z a történet kicsit szomorúbb, mint az eddigiek. Na jó, nem annyira, de mégis. A főszereplők, azt hiszem, tudjátok kik.

- Ez nem volt jó ötlet, Ronald. Mégis, hogy akarod ellopni?

- Nyugi, semmi baj nem lesz. Különben is, csak kölcsön vesszük. Tartozunk ennyivel Harrynek.

Hermione szíve nagyot dobbant. Amióta Harry meghalt, alig ejtették ki a nevét. A harcban Voldemort megölte, majd Ginny végzett vele. Ron húga most kómában fekszik a Szent Mungóban. A sokk és a nagy mágus legyőzése megviselte és valami átok is kerülhetett rá. A Halálfalók nagy részét elfogták és egy új varázsló börtönt alakítottak ki. Már csak Lucius Malfoyt kellett valahogy kézre keríteni. Ron és Hermione éppen az ő házukba készültek betörni. Egy könyv kellett Dumbledore-nak, ami egy bájital receptjét tartalmazza, ami felkeltheti Ginnyt.

„ Ha velem bármi történne, Ginnynek nem eshet baja – mondta az utolsó estén Harry.

- Vigyázok rá, hiszen a húgom – felelt Ron.

- Az is lehet, hogy meghalok. Sőt, biztosra veszem. Ha így történne, mindent rátok és Ginnyre hagyok. Egy kulcs van a Roxfortban, a szükség szobájában. Olyan helyre gondoljatok, ahol velem jól éreztétek magatokat és szép emlékekre. Ott lesz.

Hermione felzokogott.

- Nem lehet! Nem így kéne! Miért kell minden gonosz mágusnak világuralomra törni? – sírt.

- Tőle kérdezd – sóhajtotta Ron.

- Ez az utolsó esténk – mosolygott Harry.

- Ne mondj ilyet! – sikoltotta a lány.

- Ti voltatok az első barátaim, a legjobbak – nézett rájuk Harry – köszönöm nektek, hogy mindig mellettem álltatok. A Gringotts-i széfemben, ha arra kerülne a sor nem csak pénzt találtok majd. Na de most ünnepeljünk. Ez az utolsó. Majd később sírjunk.

Azzal mind a hárman csatlakoztak a családhoz, énekeltek, zenéltek és ünnepeltek.”

- Megtaláltad?

- Itt kell lennie... Itt is van! Mehetünk.

És eldehoppanáltak.

- Meghoztuk, professzor! – mosolygott Ron.

- Remélem segít – válaszolt komoran az igazgató.

- Professzor, lenne még valami – mondta halkan a fiú – Hermione nagyon nehezen lép túl ezen az egészen. Egyfolytában sír, most is, nem akart jönni, csak a folyosóig, mert minden emlékezteti a múltra.

- Igen, én is észre vettem. A családja elvesztése, na mag Harryé...Ennek súlyos következményei lehetnek.

- Mit tanácsol?

- Egy lehetőséget látok.

- Mit?

- Vissza kell mennie a múltba.

- Nem igazán értem.

- Előbb utóbb be fog következni, hogy magától megy vissza az időben, ahol annyi fájdalom érte, és ez nagyon össze kavarhatja az eseményeket, ugyanis látható és eleven lesz. Ezért vissza kell mennie úgy, hogy ne történjen semmi.

- Még mindig nem értem – csóválta a fejét Ron.

- Én a középkorba küldeném vissza, ahol még se Harry, se Roxfort, se semmi nem volt. Akkor nem rágódna a múlton. Te gondolom, elkísérnéd.

- Igen – vörösödött el.

- Akkor hívjuk be.

- Hogy hova? Nem Dumbledore professzor, magának elment az esze!

- Nincs más lehetőség. Muszáj.

- De... A középkorba?

- Igen - sóhajtotta Ron.

- Mindent előkészítettem. Ti lesztek Ronald D’ Weasley gróf és Hermione A’ Granger hercegnő. Rokona vagy egy régen élt Grangernek, aki messze volt király, de csak egy kis birtokod van, Ron vigyáz rád, mert egy lovag. Ruhákat kaptok, és ha minden rendbe jött, ezt igyátok meg! – azzal egy fiolát adott mindkettőjüknek.

- Hát, hajrá – nézett bátorítóan Hermionére Ron.

- Sok sikert – mondta Dumbledore és egy marok port szórt kettejükre.

A hangos pukkanás után hűlt helyük volt a szoba közepén.