A kvartett célba vette az Állomást, ami az Abszol Út végén álló El téren állt. Az állomás érdekes újdonságnak bizonyult. Az épület Harryt és Hermione-t egy gyönyörű vasútállomásra emlékeztette. Gyönyörű téglaépület volt. Fehér stukkókkal kirakott zöldesen csillogó ablakokkal tarkítva. Bejáratát csillogó zöldkeretes üvegajtók alkották, melyek egy lépcsősor tetején álltak. A lépcső fehér márvány volt. Magasan a homlokzaton egy gyönyörű antik görög kinézetű dombormű díszítette az építményt.
- Lehidalok! - mondta Hermione. Harry egyet értett vele.
- Mindig elfelejtem, hogy muglik között nőttetek fel, és nektek minden ilyen elég nagy újdonságnak számít. Gyertek, ott kell a jegyeket megvenni- mutatott Ron egy fehér stukkós, görögösen díszített ablak irányába.
Egy kedves jegyárus boszorkány felismerte a kis csapatot, kijött a pult mögül, megállt, és őszinte tisztelettel meghajolt a fiatalok előtt. Ron kérdő tekintettel nézett a többiekre, akik szintúgy, mint ő, csak bambán pislogtak ki a fejükből. Ginny odament a hajlongó boszorkányhoz, lehajolt hozzá és felállította, majd mélyen a szemébe nézett.
- Tudja mindaz, amit Harryék tettek Voldemort ellen, és amit mi mindannyian tettünk a Roxfortban, az a kötelességünk volt. Hálásak vagyunk azért, hogy ennyire tiszteli azt, amit tettünk a világ varázslóiért, de nem várjuk el azt sem mástól, sem magától, hogy istenként nézzenek ránk! - azzal visszavezette a pulthoz, és leültette a székébe. Még mindig beszélt hozzá. - Ne tekintse feljebbvalónak azt, aki ott volt, mert nem másabb ember semmivel sem, mint maga, vagy az az öreg boszorkány a másik pultnál. Minden ember egyforma. Tiszteletet mutasson, de ne tükrözze azt, hogy ő feljebbvaló, mint bárki más.
A nő megköszönte Ginnynek a kedves szavakat, és Harryéknek is elmondta, mennyire hálás a nyugalomért, és a biztonságért. Utána megkérdezte, hogy miben segíthet. A gyerekek elmondták, mondta az árat, Harry kifizette az ő és a Ginny jegyét, Ron pedig a Hermionéét és a sajátját. A zsupszkulcs Ausztráliába két nap múlva, pontban délben fog indulni.
Jegyvásárlás után a fiatalok elmentek beszerezni az útravalót. Új talárokat, pergament és tintát. Ezért először is elmentek a Gringottsba, pénzt kivenni.
Ott is meglepődtek a szívélyes fogadtatáson, főleg miután megpróbálták, és ki is rabolták a Varázsló Bankot. Most, amikor beléptek, mindenki tapsolt, kezet rázott velük, és elismerően néztek rájuk. Egy kobold két széfkulccsal ment oda a kvartetthez, hogy elmondja, milyen jutalmakat osztott ki a Mágiaügyi Minisztérium az elmúlt fél órában, amikor a banki és vagyoni helyzet tárgyalása volt.
Mindenki, aki ott volt a Roxfortban harcolni, ötszáz galleonos jutalmat kapott a Mágiaügyi Minisztériumtól. Harry, Ron, Hermione és Neville ezer galleont kaptak fejenként az elpusztított horcruxokért. Minden megölt, vagy elfogott Azkabanból szökött halálfaló után a miniszter ötezer galleon jutalmat szabott ki. Így Molly Weasley ötezer galleont kapott Bellatrix Lastrange megöléséért. A hősi halottak után a családok kétezer galleont kapnak. Harry pedig Voldemort után tízezer galleont.
A Weasley család ezzel kilábalt minden anyagi jellegű problémájából. Mindannyian vettek ki pénzt a saját széfjükből. Harry most a Siriustól megörökölt széfét Ginnyre íratta, a pénzt viszont a lány nem fogadta el, így azt átszállították Harry széfjébe. Ron és Hermione nagykorúságuk miatt saját széfet nyithattak, Ginny születésnapjáig viszont még hátra volt egy pár hét. De a széfet megkaphatta. Elhelyezték a széfeikben a saját aranyaikat, majd egy kevéssel a zsebeikben elindultak vásárolni.
- Gazdagnak érzem magam! - mondta hirtelen Ron.
- Talán, mert az is vagy! Ron ezerötszáz galleon nem kevés pénz! - válaszolta neki Ginny.
- És anyáék is nyolcezer galleont kapnak! És Kingsley minisztersége alatt apa tehetségéhez méltó helyet fog kapni, vezető beosztást. Hiszen ő eddig is elismerte apa képességeit, és az sem hátrány, hogy mindketten főnixek. Istenem! - forgatta meg Ron pénzzel teli erszényét, - Ha ezt anya megtudja!
- Szerintem Bill már tuti elmondta neki, végül is ő volt a Gringotts eddigi minisztériumi képviselője. Tutira tudja, hogy mi újság! Menjünk, vásároljunk be, aztán várjuk meg Charliet, és menjünk haza! Kíváncsi vagyok, anya mit fog szólni, meg a többiek is - mondta izgatottan Ginny.
Elmentek Madam Malkin talárszabászatába, ahol mind a négyen kaptak egy-egy ingyen talárt, a lányok egy-egy szép, új divatú dísztalárt is, ami kiemelte mindkettőjüknek a nyúlánk, karcsú alakját, és szabadon hagyta hátukat. A fiúknak még a lélegzete is elállt. Utána elmentek fagylaltot venni, ahol szintén ingyen kaptak annyi gombócot, amennyi csak jól esett nekik. Akárcsak a cipőboltban, a sportboltban, és minden egyes üzletben. A kviddics a javából üzlethelységében döbbentek meg a legjobban a bőkezűségen:
- Örvendek a legyőzőknek! Miben segíthetek?
A fiatalok egymásra néztek. Legyőzők?! Na így még nem fogalmaztak.
Ginny egy seprű mellett állt, egy Nimbusz 2003-as mellet, ami nagyon tetszett neki, és arra gondolt, hogy a saját, régi seprűje néha már eléggé belassult. Még mindig megvolt az ötszáz galleonja, és vágyott egy új seprűre. Mennyi lehet ez a seprű? Megnézte az árát, és megkönnyebbülten tapasztalta, hogy háromszáz galleon a gyönyörű Nimbusz.
- Szeretném ezt a seprűt megvásárolni- mondta megkönnyebbülten tudva, hogy van rá elég pénze.
- Sajnálom Weasley kisasszony, de önnek az a seprű nem eladó! - nézett rá mosolyogva az eladó.
Mind a négyen megütközve néztek az eladóra.
- Van rá pénzem, higgye el! - szállt szembe vele a lány. Senki ne merje azt hinni, hogy ő még mindig az a szegény Ginewra Weasley, akinek mindig is hitték. Már nem.
- Elhiszem, Ms. Weasley, de nálam önök négyen ma nem fizetnek semennyit sem. Ms. Weasley, az a seprű az öné. Eleve önnek szerettem volna adni. Potter úrnak ezt tettem félre - nyomott Harry kezébe egy nagy halom seprűápolót és tartozékot, - Mr. Weasleynek ezeket - Ron is kapott seprűápolót, meg egy új fékrendszert, ami kifejezetten őrzőknek lett kifejlesztve, és a legújabb fajta őrzőkesztyűt, - Weasley kisasszonynak azt a seprűt szántam, dönthet, hogy milyen színben, és Granger kisasszonynak szintén.
Hermione álla leesett: ő és a kviddics? Elég bizarr képet alkot, meg kell hagyni.
- Elnézést, Mr. Cykes, de megkérdezhetem, hogy miért ilyen nagylelkű és bőkezű velünk? - érdeklődött Ron. Bármennyire is vágyott az ingyen ajándékra, azért kihasználni ő sem akart senkit.
- Mert ha maguk nincsenek, akkor már mi sem lennénk. Én örökké hálás leszek maguknak, és a többieknek is, akik miatt újra kinyithattam, és akik miatt már egy hete nyugodtan alszom. Kérem, fogadják el az ajándékokat! Ne bántsanak meg! - fenyegette meg őket tréfásan Mr. Cykes.
- Igazán hálásak vagyunk érte, de komolyan! Nagyon köszönjük! - hálálkodtak a lányok egy-egy seprűvel a kezükben. Mégegyszer kezet ráztak a kedves és bőkezű eladóval, és elindultak.
Megtömött szatyrokkal és dobozokkal haladtak a fagyizó felé, ahová a találkozót beszélték meg Charlieval, és minden ember, akik mellett elhaladtak vagy megszólította őket és úgy köszönt meg mindent, vagy csak pusztán biccentett egyet feléjük mosolyogva.
- Örülök annak, hogy híres ember vagy Harry - mondta Ron a negyedik ingyen gombócát nyalogatva.
- Ron, nem én vagyok a híres, hanem mi mindannyian! Szerinted mindenki csak véletlenül tudja a nevedet? És a lányokét is? Hálásak nekünk mindazért, amit értük tettünk, és magunkért is. Ron, nem én vagyok a híres.
A lányok nem szóltak közbe, eléggé lefoglalta őket az, hogy szép új seprűiket csodálják. Ginny mahagóni, Hermione tölgy színűt választott.
- Megtanítanátok majd repülni? Mármint úgy, ahogy ti repültök. Gyorsan, fél kézzel, kéz nélkül, labdát dobálgatva… - kérdezte Hermione a többiektől. - Ezért a seprűért ígérem, legyűröm minden félelmemet. Csak mehetnék már rajta! Még a Frontszíj Műugrást is kipróbálom szívesen!
- AZ VRONSZKIJ-MŰBUKÁS!!! - kiáltotta kórusban a másik három.
- Jó, jó na! Csak szeretnék úgy repülni, meg kviddicsezni, mint ti hárman. Olyan jó lenne!
- Megoldható - mondta neki Ron, és megcsókolta. Hermione tiszta fagylalt lett.
Charlie és Martha ekkor értek oda.
- Na de kérem! A nyílt utcán? - kérdezte kajánul, majd elkerekedett a szeme a lányok előtti seprűk láttán. - Nektek meg mitek van?
- Seprűnk! - válaszolták a lányok egyszerre. Ez a kórusmunka már nagyon ment nekik.
- Ezek Nimbusz 2003-ok. Honnan volt erre pénzetek?
- Nem beszéltél még Billel?
- Jó hogy mondod, Hermione, mert apáék üzentek, hogy otthon várnak minket.
Mindannyian felálltak, majd Charlie elvette a lányoktól a seprűket:
- Segítek vinni a csomagokat!
Martha hangosan felkacagott, majd megkérdezte, milyen délelőttjük volt a fiataloknak. A három lány az emberek szokatlan viselkedéséről, a három fiú pedig a kviddicsről beszélgetett. Elindultak a Foltozott Üst felé, bementek a kis kocsmába, ittak egy-egy ingyen töklevet, majd a kandallóba lépve haza hoppanáltak.
Mrs. Weasley meglepődött a rengeteg csomagon.
- Ezek meg mik? És miből? - kérdezte nagyon élesen. George ekkor érkezett meg. Nagyon ismerősnek érezte ezt a tekintetet, így csak köszönt, és szélsebesen elindult megkeresni Angelinát. Bill, Arthur és Percy is megjöttek közben. - Halljam! - kiabált tovább Molly. - Ugye nem Harry vette mindezt a sok-sok kacatot nektek?
- Nem anya - válaszolta helyettük Bill. - Menjünk be a nappaliba, beszélnünk kell egy-két fontos dologról. Nincs sok időnk, a miniszterhelyettes úrnak és a Gringotts új varázsló társigazgatójának még vissza kell mennie Londonba.
Molly hirtelen meglepetésében elveszítette az egyensúlyát, és lezuttyant az egyik fotelba. Hogy kiknek!?
- Oké, akkor, ha mindenki itt van, elkezdeném mondani! - fogott bele a mondókájába Arthur. - Köztiszteletben álló mágus család lettünk. Minden téren. Névről szólít meg mindenkit az egész társadalom, akár merre lépünk mindenki hálásan mosolyog és hajlong nekünk. Ami meg a pénzt illeti, amiből Ronék kifosztották az Abszol Utat, az az a pénz, amit a gyerekek kaptak a Minisztérium jóvoltából. Kiosztották a posztokat, hogy ki hová került. Én lettem a miniszterelnök-helyettes, Percy a Nemzetközi Máguskapcsolatok Osztályának lett az elnöke, Bill lett a Gringotts Varázslóbank varázsló társigazgatója, Charlie lett a Sárkánykutató Intézet elnöke. Molly, ötezer galleont ítéltek meg neked Bellatrix Lastrange megöléséért, mindenki, aki a Roxfortban volt ötszáz galleont kapott. Harry, Ron és Hermione ezer-ezer galleont kaptak a horcruxokért, és Fred halála miatt - (Angelina itt hirtelen könnyezve rázkódni kezdett George mellett halott vőlegény nevére. George gyorsan magához szorította a lányt) - kétezer galleont kapott a család.
Molly úgy nézett ki, mint aki menten elájul.
- Édes istenem! El sem hiszem! Arthur, ez fantasztikus!
- Ezzel minden gondunk megoldódik. Gyerekek, ti mennyi pénzt költöttetek el? - kérdezte Arthur minden szemrehányás nélkül.
- Mindent ingyen kaptunk - válaszolta gyorsan Hermione. - Kivétel nélkül mindent. Névről szólítottak meg minket, és személyre szabott ajándékhalmokkal lettünk ellátva. Amikor a jegyet vettük Ausztráliába, akkor a pénztáros boszorkány meghatódva vetette magát a lábaink elé. Pukedlizett, meg köszöngetett, meg ilyenek. Aztán meg a boltokban volt ugyan ez. Megkérdeztünk mi mindent, hogy mennyibe kerül, de mindenhol csak azt hallgattuk, hogy nekünk semmibe, mert megmentettük a világot, és a kezünkbe nyomták. „Ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el!” alapon nem tiltakoztunk az ajándékok ellen, és elfogadtuk őket. De belegondolva, eléggé veszteséges lesz ez a kisvállalkozóknak, ha mindenkit ekkora ajándék halomban részesítenek.
- Minden pénzünk megmaradt anya! - bizonygatta Ginny neki, és elővette a pénztárcáját megmutatni az anyjának. - Nézd, itt van ötven, és a széfemben még négyszázötven.
- Látod Molly! - kezdte Arthur, - Mindenkinek elhozza a sors azt, amit megérdemelt. Nyolcezer galleon! És Mágiaügyi Miniszterhelyettes munkakörben nem lesz nagyon alacsony a bérezésem.
- Abból a pénzből kétezer galleon nem minket illet. Az Angelina és a kisbabája pénze, nem a miénk. És Ginny, neked honnan van saját széfed?
- Molly, nekem volt kettő, hiszen Siriustól is örököltem egy tárnát, azt írattuk át Ginny nevére.
- Remélem, hogy Harry pénzét azért nem fogadtad el! - mondta Molly a lányának. - Ahogyan mi sem tartjuk meg az Angelinanak járó kétezer galleont sem - ezen szavait már Arthurnak címezte.
- Igen, erre már én is gondoltam. Angelina, kérlek, beszéld meg Billel a széfed számát, és a neked járó pénzt oda küldi a Minisztérium. Ne ellenkezz kislányom - mondta neki Arthur nagyon kedvesen, - ami jár, az jár! Most te vagy a legfontosabb ebben a kérdésben, és a kisbabád. És anyagiak miatt nem kapunk össze!
- Annyira hálás vagyok nektek, hogy itt lehetek, és hogy befogadtok a családotokba! - odalépett Arthurhoz, és átölelte. Majd Mollyt is.
- Csillagom - mondta neki Molly nagyon gyengéden, - a mi unokánkat várod, neked köszönhetjük azt, hogy valami élő is megmaradt a családnak Fredből. Ugyanolyan Weasley vagy, mint én, vagy mint Fleur. És jegyezd meg! Ennek a családnak éppolyan szerves tagja vagy, mint bárki, aki ebben a szobában ül.
- Köszönöm! - megint megölelték egymást. Mollyt visszahozta az életbe az elmúlt huszonnégy óra minden történése.
Aztán megkérdezte, mi legyen az ebéd, és az étel gondolatára a két kismama versenyt futott a mosdóig, ahová csak az egyik ért be időben…
- De főzés előtt azt hiszem, takarítani fogok! - azzal mosolyogva elindult az emelet irányába.
- Te apa! - szóltak neki kórusban Bill és George.
- Igen?
- Anya is mindig hányt?
- Anyád egy kész esettanulmány volt! Billel eleinte rosszul volt, aztán meg állandóan aludt. Ronnal is ez volt. Bár vele nagyon sokat evett is. Charlieval többször elájult az elején, aztán nem volt semmi baja. Percyvel nagyon sokszor volt rosszul, és nagyon sokat olvasott. Az ikrekkel belébújt a sajtkukac, a terhessége vége felé mindig ment és mászkált valamerre. Állandóan. Ginnyvel pedig egyszerűen megszépült.
- Kösz! Azt hiszem, semennyit sem segítettél! - veregette hátba George az apját.
- Fiúk, tanuljátok meg, hogy minden nő más és más. Nincs két egyforma. Maximum csak két egyszerre terhes.
Mindenki nevetni kezdett a nappaliban.
Molly isteni finom ragut készített ebédre, Fleurnek valami francia levest, Angelinanak meg palacsintát. Képes volt órákig főzőcskézni, ha a lányok valamit megóhajtottak. Nagyon élvezte a nagymamásdit.
- Figyeld meg! - szólt Ginny Hermionénak cinkos mosolygással, - egy hét múlva már kötögetni is fog. Rózsaszínt is, meg kéket is. Amelyik nem kellesz, azt meg pálcával fogja átszínezni.
- És? Legalább boldog! A bátyád halála óta csak tegnap meg ma láttam úgy igazán szélesen mosolyogni, és jóízűen nevetni.
Ekkor négy bagoly röppent be a konyhába, és iskolai leveleket hoztak Ginnynek, Harrynek, Ronnak, és Hermionénak. Mikor meglátták őket, nem akartak hinni a szemeiknek.
- Júniusban nem szokott iskolai levél jönni! Jövő héten kellene véget érnie a tanévnek!
A két fiú és Hermione levelében az állt, hogy McGalagony másnap szeretné látni őket a Roxfortban délután két órakor, Ginnyében pedig nem volt tankönyvlista, hanem ő is invitáló levelet kapott. Gyorsan meg is állapodtak, hogy elmennek, mert kíváncsiak lettek, hogy miről van szó. Aztán körülbelül két perccel később megjelent Minerva patrónusa, és közölte, hogy várja a Rendet és a DS tagjait a Roxfortban két hét múlva, kedden este hét órára. Ezen is mindenki meglepődött, de megegyeztek, hogy mennek. Nagyon örültek neki, hogy ismét elmehetnek a Roxfortba, bár még csak most jöttek haza.