Hermione és Ron fanfiction
Hermione és Ron fanfiction
Levél nekem

                     

E-mail címem: zoi_gorog@hotmail.com

Írhattok történeteket, és én szívesen felrakom!!!

 

  Főoldal

szerelemteszt

KÉPEK

KÉPEK2

Vendégkönyv

Videók

Pályázatműveim

Kritikák

Díjaim

Itt reklámozd az oldalad

 

 

 

 
Szavazás
Lezárt szavazások
 

Bűbájok, átkok, idézések

Receptek

Személyek

Szereplők

Szülinapok

 

Rupert Grint

Emma Watson

Daniel Radcliffe

James és Oliver Phelps

Tiana Benjamin

Jessie Cave

 

 

 
Társoldalak

www.stupor.gportal.hu

 
Köszönet

 
css

CSS Codes

 
e
cursor
 
f
 
A szerelem elágazó ösvényei
A szerelem elágazó ösvényei : Itt a vége

Itt a vége

Zsana  2008.12.29. 20:32

15


Itt a vége.

A társaságból senki nem vette észre a baglyot. Vacsora után mindenki a nappaliba ment, kivéve Ront, akit Mrs. Weasley azzal bízott meg, hogy mosogasson el. Amin végzett, indult volna a többiek után, ekkor azonban a bagoly megkocogatta az ablakot. Ron elvette tőle, és látta, hogy a feladó Malfoy, a címzett pedig Hermione. Úgy, hogy senki ne vegye észre, diszkréten adta át a levelet a lánynak. Nem akart ránézni, nem akarta látni, hogy a levél láttán milyen kifejezés jelenik meg az arcán. De nem bírta ki. Odanézett, és látta, hogy Hermione szája mosolyra húzódik. Ezt Ginny is észrevette, és amikor Hermione arrébb ment, hogy elolvassa a levelet, elment utána.
- Jesszus, nem gondoltam volna, hogy a bátyám ennyire félős... - kuncogott Ginny.
- Hát azt tudtam, hogy félős, na de ennyire? Hogy levélben írja meg nekem, mit akar... - nevetett Hermione, ám amint ránézett a levélre, lehervadt az arcáról a mosoly.
- Na, mi történt? - komolyodott meg Ginny is.
- Ezt nem is Ron írta... - mondta csüggedten.
- ... haneem? - sürgette Ginny.
- Draco.
- Ó, ne már... és mit ír? - kérdezte unottan Ginny. - Ha nem vagyok túl indiszkrét - tette hozzá.
Hermione magában olvasni kezdte a levelet. Ami, Malfoy korábbi viselkedésének dacára, nagyon romantikus volt. Még a legérzéketlenebb lányt is megríkatta volna. Hermionénak azonban egy arcizma sem rándult.
- Azt írja, hogy nagyon sajnálja ami történt, nagyon hiányzok neki, nem tud nélkülem élni, és majd a Roxfort Expressen találkozunk, beszéljük meg a dolgokat, mert ez nem érhet így véget, senki nem váltott még ki belőle ilyen érzelmeket, mint én, és így tovább...
- Hű... - Ginny, akinek a szótárában a "sírás", vagy a "meghatottság" nem szerepelt, kis híján elsírta magát a levél hallatán.
- Végül is, nem fogok drámázni... megbeszélem vele. Nem mintha lenne erről mit beszélni.
- És lehet, hogy adsz neki még egy esélyt?
- Én... én... a francba, én úgy érzem, hogy a szívemben van helye, de Ron előrébb van nála. Még ha csak egy kicsivel is, de előrébb van. De persze, Draco sem közömbös számomra, mert hát, hogy lehetne az?
- Szóval...?
- Szóval, itt van Ron, aki mellett önmagam lehetek, és akiről tudom, biztosan tudom, hogy szeret engem. És itt van Draco, aki soha nem állna ki mellettem, de bűnbánásból igen jó. És ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem érdekel, az hazugság lenne.
- Valamiért úgy érzem, hogy van itt egy " de".
- De, nem is tudom, hogy lehettem olyan naív, hogy azt hittem, Ron írt nekem. És, ha még levélben sem tudja elmondani mit érez, akkor személyesen, hogy tudná? Ha esetleg összejönnénk, a kapcsolatunk levelezésből állna, vagy még abból se? Dracóval meg annyi lenne az egész, hogy kibékülünk és kész. Kikötöm, hogy még egy ilyen húzás, és ennyi.
- Mintha azt mondtad volna, hogy Ron egy kicsit közelebb áll a szívedhez - jegyezte meg Harry, aki ezek szerint minden egyes szavukat hallotta.
- Harry... - kezdte Hermione.
- Egyszerűen csak a megfelelő pillanatot kereste - mondta Harry, és Ginny nagyon helyeselt.
- Hogyhogy?
- Év elején, a vonaton. A szöveget gyakorolta, mit mondana neked. Erre te beállítottál Malfoyjal az oldaladon - jelentette ki Harry.
- És nekem ezt honnan kellett volna tudnom?! - háborodott fel Hermione.
- Jó, jó sehonnan - nyugtatta Ginny. - De akkor is, ha Ron közelebb áll a szívedhez...
- De Draco is közel áll. Lehet, hogy Ron a tökéletes számomra... álljunk csak meg, nincs is tökéletes. Mert ha tökéletes lenne, akkor már rég együtt lehetnék Ronnal. De neem, ő inkább bárgyú képpel átnyújtja nekem Draco levelét!
Mielőtt bárki, bármit is szólhatott volna, Hermione visszament a többiekhez. A szünet hátralévő részében erről az esetről nem esett szó, és Hermione nem írt vissza Malfoynak. Ám a beszélgetés elkerülhetetlen volt, ugyan is a Roxfort Expressen Malfoy nyitott be a kupéjukba.
- Hermione, beszélhetnénk?
Pár pillanat múlva, már kint voltak a folyosón.
- Tudom, hogy meg kellett volna, hogy védjelek. Akartam is, csak egyszerűen nem lehetett. A szüleim, nem engedték. Meg van szabva, hogy mit tehetek, és mit nem. Szabályok szerint élek, és ha ezeket áthágom, nekem annyi.
- Jaj, te szegény. Meg ne sajnáljalak... - mondta szemrehányóan Hermione, bár egyre kevésbé volt biztos az igazában.
- Tudod milyen a családom, tudod milyen nagy múltú a családom, nem hozhatok rá szégyent. Azzal is szégyent hozok egy egész nemzedékre, hogy felvállaltam, hogy veled járok. Egy sá...
- Egy sárvérűvel?
- Egy mugli származásúval.
- Dehát nem is vállaltál fel. Akkor vállaltál volna fel, ha megvédtél volna!
- Egyszerűen nem lehetett. Nagyon akartam, de nem lehetett...
- Nekem az a fontos, hogy a barátomban tudjak bízni, hogy biztonságban érezzem magam mellette, hogy ha mások nevetnek, ő megvéd, nem pedig velük nevet!
- Ugyan, egy ilyen baklövés miatt nem lehet vége. Nagy múltunk van... te is tudod. Én vagyok neked az első...
- Ahogy neked is én vagyok az első! - vágott vissza Hermione.
Malfoy most először elvette a tekintetét a lányról, mintha valami rendkívül érdekeset vett volna észre a cipője orrán.
- Vagy nem? - kérdezte akadozva Hermione.
Eközben a kupéban...
- Jaj, Ron ne legyél már úgy elkenődve - nyugtatta Harry, ugyan is Ron tiszta ideg volt, amint Malfoy szőke képe megjelent az ajtóban.
- Mégis, miről kell még beszélgetniük? A napnál is világosabb, hogy az a görény nem becsüli meg eléggé!
- Eléggé? Egyáltalán. Miközben jártak, én többször is láttam, hogy Malfoy Parkinsonnal smárolt - mondta rejtélyes suttogással Neville, nyilván azt remélve, hogy csoportos döbbenetet ér el vele. Azonban senki nem vágott döbbent arcot.
- Ez csak egy csepp a tengerben, Neville... - mondta unottan Ron.
- Hogyhogy? - kérdezte tágra nyílt szemekkel Luna.
- Én többször is láttam Parkinsonnal... - mondta Ron félvállról.
- És ezt csak így mondod? - kérdezte felháborodottan Luna, amin mindenki meglepődött, ugyan is nem voltak megszokottak ezek a kirohanások tőle.
- Miért, hogy mondjam? - kérdezte Ron meghökkenve.
- Hát... mégis csak a barátod. Sőt, mi több - nézett rá Luna jelentőségteljesen.
- Mivel szereti Malfoyt, nem akarom, hogy csalódjon. Én csak neki akarok jót. Még, ha nekem rossz is...
- Jaj, te kis mártír! - forgatta a szemét Harry.
- Most, mi bajod?
- Olyan vakegér vagy, Ron! - tette hozzá Ginny.
Erre már senki nem tudott válaszolni, mert Hermione lépett be ragyogó mosollyal az arcán, csillogó szemekkel, láthatólag sokkal megkönnyebbültebben, és lehuppant Ron, meg Harry közé.
Mindenki arra a következtetésre jutott, hogy nyílván kibékültek, ezért a Ronra való tekintettel inkább nem firtatták a dolgot. Olyan kínos csend lett, amit már éppen ideje lett volna megtörni. Ezt a nemes feladatot Luna vállalta magára.
- Szép az idő - mondta a kelleténél nagyobb lelkesedéssel, és hangosan. Mindenki kinézett az ablakon. Azaz, próbáltak kinézni, de a rossz idő miatt nem láttak semmit, csak az eső dobogását hallották. Így tehát, a "szép az idő" megjegyzés nem éppen volt helyénvaló.
De mivel másnak még ez sem jutott eszébe, senki nem szólt rá Lunára.
Miután visszaértek a Roxfortba, lement a vacsora, mindenki elment lefeküdni. Ronnak azonban, mint az első Roxfortban töltött éjszakánál, most sem jött álom a szemére...

*****
Másnap reggel Ron egyedül ment le reggelizni. Ginny, Harry, Neville és Hermione később csatlakoztak hozzá. Még Luna is átült az asztalukhoz. Amint Ron meglátta Hermione sugárzó arcát, elöntötte a méreg. Bár nem tudta miért, amikor ő akarta, hogy Hermione legyen boldog Malfoyjal. De ez mégsem ér így - gondolta -, mert Hermione jobbat érdemel. Őt, érdemli.
Mire feleszmélt, azt látta, hogy Hermione magában nevetgél, és kis híján kiköpi az innivalóját. Annyira boldognak látszik, mint aki szerelmes...
- Most elárulnád, minek örülsz annyira?! - szögezte neki a kérdést, a kelleténél talán kicsit durvábban.
Hermione és a többiek, csak ámultan néztek rá. Néma csönd honol.
- Úgy hallom jövő hétig még ilyen esős időnk lesz - jegyezte meg Luna.
- Csodás... - morogta Ron.
- Most mi bajod, Ron?! Luna csak próbálja megszüntetni a kínos csendet, ami miattad tört ki! Ha nem vetted volna észre... - kiabálta Hermione.
- Hát, tudod az a baj, hogy sok dolgot te sem veszel észre, pedig ott van az orrod előtt! És hidd el nekem, hogy ezek fontosabb dolgok, mint az, hogy holnap milyen időnk lesz! - kiabált vissza Ron, és dühösen rontott ki a nagyteremből.
Hermione a Griffendél felé vezető lépcső tetején kapta el, egész pontosan a portré előtt.
- Ron... - kezdte Hermione kifulladva.
- Tudod mit? Szerintem ahhoz képest, hogy milyen okos vagy, nem is vagy annyira az! - kezdte Ron, de egyszerűen nem érzett magában elég erőt ahhoz, hogy megfogalmazza, mit is akar mondani. Ez abból is látszott, hogy Hermione értetlenül nézett rá.
- Hogy... mi van? - kérdezett vissza a lány.
- Mármint, oké hogy tudod amit tudsz, de mindemellett, sok mindent nem tudsz! Amit nem kell megtanulni... csak józan ész az egész. Egy kis emberismeret, ha így jobban tetszik.
- Miről beszélsz?
- Arról, hogy kibékültél azzal a görénnyel! Aki meg sem becsül téged, és mindig megcsal! Hidd el, nem egy csaja van rajtad kívül. Van neki pár! Azt hiszem utánad a listán Parkinson következik, de az ilyet nem lehet tudni. Malfoynál nem! És ezt nem csak én tudom. Neville is tudja! És Malfoy tudja, hogy tudom. És megbeszéltem vele, hogy nem szólok neked egy szót se, ha többet nem vág át.
- De... miért?
- Azért, mert szeretlek, és szerettem volna, ha boldog vagy, még akkor is, ha nem velem! Erre jön ez a pökhendi görény ír neked egy nyálas levelet, és már is eldobod az agyad tőle. Mióta vissza jöttünk a fellegekben jársz! Nem akarom, hogy emiatt rossz kedved legyen, de szeretném, ha tisztában lennél azzal, hogy kiért vagy oda ennyire! Egy csalóért! De tudod mit, felőlem azt csinálsz amit akarsz, engem már nem érdekel... eleget szenvedtem - Ron éppen elviharzott volna, a dráma kedvéért, de Hermione szomorú, síró hangját hallotta meg maga mögött.
- Ha éppen tudni akarod, nem békültem ki vele, hanem szakítottam vele. Azért, mert téged szeretlek. De mivel téged ez már nem érdekel, így engem se... Nem, nem az hazugság lenne, de... - Hermione ezt már nem tudta befejezni, annyira úrrá lett rajta a sírás. Ron csak annyit hallott, hogy csukódik a portréajtó, és ment tovább.
Aznap már nem is látta a lányt. Ez többek között annak tudható be, hogy ellógott az órákról. Miután azonban másnap délig egyáltalán nem látta, elkezdett aggódni.
- Te, Harry. Hol van Hermione?
- Nem t'om. Tegnap reggel óta nem láttam - vont vállat Harry.
- Ginny? - most hozzá fordult Ron.
- Én sem.
- Neville, Luna? - kérdezte tőlük is kétségbeesetten, mire ez említettek csak a fejüket rázták.
- Hé, Parvati! - kiabált oda neki Ron.
- Igen?
- Hermione? Beteg? Vagy ilyesmi? - találgatott Ron.
- Nem tudom. Nem hinném. Sírva jött be a szobába, és elkezdte pakolni a holmiját. Szerintem szerelmi bánat. Jó ideje nem láttam Malfoyjal, talán összevesztek.
- Talán... - dörmögte Ron. Mivel tanácstalanságában nem tudta, mit tegyen, felállt és odament a tanári asztalnál ülő Dumbledore professzorhoz.
- Öhm... Igazgató úr, elnézést - szólította meg.
- Tessék, fiam? - mosolygott rá kedélyesen az igazgató.
- Nem tudja esetleg, hogy Hermione merre...
- Hogyne tudnám. Hermione kikérőt kért az idei tanév hátralévő részéig - jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Hogy, micsoda?! Azt meg, hogy lehet? Teljesen le fog maradni az anyaggal! Jézusom, csak nem iratkozott ki?
- Nem, dehogy. Ronald, nagyon remélem, hogy nem kell bemutatnom neked Granger kisasszonyt. Természetesen tökéletesen tisztában van az ideig tanév tantervi követelményeivel, mind egy szálig. Tegnap levizsgázott nálam, és így megkapta a bizonyítványát, majd útjára bocsájtottam. De jövő szeptemberben ismét jönni fog.
- De, az meg hogy lehet? A vizsga bonyolult dolog. Már az előkészítése is. Nem hiszem, hogy azt csak úgy sitty-sutty le lehet zavarni - hitetlenkedett Ron.
- Hát elméletileg nem. De Miss Granger nagyon kétségbe volt esve, ezért az ő esetében kivételt tettem. És, mint igazgatónak jogom volt hozzá.
- Értem... és hova ment?
- Gondolom az otthonába, a családjához.
- Rendben, köszönöm professzor - azzal kirohant a teremből.

.....

Jó pár órás utazás után Ron, egy csokor virággal a kezében ott állt a Granger lakás előtt. Mire odaért, már esteledett. Az egész úton azon agyalt, mit is mondhatna szíve hölgyének, amivel ki tudja engesztelni. Mert azzal már szerencsére tisztában volt, hogy Hermione is hasonlóan érez iránta.
Csak ott állt, a postaláda mellett, még volt egy pár méter az ajtóig, de egyszerűen, mintha földbe gyökerezett volna a lába. A szomszédban lakó tíz év körüli gyerekek futottak oda, és becsöngettek. Ron ámultan nézte, hogy még a kisgyerekek is bátrabbak nála. Már nem volt mit tenni, tudta, hogy pillanatokon belül valaki ajtót nyit. Ideje lett volna, elindulnia az említett hely felé, de egyszerűen nem ment neki. Pár pillanat múlva, Hermione jelent meg az ajtóban.
Ahogy Ron megpillantotta a lányt, azonnal megnőtt a bátorsága, és bűnbánó arccal megindult felé. Hermione is elindult, félúton találkoztak. Mire egymáshoz értek, már mindkettőjüknek fülig ért a szája. Ron, ahelyett, hogy lerohanta volna (mint annak idején Malfoy) , homlokon csókolta, átadtad neki a virágot, és megölelte.
- Nagyon sajnálom - mondta, miközben az arca még mindig a lány hajában volt, ezért ő nem sokat értett belőle.
- Tessék? - nevetett Hermione.
- Csak azt mondtam, hogy nagyon sajnálom, hogy akkora tetű voltam - mondta komolynak szánt arccal.
- Hát igen, tényleg az voltál - vallotta be mosolygó arccal Hermione -, de én is az voltam!
- Neem, te nem voltál.
- De, igen.
- Nem.
- De.
- Nem.
A nagy nevetés közepette Ron megint meg akarta csókolni Hermionét, de mivel majd eldőltek a nagy nevetésben, megint elvétette. Minek következtében csak még nagyobb kacagásba törtek ki. Ron már unta a dolgot, ezért a virágot kivette Hermione kezéből, ledobta, majd leült a fűbe magával húzva Hermionét. És végre elcsattant az első hivatalos csók, ami megpecsételi az ő hosszan tartó, igazi kapcsolatukat.




Vége

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Na, hányan vagyunk?
Indulás: 2005-06-03
 
FRISS

2010. Július 25. vasárnap

Új fejezet: R/H - Egy újabb esély

- ÚJ KÉPEK! - Képek 2-ben! - Ron and Hermione 2

- és új dolog: a kiemelt történetek mellett jelölések lesznek, íme:

  - nagyon jó!;     - jó! ;    - cuki! ;

 

Ron/Hermione

Ron/Hermione –új történetek

 

Vegyes párosítás 

 
Kedvenc Linkek
 
Más linkek
 
chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre