Arthur, Bill, Charlie, Martha és George visszamentek délután dolgozni, Angelina és Fleur aludtak, Molly olvasott, sütött, főzött, Harry, Ron, Hermione és Ginny fogták a seprűiket, és kimentek a gyümölcsösbe kviddicsezni.
Mind a két fiú kipróbálta a Nimbuszokat, és Harry megállapította, hogy nagyon jó darabok. Hermione nagyon gyorsan tanult, sok-sok bátorságra tett szert az elmúlt egy évben. Egy óra alatt már a labdát is tudta kezelni: fél kézzel elkapni, és lepasszolni Ginnynek. Nagyon jól repültek a lányok. Páros kviddicset játszottak egészen addig, amíg Bill, Charlie, George és Martha be nem szálltak. Négy a négy ellen. A négy Weasley fiú Harry és a három lány ellen. Nagyon jól szórakoztak, és Hermione annyira belejött a támadásba, hogy George és Bill együtt is csak nagyon nehezen tudta megállítani, és leszerelni is. Ennek az lett az eredménye, hogy Charlie egymaga kellett, hogy szerelje a húgát és a barátnőjét, és a Harryvel kiegészült lánybanda csúfos vereségsorozatot mért a négy Weasleyre, bár Ron eléggé jól védett.
Sötét este volt már, mikor nagykegyesen bementek, ettek és elmentek aludni. Percy az éjszakát nem töltötte az Odúban, mert vacsoravendéget hívott magához, de kivételesen a ház minden tagja a saját ágyában aludt. Harry és Ginny fejében ismét lejátszódott az előző éjszakai jelenet, nem jött álom a szemükre.
Ginny a szobájában az ágyon forgolódott, gondolkodásából Hermione ébresztette fel.
- Végigpörgeted az eseményeket? – kérdezte Ginnytől kaján vigyorral Hermione.
- Mennyit láttál belőle? – nézett rá ijedten Ginny.
- Még időben abbahagytam! Annyira rossz, hogy nem tudom kontrollálni ezt a képességemet. De legalább már a józan eszem a kíváncsiságom fölé tud emelkedni. Ez pozitívum, tekintetbe véve, hogy sok minden olyat láttam eddig, amit nagyon nem akartam!
- Hermione, kérdezhetek valamit?
- Hallgatlak!
- Szerinted Harry szeret engem annyira, hogy egy életre velem akarjon maradni? Úgy értem, tudom, hogy nagyon szeret, és hogy nagyon fontos vagyok neki, de szeret engem annyira, hogy ez egy életre szóljon?
- Őszinte leszek veled! Biztosabb vagyok jelen pillanatban abban, hogy Harry veled fog megöregedni, mint abban, hogy Ron valaha is feleségül fog engem venni.
- Ti még nem voltatok együtt úgy, ugye?
- Nem, még nem. De vele szeretném megtenni, ugyanis én úgy érzem, hogy nekem ő az igazi. Hiszem, hogy számomra ő herceg a meséből.
- Melyik meséből?
Hermione felkacagott, hiszen Ginny Beedle Bárd meséin nőtt fel, nem Walt Disneyn. És mint valami kishúgnak, elkezdte mesélni Ginnynek a Hamupipőkét. A mese végeztével Ginny ránézett barátnőjére, és csak ennyit mondott neki:
- Biztos lehetsz benne, hogy Ron lesz az üvegcipős királyfi. Vannak még ilyen szép mesék? A muglik világában?
Hermione elmesélte még a Kis Hableányt is, és belekezdett a Csipkerózsikába, amibe Ginny sikeresen belealudt, így azt már csak saját magában fejezte be. Ginny álmában mosolygott, Hermione kíváncsi lett volna, hogy miért, de nem mászott bele a lány gondolataiba. Inkább ő is behunyta a szemét, és szép lassan elnyomta az álom.
Másnap megint a fürdőszoba ajtajának a csapódására ébredtek hajnalban. Hermione kinézett a szobájuk ajtaján, és látta, ahogy George hátulról fogja Angelinát, nehogy fejjel essen bele a WC-kagylóba. Hihetetlen volt mindenki számára, hogy egyszer akár Fred, akár George felnőhet. És most itt van: Fred felnőtt módra a családját védve hősi halált halt, George pedig felnőtt módon magára vállalta, hogy gondoskodni fog a halott bátyja menyasszonyáról és a gyerekéről.
Angelina nagyon nehezen viselte a terhességét reggelenként, iszonyatos erővel öklendezett, és rengeteget hányt. Fleur is hányt hébe-hóba, de ő inkább rengeteget evett és aludt. Rajta már, ha az ember jobban megfigyelte lehetett látni, hogy terhes, Angelinán pedig érezni. Mert hogy ha kellett az egész napot, ha nem kellett, akkor meg a reggeleket töltötte kettesben a WC-kagylóval.
Mikor túlesett rajta, George bevitte a szobájába a lányt, lefektette, megpuszilta, majd betakarta. Mikor észrevette, hogy Hermione nézi elvigyorodott, és a fejével biccentett, hogy menjenek le a nappaliba beszélgetni. Igazából ők ketten még sosem beszélgettek se hosszabban, se rövidebben. Itt az ideje elkezdeni ápolni a családi kapcsolatokat.
Lementek a nappaliba, és kettejük közül Hermione szólalt meg előbb.
- Lenyűgöző az, hogy mennyire figyelmes vagy Angelinával. Sosem hittem volna, hogy te egyszer felnőhetsz, és megdöbbenve kell tapasztalnom, hogy fel tudsz te nőni, ha akarsz.
George mosolygott a kedves szavakon.
- Tudod, Hermione, egy gyerek nagy felelősség, és ha nem nősz fel időben a feladathoz, akkor elég nagy kakiban maradhatsz… Minden értelemben. Ráadásul én ígéretet is tettem Frednek, hogy vigyázni fogok rájuk. Angelina, ha mi nem lennénk neki, olyan egyedül lenne, mint a kisujjam. Vagy még elhagyatottabban. Szerintem… - de inkább nem fejezte be. Belegondolni is szörnyű, nem hogy kimondani.
- Már a babát is elveszítette volna. - Fejezte be a mondatot Hermione. George értetlen tekintettel nézett a lányra. A fejébe lát? - Szerintem is. Amennyire összetört és reménye vesztett állapotban lehetett a szülei halála után, és ha Fred nem szedi össze a földről, lehet, már saját magával is végzett volna.
- Köztünk legyen mondva, és te nem tudsz róla, Fred találta meg pont akkor, amikor összeesett, a boltunk előtt. Megmérgezte magát. Fred kirohant, megismerte a tüneteket, gyorsan a szájába dugott egy bezoárt, és rohant vele a Szent Mungóba. Innen kezdődött a románcuk. Féltem, hogy Fred halála megint ezt fogja belőle kiváltani, és ezért voltam állandóan mellette, egy pillanatra sem hagytam magára, nehogy véget akarjon vetni az életének. De látom, hogy most, ebben a helyzetben ez nem fog megtörténni. Angie tudja, hogy mostmár nincs egyedül, van családja, szép nagy létszámú családja. Van miért élnie. Ráadásul ott van neki a baba, még ha nehezen is viseli egy kicsit.
- Kicsit? - nézett rá Hermione. George is érezte a túlzást.
- Angelinát sohasem úgy ismertem, mint aki képes lenne feladni - mondta Hermione. - A meccseken is küzdött, állandóan, hogy nyerjen a csapata. Sosem hagyta, hogy feladják, hogy bárki az ő környezetében feladja. És mégis mennyi ellentmondásos tettre sarkallja az embert az, ha egy közeli hozzátartozóját veszíti el. Még a legerősebbek is összetörnek. Harry például, akármikor szóba kerülnek Siriusék, vagy Tonks és Remus, ködös lesz a tekintete. Dumbledore-ról nem is beszélve. Hiányzik az öreg professzor, nagyon. De itt van Angelina is: ha Fred nevét meghallja, egyből zokogni kezd. Igaz, őt most minden érzékenyen érinti, gondolom a hormonok miatt.
- Angelina szerette Fredet, nagyon ragaszkodott hozzá. Szerintem úgy igazán sohasem fogja elfelejteni. Ami annyiból rossz, hogy szép és fiatal, kezdhetne új életet, valakivel, akárkivel, de nem hiszem, hogy valaha is nyitni fog bárkinek, vagy reagálni fog akárki közeledésére.
- Egy hete, hogy elveszítette a vőlegényét. Ebből még előbb talpra kell állnia, aztán majd meglátjuk.
Az emeleten kivágódott a fürdőszoba ajtaja. Hallgatóztak, hogy ki lehetett az, majd George felpattant, és felrohant. Ezek szerint Angelina megint rosszul lett. Szegény lány! - gondolta magában Hermione. Kiment a konyhába, és odatett egy kanna teát főni. Elkészítette, és felvitte Angelinának, hátha jobban lesz tőle. A lány hálásan elfogadta, megitta, majd lement velük a konyhába.
A házban történő mocorgásokra Molly is felkelt. Lement a konyhába, készített a gyerekeknek szendvicset, majd megkérte George-ot, ébressze fel a bátyjait. George felébresztette Billt és Charlie-t, majd miután megmosakodtak, megreggeliztek és felöltöztek elmentek dolgozni. Arthur is lejött, és ő is indult. Elköszönt a lányoktól és Mollytól, majd kiment az udvarra, és dehoppanált.
- Molly- szólt Angelina, - beszélgettünk George-dzsal, és arra gondoltam, és ő is mondta, hogy már szeretne visszamenni Londonba. És én is. Megtanítanál, kérlek néhány egyszerűbb receptre? Nem szeretném, hogy éhezzen szegény.
- Angelina, az igazat megvallva nem szer… - bumm, a fürdő ajtó. - Egy pillanat! - és mosolyogva felment segíteni bajbajutott menyén.
- Fleurnek sem megy ez jobban, mint neked! - állapította meg Hermione.
Nagyot nevettek ezen a megállapításon, de szó, ami szó, eléggé megviselt feje volt mind a két lánynak. Miután bejött a konyhába az ifjabbik Mrs. Weasley, Hermione neki is töltött egy csésze teát, és odanyújtotta. Fleur a fejét is alig bírta megtámasztani. Molly bejött, és a lányokra nézett.
- Ott tartottam, hogy nagyon nem örülnék neki, ha hazamennétek, mert akkor nem tudnálak benneteket szemmel tartani, ami jelen állapototokban nagyon fontos lenne. Nem tudom, mitől vagytok ennyire kinyúlva, de most nem is ez a lényeg. Itt maradtok addig, amíg az a folytonos rosszullét le nem megy rólatok. Addig megtanítalak téged Angelina főzni, Fleur, amire szükséged lehet, azt neked is elmondom. És most, ha megittátok a teát és ettetek egy keveset, vagy sokat, akkor menjetek fel, és pihenjetek még egy kicsit. Eléggé nyúzott a képetek! - most legkisebb menyjelöltjéhez fordult: - Hermione, felkeltenéd, kérlek a többieket?
-Persze! Megyek!
Kiment a konyhából, át a nappalin fel a lépcsőn. Benyitott s saját szobájukba, de ott nem volt senki, így egyenesen a fiúk szobájába ment. Bekopogott, és bement. Három barátja már ébren volt. Szólt, hogy jöjjenek le reggelizni, aztán meg menjenek el Roxmortsba. Kíváncsi volt, hogy áll a tatarozás…