Nyolcadik fejezet

A Nagyúr elégedett volt.

- Perselus, köszönöm. Végre! Dumbledore halott, Potter a kezemben van.

- Nagyuram, szabad megkérdeznem, mi a terve?

- Hogyne, Bellát is hívja be.

Bellatrix Lestrange is belépett a szobába.

- Nagyuram – meghajolt.

- Elmondom a tervem. Ha bármi történne, azt kell véghez vinnetek.

- Értettünk, uram – felelt Bella.

- A főzet majdnem készen van. Pár hónap. De később visszük végbe. Az utolsó alapanyag miatt.

- Mi az Nagyuram? – érdeklődött Piton.

Amikor Voldemort elmondta Piton elmosolyodott, Bella először megdöbbent, de végül kárörvendő vigyor ült az arcára..

*****

Augusztus 31.

Egész nyáron nem láttam Hermet. Mi is elmentünk nyaralni Egyiptomba. Nagyon jó volt, bár Hermione nagyon hiányzott. (Téged nem vittelek el. Bocsi.)

De ma végre megjött. Úgy rohant hozzám, hogy majdnem feldöntött. Bementünk a szobámba, és agyon csókolt. Imádom ezt a lányt! (vagy nőt?) Megváltozott. A pólója még jobban dudorodott, bár én is nőttem.

- Herm, eldöntötted már, mi legyen velünk? – kérdeztem.

- Ron, ez annyira nehéz... Nekem. Makacs vagyok, nem tudom, még kerek egy kis időt...

- Rendben, de ha elhagysz.....

- Ne butáskodj! – nevetett – csak akkor tenném, ha el lennék átkozva!

Megnyugodtam.

- És mit csináltál egész nyáron? – kérdeztem.

- Önvédelem órákat vettem egy kínai mestertől. És csak rád gondoltam. Hát te?

- Vettem neked valamit Egyiptomban. – odaadtam neki egy múmiás ékszert.

- Ez olyan szép!

- Boldog szülinapot!

Este nagy meglepetés várt.

Vacsora urán Hermet és engem Dumbledore félrehívott.

- Granger kisasszony, Mr. Weasley, nagyon fontos dolgot kell kénem önöktől.

- Hallgatjuk professzor – mondtam.

- Nos, mint tudják Voldemort, - összerezzentem – azt hiszi, meghaltam.

- Igen, Professzor. – most Herm válaszolt.

- McGalagony professzor mellé kéne még segéd, én nem megyek vissza a Roxfortba, inkább keresek valamit Tudjukki ellen. Arra szeretnélek megkérni benneteket, hogy segítsetek neki.

Kicsit meglepődtünk.

- Rendben Dumbledore professzor, megígérjük – válaszolta Herm.

Dumbledore bólintott és eldehoppanált.

Szeptember 1. Péntek

Én és Herm már korán fölkeltünk és indultunk a Roxfortba, mivel segíteni kell McGalagonynak. Nagyon hamar odaértünk. Vagyis a diákok előtt. Járőröztünk a többi prefektussal, meg néhány Főnix Rendjés – sel. (Lupin, Tonks és Bill)

Este a vacsora után 10-ig járkáltunk, aztán jött a váltás.

Szeptember 2. Szombat

Megkaptuk az órarendeket. Én alig vettem fel órákat, de McGalagony nem egyezett bele. Sorsolt nekem néhányat. Jóslástan...

Hermnek igaza volt, hogy harmadikban leadta. És hétfőn lesz is órám. NE!

Egész hétvégén őriztük a Roxfortot. Alig maradt időnk csókolózni! De főleg Harry és Ginny kapcsolatáról sem tudtam semmit.

Szeptember 4. Hétfő

Reggel Hermione jött be a szobába és keltett fel mindenkit.

- Herm, csak még 5 percet! – kérte Harry.

- Nem! – felelte – el fogtok késni!

- Hermione, ide te nem jöhetsz be! Ez férfi terület! – kelt fel Dean, bár láttam, hogy szeretné, ha Herm megbámulná a férfiasságát. (ami nem olyan nagy)

- Ki is megyek a ti férfi területetekről, de JÓREGGELT!

És elviharzott.

Később elmentem jóslástanra Harryvel. Ő is fölvette, hogy ne legyek egyedül. Hála neki örökre. Nagyon unalmas volt, aludtam is. Valami kettőslátásról volt szó.

Óra végén a professzor félrehívott.

- Fiam, Potter még nem halt meg? – kérdezte.

- Tudtommal nem – feleltem.

- Már meg kellett volna halnia! Vagy elszámoltam volna... – hozzám ért.

- Hah!

- Mi az, professzor? – érdeklődtem.

- Maga... Maga apa lesz!

- Mmm, MI?

- Látom a szemén! – nézett a szemembe.

- Elnézést, de én még nem.... szóval érti. – mondtam.

- Még nem? Akkor ki? Megint elnéztem volna? – elvonult számolgatni, én addig leléptem.

Harry megérdeklődte, mit akart, és mire elmondtam már röhögött. Így találkoztunk Hermmel, akinek szintén elmondtuk, ő is nevetett. Így mentünk ebédelni.

Délután kviddics edzés volt. Herm számmisztikára indult. Nekem is föl kéne vennem. Akkor nem unatkozna szegény...

Este Colin Creevy szólt, hogy McGalagony hivat engem és Hermet.

A tanárnőt remegve találtuk az irodában. Egy sárga papírt fogott a kezében.

Amikor beértünk, így szólt:

- Olvassák el!

„ A Roxfortnak vége lesz.  Aki akar, menekülhet, de úgyis megtalálom.  

Voldemort”

- Tanárnő, ez... ez fenyegetés? – kérdezte Hermione.

- Attól tartok, igen, Miss Granger.

- És mit akar tenni?

- Kiüríttetem az iskolát.

- Mikorra várható a támadás? – nyeltem egy nagyot.

- Szerintem a jövő hétre Mr. Weasley. – felelte McGalagony. – Kérem, szóljanak mindenkinek, hogy ha tudnak, siessenek haza, még a héten. Dumbledore nélkül a Roxfort sem biztonságos. Főleg, hogy itt van Potter.

Kimentünk a szobából. Bejártuk a Roxfortot, szóltunk a többi prefektusnak, hogy szóljanak a diákoknak.

Egy troll-los kép előtt mentünk el csendben, amikor Herm megállt.

- Ron! Én nem akarok várni az esküvőmig! Szeretlek! – közelebb jött és megcsókolt, úgy ahogy még soha.  Ne csináld, Herm, a végén olyat teszek, amit te talán később megbánsz!  De már késő. Hozzám simult, én nekidőltem a falnak, amiből egy ajtó rajzolódott ki.  A Szükség Szobája! Bedőltem az ajtón, ami mögött egy nagyon puha ágy állt. A szoba félhomályos volt.

Nem sokkal később már mindketten ruha nélkül feküdtünk a takaró alatt és még mindig csókolóztunk. Vagyis csak ő engem. Még egy perc és már nem tudtam uralkodni magamon. Visszacsókoltam. Forgolódtunk az ágyon és megtörtént. Hermione felnyögött.

Tíz perc múlva mindketten csak feküdtünk az ágyon.  Hermione odabújt hozzám.

- Én nem akartam.... – mondtam. Ő felült.

- Mit nem akartál? Ez volt a legeslegjobb dolog az életemben Ron!

Elvigyorodtam. Ő visszafeküdt, majd megszólalt.

- Hívhatlak ezentúl Tigrisem-nek?

Ránéztem.

- Csak négyszemközt – feleltem megint fülig érő szájjal – vadmacskám – tettem hozzá.

Most már ő is nagyon mosolygott. Ekkor eszembe jutott Trewleney jóslata.

- Herm! Te... Vagyis terhes leszel!

- Van egy igézet, ne izgulj.

Még egy kicsit feküdtünk aztán fölöltözött és elvégezett valami Anti – C...-s bűbájt.

- Megyek járőrözni. Ha kipihented magad, gyere utánam!

Még hogy pihenjek??? Felpattantam és rohantam hozzá.

- Ezzel mire céloztál? Én nem voltam fárasztó? – rám nézett, a szeme csillogott.

- Ron, arra céloztam, hogy legközelebb...

- Legközelebb? – vágtam a szavába.

- Igen. Ha akarod, lehet legközelebb is. Csak én annyira elfáradtam, azt hittem Te is...

- Nagyon. Mint 10 kviddicsmeccs egymás után – ismertem el.

- Ez csak egy volt...

Tíz órakor a Hugrabugosok leváltottak minket.

Végre bementünk a klubhelységbe. Már csak Harry és Ginny volt ott. De egymással voltak elfoglalva. Amikor beléptünk a portrén, felnéztek.

- Mit akart McGalagony? – kérdezte Harry.

- Voldemort levelet írt. Megtámadja a Roxfortot.

Ginny felsikoltott.

- Nem...

- De. Ki kéne üríteni a sulit. De ti tök jól elvagytok – jegyeztem meg.

Elpirultak. Végül Harry szólalt meg.

- Ron, nektek mondjuk el először: Ginny és én összeházasodunk!

Ledöbbentem. Most idegesnek kéne lennem. De nem vagyok. Az együttlétünk Hermmel valahogy minden haragomat elvette. Csak egy dolgot tudtam mondani:

- Sok boldogságot!

Most Harry és Ginny álla esett le. Húgom rám nézett.

- Nem is vagy dühös?

- Miért lennék? Harry rendes gyerek. De miért nem várjátok meg a sulit végét?

- és akkor leesett – Ginny, te terhes vagy?

Megint elpirultak.

- Nagybácsi leszek!!!

- Ron, jól vagy? Nem akarsz megölni? – kérdezte Harry.

- Még nem. Valahogy nem tudok rátok dühös lenni. Inkább boldog vagyok.

Most Herm is gratulált.

Nagybácsi leszek!!! Ginny megtette Hermet tanújának. Én Harry - é lettem.

Egész héten diákok mentek hazafelé, de a negyedikesektől fölfelé az évfolyamokból majdnem mindenki maradt segíteni.  Nem volt tanítás. Eljött a hétvége. Tudjukki mégsem jött. Az egész Roxfort tele minisztériumi emberekkel. Dumbledore is itt volt. De Voldemort sehol...

*****

A Nagyúr elküldte a levelet.

- Nagyuram, mesélje el a terve többi részét – kérte Bella.

- Rendben, de mert benned megbízom, Bella. Ezt a levelet kétszer írtam le. Az egyiket az a bolond vénasszony elolvassa. Biztosan megmutatja Potteréknek is. Ha a lány hozzáér, a másik levél jelez. Ugyanis egy nyomkövetőt, vagy valami hasonlót bűbájoltam bele.  Ha megtörténik, a levél világítani kezd. Idő kérdése az egész..... Ááá! Nézd, visszajött Nagini! – egy szürke bagoly repült be az ablakon. Amint leszállt a földre, visszaváltozott kígyóvá. A levél kicsit megvillant.

- Haahahaha! A lány hozzáért a levélhez, már csak az idő...

Bella is vihogott.

Kis idő múlva a levél fényesen világított. A Nagyúr arcára kiült a gonosz vigyor.

- Nocsak, nem vesztegette az idejét. Ennyire megijedt volna? A levelem előcsalta az érzéseit.

Perselus!

- Hívott, nagyuram?

- Igen. Már csak 3 hónap...