Egész éjszaka nem tudtam aludni, mivel végig Ronra gondolkodtam.
Miért tette? Miért nem bízik meg bennem? És miért szeretem még mindig?
Másnap nagyon korán ébredtem fel. Elmentem fürödni, majd visszafeküdtem és tovább gondolkoztam.
A lányok 7 óra körül kezdtek ébredezni. Szerencsére nem faggattak engem, tudták, hogy milyen érzés ez.
Fél 8-kor mentem le a klubhelységbe, ahol ott volt Fred. Próbáltam vidámnak látszani, de nem valami jól sikerülhetett, mivel meg is kérdezte:
- Mi a gond Hermione?
- Semmi.
- Aha, persze. Nekem elmondhatod
- Hát, hogy is mondjam, szóval szakítottam a barátommal
- Neked volt barátod? – kérdezte elhűlve.
- Hát, igen.
- Értem. És meddig jártatok?
- 3 napig.
- És ki volt az?
- Ezt inkább nem mondanám el., jó. És nem szeretnék beszélni róla.
- Rendben. Akkor üdv a szinglik között!
- Jaj, Fred! – mosolyodtam el – Tisztára olyan vagy, mint az öcséd.
Mikor kimondtam, majdnem sírva fakadtam. Ekkor lépett be a nagyterembe Ron. Ekkor vége volt mindennek. Sírva fakadtam és kirohantam. Még hallottam a többieket, de én csak futottam, nem is tudom merre. Aztán a „szobánknál” találtam magam. Nem tudom miért, de bementem.

*

Alig tudtam aludni éjszaka, egyszerűen nem ment. Nagyon bolond voltam tegnap, egy féltékeny barom.
Mikor lementem reggelizni, láttam az ajtóban, hogy Hermione nevet valamin, amit Fred mondott, aztán elkezdett sírni.
Be akartam menni hozzá, ám amikor beléptem és meglátott, felállt és elrohant.
Nagyon szégyelltem magam, ezért elindultam utána.
A „szobánkhoz” ment és belépett az ajtón. Nem tétováztam, én is bementem.
A szobában teljesen sötét volt ( tudtam, hogy a szoba olyan színű lesz, ahogy a bent lévő érez). 1 tóparton találtam magam, és ő ott ült. Nem vett észre, mert igencsak ráijesztettem.

- Mit keresel itt Ron?
- Beszélni szeretnék veled.
- Nekünk nincs miről beszélnünk. Nem bíztál meg bennem, és ezt nem tudom megbocsátani többet.
- Kérlek hallgass meg! Legalább hallgass meg! KÉRLEK!!!
- Rendben, figyelek.
- Tudod én vártam rád tegnap este a klubhelységben, de te nem voltál sehol. Majd bejöttél Freddel és ott ölelkeztek és megpuszilod…
- Egy szóval nem bízol meg bennem, pedig ez egy kapcsolat alapja.
- Tudom, de olyan rosszul esett, hogy nem mondtad el, hogy mit csináltatok kint a parton, kettesben, este.
- Mondom, beszélgettünk, és nem ketten voltunk, hanem pár Hollóhátassal és Hugrabugrossal .
- Nagyon sajnálom, hogy nem hallgattalak végig.
- Sajnálhatod is.
- Hermione, megbocsátasz nekem?
- Nem tudom, Ron. Egyáltalán nem tudom. Nagyon megbántottál azzal, hogy nem bízol meg bennem.
- De én megbízok benned. Esküszöm.
- Ne esküdözz, majd meglátom. Ha pedig azt szeretnéd, hogy megbocsássak bizonyítanod kell.
- Mindent megteszek, mindent, hogy visszakaphassalak.
- Csak egy valamit kell.
- És mi az?
- BÍZZ MEG BENNEM!
- Meglesz! Megbocsátasz?
- Kérlek adj nekem időt!
- Értem, majd szólj kérlek!
- Jó, szia!
- Szia szerelmem!

Azzal elment és Én ott maradtam egyedül a tópart sötétjében.

*

Nem tudok dönteni, nem tudok. Megfogadtam, hogy sosem bocsátok meg neki, de annyira látszik rajta, hogy szeret.
Viszont nem bízik meg bennem, pedig tudja, hogy szeretem.
Lassan visszaértem a klubhelységbe, ahol már nem volt senki, csak Fred.
- Hol voltál Mione?
- Találkozóm volt.
- Kivel?
- A volt barátommal. Bocsánatot kért tőlem.
- És te megbocsátottál neki?
- Nem. Tudod nem bízik meg bennem.
- Ez nagyon rossz.
- Tudom. – majd elkezdtem sírni.
- Gyere ide Fredikéhez!
- Jaj Fred!
Mikor odamentem átölelt. Nagyon jól esett nekem. Nem is gondoltam semmire.
Majd elmentem lefeküdni.

Másnap nagyon rossz állapotban keltem fel. Nem tudtam mi legyen Ronnal. Nagyon sokszor megbántott és már nem is tudom mit érzek. Vagyis szeretem, de nem lehet úgy élni, hogy folyton veszekszünk.
Miután lementem, ott volt Ron és Fred is. Fred jött oda hozzám és megölelt, majd adott egy puszit.
Ekkor azonban Ron elkezdett kiabálni:
- Hermione, miért csinálod ezt velem?
- Tessék?
- Tudod te azt jól! Azt mondtad, ma megmondod, de már látom, hogy vége.
- Hogy érted ezt? Hát így nem is lehet, hogyha így viselkedsz?
- Miért, nincs meg rá minden okom?
- Nincs! Csak engem akarsz féltékennyé tenni!
- Ne hidd, hogy körülötted forog a világ!
- Nem hiszem azt! De temiattad lettem ilyen! Egyébként pedig közölhetted volna velem, hogy nem a válaszod!
- Én – én nem mondtam, hogy nem, csak nem tudsz várni estig! Addig kértem időt!
- Óh, sajnálom, kérlek bocsáss meg nekem!
- NEM! És hagyjál békén!
- Kérlek Hermione, ne csináld ezt velem!
- Te csinálod velem! Szia!
- Kérlek várj!
De nem vártam. Gyorsan felmentem a szobába és becsaptam az ajtót.

Csak délben mentem le a klubhelységbe. Ott volt Fred, látszott, hogy csak rám várt.
- Ti jártatok?
- Igen
- Szóval ő volt az!
- Igen, de már vége
- Miért?
- Már mondtam. Nem bízik meg bennem.
- Végül is van oka rá, nem?
- Nincs.
- Jó, akkor nincs.
Ekkor elkezdtem könnyezni
- Jaj, Hermione, gyere ide, kérlek!
- Óh, Fred!
Majd megölelt. Nagyon nyugtató volt a karjaiban lenni. Béke.
Aztán egyre csak közelített egymáshoz ajkunk…