Sokáig ültek kint a kertben és beszélgettek. Főleg a lányok terhességi tüneteiről, meg hogy a nagyszülők tudnak-e róla, hogy babáznak.
- Angelina, neked a szüleid tudják, hogy kisbabád lesz? – kérdezte Charlie. Angelina szeme ismételten könnybe lábadt. Ez nem volt újdonság, Angelina mostanában sokat sírt - érthető okokból, bár Charlie érezte, sőt mindenki más is, hogy ezzel egy másik érzékeny pontra tapintott. - Ne haragudj, nem akartalak megbántani! – szabadkozott.
- Bárcsak elmondhatnám nekik, bárcsak! De még tavaly szeptemberben megölték őket a halálfalók. Így teljesen egyedül maradtam. Igazából Freddel akkor kezdtünk összejönni. Neki sírtam el minden bánatom, és ő szedett fel a földről, mikor kikészültem. Most pedig maradtam én, és a babám. Majd megleszünk valahogy!
- Meglesztek bizony, mert hozzám költözöl! - mondta egyből George Angelinának címezve a szavait. - Nem foglak magadra hagyni. Ígéretet tettem, hogy vigyázok rátok, és meg is tartom a szavamat.
- De Angelina ide is ideköltözhet! - mondta egyből Molly. - Ja, és gyerekek! Igaz, hogy félig már nagymama vagyok, de szeretném, ha mától tegeződnénk! - jelentőségteljes pillantást küldve ezzel Harry, Hermione, Angelina és Martha felé. - A nevem mától Molly, világos mindenkinek?
- Hát persze - bólogatott a négy érintett.
- Angelina, te pedig kérlek, gondold át a költözés dolgát! Szükséged lesz segítségre, és mi vigyáznánk rátok.
- Rendben Molly, átgondolom! - Hálás volt az asszonynak, amiért már most szereti a gyermekét, és amiért őt is elfogadja.
Kezdett a tömeg klikkesedni. Harry és Ginny szerettek volna egy kicsit egyedül lenni, ezért felajánlották Dromedának, hogy lefektetik Teddyt. Ginny ölbe kapta a kissrácot, és Harryvel és a babával elment be a házba.
- Mondták már neked - duruzsolta Ginny fülébe Harry, - hogy jól áll a kezedben a gyerek?
- Miket nem mondasz! - válaszolt az emeletre menet közben. - Na te keresztapa, gyere, tegyük tisztába ezt a nagylegényt, mert koszos pelussal nem fog egyhamar elaludni.
- Te most engem komolyan pelenka cserére akarsz rávenni?
- Miért ne? Te vagy a keresztapja!
- Azért segíts, jó? - kérte Harry kétségbeesett hangnemben.
- Diktálom Potter! Kérem, figyeljen! - mondta olyan hangon, mint McGalagony szokta átváltoztatástanon.
- Igenis, Weasley professzor.
- Első mozdulat szabaddá tenni a gyermeket deréktól lefelé, hogy hozzáférhessen a tisztelt pelenkacserélő a lecserélendő koszos alkalmatossághoz.
Harry ügyetlenkedésén mind Ginny, mind Teddy roppantmódon elégedetten szórakoztak. Harry nem használt pálcát, nehogy megbökje vele a kisfiút, és most meg sem tudta állapítani, melyikük kacarászik hangosabban, Ginny, vagy Teddy. Bár ő, Harry is eléggé hangosan nevetett.
- Most, hogy megszabadultunk a kakis pelustól, tisztára törüljük a gyermek fenekét.
Harry törölgetése annyira eredményesnek bizonyult, hogy a fiú már kakisabb volt, mint a baba. Ginny teli torokból nevetett Teddyvel együtt, Harry viszont egyre kevésbé találta viccesnek a helyzetet, hát pálcát rántott. Nagynehezen levarázsolta (suvickus!) a kezéről és Teddy popsijáról a kellemetlen részeket, és várta a következő parancsot.
- Most behintőporozzuk a babapopsit!
Az eddigi szerencsétlenkedés semmi volt ahhoz képest, ami most történt. Amint a hintőpor rajta volt Teddy popsiján, abban a pillanatban pukizott a pici, és az egészet Harry arcába lőtte. Ginny már fetrengett a röhögéstől, Harry felkapta a hintőporos dobozkát és hozzávágta a lányhoz. Hintőporcsatába kezdtek: Ginny volt Harry és Teddy ellen. Nagyokat kacagtak, Teddy haja félpercenként megváltoztatta a színét, bár ezt egyre kevésbé lehetett látni a szobát beborító fehér porban. Egyszer csak Hermione és Ron tűnt fel az ajtóban.
- Lehallani a hangotokat az udvarra, nem tudtuk elképzelni, hogy miért vagytok olyan hangosak!
Ginny és Harry egymásra néztek, majd együttes erővel kezdték hintőporral dobálni Ront és Hermionét. Most Teddy, Ginny és Harry volt Ron és Hermione párosa ellen. Teddy nagyon jó hatással volt az emberekre, mellette mintha csak jókedve lehetne az embereknek. Teddy pufók arca és hangos kacagása egyfajta gyógyír az emberi lelkekre. Furcsa, de önbizalmat és reményt sugároz az egész gyerek magából, megnyugtató a közelsége.
Húszpercnyi játék után, és a látási viszonyok romlása miatt immáron fehéren, hangosan kacagva jöttek ki a szobából. A három fiú lement a nappaliba, amíg a két lány rendet rakott. Odalent mindenki kérdő tekintettel nézett a fiúkra, akiket tetőtől talpig fehér por borított. Teddy még mindig mosolygott, de már kicsit bágyadt is. Mrs. Weasley előkapta pálcáját, lepucobálta a fiúkat, majd feltette a legkézenfekvőbb kérdést, amit ilyen helyzetben egy ember feltehet:
- Veletek meg mi történt?
- Játszottunk - hangzott a tömör felelet a lépcsőfordulóból. A lányokon már nem volt hintőpor, de még mindig mosolyogtak. - Szórakoztattuk a kisinast, hogy garantáltan elfáradjon.
- Ahogy nézem, el is fáradt.
A megállapítás Marthától jött, méghozzá helyesen, mert a kisfiú most éppen türkizkék színű hajjal aludt Ron vállán. Ron felment a kiságyhoz, és Hermione segítségével lefektette majd betakarta. Utána a nappaliban tovább beszélgettek. Lényeges és lényegtelen dolgokról egyaránt. Arthur a Mágiaügyi Minisztérium új felállásáról beszélgetett Hermione-val, Ronnal, Billel és Percyvel („Kingsley jó csapatot állított fel, ahol mi is megbecsült helyekre kerültünk…”), Harry Charlie-val beszélgetett a Romániában töltött évekről, és a Marthával való megismerkedéséről („Harry, ha engem kérdezel, a svéd lányoknál nincsen szebb. A britek sose lesznek olyan szépek, mint a svédek!”), ezzel Harry nem értett egyet, Dromeda és Molly pedig a lányoknak meséltek a gyerekszülésről, és a gyereknevelésről. Meg Teddyről. Miután a minisztérium Harryt nem érdekelte, és Charlie-t nagy hirtelen lekötötte a csókolózás a konyhában Marthával, Harry bekapcsolódott a keresztfiáról szóló témába.
- Furcsa kisgyerek, tényleg nem mindennapi. Amikor mellette vagyok, teljesen olyan érzésem van, mintha a világon minden gond elmúlt volna. Mindig nevet és mindig megnevettet. Olyan aranyos! Lélekgyógyító hatása van a kisfiúnak.
- Dromeda - érdeklődött Harry, - mennyiben nyilvánul meg az, hogy Teddy félig vérfarkas?
- Teliholdkor bekattan. Hisztizik, jobbra-balra dobálja magát, és egyszerűen nem lehet lenyugtatni. Szerintem, ha nagyobb lesz, akkor törni-zúzni fog, még ha nem is alakul át, de mindez nem nagy áldozat. Nem fogok egyetlen éjszaka miatt kiakadni, mikor az összes többi napon egy mosolygós kisfiút szerethetek benne. 12 óra egy hónapból nem idő. Az semmi. Hiszen láttátok! Amióta itt van Angelina megnyugodott, Ginny nevet, Molly mosolyog! Csodálatos kis teremtés! Ja! És képzeljétek, van egy nagyon furcsa anyajegy a mellkasán, mint egy jel. Dorának nem volt ilyen anyajegye, biztosan Remustól örökölte. Neki lehetett különleges anyajegye, tekintetbe véve, hogy nem volt mindennapi varázsló.
- Tudod, amit mondtál arról, hogy mellette mindig vidám az ember, azt mi is éreztük. Olyan önfeledt játékba kezdtünk vele, igaz lányok? - Hermione és Ginny hevesen bólogattak.
- Olyan gondtalan volt.
- Figyelj Harry - jött oda hirtelen Ron, - én azt hiszem, elmegyek lefeküdni. Elfáradtam, és mindjárt felkel a nap. A csajoknak is pihennie kellene, mert holnap el kell mennünk Londonba, az állomásra, hogy helyet váltsunk Ausztráliához.
- Miért, mennyi az idő?
- Öt perc múlva kettő.
- Nem mondod?
- De hugi, mondom. Jóéjszakát mindenkinek! Ginny, egy pillanatot még szakítanál rám? A konyhában!
- Jó, persze!
A házban minden szobában az emberek heves ágyazásba kezdtek, Ginny pedig Ronnal kiment a konyhába.
- Mennyire szeretnél Hermionéval aludni Ginny?
- Mi van?
- Mit szólnál, ha fürdés után nem a saját, hanem az én szobámba mennél aludni?
- Mi van!?
- Alhatnék ma én Hermionéval?
- Ja!!! Mért nem ezzel kezdted? Azt hittem azt akarod, hogy aludjak nálatok. Persze, csak anya észre ne vegye.
- Fél óra múlva csere? Azt mondod Hermionénak, hogy mész fogat mosni, én ugyan ezt a mesét beadom Harrynek, ők meg meglepődnek, mikor nem az megy, akit éppen vártak. Mit szólsz briliáns ötletemhez?
- Mondom én, hogy jót tesz neked Hermione! Oké!
Visszamentek a nappaliba, elköszöntek mindenkitől, és ki-ki ment a saját szobájába, hogy eltegye magát másnapra.
Ron a tetőtérben zsörtölődött, immár huszonhat perce, mert valahogy el kellett ütnie ezt a fél órát, mire végre a barátnőjével lehet. De lassan múlnak a percek! És Harry sem aludhat el, mert akkor Ginny megöli…
- Hajnali ötkor kellesz kelnem, és még mindig nem alszom, mert valamit elfelejtettem, és nem tudom mit! - az órájára nézett, még három perc…
- Harry, szerinted mit felejtettem el?
- Jaj, Ron fogd már be a szádat, és csukd be a szemed és aludj már végre, szépen kérlek! És amúgy sem kell hajnali ötkor kelned!
- Valamit elfelejtettem! Tudom! WC-n voltam, Pulit megetettem, fogat… Hát persze – csapott látványosan a homlokára, - nem mostam fogat! Mindjárt jövök, köszi Harry!
- Szívesen, csak fogd már be!!! - üvölteni akart, de már biztosan aludt az egész ház.
Ron kiment, Harry a falnak fordult, és behunyta a szemét. Két perc múlva nyílt az ajtó, és Harry megszólalt:
- És akkor mostmár befoghatod a szádat, és alhatunk – adta ki Harry az utasítást.
Ginny odament Harry ágyához, felemelte a takarót, és bebújt Harry mögé az ágyba.
- Ron, te mi a fészkes fekete…
Hirtelen megfordult, ütésre készen és meglepődve, valamint megkönnyebbülve tapasztalta, hogy nem Ron mászott be mellé az ágyba. Ginny rátapasztotta a száját a Harryére, és szenvedélyes csókolózásba kezdtek. Mikor kibontakoztak egymás karjaiból, mosolyogtak, és csak néztek egymás szemébe, a zöld szempár a gesztenyebarnába, és szavak nélkül is megértették egymást. Most vagy soha, bár mindketten féltek ettől a lépéstől.
Ginny újra megcsókolta, most forróbban és hosszabban, mint előtte bármikor és. Sohasem érzett kíváncsisággal és odaadó bizalommal fordultak egymás felé. Nem is igazán tudták, mire számítsanak. Az egyetlen, amiben biztosak voltak, hogy nekik most itt a helyük egymás mellett. Harry összecsókolta Ginny remegő testét. A remegés viszont egyre csillapodott, mert a lány érezte, biztonságban van Harry karjaiban. Egyre hevesebben csókolóztak, és Harry, bár már perzselte a vágy a testét, visszafogta magát, amennyire csak tudta, mert tudta, hogy Ginnynek az első nem lesz kellemes. Harry végig simított a lányon, óvatosan lefejtette róla a hálóinget, majd apránként mindenhol feltérképezte csókokkal a puha és finom testet…Ginny sóhajtozott, hiszen ilyet még sosem érzett, sóhajtozott a kéjtől, sóhajtozott a mámortól, teljes extázisba esett. Harry a nyakát és a melleit csókolgatta, ő pedig lágyan megérintette a varázslót ott, ahol kell… Harry felmordult, de inkább folytatást várva, mint befejezést. Mozdulatai egyre gyorsabb ütemet diktáltak. Vissza kellene fognia magát – gondolta, de az ösztönei hajtották.
- Várj! - szólalt meg hirtelen Ginny.
Nagyot nyelt, aztán a lány szemébe nézett. Nem akarta megijeszteni.
- Biztos hogy akarod? - kérdezte Harry a vágytól rekedtes hangon. – Ha nem akarod, akkor abba hagyom! Most még le tudok állni… - nyögte, és újra csókolgatni kezdte a hamvas és rugalmas testet.
- Nem azért! - Felhúzta a vekkerórát, nehogy ne tudják visszacserélni a lakótársakat Molly ébredése előtt, majd előkapta a pálcáját, az ajtóra mutatott vele, behunyta a szemét és nonverbális varázslattal bezárta. - Na ezt nyissa ki bárki is! - nyögte elhaló hangon.
- Félelmetes vagy! És nagyon szeretlek!
- Én is szeretlek Harry.
- Nem félsz?
Ginny nem felelt, nem volt abban az állapotban, hogy értelmes választ adjon. Harry volt az egyetlen, akire képes volt gondolni.
Harry nem tudta, hogy percek vagy órák óta csókolóznak és ismerkednek egymás rejtett pontjaival, csak azt, hogy tovább már nem képes várni. Amikor a lány megnyílt előtte, a szemébe nézett és látta, hogy rá vár és éppen úgy kívánja Harryt, mint ahogyan Harry őt. Aztán egy erőteljes lökés és már benne volt. Közben érezte, ahogy Ginny összerezzen a hirtelen belényilalló fájdalomtól, és azt is tudta miért. Megijedt, hogy most rontott el mindent.
- Kérlek, ne haragudj, nem akartam neked fájdalmat okozni! – mormolta. Olyan volt mintha egy pillanatra megállt volna a szíve.
- Csak folytasd! Csak folytasd! - nyögte a lány, majd megcsókolta.
Ginny egyre jobban kiszabadult a kezdeti kellemetlenségekből. Harry, ahogy újra mozogni kezdett érezte, hogy Ginny együtt mozdul vele, egyre hevesebben, egyre gyorsabban. Majd egy hirtelen villámcsapás, és érezték, hogy szerelmük most kitelesedett.

Egy emelettel lejjebb Ron lopakodott be Hermione-hoz.
- Ginny, nem tudod, hánykor fogunk kelni?
- Szerintem ötkor, hogy legyen időnk visszacserélni magunkat még azelőtt, hogy anyu felkelne.
- Ron - fordult felé gyorsan, - mit keresel te itt?
- A jóéjtpuszimat keresem.
Odament a lányhoz, odahajolt hozzá és megcsókolta.
- Te bolond vagy! - gyorsan visszacsókolta. - Melyikőtök elvetemült ötlete volt ez? A tiéd, vagy a drága húgodé? - zsörtölődött, de nem bánta egy cseppet sem, hogy Ronnal kell osztoznia a szobán és nem Ginnyvel. Hermione megemelte a takarót, Ron bemászott mellé, így folytatták a smárolást. Nem mertek tovább lépni, még nem. Túl korai lett volna. És túl nehezen indult be ahhoz, hogy most elszúrják.
Nagynehezen – órák múlva - mindkét párocska elaludt, de ezzel az erővel akár ébren is maradhattak volna. Mindössze fél órát aludtak, mikor megszólaltak a vekkerórák.

- Ginny - ébresztgette Harry a lányt, - szívem vissza kell menned a szobádba. És nincs rajtad hálóing sem! Ron meg nem tud bejönni!
- El sem aludtam. - Ránézett a fiúra. Látta rajta, hogy ő sem aludt.
- Most utálsz? – kérdezte Harry Ginnytől. Még mindig félt, hogy valamit esetleg elrontott.
- Hogy én? – kérdezett vissza Ginny. - Persze, nagyon. Megkaphatom a hálóingem?
- Most komolyan?
- Komolyan szeretném felvenni, mielőtt még a bátyám behoppanálna - és látva Harry arcán a döbbenetet gyorsan hozzátette, - Szeretlek te csacsi! Már hogyan is utálnálak? És miért? Mert magunkra zártam az ajtót? Vagy mert rádmásztam? - Odahajolt, és megcsókolta.
- Kérlek, ne haragudj, hogy fájdalmat okoztam neked.
- Harry, én szeretlek, és előbb-utóbb át kellett volna ezen esnem. Ez egy egyszeri dolog, ami többször nem tud megtörténni. És te csodálatosan feledtetted velem azt a pillanatnyi fájdalmat, és gyönyört adtál a helyére, olyan boldogságot, amilyet még sohasem éreztem.
A tekintete, ahogyan Harryre nézett, telítve volt minden szerelemmel és szeretettel, amit csak Harry iránt érzett. Odahajolt a fiúhoz, és érzékien megcsókolta.
Kopogtattak az ajtón:
- Harry, nyissátok már ki! - suttogta Ron az ajtóban.
Ginny megint rámosolygott Harryre, elmormolta az ellenvarázslatot, és a zár kattant egyet. Ron betoppant, Ginny sebtében kifordítva vette fel a hálóingét, úgy indult el a saját szobájába. Harry a takaró alatt próbált észrevétlenül felöltözni.
- Sziasztok! – köszönt el halkan a két fiútól.
- Szia! - mondta Ron, és olyan döbbent arcot vágott, mintha Monstrót látta volna ölelkezni McGalagonnyal.
- Rajtad nincs, pizsama - állapította meg Ron tárgyilagosan, mikor becsukta az ajtót, és bemászott a saját ágyába.
Harry kissé elpirult fejjel válaszolt: - Melegem volt!
- Gondolom, azért van a földre ledobva. Semmi gond. Észrevetted, hogy a húgomon meg ki volt fordítva a hálóing? Lehet, hogy levette. Biztos neki is melege lehetett. Szerinted?
- Igen, gondolom - egyre jobban vörösödött…
- Az ablak meg zárva van. Miért nem nyitottátok ki, ha egyszer …ő… melegetek volt?
- Féltünk, hogy az éjszakai levegőtől megfázunk, mert előtte meg ugye kimelegedtünk, mert hát ugye - meleg volt. - Harry csak hebegett, meg habogott, a feje vörösebb lett minden percben, Ron pedig láthatóan elégedett volt a saját határozottságával.
- Annyira, mint most? - Ron látta, hogy Harry már nagyon kezd izzadni.
- Igen, most is nagyon meleg van.
- Aha! Te Harry, kérdezhetek valamit?
- Persze? - mondta elég bizonytalanul.
- Úgy nézek én ki, mint akit fejre ejtettek?
- Miért kérdezed ezt?
- Lefektetted a húgomat? - nem kertelt tovább.
Harry feje bíbor színű lett. Nem bírt Ron szemébe nézni.
- Nyugi, nem foglak megölni, legfeljebb laposra püföllek, de ha hazudsz, akkor is! Szóval bökd ki, hogy igen, és akkor megverlek, vagy mondd, hogy nem, és azért kapsz, mert a képembe hazudtál.
- Elmentem a WC-re!
Magára kapott egy fürdőköpenyt, és kiszaladt a szobából. Mikor becsukta maga mögött az ajtót, Ron elröhögte magát: Ekkora nyuszit! Megöli minden idők leghatalmasabb feketemágusát, és fél a barátnője bátyjától! Ha ezt a lányoknak elmondja! De Ginnyvel is beszélnie kell. Mindenképp!
Lent a lányok is épp elbeszélgettek. Ginnyt Hermione vallatta.
- Na ti mit csináltatok? Hm?
- Semmi rosszat, csak beszélgettünk.
- Aha, azt látom. Nagyon tartalmas beszélgetés lehetett. Mondod magadtól, vagy legillimentáljalak? - tette fel a kérdést.
- Jaj, Hermione ne izélj már! Te is tudod, én is tudom, hogy mit csináltunk, és nem bántam meg egy cseppet sem. Szeretem Harryt, ő is szeret engem, akkor meg miért ne tettük volna meg?
- Nyugi, nem vagyok az anyád, majd ő kioszt, ha rájön. Tudom, hogy szereted, tudom, hogy ő is szeret, és nem mondom, hogy rossz az, amit tettél, mert ez egy tök természetes dolog, ha szerelmes az ember. Csak arra vigyázz, hogy sose bánd meg, mert visszacsinálni már nem lehet. Egyébként milyen volt? Nem a részletekre vagyok kíváncsi, csak az érzésre.
- Fantasztikus, varázslatos, érzéki… Aztán egy pillanatnyi fájdalom, és sodor tovább a szenvedély. És jön egy pont, amikor teljesen elzsibbadsz, és kész, nem bírod tovább.
Hermione furcsán, mosolyogva nézte barátnőjét.
- Ugye nem turkálsz a fejemben? - kérdezte ijedten Ginny, mert félt, hogy Hermione esetleg legillimentálja őt.
- Megmondtam, a részletek nem érdekelnek, csak az érzés. De annyira jó látni, hogy ennyire boldog vagy! Megyek, iszom egy teát. Jössz?
- Nem, ahogy halottam, a bátyám épp lent van, és vele majd csak reggel akarok veszekedni. Harry sosem tudott hazudni, Ron már biztosan kivallatta. Szegény Harry!
Hermione lement a konyhába, de mielőtt kiöntötte a teáját, látta, hogy Harry ott gubbaszt a sötét nappaliban.
- Valami baj van? - kérdezte kedvesen a lány.
- Ron meg akar verni, mert… hát…
- Lefeküdtél Ginnyvel! - Harry megütközve nézett a lányra. - Ginny a legjobb barátnőm, mindent elmond nekem, ahogy én is mindent elmondok neki. Ron - sóhajtott egy nagyot Hermione, - hát ő meg Ginny bátyja, aki félti a húga becsületét.
- Tőlem félti a húgát?
- Mindentől és mindenkitől. Szerintem egyébként épp röhög rajtad, mert képes voltál tőle betojni.
- Gondolod? Mert szerintem nem röhögött! Közölte velem, hogy mondhatok akármit, laposra fog püfölni, mert: a-verzió: lefektettem a húgát, és bevallom; b-verzió: lefektettem a húgát, nem vallom be, és ezzel a képébe hazudok. Lásd be, szorult helyzetben vagyok, és Ron biztosan nem röhög!
- Szerintem meg igen!- szólalt meg mögötte Ron. Harry ösztönösen összerezzent, amikor meghallotta a hangját. Ron láthatóan elégedett volt magával.
- Ron, mért mondtad neki azt, hogy meg akarod verni?- kérdezte a párjától Hermione.
- Megérdemelné!
- Semmi olyat nem tettem, amit a húgod ne akart volna! - suttogta Harry maga elé.
- Ginny csak egy naiv kislány, Harry! - vágott vissza Ron.
- Naiv neked a nénikéd fél lába! Tudod, drága bátyám!? - Ginny jött feléjük, immáron visszafordított hálóingben. Ordítani akart, de nem akarta az anyját felkelteni. Ellenben villámokat szórt a tekintete. - Mintha tagnap még azt ecsetelgetted volna, hogy mennyire büszke vagy rám! Ha akkor tudtál felnőttnek nézni, és felnőttként kezelni is, hát akkor nézz légy szíves most is annak! Nem szeretnék veled veszekedni Ron, megátkozni meg pláne nem, úgyhogy kérlek, fogadd el, hogy felnőttem! És ne cseszegesd Harryt egy olyan dologért, amihez két emberből én voltam a másik!
Ron nem mert megszólalni. Soha nem látta még Ginnynél ezt a tekintetet. Most ellenben farkasszemet nézett a gyilkos tekintetű húgával, majd megadva magát oda ment Ginnyhez, átölelte, és a fülébe suttogta: - Túlságosan is szeretlek, és nem akarom, hogy bármi bajod essen. Féltelek!
- Kérlek Ron, ne Harrytől félts. Ő jó ember, aki szeret engem, és akit én is nagyon szeretek.
- Tudom, hugi, tudom, de félek attól, hogy megbánt, vagy szakítani akar majd veled, vagy hogy bármilyen más módon a lelkedbe gázol. Nekem te vagy a világon az egyik legfontosabb ember, és amíg csak élsz, a kicsi húgom maradsz! - mondta, majd Harryhez fordult.- Tudod, hogy te vagy a legjobb barátom, Harry Potter. Én rád bízom a húgomat, de akkor ígérd meg, hogy vigyázol rá!
- Efelől ne legyen szemernyi kétséged sem. Szeretem Ginnyt, és sosem bántanám. És azt sem hagynám, hogy mások bántsák. Bízz bennem Ron! Kérlek! - Odanyújtotta a jobb karját Ron felé. Ron elfogadta.
Most viszont Harry lépett oda erélyesebben Ron elé, bár azt nem tudta, hogy ők meddig mentek el:
- De ugyan ez rád is vonatkozik Ron Weasley. Ne merd bántani a „húgomat”, se szóval, se tettel, mert akkor ígérem, ugyan úgy, ahogy te megígérted nekem, hogy kitekerem a nyakad!
Ronnak meglehetősen hamar leesett, kire céloz Harry ennyi felindulással a hangjában, de a lányok csak pislogtak ki a fejükből. Mikor Ginny is elmosolyodott, és Ron is elkezdte vallomását mesélni, akkor esett le a „kishúgnak” is.
- Mióta a vonaton megismertem okoskodóan és kócosan, azóta szerelmes vagyok belé. És végre ezt nem csak én, hanem ő is tudja. Harry! Az életemet odaadnám Hermionéért, és ígérem, még a széltől is óvni fogom! - majd Ron szépen lassan odafordult a könnyes tekintetű, két részről is meghatott Hermione felé, belenézett a barna szemeibe és csak ennyit mondott neki: - Hermione, én téged mindennél jobban szeretlek!
Hermione könnyáztatott arccal borult Ron nyakába és kezdett vele szenvedélyes csókolózásba. Harry odament Ginny mögé, hátulról átölelte, így nézték mosolyogva Ront és Hermionét.