi tagadás, elég giccsesek voltak... - kuncogott Hemione.
- Giccsesek?! - borzongott meg a lány. - Katasztrofálisak. Talán az ő esküvőjükön még ez divat volt. Én nem engedhetem meg, hogy eltorzítsák az enyémet - Ginny már szinte fuldoklott a nevetéstől. - Majd a Ronén.
- Ezt mire érted? - Hermione kényszeredetten felkacarászott.
- Hozzá illik ez a "pompás" barna lufi - kuncogott tovább Ginny. - Bár én nem vagyok abba biztos, hogy az a fafej valaha is talál majd magának feleséget, de gondolom, ezt te másképp értelmezed.
- Miért értelmezném másképp? - hökkent meg a lány.
Ginny hamiskásan elmosolyodott, majd folytatta:
- Tudod, nekem van egy olyan furcsa érzésem, hogy köztetek mindig is több volt puszta barátságnál - suttogta bizalmasan a lány.
- Öhm... szerintem nem - füllentett barátnője. - Ronnal mindig nagyon jól megvoltunk, mint... mint két testvér. Nem tudom, miért nyaggatsz mindig ezzel minket?
- Nem nyaggatlak, de ismerem Ront. Nem szokta csak úgy lányok képével kitapétázni a szobáját.
Hermione a döbbenettől szóhoz sem tudott először jutni, majd minden lélekjelenlétét latba véve megszólalt:
- Ez igaz? - kérdezte csendesen.
- Nem, de olyan jó volt látni az arckifejezésedet - kacagott Ginny a lány elképedt arcberendezését látván.
- Ginny, ezért meghalsz! - vicsorgott Hermione.
- Attól, hogy ez még nem volt igaz, én komolyan gondoltam, amit mondtam. Köztetek több van, mint puszta barátság. Ezt mindenki látja... rajtatok kívül - sóhajtott. - De hát ilyen a szerelem. Akárhogy is nézzük elvakult...
Hermionénak nem volt ideje eltöprengeni Ginny szavain, hiszen Mrs. Weasley befejezte a vacsorát, és segíteni kellett neki tálalni. A vacsora befejezte után, mindenki átöltözött, majd a nappaliba varázsolt ágyak egyikén álomra hajtotta a fejét. Hermione Ginny szavai után elgondolkodott azon, hogy vajon Ron miért húzta ágyát olyan közel az övéhez. A fiú bevallása szerint azért, mert apja túl hangosan horkol, és így zavarná a pihentető alvást.


*

A vekker hangja hajnali fél ötkor már ébren találta Mrs. Weasleyt, aki épp a reggeli kávéadagokat töltötte ki a Grangeréktől kapott bögrékbe.
- Jó reggelt! - szólt Mr. Granger, miközben kioldalazott a dobozok mellett.
- Á, jó reggelt! - mosolygott a meglepett asszony. - Mi járatban ilyen korán erre?
- Nem tudtam aludni - motyogott. - Ronaldnak tegnap igaza volt, amikor azt, mondta, hogy Arthur nagyon horkol.
Mrs. Weasley arcát halvány pír öntötte el, de ennek nem tulajdonított nagyobb jelentőséget. Mr. Granger kezébe nyomott egy nagy bögre gőzölgő kávét.
- A szállítók csak hétre jönnek, így még nyugodtan pihenhetnek a többiek - mutatott a nappaliban sorakozó ágyak irányába. - Persze, ha vissza tudnak aludni a vekkertől.
- Nem hiszem, hogy gond lenne ezzel - mondta Mr. Granger, majd a mozdulatlan alakok felé pillantott. - Nagyon szép házuk van!
- Ugyan már - legyintett az asszony. - Maguk nem is látták rendes állapotában. Gondolom Hermione pedig nem sok jót mondott rólunk.
Mr. Granger felvonta a szemöldökét, majd hangos horkanás kíséretében elnevette magát.
- Hogy nem mondott jókat?! - kacagott. - Hermione diákévei legszebbjeit töltötte maguknál a barátaival, és mi ezért nagyon hálásak is vagyunk. Nyáron mindig elmesélte milyen jó volt itt. Elmondta, hogy milyen aranyos barátai vannak, akik nem csúfolják ki a könyvmániája miatt. Hatodikos korában pedig még azt is elárulta nekünk, hogy a maguk fia, Ronald nagyon jóképű. Persze azóta sokat változott mindenki. Nem hinném, hogy még érezne valamit is iránta - szólt a férfi letörten.
- Ez igazán meglep - mosolygott a nő. - Ron is dicsérte Hermionét. De szerintem csak véletlenül csúszott ki a száján. Minden esetre szépek lennének együtt, de ebbe nekünk van a legkevesebb beleszólásunk.
- Így igaz - helyeselt a férfi. - Ne segítsek a reggeli készítésben? - kérdezte a nőtől, aki tányérokat varázsolt elő a semmiből.
- Nem, köszönöm. Mivel elpakoltuk az asztalt, ma rendeltem reggelit. A szállító azt mondta fél hatra hozza a fánkokat. Akkor majd felköltöm a többieket.
A hátralévő fél órát csendes beszélgetéssel töltötték, majd fél hatkor megszólalt egy hang az ajtó mögül.
- Hahó! Meghoztam a fánkokat!
Mrs. Weasley kisietett, majd fél perc múlva hét, fánkkal megpakolt dobozzal tért vissza.
- Vegyen egyet. Nekem az epres a kedvencem. Megyek felköltöm a többieket - szólt, majd magára hagyta a férfit a fánkhalommal.


Fél hét körül a kis csapat már csak egy doboz fánk kíséretében pakolta a dobozokat ki az udvarra, hogyha megjön a szállító gyorsan be tudjanak pakolni. Mr. Weasley éppen az utolsó csomagot hozta ki, amikor a kupacokon sétáló Csámpásnak sikerült kiborítani egy dobozt, amiből legalább fél tucat összecsomózott szőnyeg gördült ki a sáros udvarra.
- Suvickus! - bökött Hermione a szőnyegekre, majd visszagyömöszölte őket a papírtáskába.
Ginny és Harry éppen az egyik ágyon ülve csókolóztak; Ron bambán nézett ki a fejéből, miközben egy vaníliás fánkot majszolt, így sikeresen összemocskolta a legújabb talárját.
Hét után öt perccel befutott a szállító autó, majd a varázslók segítségével sec-perc alatt felkerültek rá az ingóságok is.
- Köszönjük - szusszantott Mr. Weasley, miközben kezet rázott a sofőrrel. - Akkor a megbeszélt helyen tegyék ki. Nemsokára mi is ott leszünk.
- Rendben - szólt a mogorva alak, majd kihajtott a járdáról.

A kint gyülekező emberek testületileg bevonultak a házba, majd sorban elindultak a kastélyhoz, ami egy darabig az otthonuk lesz. Mrs. és Mr. Grangernek Ron segített elmagyarázni a Hop-hálózat működését, így a fiú újabb dicséreteket zsebelhetett be Hermione szüleitől. Elsőként Harry lépett a tűzbe, majd nem sokkal később Ginny követte őt. Ezután jött Mrs. Weasley; Mrs. Granger; Ron; Mr. Granger; Hermione, majd a sereghajtó Mr. Weasley. Az ikrek is néha-néha ellátogatnak majd hozzájuk, de ők az Abszol Úton maradtak. Fleur és Bill amúgy is a Roxmortsban lakik, úgyhogy ők is gyakori vendégek lesznek majd a kastélyban.

Fél kilenc lehetett, amikor Mr. Weasley is kilépett a kastély nappalijában álló kandallóból. Gyönyörű hely volt.
A szalon kicsit üresen bár, de gyönyörűen éreztette a kastély előkelőségét. A falakon híres boszorkányok és varázslók portréi csüngtek, még az ablakokat bársonyos tapintású fehér függöny takart. A szobában a fehér volt az uralkodó szín, mintha a kastély tudta volna, hogy az esküvő miatt jöttek Weasleyék. Bár magukkal hozták összes ingóságukat, de a nappali berendezése már így is tökéletes volt. Korabeli kanapék és puffok mindenfelé, akár húsz ember kényelembe helyezésére is alkalmas. A kandalló mellett, és még legalább öt helyen fehér rózsa nyílt, mely közül valamilyen zöld növény is felkúszott a plafonra. Az asztalon és a szekrények tetején rengeteg gyertya árválkodott, hogy majd sötétedés után meggyújtsák őket. A kis csapat meg sem tudott szólalni a gyönyörűségtől. Legelőször Ginny tért magához:
- Mikor lesz már az esküvő? - kérdezte vágyakozó arccal. - Alig várom, hogy mindenki lássa, milyen szép helyen lakunk.


*

A délután jó részét azzal töltötte a vendégsereg, hogy feltérképezte a ház minden zegzugát. A ház körbejárását Mrs. Weasley szitkozódása szakította néhol félbe. A nő teljesen kikelt magából, amikor megtudta, hogy feleslegesen pakoltak fel, mivel itt már minden be volt rendezve. Az öltözőszekrényekben néhol még ruhák is voltak felakasztgatva. Mindenki választott magának egy szobát is. A szülőket a harmadik szinten, míg a fiatalokat a második szinten szállásolták el. Az első emeletet pedig meghagyták vendégszobáknak. Hermione szobája halványrózsaszínű volt, és minden egyes szabad területen műlepkék keringtek. Az ágy is rózsaszínű volt, amivel szemben egy hatalmas fehér szekrény állt, telis-tele különféle ruhákkal. Ami meglehetősen furcsa volt a szekrényben, hogy csupa mugli ruha porosodott benne. Alig volt pár talár. Miután a lány átkutatta a szekrényét rádöbbent, hogy a házban kénytelen lesz mugli felszerelésben flangálni, hiszen nincs nála annyi talár. Vacsora közeledtével fel is kapott magára egy világoskék, pántos ruhát, és egy fehér szandált, majd lesétált az ebédlőbe. Útközben összefutott Ginnyvel is, aki épp a Harryvel közös szobájukból tartott lefelé.
- Hogy tetszik a hely? - kérdezte mosolyogva Ginny.
- Fantasztikus, bár nekem tele van a szekrényem mugli ruhával - mutatott magára Hermione.
- Ne aggódj, nekem is - mutatott citromsárga szoknyájára a lány. - Harry szerint jópofa ez a ház.
- Igen, tényleg nagyon kellemes hely. Gondoltam is, vacsora után lemehetnénk a kertbe relaxálni. Azt hiszem, van rajta valamiféle fűtésbűbáj.
- Rendben, majd szólj Ronnak is. Ő most túlságosan el van foglalva az új farmernadrágjával, amit a szekrényében talált. Próbálta megbűvölni, hogy talár legyen, de csak azt érte el vele, hogy átváltozzon szoknyává - kuncogott a lány. - Most farmerszoknyában járkál, és Harry segít leszedni róla. Kész agybaj.
A két lány nevetéstől görnyedezve foglalt helyet egy nagyméretű ebédlőasztalnál, ami az étkező közepén állt. Mint a házban az összes szoba, ez is a legdicsőségesebb arculatát mutatta a vendégek felé. Sárga rózsák, elegáns bőrfotelek, márványoszlopok, miniszökőkút, bárpult és rengeteg könyvespolc alkotta az ebédlő berendezését. A lányok egyöntetű szavazata alapján ez a helyiség érdemelte ki a "kastély legszebb helye" címet.
Mrs. Weasley már kitálalta a gőzölgő krumplilevesét, amikor a két fiú is lecsoszogott az emeletről. Láthatólag mindkettőjüket megviselte a farmer esete, de Mrs. Weasley főztjének illata mellett hamar túltették magukat sérelmeiken. Vacsora közben vidám csevej bontakozott ki az asztal körül. A két házaspár éppen a muglik viselkedéskultúrájával volt elfoglalva, így nem nagyon figyeltek arra, mi játszódik le tőlük nem messze. Harry és Ginny szokásukhoz híven esküvőjüket tervezgették, ami majd a kertben lesz megtartva. Több, mint kétszáz varázsló és boszorkány lett meghívva az eseményre. Hagrid, McGalagony, az ikrek, a Lupin család, Fleur és Bill, Neville, Ginny volt osztálytársai, Seamus és a Patil ikrek már vissza is küldtek egy levelet, amiben elfogadták a meghívást a frigyre. Ron és Hermione eközben szótlanul kanalazták levesüket, s csak néha-néha pillantottak fel tányérjukból.
- Van valami fejlemény? - kérdezte Hermione, megtörve ezzel a köztük lévő nagy csendet.
- Nincs - szólt csüggedten Ron. - Már fel is adtam... Tök szép ez a ház, nem? - váltott témát. Látszólag nem volt ínyére kudarcairól beszélni a lánnyal.
- Szép, de néhol nagyon csicsás - sóhajtott. - Például azt nem értem, minek a szobámba pillangócsorda?
Ron hatalmasat nevetett, majd könnyező szemét törölgetve próbált visszakapcsolódni a beszélgetésbe.
- Pillangók? Nekem mini sárkányok repkednek mindenhol. Harry varázsolta át őket, mert először katicák voltak. Remélem továbbtudom fejleszteni őket, és seprűk lesznek.
- Majd segítek - mondta a lány. - Most jut eszembe... Lenne kedved vacsora után kijönni a kertbe? Feltérképeznénk Ginnyékkel a helyet.
- Miért ne - mondta a fiú lelkesen. - Akár hógolyózhatnánk is.
- Azt inkább ne. Csak száraz helyre megyek. Holnapra nem akarok megfázni. Találkoznom kell Helenával.
- Jól van - adta be a derekát Ron. - Én holnap nem dolgozom. Fredéktől kaptam egy nap szabit, hogy segítsek anyáéknak kipakolni a cuccokat.
- De hát a dobozokat már vissza is küldtétek az Odúba, nem?
- De, igen. Ki mondta, hogy erről Fredéknek is tudniuk kell?
Hermione felvonta a szemöldökét, majd vacsorája befejeztével felszaladt szobájába, hogy magához vegye varázspálcáját, és csak így induljon ki a kertbe.
Bár minden csupa hó volt, még sem volt hideg odakint. Jól sejtette: A kerten valamiféle fűtésbűbáj van. A kert hatalmas volt, minek közepén egy terebélyes szökőkút kapott helyet. Az most nem működött, de gyönyörű jégcsapok csüngtek le peremén. A szökőkút körül rengeteg bokor, és virág pompázott egy kerti sövény mellett, ami egy fedett, oszlopos helyre vezetett.
- Nagyon szép hely - mondta Harry.
- Igen, itt tökéletes lesz egybekelnünk - karolta át a fiút menyasszonya.
- Már nagyon várom - szólt szelíden a fiú. - Jobb lenne, ha ti is keresnétek magatoknak valakit - szólt az álldogáló barátaira. - Szeretném még kibérelni egy pár évre.
- Ja, mert az olyan könnyű - morgolódott Ron.
- Rendes férjet találni nem könnyű, Harry - mondta szelíden Hermione. - Ginnynek könnyű dolga volt.
- Ha esetleg nyitott szemmel járkálnátok, akkor mindketten észrevennétek, hogy egyáltalán nem nehéz! - somolygott Ginny.
- Nincs nekem arra időm - vont vállat a bozontos hajú lány.
Harry kétkedően felhorkantott, majd Ronra nézett, aki még valószínűleg Ginny kijelentésén gondolkodott.