-Ne! Nem bírom még egyszer ki ezt a kínszenvedést! –nyögte sírva Hermione.

-Muszáj lesz! Jaj hová rakjam ezt az izét?

Draco gyorsan elvette Markot Hermione ágyáról, nehogy a kínlódó anyuka lelökje, majd áthelyezte a saját ágyára. Az események kb. ugyanúgy zajlottak, mint az előbb, csak Draco és Hermione is tapasztaltabbak voltak már. Mione nem tudta eldönteni, hogy ez vagy az előző szülés volt fájdalmasabb. Kínszenvedéssel teli percek következtek. Végül sikerült, világra hoznia második gyermekét. Ezután fáradtan hanyatlott le az ágyába és a külvilággal nem törődve álomba szenderült.

-Szegény lány! –gondolta Draco. –Még arra sem volt ereje, hogy megnézze második

gyermekét, aki LÁNY! Nocsak. Kétpetéjű ikrek. Ilyen se fordult még elő a Weasley családban.

Szépen letisztogatta a kisbabát, majd bebugyolálta egy lepedőbe, és letette tetvére mellé. A könyv szerint most sírniuk kellene, de a babák szokatlanul csendben voltak. Nem csoda, hisz 2 hónappal előbb születtek, mint kellett volna.

-Most mi legyen? Feltűnően lassan lélegeznek.- suttogta bele a vakvilágba, a fájdalmas szavakat. –Meg fognak halni… Nem! Nem hagyhatom őket magukra! Az apjuk távol nemes célért küzd, az édesanyjuk remek boszorkány és auror. Belőlük is remek varázslók válnának!