Ron, annyira elgondolkozva lépett be a klubhelyiségbe, hogy nem is vette észre barátait, akik ott ültek a kandalló előtt.
- Föld hívja, Ront! Vétel! - viccelődött Hermione.
- Sziasztok - mondta Ron, elég gyászos hangon.
- Jézusom, ki halt meg? - kérdezte halál komolyan Ginny.
- Senki. Egyszerűen, csak nincs olyan jó kedvem. Ennyi. Nem unjátok még, hogy mindig itt ültök?
Erre a gonosz megjegyzésre, Hermione, Harry, és Ginny egymásra mosolyogtak, majd egy szó nélkül elhagyták a helyiséget, mielőtt robbant volna a bomba, azaz Ron. Ő ezt nem is bánta. Minden erejével arra koncentrált, hogy leleplezze Malfoyt. De közben az is eszébe jutott, hogy ha kiderül, hogy az a görény rendszeresen csalja Hermionét, akkor a lány teljesen ki fog borulni. Márpedig Ron nem akart, szerelmének fájdalmat okozni. Nem volt ideje ezen gondolkozni, mert Harry hívta fentről. Ezért hát, felment a fiúk hálókörletébe.
- Na, mi van?
- Vettem neked valamit - újságolt Harry.
- Tényleg?
- Nem. Vagyis, eredetileg, neked vettem, de úgy megtetszett, hogy nem is tudom...
- Mi az?
- Igazságszérum. És nem is tiltott a használata. Rendeltem, neten.
- Hol?
- Internet. Ja, mármint nem, én. A lényeg az, hogy nyáron mindig unatkoztam, és amikor Dursleyék nem voltak otthon, játszottam a számítógépen, és néztem a neten, hogy van ilyen igazságszérum. Csak akkor már nem akartam megrendelni, mert két hét lett volna, mire kihozzák, és ez a suli előtt pár nappal történt. A lényeg az, hogy ez a szérum, muglicucc. Vagyis, nem tilthatják be itt, mivel nem ismerik. Azt hiszem...
- De, ha nem volt időd megrendelni, akkor hogyan...
- Ha nem szóltál volna közbe már tudnád, ugyanis pont ezt akartam mondani. Szóval úgy egy hónapja kezdtem itt pakolászni, mert Ginny feljött hozzám és nem akartam, hogy... Na mindegy, elég az hozzá, hogy találtam egy doboz cigit. Ami nem az enyém, ne érts félre...
- Ameddig te nem mondtad, hogy ne értsem félre, egészen addig nem is értettem félre - nevetett Ron.
- Igazán leköteleznél, ha végre befognád, és hagynád, hogy befejezzem. Van szájtapasztó szérumom is különben...
- Ne már! Komolyan? - álmélkodott Ron.
- Nem, csak vicceltem, de el sem hiszem, hogy megint beleszólsz. Szóval találtam egy doboz cigit. És hát gondolkozni kezdtem, hogy vajon, kié lehet? Be is ugrott, hogy talán az én drága unokatestvérem, becses tulajdona. Rögtön pennát ragadtam, és elkezdtem írni Dudleynak, hogy megtaláltam a cigijét, és egy feltétellel nem köpöm be...
- ... ha megszerzi neked azt a szérumot aaaz... - Ron nagyon agyalt, hogy honnan.
- ... az internetről - segítette ki Harry -, és hát meg is rendelte nekem. Elküldtem neki a cigit, ő meg bagolyfordultával a szérumot. És végre-valahára ideért. És úgy gondoltam, neked adom, de időközben gyökeresen megváltozott a világnézetem.
- Megváltozott, a világnézeted? - értetlenkedett Ron.
- Ginny, jött a képbe - mondta szemforgatva Harry. Nem gondolta, hogy barátja még ennyit sem képes ép ésszel felfogni.
- És, Ginny nem engedi, hogy nekem add, vagy mi?
- Jajj, Ron, de sík vagy! A lényeg az, hogy mivel van, ez az igazságszérum, beadhatom Ginnynek, és megtudom, ő mit szólna, ha miután kijártuk az iskolát, összeházasodnánk. Érted?
- Jesszus, te még mindig a jóslástannál, vagy leragadva? - Ron sajnálkozva nézett rá, visszagondolva arra, hogy barátja, mit látott a füstben.
- Ha tudnád, hogy Hermione mit látott a füstben, te se tudnál leakadni a témáról.
- Miért, mit látott? Gondolom Malfoyt.
- Én meg azt gondolom, hogy hihetetlenül nehéz a felfogásod. A lényeg az, hogy ezt megpróbálom, és....
Innentől kezdve, egy kisebb hatásszünet következett, mert Ron nem figyelt, Harry meg csak mondta és mondta. Ronnak végre támadt egy jó ötlete, hogyan buktassa le Malfoyt. Vagy legalábbis, hogy hogyan tartsa a kezében.
- Harry! - kiáltott fel.
- ... aztán, ha bevallom neki, vagy megharagszik, vagy nem. Ez kétesélyes, sajna. Na, mi van, már megint? Ezek a hirtelen kirohanásaid...
- Nekem kell, az a szérum. Nagyon fontos. Ha akarod, majd én kifaggatom Ginnyt, hogy mit gondol rólad, meg a házasságról. Jó?
Harry vonakodva bár, de odaadta a fiolát barátjának. Majd miután ezt is letudták, lefeküdtek aludni.

*****
Másnap reggel, Ron feltűnően jó kedvvel ébredt. Mivel Harry még aludt, a megkérdezése nélkül elvette a láthatatlanná tévő köpenyét, és lement a nagyterembe. Nem voltak még sokan, de aki számított most, az ott volt. Ron a mardekárosok asztalához araszolt. Ahogy közelebb ért, látta, hogy Malfoy és Parkinson egymást fogdossák az asztal alatt, diszkréten. Már, ha ezt annak lehet nevezni. Ron olyan ideges lett a tudattól, hogy Malfoy megcsalja azt az embert, akit ő, mindenkinél jobban szeret, hogy mérgében olyan erősen megszorította a fiolát, hogy az majdnem összetört. Már ott állt a hátuk mögött. Malfoy, úgy csinált, mintha leejtette volna a villáját, ennek ürügyén Pansyvel az asztal alá bújtak, és ott smároltak. Bár Ronnak, lett volna ehhez egy-két szava, nem szólt semmit, ugyanis, ez neki pont kapóra jött. Gyorsan beleöntötte a szérumot Pansy italába, majd elment. Visszavitte a köpenyt Harrynek, lefeküdt, és akkor kelt fel megint, amikor Harry. Együtt mentek le ismét a nagyterembe. Malfoyék még mindig ott voltak, de Ron látta, hogy Parkinson már menni készült. Ezért ő is sietett a reggelivel. Egy nagy adag rántottát, fél perc alatt megevett, fel sem nézett, csak miután befejezte. Ahogy felpillantott a vele szemben ülő Harryre, Ginnyre, és Hermionéra, látta a tátott szájukat, és undorodó döbbent arcukat, úgy elfogta a nevetés, hogy kishiján megfulladt, mert félrenyelt. Így sikerült figyelmen kívül hagynia, hogy a mardekáros leányzó, időközben elhagyta a helyiséget.
- A francba... erről is, ti tehettek! - rótta meg barátait, majd olyan hirtelen akart lekászálódni az ülőhelyéről, hogy megakadt benne a lába és orra bukott. Ez bizony mind a három nézőből, végtelen nevetést váltott ki.
- Ha, ha, ha nagyon vicces, halálra ne röhögjem magam - gúnyolódott Ron. Majd, mire bárki, bármit is válaszolhatott volna, Ron már ott sem volt.
A pinceterem felé igyekezett, hátha ott voltak a mardekárosok. A lány wc előtt ment el, és éktelen, nyekergő, vihogást hallott onnan. Egyből gondolta, hogy ez csak a mardekáros, rókaképű, Pansy Parkinson lehet. Már átkozta magát, hogy nem hozta el, a láthatatlanná tévő köpenyt. Résnyire nyitotta az ajtót, és bekukucskált. Nem látott senkit. Ez csak annyit jelenthetett, hogy a vihogó személy, valószínűleg az egyik fülkében van. Így Ron, nyugodt szívvel besétálhatott a helyiségbe. Parkinson a második fülkébe volt, ezért Ron a harmadikba ment be, minél kisebb zajt csapva. Az már biztos volt, hogy Pansy, nincs egyedül. Bár tudta, hogy illetlenség, Ron mégis átnézett fentről a másik fülkébe, hogy megtudja ki van ott. Parkinson volt ott, Draco Malfoyjal. Szó szerint, ocsmány látvány tárult a szeme elé.
- Azt a rohadt... nem hiszem el, hogy ezek még itt is képesek csinálni - gondolta Ron. Súlyos hányinger fogta el, rájött az öklendezés. Próbált valami másra gondolni, de a szomszéd fülkében lévők szennybeszéde, nem éppen könnyítette meg a dolgát. A legvisszataszítóbb azonban az volt, hogy Malfoy megtette, amit ilyenkor szokás, majd egy gyengéd csók, vagy bármi nélkül, otthagyta a lányt a fülkében, és kiment. Ronnak megint szerencséje volt, ugyanis így kikérdezhette Parkinsont. Főleg, mivel meglátta, hogy a lány sír, valószínűleg, így még közlékenyebb lesz.
- Hé, pszt! Pansy, szia! - köszönt neki Ron.
- Ha nem tűnt volna fel, ez a lány wc - nézett rá lesajnálóan.
- Én igazából, veled szerettem volna beszélni - Ron őszintén remélte, hogy már hatott a szérum. Nem akart mindent elrontani.
- Én igazából, úgy gondolom, hogy neked, meg nekem, nincs miről beszélnünk.
- Szerintem van. Szóval, szereted Malfoyt, mi?
- Igen - döbbenten nézett, hogy ilyen hamar, egyszerűen bevallotta azt, amit még magának Dracónak sem mert elmondani, soha.
- Hallottalak titeket itt az előbb, meg ugyebár tegnap is láttalak titeket. Ez téged, nem zavar?
- Egyáltalán nem, mivel, ha Granger esetleg megtudja, remélhetőleg szakít Dracóval, és ő hozzám jön vigasztalódni - jelentette ki, teljes magabiztossággal.
- Érdekes meglátás. Szóval, téged nem zavar, hogy a szerelmednek, van barátnője?
- A legkevésbé, sem.
- Veled csalja, a párját. Ez nem semmi. Te vagy, az a bizonyos harmadik... ez kemény eset.
- Engem nem érdekel a dolog. De egyébként, szerintem rajtam és a sárvérűn kívül még mással is kavar - ezen a kijelentésen még jobban meglepődött, és már kezdte kellemetlenül érezni magát. Ron arra gondolt, hogy már ideje lenne lassítani a kérdésekkel, mert még a végén elijeszti, de hiszen, csak most kezdett érdekessé válni a dolog.
- Esetleg tudsz biztosat, hogy még kivel... ?
- Nem, és nem is akarok. Miért te tudsz? - kérdezte mohón.
- Ha tudnám, akkor kérdezném, szerinted? - forgatta a szemét Ron.
- Na jó, én mentem... - már nyitotta is az ajtót.
- Ne, várj. Még egy kérdés. Mióta tart ez a dolog kettőtök között?
- Amióta ebben a tanévben visszajöttünk a Roxfortba - azzal kiment.
Ron futva ment repülésórára, mert már késében volt. Miközben ment, végig azon agyalt, hogy elmondja Hermionénak, vagy ne. Arra gondolt, hogy ha elmondja, nem tudja, hogy reagálna erre a lány. Vagy nyugodt szívvel, okkal, otthagyná, vagy kiborulna, hogy a barátja megcsalta őt, annak ellenére, hogy szereti. Végül amikor meglátta Hermione mosolygó arcát, el nem tudta volna képzelni, hogy ezt a mosolyt, ezt a jókedvet, ő rontsa el, ezért inkább letett arról, hogy elmondja neki. De valamit, mégis akart tenni azért, hogy Malfoy visszafogja magát. Mostmár Ronnak az volt az első, és legfontosabb, hogy Hermione boldog legyen. Még akkor is, ha nem vele. Madam Hooch elkezdte az órát.
- Nem megyünk vissza ükapánkig, ne is számítsanak rá, hogy újra elmagyarázom, hogy is kell felszállni a seprűre! Mindenki tesz egy nagy, széles ívű kört, a birtok körül. Nem össze-vissza, szépen kettesével, hármasával beállva! Aki nem tartja be a szabályokat, az nem a Roxfort birtok körül, hanem a birtokon túl, fog repülni! Kezdjük!
Ron úgy intézte, hogy Malfoyjal ketten tudjanak menni.
- Szóval, Hermionén, és Parkinsonon kívül, még hány csajod van, te csődör? - nevetett a képébe Ron. Ez a kijelentés, annyira meglepte mardekárosunkat, hogy kishíján leesett a seprűről. Messziről lehetett is hallani, Madam Hooch, ˝Mi a fenét csinálsz?˝ kiáltásait.
- Honnan tudod? Akarom mondani, honnan veszed, ezt a baromságot? - javította ki, saját magát.
- Késő, már elárultad magad. Ezzel a mostanival együtt, már négy okom van rá, hogy beköpjelek Hermionénak.
- Négy?
- Amikor majdnem elütöttél, miközben Pansyt vitted valahová - Ron, a kezén számolt -, aztán amikor reggelinél az asztal alatt fogdostátok egymást, majd amikor a lány wc-ben izéltetek, és persze most, ez a ˝Honnan tudod?˝ kijelentés is, meglehetősen árulkodó volt - mondta elégedetten.
- Jó, mit akarsz? Mit tegyek? - adta meg magát, Malfoy.
- Inkább azt mondom, mit ne tegyél. Ne csald meg többet, ha tényleg szereted. Ha nem szereted, akkor meg szakíts vele! Nem értem, hogy miért fekszel le mással, miért kavarsz mással, ha van neked Hermione.
- Hát pont ez az, hogy nincs nekem. Biztos tudod, hogy már megvolt, a dolog. De mióta volt, az a görbe estétek, azóta hozzá sem érhetek. Mindig ellök magától - panaszkodott Malfoy, s közbe villámokat szórt a szeme Ron felé. Ekkor Ronon volt a sor, hogy kishíján leessen a seprűről. Nem gondolta volna, hogy ekkora hatással van Hermionéra. Azonban, ezen nem gondolkozhatott sokáig, mert amint meglátta Madam Hooch, hogy valaki megint leesni készül, leszállított mindenkit, és trappolva, dühtől remegve, indult el Malfoyék felé.
- Ti... ti, nem tartjátok be, a szabályaimat. Ésszel biciklizzél, az Isten szerelmére! - ordított magából kikelve.
- Biciklizzél? - idézte nevetve, Malfoy.
- Vagy repülj, édes mindegy. Kérem megadni a kellő komolyságot, repülésnél, mert ha nem, akkor nem a Roxfort birtokon belül fogtok röpködni, hanem...
- ... hanem kívül. Tudjuk - fejezte be Ron, majd Madam Hooch, abbahagyta az órát, és elengedte az osztályt.
- Akkor, áll az alku? Nem csalod meg többször, Hermionét? - kérdezte komolyan, Ron.
- Ha ő se engem, akkor nem - mondta kelletlenül Malfoy.
- Nem fog. Tudom, hogy nem fog. Szóval, megegyeztünk? Ameddig tartod magad ehhez, addig én nem szólok neki egy szót sem - foglalta össze Ron. Malfoy bólintott, és mentek ki-ki a maga útján.