A büntető, avagy valami elindul

Mikor leértem Piton már várt. De nem volt egyedül. Ott volt mellette Hermione
- Azt a feladatot kapják, hogy takarítsák ki a pincét!
- Értettem – mondtuk egyszerre.
- Nagyon helyes. Nekem most el kell mennem, de 3-kor visszajövök magukért. Jó munkát.
Nekiálltunk a munkának, de még mindig nem találtam, mivel mindenhol füst volt. Nem szóltunk egymáshoz, így dolgoztunk egy darabig, míg fel nem tűnt, hogy milyen csend van. Odamentem hozzá és láttam, hogy a földön fekszik ájultan. Mellette láttam egy bájitaltócsát.
Elkezdtem szólongatni, hátha felébred.
- Hermione, Hermione ébredj fel kérlek!
De nem történt semmi. Ekkor felálltam és a karomba vettem. Ekkor vettem észre, hogy vérzik a feje. Nagyon megijedtem és elkezdtem rohanni a gyengélkedő felé.
Madam Pomfrey  álmosan nyitott ajtót, de mikor meglátta Hermionét, ő is megijedt és felélénkült.
Miután lefektettem az egyik ágyra és Madam Pomfrey bekötötte a fejét, megszólalt:
- Mi történt Mr. Weasley?
- Hát, büntetőmunkán voltunk Pitonnal, de akkora volt a füst, hogy nem láttuk egymást. Aztán feltűnt, hogy nem mozog más rajtam kívül és odamentem megnézni, hogy nem történt- e valami baj? Aztán ott feküdt a földön. Szerintem abban a bájitalban csúszott el, ami ott volt mellette.
- Értem. Nemsokára fel fog ébredni, kérem addig maradjon itt.
- Értettem.
Majd Madam Pomfrey elment és én ott maradtam Hermionéval. Hajnali 5-kor ébredt fel
- Hol vagyok?
- A gyengélkedőn.
- Mi történt velem?
- Rosszul lettél a pincében és felhoztalak ide. Mi történt?
- Kiégettem az üstöt, az asztalt és a padlót.
Ekkor elkezdett nevetni. A nevetése nekem is mosolyt csalt az arcomra. Az ajtóban Madam Pomfrey állt.
- Á, kisasszony, látom felébredt
- Igen
- Ma még itt kell maradnia, este elmehet
- Köszönöm.
Ezután beadta neki a gyógyszert és elment.
- Hermione, nekem is indulnom kell.
- Kérlek ne menj el!
- Rendben
És ott maradtam vele. Nagyon boldog voltam, hogy ezt kérte velem. Reménykedni kezdtem a szívem mélyén, pedig tudtam, hogy esélyem sincs.
Nem sokkal később aludt el. Megnyugtató volt nézni, pedig sokszor csináltam már a nyáron, hogy visszamentem hozzá, és néztem, hogyan alszik. Ilyenkor teljesen védtelen és én vigyázni akartam rá, nehogy őt is elveszítsem.
7-kor úgy döntöttem, hogy elmegyek. Mikor felértem a klubhelységbe Fred ült, látszott rajta, hogy nagyon aggódik.
- Mi a baj, öcsi?
- Nem találom sehol Hermionét, pedig mindenhol kerestem. Tegnap elment Pitonhoz, azóta nem láttam.
- Hermione a gyengélkedőn van. Tegnap közös büntetőnk volt és beverte a fejét
- És ezt csak most mondott?
- Nem hagytad elmondani
- Azért köszönöm.
Azzal elrohant. Én szomorúan ültem le a fotelbe, ahol esténként Hermione szokott ülni; még az illatát is éreztem. Így aludtam el.

*

Fél 8-kor ébredtem fel. Addigra már Ron is elment. Mielőtt azonban visszaaludhattam volna fred jött be a gyengélkedőre.
- Szia Hermione!
- Szia!
- Jobban vagy? HallottamRontól, mi történt
- Igen, jobban vagyok. Este már kiengednek innen.
- Hosszú lesz akkor a napom. Nagyon magányos leszek.
- Ó Fred – és megöleltem.
Nemsokára azonban neki is el kellett mennie órákra. Egész nap egyedül voltam és nagyon unatkoztam.
Este már készen álltam, hogy elmehessek. Ekkor Ron jött be hozzám.
- Most engednek ki?
- Igen.
- Hoztam neked valamit – Azzal elővett egy fehér rózsát és átadta.
Én pedig megöleltem, mire teljesen elpirultam. Majd leraktam az ágyamra a rózsát. Ezután Ronigen furcsát kérdezett:
- Neked tetszik Fred? Tudod ő szerelmes beléd.
- Ó, tényleg? Nem is tudtam, de nekem nem teszik. Nekem valaki más tetszik
- Ki?
Ekkor ért vissza Madam Pomfrey és közölte, hogy mehetek.
Amilyen gyorsan csak tudtam, elrohantam. Nem érdekelt semmi, csak, hogy elkerüljem Ront.
Csak a lépcsőnél lassítottam le és indultam el felfelé.
Ekkor azonban valaki elkapta a karom…