Negyedik fejezet

Szóhoz se tudtam jutni, annyira meglepődtem.  Hogy juthatott eszébe ez a marhaság? Emília néni Tessy néni egyik barátnéja. Zsanett meg az unokája, kábé annyi idős mint én.  Régebben Karácsonykor jöttek hozzánk, de külföldre költöztek és ennyi.

Úgy mentem fel a szobámba, ahol Hermione várt, hogy úgy néztem ki, mint amikor Fleur Delacour (jaj! Ő és Bill elmentek meglátogatni Fleur rokonait) 4.ikben visszautasította a báli meghívásomat.

Hermione látva, milyen képet vágok ezt mondta:

- Nem engedte meg, igaz? – Én a fejemet ráztam.

- Megengedte? – a szája elé kapta a kezét. Ismét nem.

- Amikor megkérdeztem, hogy járhatok e valakivel, igent mondott és felsorolta a követelményeit, ami pont rád illett és erősen helyeseltem és szóba hozta Zsanettet és Emília nénit.

Mutattam róla egy képet.

-Nem olyan ronda – mondta Hermione.

Szó-szó tényleg nem ronda. Most. Régen borzalmas volt. Végül is tényleg nem rossz. Csak nem az én esetem.

- Kell egy terv.

- Minek? – kérdeztem.

- Nem akarsz velem lenni? – nézett rám Hermione.

- De, de hogy csináljuk?

- Tegyünk úgy, mintha igaz lenne, de ne csinálj semmit, úgyis elmennek, nem?

- Hát, és ha mégis maradnak? – tettem fel a kérdést.

- Nem tudom.

- Kedves vagy!

Egész este erőltettük a vaskerekeket, amik nem fogtak.  Ekkor bejött Ginny és Harry. Pont megszólalt a vekkerem és BUMM! Konfettieső esett.

-BOLDOG SZÜLINAPOT HARRY!!!

Ugyanis ilyenkor ünnepeljük Harry szülinapját. Meglepi volt, úgyhogy nem írtam beléd előbb.

Odaadtuk az ajándékokat, amiket most nem írok le.

Meglepetésemre Harry kapott Ginnytől egy jóéjt puszit.  Nem baj. Áldásom rájuk. Én nem kaptam. Ezért Hermione után mentem. Senki nem látott.

- Nem felejtettél el valamit?

- Nem, miért? – kérdezte.

Közelebb mentem.

- Biztos?

- Igen.

Erre én úgy néztem rá, hogy elnevette magát.

- Vicceltem.  – majd adott egy kis puszit.

- Csak ennyi?

- Telhetetlen vagy... – de azért még álltunk ott 10 percig.

- De aztán legyen jó estéd!

- Elmondjuk Harrynek?

- Jó, de Ginnynek is.

- OK.

Július 15. Péntek

Anyu szó szerint kirángatott mindenkit az ágyból, mert ma jönnek Zsanették. Jajdejó.  Reggeliztünk és Harryék elmondták Ginnyvel a titkukat. Anyu meglepődött, de azután ezt mondta:

- Ha ezt akarjátok kis drágáim! Harry a legrendesebb fiú, aki hozzád illik.

Ginny és Harry tudtak rólunk.

Egyszer csak betoppant Emília néni.

- Oh, Molly édesem! Annyira örülök, hogy meghívtál! Mi a reggeli, mondd el légy oly kedves!

- Emília, örülök, hogy eljöttél! Van mindenféle, egyetek!

- Oh, köszönöm. Kik ezek a tündéri gyerekek? Mutasd be nekem őket légy oly szíves!

- Ő itt Ginny és Ron, gondolom, még emlékszel rájuk. Ő Harry, Ron barátja, és ő pedig Hermione, Harry és Ron évfolyamtársa, Ginny barátnője.

- Oh, örülök nektek, de nem túlzás, hogy itt laknak ezek a gyerekek együtt? Kész háremet tart Iminé, nem? Mesélj légy oly kedves!

Iminé, azaz Hermione kicsit gúnnyal válaszolt:

- Asszonyom, maga elég idős már az ilyen pletykálkodáshoz, nem tartok háremet, csak vendég vagyok, és ha megszólít valakit, még akit nem is kedvel, illenék a nevén szólítani, kérem.

Anyu szerencsére ezt nem hallotta, Emília néni meg nem fogta fel a beszédet, csak mi, és jót röhögtünk rajta.

- Zsanett gyere be légy oly szíves!

És bejött. Nem volt ronda, de mégis kényelmetlen volt vele találkozni.

- Jó reggelt kívánok kedves Weasley család és barátaik! Köszönjük a meghívást és bármikor a rendelkezésükre állunk!

Látszik, hogy bemagolt szöveg. Kidobom a taccsot. (mugli mondás)

 - Rendben kis drágám, most menj velük játszani légy oly kedves!

És felmentünk a szobámba.

Leültünk az ágyakra és bámultuk a földet. Ginny próbálta oldani a hangulatot:

- Szép az idő!  - esett az eső.

- Igen, nagyon - válaszolt Zsanett.

- Játszunk Twistert! – javasolta Harry.

- Oké – vont vállat Hermione.

És játszottunk. Jó nagy volt a tábla, a nyilacska magától pörgött és egyre nehezebb alakzatokat vettünk föl. Egyszer annyira közel kerültem Hermionéhoz, Zsanett meg olyan távol volt, hogy nem bírtam megállni, hogy meg ne csókoljam.

Szerencsére csak Zsanett nem vette észre. Kábé ez így volt 5 percig, aztán el kellett fordulnom. Végül Hermionénak át kellett másznia rajtam a lila jobb kéz utasítás miatt, és én annyira elkalandoztam a felsője láttán, amit ő észrevett és elvörösödött, majd elvesztette az egyensúlyát és rám esett én meg elestem és röhögtünk. Hermione kiment a mosdóba, de kifelé menet rám kacsintott. Én 2 perc múlva kimentem, hogy megkeresem Pulipintyet, mert várok egy iskolai levelet. Gyorsan bementem a lányok szobájába, ahol Hermione már várt.

- Na? Milyen Zsanett? – kérdeztem.

- Tűrhető és jófej, csak kár hogy őt szánják neked barátnőnek...

- Ja. De miért hívtál ki?

- Annyira furcsán éreztem magam, amikor bámultál, és meg akartam kérdezni,

 hogy miért?

- Hát én is, amikor hirtelen fölém hajoltál, és nem tudtam másfelé nézni...

- És amikor megcsókoltál olyan jó volt. És vissza akarom adni...

És hát igen, sokáig adogattuk egymásnak. Egyszer csak Ginny jött be, hogy megkérdezze, mit csinálunk egy órája?

Hát igen, nehéz volt kimagyarázni Zsanettnek, de bevette, hogy Hermione aludt én meg vártam Pulipintyet.

Az ebédet a szobámba kaptuk, anyu a szalvétámba írta, hogy, hogy állok?

Basszus. Fred és George is megjött, bár George fejlesztette azt a TITKOS izét, amit senkinek nem mondtak el.

Ebéd után kviddicseztünk. Én, Hermione és Fred voltunk egy csapatban, Ginny Harry és Zsanett a másikban.

Hermione nem a legjobb, de már nem olyan béna. De nem is emiatt szerettem bele.  Mi nyertünk 5-3 ra.

Vacsikor anyu sürgetni akart és :

- Nos, azért hívtunk meg titeket, mert Ron szeretne valamit mondani.

- ÉN?

- Igen, te drágám. Gyerünk, mondd el neki!

Hermione le volt törve. Nem bírtam nézni és kimondtam:

- Anyu, te engem félreértettél! Amikor megkérdeztem tőled, én más lányra gondoltam, nem Zsanettre. Én Hermionét szeretem, és más nem érdekel, bocs Zsanett! – és felrobogtam a szobámba.

Egy óra múlva anyu bejött hozzám:

- Ron, én nem tudtam. Sajnálom és bocsánatot kérek. Hermionéval már beszéltem. Emília néniék elmentek. Nem bírom megszokni, hogy nagy gyerekeim vannak! Nyugodtan randizz Hermionéval, rendes lány. – majd kiment a szobámból.

Utána szóltam:

- Kösz!

A következő napok-hetek unalmasan teltek. Alig mentünk ki a szobáinkból. Csak ültünk és élveztük, hogy nem kell titkolóznunk, bár néha lusták voltunk hogy átmenjük a másik szobájába, arra vártunk, hogy ő jöjjön át. Repültek a hetek.

Fredék TITKOS izéjéről semmit nem tudok. Miért?

Augusztus 31. Szerda

Az egész nap pakolással telt. Egy idegen bagoly hozott egy levelet:

„ Oh, KEDVES RONOM!!!

Hallom, hogy mostanában így hívnak. Tudtam, hogy rossz az ízlésed, de hogy ENNYIRE!!!  Nagyon mélyre süllyedtél Weasley!  A suliban még beszélünk, addig is puszild meg Grangert helyettem!!!

Szeretö gyülölettel:       Draco Malfoy

UI: Az esküvö mikor lesz? „

Hát szép. Most már Malfoy is tudja. Megmutattam Hermionénak a levelet, de ő csak legyintett.

Más nem történt délelőtt.  Este, az utolsó vacsorán buli volt. Tonks, Lupin, Mordon, Kingsley és mindenki ott volt. És pihentünk, mert holnap utazunk.