Hermione kora hajnalban ébredt. Halk szuszogást hallott, ami azt bizonyította, hogy Ginny még mélyen alszik. Ő nem bírt tovább aludni, így hát úgy döntött, hogy lemegy a nappaliba. Felkelt az ágyból, felvette a hálóköntösét, és kiment a szobából. Halkan becsukta maga mögött az ajtót. Hangtalanul lépkedett lefelé a lépcsőn. Kint még sötét volt, így nem sokat látott. Amikor leért a nappaliba, elindult a tűzhely mellett heverő karosszék felé. Azonban a karosszék melletti asztalon most egy halványan pislákoló gyertya égett, így Hermione azt gondolta, van még valaki a szobában rajta kívül.
- Van itt valaki? - mondta halkan a gyertya melletti területet fürkészve.
- Hermione, te vagy az? - kérdezte egy meglepett hang. Hermione látta, hogy valaki felemeli a gyertyát, ami hamarosan meg is világította az illető arcát. Hermione azonban felismerte a hangot, így tudta, kinek az arca lesz a gyertyafényben.
- Ron, mi a fenét csinálsz itt ilyenkor? - kérdezte Hermione megkönnyebbülve bár, de a szíve még mindig hevesen vert. Nem tudta, mitől: attól a megkönnyebbüléstől, hogy nem halálfalók támadtak rájuk, vagy attól a tudattól, hogy megint egyedül van Ronnal, majdnem teljes sötétségben.
- Ezt te kérdezed? Ugyanannyi jogom van itt lenni ilyenkor, mint neked - vágott vissza Ron, felkelve a karosszékből és pár lépést téve Hermione felé. A gyertyát is vitte magával.
- Jól van, de akkor is halálra ijesztettél.
- Még mindig jobb, hogy egy gyertyával jövök le, mint hogy semmivel... - mondta Ron.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte Hermione.
- Egy kicsit ijesztőbb az, ha az ember beleütközik valakibe teljes sötétségben, mintha egy gyertyát lát meg először... nem gondolod?
- Na jó, rendben. Ennek a beszélgetésnek semmi értelme. Én inkább megyek, visszafekszem még egy kicsit - mondta, miközben megfordult. Jó éjszakát R - köszönt volna el Hermione, de Ron gyengéden megfogta a karját, és visszahúzta. Másik kezével közben letette a gyertyát a legközelebbi polcra. Mindketten teljes sötétségben álltak, a gyertya fénye már nem ért el hozzájuk.

Pár másodpercig egyikük sem szólt semmit. Ron egyik keze még mindig Hermione karján volt. Hermione nem látta a fiú arcát, de megcsapta az az ellenállhatatlan illat, amit mindig érzett, ha ilyen közel volt hozzá, és azt sejtette, hogy Ron arca csak centiméterekre lehet az övétől.
- Jó éjszakát, Hermione - suttogta váratlanul Ron, majd pár pillanat múlva egy csókot nyomott Hermione arcára. Így, hogy fogta Hermione karját, nyilván könnyebb volt neki a tájékozódás. Hermione érezte, hogy a fiú elengedi a karját, és látta, hogy a gyertya felemelkedik a polcról, nyilván Ron fogta meg. Mikor mellmagasságba emelte, az megint megvilágította az arca egy részét. Sietős léptekkel elindult a lépcső felé, majd felfelé a lépcsőn. A szobát immár teljes sötétség borította.Hermione szerette volna viszonozni a köszönést, de nem tudott mozdulni, és tudta, hogy Ron már mindjárt a szobájában lesz. Már nem érte volna utol. Elbotorkált a karosszékig, majd leroskadt rá. Belebámult a sötétségbe.

Ron már megint összezavarta őt. Hiszen megbeszélték, hogy a tegnap történtek csak baráti vigasztalásnak számítottak. Vajon mit akart ezzel a jóéjtpuszival sugallni? Hermionéban egyre több minden kavarodott össze. Csak játszik vele? Ő szereti Ront... de a fiú csak barátként gondol rá. Legalábbis a viselkedése ezt mutatja. Ő, Hermione túl sokat kockáztatna, ha bevallaná Ronnak, mit érez. Ginny rosszul mondta, egyáltalán nem egyértelmű a bátyja viselkedése. Hermionéban egyre nagyobb lett a kétely, a bizonytalanság. Elhatározta, hogy nem ő fog lépni. Megvárja, amíg Ron megteszi az első lépést. Ha szereti őt, nyilván Hermione tudtára fogja adni. Hermione szeméből kicsordult egy könycsepp. Úgy szeretett volna másként gondolni Ronra, úgy, mint egy barátra. Nem értette, miért történik ez vele. Ha soha nem lehet együtt Ronnal... ha Ron esetleg tényleg meghal a Voldemort elleni harcban, akkor nemcsak az egyik legjobb barátját fogja elveszíteni, hanem a szerelmét is.

Hermione sokáig gondolkodott. Egyszercsak mozgolódást hallatszott odafentről, ez kizökkentette merengéséből. biztos Mrs. Weasley kelt fel - gondolta. Aznap volt az utolsó nap Bill és Fleur esküvője előtt, így biztosra vette, hogy Mrs. Weasley nagyon korán kezdi el a készülődést. Kinézett az ablakon, már kezdett felkelni a nap. Megtörölte könnyes szemét, vett egy nagy levegőt és felállt. Mikor beért Ginny szobájába, a lány még mindig aludt. Kis idő elteltével valaki halkan kopogott az ajtón. Belépett Mrs. Weasley, és meglepve látta, hogy Hermione már fent van.
- Nem tudtál aludni, kis drágám? Én sem hunytam le a szemem egész éjjel. Azon gondolkoztam, mit kell még elint - mondta Hermionénak az asszony, de nem tudta befejezni a mondanivalóját, mert Ginny halk nyöszörgésekkel felült az ágyában. A szemét dörzsölgette, majd szemrehányóan Mrs. Weasleyre nézett. Nyilvánvalóan Mrs. Weasley halknak szánt monológjára kelt fel.
- Mit keresel itt, anya? Valami baj van? - kérdezte.
- Nem, nem, semmi baj. Na jól van, készülődjetek, mert ma még nagyon sok elintéznivalónk van! - mondta izgatottan Mrs. Weasley, majd kiment a szobából.
- Te mikor keltél? Nem látszol túl fáradtnak - mondta Ginny Hermionénak, miközben kikászálódott az ágyból.
- Körülbelül egy órája. Nem tudtam tovább aludni - vonta fel a vállát Hermione, és közben a bőröndjében kutatott tiszta ruha után.
- És mit csináltál egy óráig? Olvastál? - kérdezte Ginny vigyorogva, miközben belebújt a pulóverébe.
- Nem...lementem a nappaliba.
- Gondolkodni - tette hozzá Ginny értetlen arckifejezését látva.
- És, miről gondolkodtál? - kérdezte Ginny, bár az arckifejezése még mindig értetlenkedést tükrözött.
- Semmiről. Ron is ott volt, úgy tűnt, hogy ő sem tud aludni. Így feljöttem - mondta Hermione könnyednek szánt hangon, majd még mélyebben lereszkedett a bőröndjéhez, hogy Ginny ne lássa a pírt az arcán.
- Tessék? - kérdezte Ginny, és megállt a fésű a kezében.
- Jól hallottam? Ron? Nem tudott aludni, és lement a nappaliba? Hermione, erre már te sem mondhatod azt, hogy nem különös.
- Jaj, Ginny! Persze, hogy nem tud aludni! Ideges, hiszen holnap lesz a bátyjátok esküvője! - mondta Hermione, miközben kihúzott egy farmert és egy pólót a bőröndjéből.
- Igen, nyilván amiatt... - motyogta Ginny, miközben felhúzta a cipőjét. A szája sarkában egy mosoly bujkált. Miután végzett a cipője bekötésével, felállt és kinyitotta az ajtót. De ahelyett, hogy kiment volna a szobából, visszafordult. Keményen Hermione szemébe nézett.
- Hermione, nagyon sokat szenvedtetek már egymás miatt. Igazán megérdemlitek azt, hogy együtt legyetek. Mikor jönnétek össze, ha nem most? - mondta Ginny komolyan, majd egy biztató mosolyt villantott Hermionéra, és becsukta maga mögött az ajtót.
Hermione még pár másodpercig a csukott ajtót nézte, majd szélesen elmosolyodott. A mosoly még akor sem tűnt el az arcáról, amikor öltözködött.

*

Egész nap nagy volt a készülődés az esküvőre. Mrs. Weasley mindenkinek a legkülönfélébb feladatokat adta ki. Amikor Harry, Ron, Hermione és Ginny leültek volna egy percre pihenni, Mrs. Weasley berontott a nappaliba és szúrós pillantást vetett rájuk.
- Még mit nem! Harry, Ron, Hermione, legyetek szívesek ezeket a lámpásokat felakasztani a fákra kint a kertben - mondta, s azzal átadott Ronnak egy dobozt, amit a kezében tartott. Az oltár és a székek már fel vannak állítva, vigyázzatok, nehogy tönkretegyetek valamit! Nem szeretném, ha holnap mindent újra kéne csinálni. És figyeljetek a kertitörpékre is. Az előbb az egyik megpróbálta tönkretenni Fred és George holnapra tartogatott tűzijátékát. Egy kicsit csalódott voltam, amikor kiderült, hogy nem sikerült neki, de mégiscsak annyit dolgoztak rajta. Bill és Fleur is beleegyezett, hogy a szertartás után legyen tűzijáték, és mégiscsak ők házasodnak meg. Na, akkor induljatok, tegyétek fel azokat a lámpásokat!
- Ginny, te velem jössz! - pirított rá az asszony Ginnyre, mert a lány is indult volna ki a kertbe Harryékkel.

Mikor Harryék kiértek a kertbe, Ron megkönnyebbülve letette a láthatóan súlyos dobozt a földre.
- Nem igaz, hogy anya ennyi mindent elvár tőlünk! Csináljuk ezt, csináljuk azt... egy perc pihenőt sem enged! - sóhajtott fel Ron.
- Legalább így te is átérzed a házimanók helyzetét - mondta Hermione egy lenéző pillantással, majd kinyitotta a földön heverő dobozt. Abban számtalan kis ezüstlámpás volt. Kivett egyet, elővette a pálcáját, és a lámpásra szegezte. Apró mozdulatot írt le a levegőben a pálcájával. Nem mondott ki semmilyen varázsigét, de a lámpa mégis a levegőbe emelkedett. A legközelebbi faághoz írányította, majd megint leírt egy mozdulatot a levegőben, szintén a varázsige kimondása nélkül. A lámpás egy szempillantás alatt oda lett rögzítve a faághoz, mintha egy láthatatlan kéz ragasztotta volna oda.
- Nahát, Hermione! Neked aztán jól megy a nonverbális varázslás! - mondta elismerően Ron. Ő és Harry csak nézték a műveletet. Ez a Roxfortban is mindig így volt, ha valami új, számukra ismeretlen feladatot kaptak: először végignézték Hermione mozdulatsorát, majd ők is leutánozták azt. Most Harry és Ron is kivett egy-egy lámpást a dobozból.
- Azt tudom, hogy először a Vingardium Leviosát használtad... de mi volt a második? - kérdezte Ron Hermionétól, miközben ő is megpróbálta lebegtetni a lámpását anélkül, hogy kimondta volna azt, hogy Vingardium Leviosa. Nem sikerült neki. Hermione szánakozóan nézett rá.
- Na jó, akkor... Vingardium Levi - kezdte volna, de Harry közbevágott.
- Nézzétek, ott egy kertitörpe! Nem azt mondta Mrs. Weasley, hogy mindent tönkretehetnek? - kérdezte Harry Rontól és Hermionétól, miközben a székek felé mutatott. Mindketten odafordultak. Egy kertitörpe szaladt a széksorok közé apró lábain. Elsőre úgy tűnt, mintha valami elől menekülne. Végigfutott a székek alatt, majd a másik oldalon felbukkant.
- Na majd én elkapom... - mondta Ron, és rögtön a törpe irányába sietett, eldobva a lámpást. A kis kertitörpe továbbfutott a székek között, de esélye sem volt Ronnal szemben. Ron már kinyújtotta a kezét, hogy elkapja, de ekkor valami nagy és vörös rávetette magát a fiúra.
- Ne, Csámpás! El onnan! - sikította Hermione, aki most Ron felé futott Harryvel.
- Hermione! Szedjétek le rólam! - kiáltott fel fájdalmasan Ron, miközben próbálta lefejteni a válláról és a nyakáról Csámpás mancsait . Az dühösen fújtatott és teljes erejéből ráakaszkodott Ronra. Hermione hátulról megfogta Csámpást és leemelte Ronról. A macska még mindig Ron felé hadonászott a mancsaival.
- Nyugodj már le! - csitította a cicát Hermione. - Ron, nagyon sajnálom, nem akartam, hogy ez történjen... és is csak az utolsó pillanatban láttam meg, hogy lesben ül a fán - mondta könnyes szemmel a lány.
- Nagyon fáj? - kérdezte Ront, és kinyújtotta az egyik kezét Ron nyaka felé, amin vérzett a mély seb. Ron elhúzódott, sarkon fordult, majd elment.
- Harry, én tényleg nem akartam... - fordult Hermione Harryhez, most már potyogtak a szeméből a könnyek.
- Tudom, Hermione. Hagyd Ront, majd rájön, hogy milyen hülyén viselkedett - mondta vigasztalóan Harry, majd megsimogatta a lány hátát.
- Nem, Csámpás már túl sok gondot okozott... ő mindig mondta, hogy tartsam a ketrecében. Ezt most nem fogja megbocsátani - rázta a fejét Hermione, miközben könnyek potyogtak Csámpás bundájára is. A macska most Hermione karjában pihent, szemeivel a kertitörpét kereste.
- Dehogynem... ő is belátja majd, hogy nem a te hibád volt, nyugodj meg. Menjünk inkább, akasszuk fel azokat a lámpásokat.
Hermione bólogatott, de legszívesebben felrohant volna Ronhoz megnézni, hogy hogy van a fiú. Ha tudta volna előre, hogy Csámpás ilyen súlyosan megsebesíti Ront, ketrecben tartotta volna.
Közben visszaértek Harryvel a lámpásokhoz, és felakasztották a maradékot. Közben egyikük sem szólt semmit.
Miután végeztek, Harry motyogott valami olyasmit, hogy elmegy megkeresni Ginnyt. Nyilván tudta, hogy Hermione fel szeretne menni Ronhoz.
A lány szinte futva ment fel a lépcsőn, majd bekopogott Ron szobájának ajtaján. Nem válaszolt senki, de ő tudta, hogy Ron odabent van.

Ron az ágyán ült, tenyerébe temetve az arcát, amikor valaki kopogott, és kinyílt az ajtó. Felnézett, Hermione volt az. Tudta, hogy a lány megpróbál majd bocsánatot kérni.
- Ron, hidd el, én tényleg nem akartam ezt... - kezdte elcsukló hangon, majd leült Ron mellé az ágyra. Megfogta a kezét, hogy a fiú ne tudjon elmenekülni.
- Te is tudod, hogy Csámpás nem tud uralkodni magán, ha kertitörpék vannak a közelben, rögtön elkezdi kergetni őket. Nagyon fáj a sebed? - kérdezte suttogva, majd a szabad kezével, amivel nem Ron kezét fogta, finoman megsimogatta a fiú nyakán lévő karmolásnyomot.

Ron nem bírta tovább. Kitépte a kezét Hermione fogásából és felpattant az ágyról. Kicsörtetett a szobából, és teljes erővel becsapta az ajtót maga után.