Megreggeliztek, felöltöztek, és hoppanáltak Roxmortsba. Bementek a Szárnyas Vadkanba köszönni Aberforthnak, majd elindultak a kastély irányába. Ott sok-sok ismerőssel futottak össze, akiknek csak délutánra kellett volna érkezniük. Ezek a fiatalok most kivont pálcával álltak és renováltak.
Hermione odament egy magas, fekete fiúhoz, és megszólította.
- Szia Dean, te hogy-hogy itt? Jöttél tatarozni?
- Nem, McGalagony kettőre hívott, és gondoltam hamarabb jövök, hátha tudok nekik valamiben segíteni. És szívesen vették a segítséget. Látjátok? Már majdnem mindennel készen vagyunk. Hagrid vadőrlakja van még hátra, és a tó melletti terület.
Ahogy ezt kimondta, már meg is bánta. Hiszen a barátainak a családtagjai ott nyugszanak… Fred is oda volt eltemetve. Ginny hirtelen elkapta Harry kezét, és nagyon erősen megszorította. Harry gyorsan megölelte a lányt. Azóta nem beszélgettek Fred sírjáról, vagy akár a történtekről, meg az egész temetővé vált tópartról, hogy megvolt a búcsúvacsora. Ginny ránézett Harryre, és Harry bólintott. Értette, hogy Ginny mit kért tőle. Elindultak hát a tópart irányába.
A látványra, ami fogadta őket nem számítottak. A kripták mellett gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágok nyíltak. Fehér rózsák, lila és kék tulipánok, sárga, narancssárga, piros és türkiz színű nárciszok… Még csak három napja jöttek el innen, de máris megváltozott az egész táj és látkép. Ginny elengedte Harry kezét, és odament a bátyja sírjához. Letérdelt elé, és csöndesen potyogtatni kezdte a könnyeit. Felemelte a kezét, végigsimított Fred nevén, majd elővarázsolt egy gyönyörű gerbera-koszorút, és rátette a kriptára. Harry odament hozzá, de Ginny nem figyelt rá. Továbbra is Fred sírját nézte. Talán két vagy három ilyen néma perc után megfordult, és könnyáztatta szemmel nézett Harryre. Harry közelebb lépett, két kezébe fogta az arcát, és meglepődve tapasztalta, hogy szerelme mosolyog. Sír, és közben mosolyog.
- Mindig szeretni fogom, ameddig csak élek. Elment, és vissza nem hozhatom, de a boldog idők emlékeiben megmarad, és én azt fogom nézni. Amilyen akkor volt. Vidám, kedves, és nagyon jó testvér! Azt szeretném, ha büszke lenne rám.
- Te egy nagyon erős, és kiváló boszorkány vagy! Olyan, akire Fred mindig büszke volt, és mindig büszke is lesz. Szeretlek édesem!
Magához szorította a lányt, és percekig ölelkeztek. Utána odamentek a Lupin házaspár sírjához, arra is varázsoltak egy szép koszorút, aztán Dumbledore sírjára szintén. Ott viszont egy eléggé furcsa jelenetben volt részük: a síron a név mintha üzenetté változott volna. Dumbledore kézírására hasonlított.

„Hamarosan találkozunk, mindannyian!”

Ginny odalépett a felirathoz, megérintette, majd Harryhez fordult, hogy vajon a fiú is látja-e. Attól félt, hogy hallucinál. De amikor látta, hogy Harry álla leesik a döbbenettől, rájött, hogy ez a valóság. Dumbledore üzenetet küldött a túlvilágról. Csak nézték a megjelent sort, majd a felirat betűi lassan visszaváltoztak Dumbledore nevére.
Földbe gyökerezett lábakkal álltak a szeretett igazgatójuk és bölcs vezetőjük sírja előtt, azután csöndben, szótlanul eljöttek a kriptáktól.
- Szerinted? - kérdezte Ginny
- Nem tudom. Ezt tényleg nem tudom mire vélni - állapította meg Harry még mindig csodálkozó tekintettel.
- Visszajönnek, Harry, mind vissza fognak jönni!
- Ginny, nincs ember, aki fel tud támadni. A halottak nem jönnek vissza, az képtelenség. Ez valami más. Valami egészen más… - mondta Harry a lánynak. Nem akarta, hogy Ginny akármilyen hamis illúzióképet lásson maga előtt. És saját ereklyés tapasztalatai is ezt bizonygatták neki. A halottak nem térhetnek vissza.
Ginny nem akart hinni Harrynek. Ő még bízni akart abban, hogy van remény.
- Ne kérdezzük meg Hermionét? - kérdezte a lány a párjától.
- Végül is, megkérdezhetjük.- Harry csak ennyit tudott mondani neki. Féltette Ginnyt a kudarctól, de nem ő akart az illúzióromboló lenni.
Elindultak, vissza a nagykapuhoz. Hermione és Ron még mindig Deannel beszélgettek és az időközben betoppant Seamusszel és Neville-lel. Odamentek hozzájuk.
- Sziasztok! - köszönt nekik Neville nagy vidáman. Megpuszilta Ginnyt, kezet fogott Harryvel, majd folytatta a mondókáját. - Hol tartottam? Ja, igen! És azt mondta a gyógyító, hogy a jövő héten hazaengedik őket! Mindkettőjüket!
- Neville, ez fantasztikus! - mondta neki Hermione.
- Hát igen! Anyuék hazajönnek, és nagyi megengedte, hogy Susan odaköltözzön! Susan Bones - tette hozzá az értetlen tekinteteket látva. - Tudjátok, megölték a szüleit, mindkét nagynénjét, teljesen egyedül maradt. Csak én maradtam neki. Elmondtam mindezt a nagyinak, és megkértem, hogy hagy költözzön hozzánk. És a nagyi belement! Ő is mindjárt itt lesz.
- A nagymamád? - kérdezte Seamus.
- Nem! Susi. Őt is hívták. McGalagony sok embert meghívott a tavalyi hetedikes évfolyamról, meg egy pár hatodikost is. Nem tudom miért, a nagyi szerint a Főnixek miatt. Pedig a Rend csak két hét múlva gyűlik össze. Luna jön?
- Igen, de még valamit el kell intéznie - válaszolta Dean. - Azt mondta, hogy az apjával utána néznek valaminek, aminek a nevét sem tudom kimondani, azután jön. Dél és egy között itt lesz.
- Nem megyünk le a Három Seprűbe? - kérdezte hirtelen ötlettől vezérelve Seamus. - Ihatnánk egy vajsört, közben meg beszélgetünk. Ha maradunk, akkor is csak dumálnánk ahelyett, hogy renoválnánk. Pláne, ha a többiek is megjönnek. Ez alatt a pár nap alatt is annyi minden történt mindenkivel! Muszáj megbeszélnünk!
- Mint egy rossz lány! - röhögött rajta Dean.
- Ha-ha-ha! – jött az epés válasz. - Na akkor, menjünk?
Mindenki bólogatott, és elindultak Roxmortsba. Útközben sok mindenkivel találkoztak, akik csatlakoztak hozzájuk. Többek között a Patil ikrek, Lavender Brown, Justin Finch-Fletchley, Lisa Turpin, Hanna Abbott, Terry Boot… Csupa-csupa olyan, akik Harryékkel együtt kezdték sok-sok évvel ezelőtt a Roxforti tanulmányaikat, és akik mind ott voltak a Roxfortban, amikor a csata volt, kivétel nélkül, egytől-egyig. Kisebb csoportokba verődve haladtak a falu, és abban is a Három Seprű irányába.
A kocsmában vidám kis zsivaj fogadta a társaságot, majd hatalmas tapsot kaptak. Leültek a legnagyobb asztalhoz, rendeltek vajsört, és beszélgetni kezdtek. Öt perccel később, a Patil lányok mondókája közben megérkezett Susan és Luna. Ők is leültek, Parvati befejezte, amit még el akart mondani, majd most Ron kezdte el mondani a dolgait.
- Hát Fred halála mindenkit megviselt, az egész családot. Meg ugye Tonks, és Remus is elmentek… Anya kitalálta, hogy rendez az emlékükre egy búcsú vacsit. Ott meg egy csomó szög kibújt a zsákból. Angelina Johnson ott mondta meg, hogy terhes Fredtől, Fleur, a Beauxbatons-os lány a trimágustusáról…
- Az a gyönyörű szőke lány, aki itt volt a csatában is? - kérdezte Terry.
- Igen, szóval ő a sógornőm. És ő meg bejelentette, hogy Billnek, aki a legidősebb bátyám és neki is gyereke lesz. Ráadásul valamikor az idő tájt, amikor Angelinanak. Szóval azóta anyám a szomorúsága ellenére a fellegekben jár. Apámat kinevezték Mágiaügyi Miniszterelnök-helyettesnek, Bill lett a Gringotts varázsló-társigazgatója, Percy, őt ismeritek, az okoskodós, ő meg a Nemzetközi Máguskapcsolatok Osztályának lett az elnöke, Charlie a második bátyám…
- A sárkányos ürge? - vágott közbe megint Terry.
- Aha! Szóval ő lett a Sárkánykutató Intézet Vezérigazgatója. És nem utolsósorban említendő, hogy Harry és Hermione hozzánk költöztek, holnap meg elutazunk így négyesben Ausztráliába egy hétre! - ezzel mindent elmondott, amit akart, és amit nem akart, de fontosnak tartott, hogy tudjanak róla.
- Tök jó! Öregem, két baba! Meg Tonkséknak is van egy, aki sokat lesz veletek, tekintve, hogy Harry a keresztapja! Na nálatok aztán lesz gyereksírás! - tódította az elmondottakhoz Dean.
- Zavar is az engem? - kérdezett vissza Ron. Majd feltett még egy kérdést a társaságnak. - Ti voltatok már azóta az Abszol Úton, hogy megvolt a csete-paté? - elég érdekes megfogalmazása a világ megváltásának, gondolta magában Hermione.
- Én igen! - mondta Neville.
- Azt tudom - válaszolt neki Ron. - És ti? - nézett körbe a társaságon.
- Voltunk! - mondta Lavender. - Ron, minket mindenki névről megismert, igaz lányok? - az ikrek és Lisa bólogattak. - És körül rajongtak - folytatta, - mintha nem is tudom, hogy ki lennék. Még egy-két ajándékot is kaptunk a csajokkal néhány boltban. Nem is tudom, olyan fura érzés!
Mondataira szinte mindenki bólogatott. Tényleg furcsa az, ha mindenki szeret, és tisztel.
Háromnegyed kettőig maradtak beszélgetni a kiskocsmában, közben még egy pár ismerős diáktársuk betoppant. A legtöbbjük egy évvel járt a trió alatt. Kifizették az italaikat, majd elindultak, vissza a kastélyba.
McGalagony már a tölgyfaajtóban volt. Várta őket. Mosolyogva.
- Szervusztok gyerekek! - köszöntötte őket.
- Jó napot McGalagony professzor! - köszöntek vissza a fiatalok.
- Látom, mindenki itt van! Gyertek, menjünk be az átváltoztatástan terembe. Egy-két dolgot meg kell beszélnünk. Még most, júniusban. Fontos dolgokat számotokra és számomra. A Roxfort számára.
Bementek a terembe, leültek, majd a tanárnő folytatta.
- A Roxfort ismét a miénk. Kívül, belül. Ez azt jelenti, hogy a le nem tett RAVASZ vizsgáitokat most letehetitek. Megfelelő felkészülés mellett, természetesen. De! És itt jön a nagy felkiáltó jel! A hatodikosoknak nincs rendes hatodik éve. Tulajdonképpen az előző osztályt mindenkinek végig kell csinálnia még egyszer. A kisebbeknek nem, de az ötöd-, hatod-, és a legtöbb heted évesnek mindenképp. A mardekárosokhoz nem ragaszkodom - mosolygott, és a gyerekek is maguk elé kuncogtak. - De ti itt mindnyájan kaptok egy lehetőséget, és rajtatok múlik, hogy éltek-e vele. Ezért először a hatodévesekhez szólok. Ti képesnek érzitek magatokat arra, hogy egy év alatt két osztályt elvégezzetek? Ami tavalyról kimaradt, és ami idén lenne. Ez most csak nektek szól.
Mindenki bambán meredt McGalagonyra.
- Ne szégyenlősködjön egyikőtök se. Igaz barátok és hű társak között vagyunk. Mindenki vállalja fel őszintén azt, hogy mit gondol saját képességeiről! Senki nem fog egy rossz szót sem szólni ebben a teremben. Őszintén megmondhatjátok, ha képesnek érzitek magatokat. Nem véletlenül hívtam ide egyikőtöket sem. Ma csak a legjobbak vannak itt! Mi segíthetünk nektek, hogy pótoljátok a hiányosságaitokat, de nyilatkozni nektek kell.
Luna és Ginny felálltak és McGalagonyra néztek. – Mi igen, úgy érezzük, hogy képesek vagyunk rá! - mondták. McGalagony mosolygott. Harry és Dean szinte egyszerre kihúzták magukat. Igen, gondolták, ezek az ő barátnőik.
A lányokat sok másik hatodéves követte, majd végül az összes itt megjelent hatodikos igent mondott.
McGalagony bólintott.
- Én is így képzeltem el. Most pedig a hetedikesektől kérdezem. Vizsgázni szeretnétek, vagy elvégzitek tisztességes módon az osztályt. Mert ti, akik jártatok is iskolába ugyanúgy eldönthetitek azt, hogy csak vizsgáztok, mint a mardekárosok, és néhány hugrabugos, vagy hollóhátas, de dönthettek a plusz egy év mellett, ami számotokra nem lenne egészen ugyan olyan, mint az eddigi évek a Roxfortban.
A megjelent hetedévesek egyöntetűen a második lehetőség mellett voksoltak. McGalagony arcán öröm látszott.
- Akkor most elmondom nektek, hogy miért lenne másabb a következő év a számotokra. Ti, így mindannyian lennétek egy egész osztály. A házaitokban maradhattok, mindenhez ugyan akkora jogotok van, mint eddig. Gondolok itt prefektusságra, kviddicsre, és hasonlóakra. Ti lennétek a 7/B osztály. Méghozzá azért, mert nektek kicsit másabb lenne az iskola. Csak egy egészen kicsit. - Mindenki arcán oltári nagy döbbenet. Ami McGalagonynál egészen kicsi… - Megnyugtatásul megmondhatom nektek - folytatta a boszorkány, - annyiban másabb, hogy számotokra a követelmény nagyobb. Kicsit, na jó, sokkal több, mint a RAVASZ szint.
- Tanárnő!
- Igen Neville?
- Biztos abban, amit az imént mondott? Hogy így mindannyian lennénk a 7/B osztály?. Hiszen én nem épp a tehetségemről vagyok híres!
- Neville! - nézett a szemébe a professzor-asszony. - Amit mondtam, komolyan is gondoltam. Minden egyes szót. Amit te az elmúlt évben véghez vittél a DS-ben, arra más se nem vállalkozott volna, se nem lett volna képes! És mindaz, amit ti hárman- itt Ginnyre és Lunára mutatott- elértetek, kicsikkel és nagyokkal egyaránt, az nagy tehetségre vall! Te bámulatos képességekkel rendelkezel, és ezt az előző években be is bizonyítottad. Helyt álltál a minisztériumban és mindkét Roxforti csatában. És a szüleidet is visszahoztad. Erre a mai napig senki sem volt képes. Csak te! – Mindezt McGalagony olyan elismeréssel mondta, hogy Nevillenek kicsordult a könnye. És McGalagonynak is. Hálával telve mosolyogtak egymásra. - Tavaly pedig még az önbizalmad is megjött, az egyetlen, ami a te munkáidból hiányzott. De most előtört belőled. Látványosan! Neville! Én elhiszem, hogy képes vagy rá! Sőt! Tudom, hogy képes vagy rá! Meg fogsz te birkózni mindazzal, amit ez az emeltszintű osztály állít eléd. Így! - csettintett két ujjával.
- Köszönöm tanárnő!
- Én csak a tényeket mondtam! Akkor - tekintett most az egész társaságra, - számíthatok mindenkire? Jövőre ismét mindannyiótokból Roxfortos diák lesz?
Tapsvihar tört ki a teremben, McGalagony osztatlan sikert aratott. Az a bizalom, amit a tanárnő árasztott a gyerekek felé, leírhatatlanul boldoggá tette mindannyiukat.
Szokatlanul kötetlen beszélgetésbe kezdtek, és a professzort sem zavarta mindez. „Ők a legbátrabbak és a legtehetségesebbek!”- gondolta magában, miközben mosolyogva figyelte a kis csapatot.
- Igazgatónő, mondja kérem, számunkra mi lesz a tananyag? Milyen tárgyaink lesznek? - ki más is kérdezhette volna, ha nem Hermione.
- Sötét Varázslatok Kivédése, Bűbájtan, Gyógynövénytan, Bájitaltan, Átváltoztatástan. Ezek az alaptárgyak. És persze a választott tárgyaitok, már akinek ezen felül van valamije. Gondolok itt a Rúnaismeretre, Számmisztikára, Jóslástanra, vagy például a Mugliismeret normális módon való elsajátítására. - A gúnyos hangsúlyon a gyerekek nagyot nevettek. - Ki mit vett fel, azt folytatja. De azt most elmondom, hogy az alaptárgyaitok kötelezőek. Abból nem szedünk ki semmit. Attól kevesebb nincs, csak attól több.
- Tanárnő! - szólalt fel Ron, - hiszen az alaptárgyaink az aurorképzés elő követelményei. Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül. Ugye jól gondolom?
- Nem bizony! - mondta McGalagony cinkos mosollyal az arcán. - Okkal van így, Ron, két nagyon nyomós indokkal. Harry - fordult Harryhez, - emlékszel még arra, amit neked mondtam ötödikes korodban az aurorokról?
Harry az emlékeiben kutatott, majd mikor rájött, mosolyogva válaszolt.
- Aurornak csak a legjobbak mehetnek.
- Így van! És jelenleg ti vagytok a legjobbak!
- És mi a másik ok? - kérdezte Hanna.
- Sötét varázslók, olyanok, akiknek nem számít más, csak a hatalom, mindig is voltak, most is vannak, és ezután is lesznek. Egyik percben lapítanak a sarokban, a másikban már zsarolnak, rabolnak, fosztogatnak, kínoznak és gyilkolnak. Ezek bármire képesek. És csak a kiválók, csak a legjobbak képesek arra, hogy megállítsák őket. És mint mondottam: ezek ti vagytok. A legbátrabbak és a legtehetségesebbek, akiket valaha is tanítottam. - Büszkén mondta mindezt, és cserébe a fiatalok hálásan tapsoltak.
- Ki lesz az új SVK tanárunk?
- Az meglepetés lesz Harry. És megjegyzem, meg is fogtok lepődni. Ő csak a ti osztályotokat fogja tanítani, a többieket, akik nem emelt képzésben részesülnek, Hestia Jones fogja tanítani.
- A Rendből? - kérdezte Ginny.
- Igen.
- Kérem tanárnő, mondja el, ki lesz a mi oktatónk!
- Majd megtudod Hermione, ha itt lesz az ideje. Tanártéma lezárva! - mondta szigorúan, majd újra enyhe hangnemre váltott.
- Azért ezzel kapcsolatban lehetne még egy kérdésem?
- Kérdésed lehet Susan, csak nem biztos, hogy válaszolok. Hallgatlak!
- Mi van az SVK átokkal? Ha még mindig él, akkor két tanárt is veszélynek teszünk ki ezzel. Nem? - kérdezte Susan nem kis aggodalommal a hangjában- okkal.
- Erre szívesen válaszolok. Voldemort halálával az átok megszűnt. Mostmár nem kell attól tartani, hogy a Sötét Varázslatok Kivédése tanárok csak egy évig lesznek a posztjukon. Persze a ti tanárotok ez alól kivétel, mert titeket már csak egy évig fognak a Roxfort tanárai tanítani. Így a Sötét Varázslatok Kivédése tanárotok is csak egy évig lesz óraadó a Roxfortban
- Professzor! Szeretném még egyszer megkérdezni, mi lesz a tananyag?- kérdezte ismét Hermione.
- Összetett varázslatok verbálisan, és nonverbálisan. Bonyolult, érzelem alapú varázslatok, mint a patrónus, amit már mindenki meg tud idézni, aki jelenleg itt van. Átkok, ellenátkok, bűbájok minden mennyiségben. Az animágia elmélete és az alapjai. Legillimencia és okklumencia. Valamint nagyon komoly gyógynövénytanra is számíthattok! Veszélyes és mérges növényekre. Akárcsak bonyolult bájitalokra, mérgek és ellenmérgek készítésére, szérumok, esszenciák. Komoly lesz. Nehéz lesz, de ha valakinek, hát nektek biztosan sikerülni fog!
A termen halk morajlás futott végig már az animágia szó hallatán is, de most már egészen lázba jöttek.
- Még egy tanárváltozás lesz az iskolában. Titeket nem fog érinteni, de alattatok és mellettetek minden osztályt.
- Milyen tárgyból tanárnő?
- Átváltoztatástan.
- Hiszen azt a tanárnő tartja!
- Nektek igen Lisa, de igazgatóként sok mindenre kell majd figyelnem ezen felül is, és így maximum egy osztályt tudok időben a naptáramba pakolni. És ez az osztály ti lesztek. Tekintetbe véve, hogy mire akarlak megtanítani benneteket, nem adnálak titeket kezdő kézre. Ez szerintem eléggé érthető.
Sokáig beszélgettek még, hogy milyen lesz majd a gyakorlati része az évüknek, és úgy egyáltalán mindenről. Már kezdett odakint besötétedni, amikor ráeszméltek, hogy mennyire elment az idő.
- Atya világ, gyerekek, azt hiszem ideje hazaindulnotok! Este nyolc óra is elmúlt már!
Mindenki elkezdte felnyalábolni magát a padokból, és elindulni készültek.
- A két trió hat tagjával még szeretnék valamit tizennégyszemközt megbeszélni.
Ginny, Hermione, Luna, Neville, Ron és Harry összenéztek. Vajon mit akar tőlük a tanárnő? De McGalagonynak egész délután jó hangulata volt, biztos nem fogja leszedni a fejüket. Mindenki kiment a teremből, ők hatan maradtak.
- Szeretnék tenni értetek valamit. Valami jót, hiszen az előző tanévben ti is annyi jót tettetek értem, értünk, mindannyiunkért. Kérhettek, amit csak akartok.
Egyikük sem bírt megszólalni. McGalagony besegített egy kicsit.
- Luna?
- Szeretnék iskolaújságot indítani. A tehetségesebbek írhatnának bele, akármiről. Iskolával kapcsolatban, érdekességeket a nagyvilágból… Ilyenek.
- Ez teljességgel megoldható. Gondold ki a nyáron, hogy hogyan tervezed, küldj egy baglyot, és intézkedünk ez ügyben. Ron? Te mit szeretnél?
- Fogalmam sincs, tanárnő. Lehetnék én az utolsó?
- Persze, lehetsz! Akkor rád még visszatérünk! Harry?
- Visszakaphatnám a kviddiccsapatot?
- Ginnytől függ. A tavalyi csapatnak ő volt a kapitánya, mielőtt eltiltotta volna őt Perselus. De az eltiltásnak vége, így a kviddics ügye az ő dolga.
- Tanárnő, ketten edzhetjük őket? – kérdezte a lány.
- Két kapitány egy csapatban? Ginny biztos vagy te ebben?
- Nekem nem lenne ellene kifogásom. És én nem kapitánykodnék, csak segítenék a taktikákban és az edzésben.
- Részemről rendben van. Ha tinektek ez így jó, akkor nekem is. Természetesen jelvényt mindketten kaptok, és egyenrangú felekként kell egymást kezelnetek. Még ha Harry is lesz a tényleges csapatkapitány. Rendben van?
A két fiatal bólintott. McGalagony visszavette a szót. - Neville?
- Én sem tudom tanárnő. De egy valami lenne. Hazamehetek havonta egyszer Susannel? Tudja tanárnő, most fogják kiengedni a szüleimet, és szeretnék egy kicsit több időt velük tölteni. És Susi nálunk fog lakni, így nem lenne igazságos, ha ő nem jöhetne.
- Természetesen hazamehetsz minden hónapban Bones kisasszonnyal együtt. Hallottam a nagymamádtól, hogy hozzátok költözik, és meg kell mondanom, nagyon örülök neki. Susan teljesen egyedül maradt volna, ha te nem vagy mellette. Ezért nagyon hálás leszek neked Neville. Hogy a hóna alá nyúltál, és hogy felszedted a földről.
- Ez a legkevesebb.
- Nem, Neville, ez nem a legkevesebb. Ez nagyon nemes cselekedet. És nem mindenki hajlandó erre. Hihetetlen képességeid vannak a lélek gyógyítására! Egy hónap alatt három embert hoztál vissza a mindennapok forgatagába. És én nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen ember jár az én házamba! Méltón nevezheted magad igazi Griffendélesnek!
- Köszönöm tanárnő!
- Nem Neville, én köszönöm! De menjünk tovább a többiekre is! Ginny? Te mit szeretnél?
- Kamarazenekart alapítani kamarakórussal.
- Értekezz Flitwick professzorral, a nyáron gondold ki, hogy hogyan szeretnéd megvalósítani, küldj majd egy baglyot az elképzeléseidről, és szeptemberben szabad kezet kapsz. Rendben?
- Igen, köszönöm.
- Nincs mit! Hermione? Te mit szeretnél?
- Hogy a tanárnő mondja el, ki lesz az SVK tanárunk!
- Szép próbálkozás, de nem jött be! Valami más?
- Több szabad roxmortsi hétvége a hetedéveseknek.
- Erre majd még szeptemberben visszatérünk. Ron? Mostmár tudod, hogy mit szeretnél?
- Nem, McGalagony professzor, még mindig nem.
- Akkor azt tanácsolom, hogy most menjetek haza, aztán ha kitaláltad, akkor küldj te is egy baglyot! Addig van időd gondolkodni.
- Köszönöm tanárnő!
- Nincs mit, de mostmár fél tíz van, úgyhogy indulás! A szüleiteknek üdvözletemet küldöm! Két hét múlva találkozunk a Rend és a DS gyűlésén!
- Viszontlátásra tanárnő!
- Szervusztok! Szervusztok! - kiáltott a távozó osztálya után.