Molly már nagyon aggódott a gyerekekért. Reggel mentek el, és már este tíz óra! Hol a csudában vannak ennyi ideig?
- Nyugalom Molly! A végén még én is ideges leszek! - nyugtatgatta Angelina.- Semmi bajuk nem lesz, mitől félsz?
- Csak nem értem, hogy hol a csudában vannak ennyi ideig?!
- A Roxfortban voltak eddig, most meg a kertben vannak. Megérkeztek! - mondta neki Angelina, aki a konyhaablakon bámult kifelé. Igazából ő is várta őket, hogy mikor érkeznek már meg. Molly egész napos zsörtölődése nem a legjobb szórakozás volt a két kismama számára. Fleur inkább az egész napot átaludta. Angelina így magára maradt az anyósával.
A kvartett betoppant a konyhába, és Molly egyből vallatóra fogta őket.
- Na? Miért mentetek? Miért hivattak titeket, és miért jöttetek ilyen későn?
- Anya, nyugi! - mondta egyből Ginny. - Ha válaszoltunk úgyis egyből repdesni fogsz!
- Nos? - vallatózott.
- Visszahívtak minket tanulni a suliba - válaszolta Ron. - Egy kőkemény osztályt csináltak a Roxfortban, ahol leszünk összesen húszan. És egy mardekáros sincs a csapatban! McGalagony azt mondta, hogy az előző évet az ötödikes, és hatodikos évfolyamnak újra kell járnia. Hat ember kivételével. És néhány hetedikest is visszahívott, hogy ne csak vizsgázni menjenek vissza, hanem rendesen végezzék el azt az osztályt. Meg néhány gyengébb hetedikes is újra ott lesz, csak ők majd másik osztályban.
- És nektek miért kellett menni? Hogy megbeszélje veletek, és elvégezzétek az iskolát? És akkor Ginny is két évig marad még?
- Nem, nem maradok két évig anya! - vette át a szót a bátyjától Ginny. - Hatan voltunk ott a hatodikos évfolyamból, és tizennégy volt és nem volt hetedikes. - Itt kedvesen mosolygott Harryékre. - Megkérdezte tőlünk, hogy szeretnénk-e egyből hetedikbe menni, de csak tőlünk, hatunktól. Mások újra járják az évet. Mi nem.
- És mit jelent az, hogy kőkemény osztály? - Kezdett kicsit lenyugodni, de nem ment az neki olyan könnyen, mint a gyerekek szerették volna.
- Emelt óraszámban aurorképzés - válaszolta Harry.
- Aurorképzés? - kérdezte Angelina. Mostmár ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
- Igen. Meg is mondta McGalagony a szemünkbe - vette át a szót Hermione. - Az alaptárgyaink lesznek az SVK, bájitaltan, bűbájtan, átváltoztatástan, gyógynövénytan. És nagyon nehéz varázslatokat fogunk tanulni. De McGalagony azt mondta, hogy mi elvégezzük ezt az egészet így! - és Hermione is csettintett, mint McGalagony néhány órája Nevillenek. - Ezzel már a Roxfortban megkezdődik az auror kiképzésünk. Olyan jó lesz! Már alig várom! De komolyan!
- Igen, ezt tudjuk! Könyvek és házi feladat… Ez minden vágyam! - vágta rá Ron. Hermione rosszallóan nézett a fiúra, aki a lány kezét fogva pajkos mosollyal puszit nyomott az arcára. Hermione egyből megenyhült.
- Szóval visszamentek az iskolába? - Molly hangja már nem tűnt annyira fenyegetőnek. Valaminek a hatására mintha megenyhült volna. Ki hinné!?
- Igen, és ami a legjobb, mindannyian osztálytársak leszünk. Mi négyen, meg még vagy 16 ember - Hermione gyors fejszámolást tartott. - Igen, mert húszan leszünk.
- Kik lesznek az osztályotokban? És melyik házban lesztek, ha össze ömlesztenek benneteket? - kérdezte Angelina.
- A házakból nem tűnünk el, csak egészen más óráink lesznek. És a nagyja újrajárja az előző évét. Semmi extra! - válaszolta Ron.
- És miért pont ti? - Érdeklődött az anyjuk. Semmi szemrehányás a hangjában. Nem mintha nem dagadt volna már így is a büszkeségtől.
- Hogy McGalagony szavaival éljek: „Most csak a legjobbak vannak itt!” Vagy nyolcvanszor elmondta a délután folyamán, hogy mi vagyunk ezek, meg hogy mennyire tehetségesek vagyunk, meg ilyenek. Majd elájult! De komolyan, anya! Nagyon rendes volt végig. Nem az a szigorú tekintetű nő volt, aki egyébként mindig is, hanem… Hát nem is tudom. Az asztalon ült, meg mi is a padok tetején. És teljesen kötetlenül folyt köztünk a beszélgetés. A legmeglepőbb az volt, hogy nem szólt azért, ha a szavába vágtunk, és a tanárokat gúnyos megjegyzések kíséretében emlegette. Mintha nem is ő lett volna.
- Minerva nem egy kőből lévő teremtés, hanem egy érző szívű asszony, aki most veszítette el a lányát. Lehet, hogy ez is közrejátszik a viselkedésében. De őt ismerve szeptembertől megint felköthetitek a gatyátokat, mert vissza fog térni szigorú, és sokat megkövetelő modorához. Keménykezű tanár!
- Az biztos, hogy mi még ezt tapasztalni fogjuk, de a többiek mér nem. Ugyanis igazgatóként nem tud több osztályt is tanítani. Így csak minket fog. Ja! Tudjátok ki lesz az SVK tanára az összes többi diáknak? Hestia Jones. Na ehhez mit szóltok? - érdeklődött az anyjától és a sógornőjétől Ginny.
- Hestia? A Rendből? - kérdezett vissza Angelina.
- Aha! Mi is így reagáltunk. Leesett mindenkinek az álla. De tényleg!
- Kikkel lesztek egy osztályba?
- Hát a Griffendélből leszünk kilencen: Neville, Parvati, Lavender, Dean, Seamus, meg mi négyen. A Hollóhátból lesznek öten: Luna, Terry Boot, Padma Patil, Camea Rigett és Lisa Turpin. A Hugrabugosok meg hatan vannak: Justin Finch-Fletchley, Susan Bones, Hanna Abott, Trxyenne Floop, Lillien Hytech és Brenda Bing.
- Hugrabugosok is lesznek? - kérdezte George, aki időközben megérkezett a munkából, és most ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
- Ezt most miért kérdezed? - kérdezte tőle Harry.
- Hát, csak mert, én azt hittem, hogy oda főként az értelmi fogyatékosok járnak, nem az okos tojások. És eddig azt ecsetelgettétek, hogy McGalagony összeszedte az összes szerinte nagyon okos és tehetséges diákot. Azok meg ugyebár rendszerint a Hollóhátban vannak, gyökketőnyi hányaduk meg a Griffendélben. És nem a Hugrabugban. Vegyük sorba! Aki gonosz, az Mardekáros.
- Nem minden esetben gonosz egy Mardekáros, George, te is tudod!- csattant fel Harry. Az elmúlt napokban megváltozott Harry előítélete a Mardekár ház tagjaival szemben. - Perselus Piton is egy jó ember volt. És az egyik legbátrabb, akit valaha ismertem.
- Jól titkolta, hogy jó ember, és mindent megtett, nehogy kitudódjon róla. Viszont ő sem volt mindig ártatlan, te is elismerheted. De rendben Harry, igazad van. Nem mindenki lesz gonosz abból a házból, de a nagytöbbség az lett. Szóval, akkor mardekárba főként a sötét alakok járnak, hollóhátba mennek a stréberek, és az okos tojások,- igaz Hermione és a húgom nem ott voltak, és Angelina sem a maga kitűnő RAVASZ vizsgáival… a három IQ-bajnok - George és a fiúk jót nevettek a viccen, a lányok felháborodva hallgatták. - A Griffendél pedig a tehetségesek, bátrak, kellőmódon okosok és tiszta lelkűek tábora…
- Cseppet nem vagy te elszállva magadtól, George? - érdeklődött Angelina.
- Csak az igazat mondom, Angie. Mondd, hogy mi itt mind nem vagyunk azok! - Angelina hallgatott, nem szólalt meg, de nem sok kellett már neki, hogy leüsse az őrangyalát.- Látod Angie, nekem van igazam.
Angelina idegei pattanásig feszültek. Molly látta, hogy neki akar menni George-nak, de megelőzte, és ő adott egy taslit a fiának. - Hagyd békén Angelinát! Ne szekáld minden percben édes fiam, mert nem állok jót magamért, nekem elhiheted! - üvöltötte le a fejét.
Anya és fia még háborúztak, amikor a lányok már külön témáról kezdtek el beszélgetni.
- Angelina, mióta szólít téged George Angie-nek? - érdeklődött Hermione. - Azt hittem, ezt nem szereted.
- Nem is, de neki olyan jól áll! Egyedül tőle viselem el. De ő sem hív mindig annak, csak amikor rájön az öt perc. Meg amikor nagyon kedves akar velem lenni. Például reggelenként, amikor felkeltem a házat, és ölelgetem a WC-kagylót. Olyankor mindig Angie-nek hív. Amikor fogja a hajam, hogy ne hányjam le, meg amikor törölgeti az arcom, hogy egy kicsit magamhoz térjek. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire figyelmes is tud lenni George. Olyan mintha felnőne szépen lassan. Persze csak módjával.
A lányok jót nevettek, majd Hermione hirtelen elkapta a tekintetét Angelináról, és kiment a kertbe. Mindenki bambán meredt rá, és csak Ginny értette, hogy miért ment ki a lány.
- Valami rosszat mondtam? - kérdezte Angelina.
- Nem - felelte Ginny, - mostanában gyakran csinálja ezt. Megyek, megnézem, mi van vele!
Kiment a kertbe a barátnőjéhez. Nézte az arcát, próbált olvasni a tekintetéből, de nem ment vele semmire.
- Ki vele!
- Honnan veszed, hogy van egyáltalán valami?
- Hermione Granger, ha akarnál, akkor se tudnál átverni. Lehet, hogy nem tudom, hogy mikor mi játszódik a fejedben, de azt tudom, és látom rajtad, ha valami nincs veled rendben, és azt is látom rajtad, amikor valami felkavar. Szóval? Ki vele!
- Nem értem saját magamat sem! Honnan gondolod, hogy akkor te megérthetsz?
- Ismerlek! És jó emberismerő is vagyok. És ha végre elmondanád, hogy mi kavart fel így az Angelinával folytatott beszélgetésünk alatt, akkor talán én is elmondhatnám, hogy mit láttam én a szemében. De ugye nem legillimentáltad?
- Nem, eszemben sem volt. Ez csak egy rossz megérzés. Egy nagyon rossz megérzés. De még az sem biztos, hogy rossz. Lehet, hogy nagyon is helytálló megérzés. Ginny - nézett végre a szemébe Hermione, - féltem a bátyád! Tudod, ő olyan, mintha nekem is a bátyám lenne, bár sosem beszélgettünk együtt többet 5 percnél egészen a mai napig. És én nagyon kedvelem, meg minden, és nem akarom, hogy összetörjön a szíve.
- Te most nem Ronról beszélsz, kitaláltam?
- George. És Angelina. Tudod, én úgy érzem, hogy George szerelmes Angelinába. És féltem. Mert Angelina viszont szerette, és még mindig szereti Fredet, ezt pedig maga George mondta. És ahogy Angelina is beszél George-ról, meg az egész kettejük közötti kapcsolatról! Ne értem. Ha nem jönnek össze, akkor szerintem George csalódna egy nagyot saját magában, de nem hagyná ott Angelinát, és a kisbabát sohasem. Ha összejönnek, akkor az mindkettejüknek rossz, mert George mégiscsak a bátyja menyasszonyával jönne össze, aki a bátyja gyerekével terhes, és Angelina se békélne meg a saját lelkiismeretével, hogy elhagyja Fredet. Annak ellenére, hogy Fred…
- Meghalt - fejezte be helyette Ginny a mondatot. - Hermione, nem szabad senki dolgába beleszólnunk, ők tudják, hogy mit engedhetnek meg maguknak és mit nem. És Angelina szemében még mindig ott a gyász, ami nem múlik el két perc alatt. Az idő mindenre remek gyógyír, majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. És amúgy is, felnőtt emberek! Örüljünk velük, ha örülnek, és vigasztaljuk őket, hogyha szomorúak. Mást úgysem tehetünk! És szerintem nincs közöttük semmi! George ígéretet tett, Frednek, aki a szemében mindig szent marad, és ezért ajnározza körül Angelinát. Angelina pedig örül, hogy van valakije. Nem fogja sem kihasználni, sem összetörni a szívét. George pedig éppen eléggé nagyfiú már ahhoz, hogy vigyázzon magára, ha arról van szó. És mi most szépen bemegyünk, összepakoljuk a dolgainkat, szólunk a fiúknak is, hogy készítsenek össze mindent, mert holnap utazunk. Oké?
- Oké! - válaszolta Hermione, és bementek

A másnap nagyon hamar eljött. Mégegyszer leellenőrizték, hogy mindent eltettek-e, Bill odaadta nekik a pénzt, amit kivett nekik a széfjeikből, elbúcsúztak a családtól, és a kertből hoppanáltak Londonba, a Foltozott Üstbe.
Köszöntek az ismerősöknek, és elindultak az Abszol Út mentén az El térre, az állomásra. Pontosan délben indult is a zsupszkulcs Ausztráliába. A jól ismert gumicsövön átpréselős érzés… Hosszabban, mint eddig valaha.
Mikor megérkeztek, a lányok annyira beleszédültek az utazásba, hogy földtéréskor Hermione kidobta a taccsot, Ginny pedig összeesett.
- Nők! - vonta le a következtetéseit Ron. Harry jót nevetett, amíg magához térítette Ginnyt. A lány kezdett éledezni, amikor a hangosbemondón meghallották:
- Takarítót Angliához, és egy gyógyítót!
Egy narancssárga és egy fehér taláros boszorkány hoppanált a kvartett mellé. A narancssárga ruhás a hányást tűntette el, a fehértaláros pedig bájitalt adott a lányoknak, és csokoládét mindannyiuknak.
- Isten hozta önöket Camberrában! - köszöntötte őket nagyon barátságosan a gyógyító.
- Köszönjük! – válaszolták szinte egyszerre.
Kimentek az állomás elé, majd szétnéztek. A látvány olyan hatást keltett számukra, mintha a londoni Abszol Úton lennének, de maga a kinézete merőben más volt. Tetszetős, színpompás, mégis más. Oda-vissza, sorban, rendezetlenül, minden állapotban kenguruk ugráltak össze-vissza. Színes kirakatok, pálmafák, rövidtaláros boszorkányok, csinos lábaikat kivillantva…
- Vedd le róluk a szemed, mielőtt kikaparnám! - súgta oda Hermione Ronnak.
- Bocsáss meg kedvesem, de már a feltételezés is sértő!
Hermione jót nevetett, majd adott egy puszit Ronnak.
Az állomáson vettek egy kisebb térképet, ami a Be teret ábrázolta.
- A kviddics bolt mellet van a kijárat - mondta Harry, és elindultak a seprűk irányába, ami a kirakatban volt. Kimentek a kijáraton, és Camberra tárult a szemük elé minden szépségével.
- Anyuék itt laknak Camberrában, a Sweet Charity Roadon. Várjatok!
Beszaladt egy térképboltba, vett egy várostérképet, kijött és elkezdték egy kávézó mellett nézegetni, hogy merre is kell menniük. Nem volt messze, ezért úgy határoztak, hogy gyalogolnak, mert így legalább a várost is láthatják. Bár ez ellen a két fiú igencsak hevesen tiltakozott.
Fél óra múlva érkeztek meg Hermione szüleinek a házához.
- Felkészültél? - kérdezte a lánytól Ginny. Hermione bólintott, Harry pedig becsengetett. Csak egy kicsi problémájuk volt.
- Nem jó a csengő! - állapította meg nagyon bölcsen Ron. - Kopogjunk!