Hétfő. Ennek ellenére, minden diák izgatottan és cseppet sem álmosan ment le a klubhelyiségbe. Ugyanis ezen a napon kerültek kihirdetésre a mostmár csak: ˝Az újítások˝ -nak nevezett változások. Ron, Harry és Hermione lassúak voltak, ezért több mint negyed órát kellett várniuk mire Ron a többi ember feje fölött meg tudta nézni az újítások listáját. A lista a következőket tartalmazta:
Ezentúl minden tanévben kötelezően meg lesz tartva hálaadás napja. Kivétel nélkül, mindenkinek részt kell vennie ezen az eseményen.
A tanulók az iskolát, csak szülő által aláírott kérvény beadását követően hagyhatják el.
Az eddig csak elsősöknél tanított repülésórát a felsőbb évfolyamokban is bevezetik.
A párbajozás tiltott az iskola területén, diák egy másik társára nem szórhat ártó átkot.
Az iskolán belüli hangulatos kapcsolat elérése érdekében, karácsony alkalmából a diákok megajándékozzák egymást, húzás során.
Ennyi újítás lett bevezetve, egyelőre. A giffendélesek mind lehangolva, közönyösen reagáltak.
- Ez lenne a nagy újítás? - fintorgott Ron.
- Hát nem azért, de én komolyabb dolgokra számítottam. Karácsonyi húzás? Mindent tiltanak? Összhang Griffendél és Mardekár között? Ugyanmár - hitetlenkedett Harry.
- Hermione, mi bajod? - Ginnynek feltűnt, hogy Hermione szótlanul ücsörög a kandalló előtt.
- Mi az, hogy bevezetik újra a repülésórát? Elsőbe alig vártam, hogy befejezzük. Ezt nem hiszem el - Hermione kishíján sírva fakadt, de amint rájött, hogy talán egy picit túldramatizálja a dolgot, visszafogta magát és maga után húzva barátait, elindult az első órára ami gyógynövénytan volt. Hermione itt elvált barátaitól, amint meglátta Malfoyt, de már láthatóan kevesebb lelkesedéssel. Ezt barátja is észrevette, ezért az eddigieknél is jobban tepert utána. Bimba professzor a szokásosnál is mérgesebb volt ezen a napon. Annyit mondott az osztálynak, hogy beszéljenek az év elején elültetett palántákhoz az óra végéig. Harry, Ron és Hermione beszéltek ugyan, de nem a palántákhoz, hanem egymáshoz. Ron éppen azt ecsetelte Harrynek, hogy most adtak ki egy új seprűt a Nimbustól, mire észrevette, hogy Hermione le sem veszi róla a szemét.
- Tudom, hogy szép vagyok, Hermione, na de ennyire? - viccelődött Ron.
Mivel a lány erre nem válaszolva, szemrebbenés nélkül tovább nézte, két barátja a szeme előtt hadonászott de erre sem csinált semmit.
- Hermione, mi a fene van veled? - Harry magához akarta fordítani Hermionét, de ekkor vették észre, hogy valaki sóbálvány átkot szórt rá.
Mivel az egyik új szabály értelmében nem szabadott volna átkot szórni senkire, és Harryék senkit nem akartak megbántani, az évfolyamok egymás közötti jó kapcsolatteremése miatt, nem szóltak senkinek semmit csak kioldották az átkot.
- Miért néztek így rám? - Hermione utánozta a fiúk nézését.
- Hát tudod, az előbb te néztél így rám - szólt rá Ron.
- Valaki átkot szórt rád, de az lesz a legjobb, ha nem szólunk senkinek semmit - tette hozzá Harry, azonban Hermione már rég nem rájuk figyelt, hanem Malfoyra. Óra után rögtön ment is hozzá. Ron és Harry pedig bájitaltan órára siettek. Úgy tűnik ez egy ilyen nap, ugyanis Piton professzor sem volt éppen rózsás kedvében. Bár, ő mikor volt? Ő is kiadta a feladatot, a megadott hozzávalók felhasználásával, valamit a tankönyv elolvasásával, egy méregzöld színű, rugalmas, gumiszerű, citrom illatú anyagot kellett, hogy kapjanak. Ennek ellenére a következő volt a felállás: Ron üstjében narancssárga, teljes mértékig önthető, folyékony, gumi illatú anyag volt. Harry már valamivel jobb helyzetbe volt, neki annyi nem sikerült, hogy a keletkezett anyag se nem citrom illatú, se nem méregzöld nem volt, de legalább a halmazállapoti kritériumnak megfelelt. Neville üstje maga volt a káosz. Szegény Neville, beletett a hozzávalók közé egy olyan anyagot amit nagyon nem kellett volna, ezért lángra gyúlt az asztal amin dolgozott, így a munkája semmisnek minősült. Hermione rég kész volt a feladattal, ezért igyekezett Neville segítségére lenni. Ezzel azonban csak annyit ért el, hogy Piton levonjon tíz pontot a Griffendéltől. A lány szomorúan ballagott vissza a helyére, ám közbe tekintete találkozott Malfoy kárörvendő mosolyával, ezek után nem szomorú volt, hanem mérges. Nagyon mérges.
- Most végül is, nem értem, akkor mi van veletek? Jártok még egyáltalán? - Harry az értetlen kérdését Hermionéhoz intézte.
- Jártunk valamikor is, egyáltalán? - kérdezett vissza csalódottan.
Azzal Hermione beszámolt barátainak arról, hogy igenis szereti Malfoyt, és barátja is viszont szereti, de a kapcsolatuk, nem kapcsolat, és ő nem ilyet szeretne.
- Hanem, milyet szeretnél? - kérdezte lelkesen Ron.
- Nem is tudom. A lényeg, hogy én legyek a pasimnak az első. Vagy legalább ne legyen annyira lemaradva a barátaitól. Értitek? És soha nem volt még igazi randink, nem romantikus, csak folyton belecsap a közepébe - panaszkodott Hermione.
- Minek a közepébe? - értetlenkedett Harry.
Hermione szemforgatva, utalgatva nézett rájuk, de miután ennyiből sem esett le nekik, két pirulás között kimondta.
- Lefeküdtem vele.
Harry tátott szájjal döbbenten nézett rá, ezzel szemben Ron, amint meghallotta, amit nem akart meghallani, kirohant a teremből. Hermione tisztában volt azzal, hogy Ron most mit érezhet. El is akarta neki mondani, hogy azóta mennyire megbánta a dolgot, és ha lehetne, nem csinálná újra. De erre nem volt mód, mivel az elmúlt idő nem jön vissza, ahogy Ron se jött vissza egészen éjfélig. Amint belépett a klubhelyiségbe, látta, hogy Hermione ott alszik a kanapén, nyilván őt várta. A portré csukódására fel is ébredt és odahívta magához.
- Ne, ne, aludj csak, nem akartalak felébreszteni - szabadkozott Ron.
- Mielőtt eltűntél volna, nem hagytad, hogy befejezzem. Csak egyszer történt, nagyon letört voltam és megvígasztalt. És mivel azt hiszem szeretem, jó ötletnek tartottam. De már belátom, hogy hiba volt - magyarázkodott a lány.
- Nem értem ugyan, hogy miért tartasz beszámolót róla, de rendben. Tedd amit jónak látsz - Azzal elment és magára hagyta. Útközben Ginnybe ütközött aki leült Hermione mellé.
- Mi van veled? Egy ideje már, úgy viselkedsz mint valami zombi. És a jegyeid is romlanak. Mi történt veled, Hermione? - Ginny rögtön kérdésekkel bombázta barátnőjét, amint Ron hallótávolságon kívül került.
- Tudod meséltem, hogy lefeküdtem Dracóval. Azóta olyan más minden, nem is tudom. Parvatiék állandóan erről beszélnek, hogy már lefeküdtek a barátjukkal, és hogy milyen jó volt, meg, hogy nem is értik, miért nem csinálták eddig. Na és persze az is szóba került, hogy ha az ember szereti a párját, akkor ez csak jó lehet. Ehhez képest az én véleményem, hogy nem volt jó, túl korainak tartom, és egyáltalán nem érzem magam biztonságban mellette, egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy szeretem.
- Ez bizony szent igaz, hogy ha szereted a barátod, úgy igazán, akkor fel sem merülhet a kérdés, hogy nem kéne még, vagy bármi ehhez hasonló. Te viszont teljesen megkergültél az eset óta. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de már Harry és én is túlestünk rajta, és nem bántuk meg.
- Mi?! De hiszen még csak most jöttetek össze!
- igen, de ha belegondolsz, már jóideje ismerjük egymást - védekezett Ginny.
Erről a témáról folyt még a szó, hosszú, hosszú, órákon keresztül, mire a lányok arra eszméltek, hogy már reggel van, és a diákok jönnek lefelé. Mindketten hulla fáradtak voltak, és ez rányomta a bélyegét az egész napjukra. Ginny elaludt bájitaltanon, Hermione pedig leesett a seprűjéről repülésórán. Szerencsére nem esett komoly baja, hisz Ron elkapta a levegőben. Hermione egész nap azon agyalt, hogy mit kéne tennie. Éppen a hálókörlet felé tartott, amikor egy nagy piros plakátot látott díszelegni a hirdetőtáblán.
Amint elolvasta egyből felderült az arca, és fáradtságával nem törődve, lement a kviddicspályára Harryékhez.
- Szóval, huszonhetedikén, azaz holnap meg lesz tartva hálaadás napja. Dísztalárban kell menni, a megjelenés kötelező - sorolta ragyogó arccal. Ez a hír barátaiból már kevesebb örömöt váltott ki. Később a diófa tövében ülve, megkérdezték Lunáékat, mit gondolnak róla.
- Az teljesen kizárt, hogy táncoljak. Egyszerűen nem szeretek. Nem fogok, engem ugyan nem kényszeríthetnek ilyesmire - mondta Luna, egy szemrebbenés nélkül.
- A megjelenés kötelező, nem az, hogy táncolj - javította ki Ginny.
- Szerintem akkor is jó móka lesz. A program: reggel nyolckor általános öltözetben kell megjelenni a nagyteremben, ott különleges reggeli, ami annyit tesz, hogy csupa hálaadás napi kaját eszünk. Utána kimegyünk a kviddicspályára, híres kviddicsezők játszanak majd, és azt nézzük meg. Ennek olyan kettő körül lesz vége, akkor jön az ebéd. Ezután a négy ház közötti sorverseny következik, a nyertes ház tagjai hivatalosak az esti bálra, ami kilenc órakor veszi kezdetét - hadarta Hermione.

*****
Másnap, Hermione előre jósolt, szigorúan pontos menetrendje szerint, nyolckor volt gyülekező a nagyteremben. A nagy helyiség hihetetlenül hangulatosan volt berendezve, igazi előkarácsonyi hangulatot hozott. Főleg, hogy egy különleges bűbáj segítségével, fenyőfa illat terjengett mindenütt. A reggeli, pirítós volt, amihez egy új fajta lekvárt adtak, amit állítólag a házimanók csak nemrégiben találtak fel. Mindenkinek elnyerte tetszését, vidámak voltak, ezért jó sokáig húzódott a reggeli. Majd ezt követően kimentek a kviddicspályára. Hermione könyvet is vitt magával, mert előre érezte, hogy unatkozni fog. Harry, Ron, és Ginny azonban feszült figyelemmel követték a meccset. A jó hangulat csak fokozódott. Ebédre pulykát tálaltak fel, mivel azonban a társaság nem volt annyira éhes, elkezdődhettek a sorversenyek.
- Ezen múlik az egész. Ha ezt elveszítjük, nem mi megyünk az esti bálba, pedig az, az egész hálaadási herce-hurca fénypontja - magyarázta Hermione.
A sorverseny első feladata az volt, hogy a terem közepére felállított növényt kellett felismerni, valamit el kellett mondani róla, pár jellemzőt. Itt a hóllóhátasok szerezték a pontokat. A következő feladat egy engedélyezett párbaj volt, tanár-diák között, személyesen szólva Hagrid és Fred között. Itt a Griffendél szerezte a pontot, ugyanis Fred simán lesöpörte Hagridot a pályáról. Harmadik feladat bájital főzés volt, amelyik csapat a legkülönlegesebbet adja be, az nyer. Itt a többi csapat nagy sajnálatára a Mardekár szívszorító széruma győzött, ami a legboldogabb emberből is képes elszívni az életkedvet, bármennyire küzd is ellene. Mivel erre még egy dementor sem lenne képes, azt hiszem jogosan kapták a pontot a mardekárosok. Következő feladatként azt adták, minden csoport egy tagja, fejből találjon ki egy idézetet, akié a legjobban hű a saját személyiségéhez, az kapja a pontot. A mardekárosoknak és a griffendéleseknek nem erősségük az idézetgyártás, ezért ők alulmaradtak. Innentől kezdbe ugyebár, azt is figyelték, a Hollóhát, vagy a Hugrabug lesz előbb kész. Majd váratlan fordulat következett, ugyanis bármilyen felszólítás nélkül, Luna kilépett a porondra fantomfigyelő szemüvegében, és legújabb okkersárga talárjában, majd szavalta a személyiségét legjobban tükröző idézetet: ˝A világ nem törődik velem, ezért én sem törődöm a világgal!˝ - mondta elszántan hangsúlyozva Luna. Mivel ez a vakmerőség, és elhivatottság tetszett a zsűrinek, azaz a tanári karnak, ismét a hollóhátasok gazdagodtak a pontokkal. Az utolsó megmérettetésben minden egyes tantárgyból feltett kérdésekre kellett válaszolnia egy megadott tanulónak. Erre Hermione vállakozott, és bár a repüléstanos kérdésnél majdnem elcsúszott, azért a Griffendél kapta a pontot. A jelen állás szerint Griffendél és Hollóhát fej-fej mellett haladtak. Az volt csak a kérdés, hogy melyik csapat lesz a szerencsés. Ezt húzással döntötték el. Így nyert a Girffendél. Az említettek örömujjongásba kezdek, míg a vesztesek csalódottan hagytál el a nagytermet. Miután a griffendélesek maradtak csak a tanári karral, McGalagony professzor emelt szót, mután kellőképpen kiélvezte a helyzetet, hogy Piton professzor alul maradt, hozzá képest.
- Hát igen, azt hiszem ez várható volt. Na jó, de nem bíráskodom, mind a négy ház egyformán jó, csak most mi egy kicsit összekaptuk magunkat - Piton mérges pillantásától kísérve megtapsolta a győzteseket, majd folytatta -, lényeg a lényeg, a nagytermet kilenc órára, a bálhoz illően feldíszítjük. Nektek nem lesz más dolgotok, mint felkapni a dísztalárt és eljönni ide. Tanári felügyelet nélkül, önfeledten szórakozhattok az egész éjen át.
Minden griffendéles fejenként minimum negyed órát töltött a tükör előtt, az utolsó simításokat végezve. Harryn kék, míg Ronon fekete színű dísztalár volt. Ginny haja le volt engedve, és egy egyszerű piros pánt nélküli ruhát viselt. Ő nem törődött sokat az öltözékével, hajával, sminkjével, ezekben a pillanatokban is Hermionénak segített öltözködni. Az említett, lila színű félpántos, miniszoknyás estélyit viselt. Ginny azon igyekezett, hogy rakoncátlan tincseit kontyba tudja fogni.
- Öhm... Hermione, biztos vagy benne, hogy kontyot akarsz? Nem azért, szerintem sokkal dögösebb, így leengedve - győzködte Ginny. És valóban, Hermione bármennyire is próbálta tagadni, most kevésbé volt kócos és kusza a haja, mint máskor.
- Mégis inkább jobb lenne, ha kontyba csinálnád meg - mosolygott Hermione.
- Jó, nem akartam mondani, de egyszerűen nem tudom megcsinálni. Béna vagyok - nyögte ki Ginny. Hermione beállt a tükör elé, majd oldalt a szemébe lógó tincseket egy hullámcsattal eltűzte. Így sokkal szebb volt, mint konttyal, ezt Ginny is megjegyezte.
Majd végül, mire Hermione is eltöltötte a kötelező negyed órát a tükör előtt, Ginnyvel karöltve elindultak a nagyterem felé.

Odaérve, nem igazán ilyenre számítottak. Nem kifinomúlt ízlésű, szalonzenés, keringőzős bál volt, hanem ugrálós zenére, a diákok mind rázták magukat, egyesek már teljesen részegek voltak, mások még kultúráltabban próbáltak viselkedni, és a puffokon ülve beszélgettek, míg a társaság döntő többsége táncolt. Ginny elment Harry keresésére, nem is tartott sokáig, mert barátja hátulról belékarolt, és már táncoltak is. Hermione igyekezett vegyülni a tömegben. Majd meglátta Ront és Neville-t egy félreeső asztalnál iszogatni, leült közéjük. Miután Ron kellőképpen megdícsérte a lányt, hogy milyen szép ezen az estén, ezt Neville megunta, ezért odébbállt. Ron és Hermione kettesben iszogattak. Mindketten elég részeges állapotba kerültek. És ha azt vesszük, hogy Hermione életében először került ilyen állapotba, ez elég ütős volt neki. Követték egymást az események, mire feleszmélhettek volna, Hermione már Ron ölében volt, és hevesen csókolóztak. A nagy tömegben persze ez senkinek nem szúrt szemet, főleg mert a többiek is körülbelül olyan beszámíthatatlanok voltak, mint ők. Hiszen nem volt tanári felügyelet. Ron és Hermione, nyilván kényelmetlennek találták a széket, esetleg a nagy tömeg és ricsaj zavarta őket, vagy talán mindkettő, a lényeg az, hogy immár a Szükség szobájában találták magukat, és folytatták amit elkezdtek, csak most az ágyon. Természetesen semmi nem történt meg köztük, ami Malfoy és Hermione között megtörtént. Talán azért, mert észhez értek, vagy azért, mert a csókolózó, és hasonló állapotban lévő Ginny, Harry páros szédelgett be az ajtón.