Hetedik fejezet

- Mi az? – kérdezte Harry ábrándos arcomat látva. – Csak nem?

- Kibékültem Hermmel.

- Tök jó. El kell mondanom valamit Ron. De ugye nem ölsz meg...

- Nem, legalábbis remélem – elkezdtem rosszra gondolni, hogy teherbe ejtette Hermionét.

- Lefeküdtem Ginnyvel.

- MI??? A húgommal?

- Ne legyél dühös – Harry nagyon megijedt.

- Semmi baj – mondtam – te rendes vagy, örülök.

- Biztos? – kérdezte óvatosan.

- Ja.

- Mi vagy veled és Hermionéval? – tette fel a kérdést.

- Csak az esküvője után hajlandó lefeküdni valakivel, és az esküvő mindenképpen a Roxfort után lesz.

- Sajnállak. – mondta.

- Miért? Megéri. Azzal együtt lenni, akire vágysz. Az idő nem számít. Majd elveszem. – feleltem.

- Jó tervek – röhögött Harry.

Több szóváltásra nem maradt idő, mert megjöttek a többiek. Még odasúgtam Harrynek:

- Ha teherbe ejtetted a húgomat Potter, kicsit mérges leszek!!

Az idő telt. Semmi nem történt. Néha voltak jelentések Tudjukki támadásairól, de nem volt semmi. Boldog voltam. Hermione megváltozott. Már nem volt könyvmoly, egyre többet járt társaságba.  A Karácsonyt otthon töltjük.

December 24

Karácsony van. Vettem Hermnek egy mugli könyvet. Amikor hazaértünk Anya nagyon boldog volt. Olyan jó volt a kaja.

Este odaadtuk az ajándékokat. Herm nagyon boldog volt. Tőle egy új dísztalárt kaptam. A zsebében volt egy kis levélke.

„Ron!

Nagyon szeretlek és nem bírnám ki nélküled! Lehet, hogy mégis meggondolom magam, hiszen te leszel a férjem.....

Hermione”

Nagyon boldog voltam. Már csak Tudjukkit kell legyőzni. Vajon mit csinálhat most?

*****

Esett az eső Karácsonykor a Denem-háznál. Igaz, hogy a Minisztérium hetente kiküld egy csapat aurort, hogy ellenőrizzék, nincs-e ott Voldemort nagyúr, de Tudjukkinek nem hiányzik az ölés. Még nem akarja felfedni magát.  Bella most tért vissza.

- Nagyúr, fontos híreim vannak.

- Hallgatlak, Bella. – felelte a Nagyúr.

- Megszereztem, amit kért Nagyuram. Rengeteg Halálfaló meghalt a küldetés alatt, de megtaláltuk a receptet. A barlangban volt, de az átkok erősek voltak. Huszonöt híved közül hárman tértünk vissza. Lucius, Féregfark és Én.

- Kérem a receptet.

- Parancsolj Nagyuram. – Bella átnyújtott egy sárga papírtekercset.

Voldemort elkezdte olvasni. Kicsit elkomorodott.

- Rengeteg idő az elkészítése Bella. Majdnem egy év. Várnunk kell... Türelemmel.

*****

Karácsony után kezdődtek a vizsgák. Még én is tanultam. Megegyeztünk Hermmel, hogy nem tanulunk együtt, mert akkor mást csináltunk. Általában. Még mindig szűz, de már csak egy év..... Harry és Ginny már nem. Ők mindig együtt vannak. Tudjukkiről semmi hír. Nagy a csönd. Valamire készül.

Május 31.

Túl vagyok az Átváltozástan, a SVK, a Bűbáj és Bájital tan vizsgámon. Szegény Hermnek még egy csomó hátra van. Hajrá édes!

Június 15.

Voldemort betört a Roxfortba. Piton segített neki! Az összes bájitalt elvitték, az összes recepttel. A „harcban” Herm elájult. Dumbledore meg majdnem meghalt. Piton rámondta az Avada Kaedevrát, amikor az igazgató úr kizuhant az ablakon. Mindenki azt hitte meghalt. De a mi jó öreg igazgatónk mindent túlél.

Június 17.

Megyünk haza a Roxfor Expressel. Dumbledore - nak bujdosnia kell. Eljött hozzánk az Odúba. Tudjukki azt hiszi meghalt, ezért most inkább visszavonult.

Ez az év rettentő gyorsan elrepült. Herm egész nyáron nem lesz velem. A szüleivel lesz.

Majd visszajön. Akkor eldönti, mi lesz velünk! Addig is ünnepeltünk, az évre.