- Megjöttem! – mondtam boldogan.

Sehol senki, csak isteni illat a lakásban.

- Hahó! Ron! – óvatosan szétnéztem. Hirtelen Ron bukkan fel a konyhából, kötényben, fakanállal.

- Szia, már itthon? Még nincs kész a kaja.

- Te főzöl?

- Méghozzá mit! Aranygaluskát vanília sodóval és tavaszi hagymakrém levest.

- Jaj, mit mondjak?

- Semmit, csak egyél – nézett rám mosolyogva.

Valahogy nem volt étvágyam egy percig, de az illat isteni volt. Gyorsan levetkőztem.

- A repülőjegyek holnaputánra szólnak – közöltem Ronnal – van még ebéd előtt időm lezuhanyozni?

- Persze, de siess!

Gyorsan megengedtem a forró vizet. Nagyon jól esett alá állni. Úgy éreztem Malfoy minden molekulája lejött rólam és már csak Ronnak kell élnem. És mi lenne, ha... Már sokat gondolkodtam rajta. És Ron igen is kiváló apa lenne. És Görögország szép hely...

- Kész vagyok! – kopogott be az ajtón Ron.

Elzártam a vizet és felvettem egy kis köpenyt egy jó vastag zoknival.

Leültünk egymással szembe.

És Ron felszolgálta az ebédet.

- Ez nagyon finom – mondtam.

- Biztos? Már régóta főzök, csak eddig soha nem volt időd megkóstolni.

Torkomon akadt a falat. Köhögni kezdtem.

- Jól vagy? – Ron a segítségemre sietett, kicsikét megveregette a hátam.

- Persze – suttogtam.

- Sajnálom, nem lett volna szabad felhoznom – sóhajtotta – elrontottam az ebédet...

- Nem a te hibád – megint sírtam.

- Sssh – az ölébe vett.

Én jó szorosan magamhoz húztam. Annyi minden kavargott bennem és kinyögtem.

- Szeretnék egy kicsi Ront!

Szegény nagyon meglepődött, de aztán elmosolyodott.

- Megoldhatjuk. De nem kell sírni...

- Megyek pakolni.

- Ráér...

Megint ölbe kapott és a hálószobáig vitt.

- Holnap egy két ruhát összedobunk meg minden – az arcán feltűnt megint az a csalafinta mosoly.

- De én szeretem, ha minden rendben megy...

- Tudom, de majd segítek pakolni. Most meg...

- Vár ránk a finom puha meleg ágy...

Másnap későn keltünk. Hihetetlen, hogy menniyre jó déltől délig ágyban lenni. Nem kell sehova sietni. Csak éhes lettem. Ezt gyomrom korgása jelezte.

- Melegítem a kaját - állt fel Ron.

- Én addig megágyazok és elpakolok - pusziltam meg.

Tíz perc múlva megint asztalnál ültünk és megettük a tegnapi maradékot.

- Na, pakoljunk - sóhajtottam.

A szekrényt kirámoltam, praktikusan akartam csomagolni, de rájöttem, semmi normális ruhánk sincs. Mégis összedobtam néhány sortot, lenge pólót, de volt köztük pulcsi is és egy hosszú nadrág a biztonság kedvéért. Szerencsére egy bőröndbe belefért minden. Ugye a fogkrém, tusfürdő, meg ehhez hasonlók. Útra készek voltunk és este sokáig néztük a tévét. Lefekvés előtt Ron megjegyezte:

- Várj Görögország, jövünk!