Már négy napja ott voltak Ausztráliában, amikor Jean közölte velük, hogy szeretne ő is velük menni Angliába, amikor a gyerekek mennek. Azt is felvetette ötletként, hogy repülővel menjenek, mert hogy ő mugli, nem tud hoppanálni, és biztosan élveznék, ha repülővel mennének. A fiatalok belementek. Ron pedig felajánlotta, hogy lakjon náluk addig a kislánnyal, amíg nem találnak nekik egy házat Angliában. Jean hálás volt ezért a nagylelkűségért.
Hétfő révén Robert sokáig dolgozott a helyi fogászaton. A többiek pedig addig társasjátékoztak, amíg a családfő haza nem ért. Ront mulattatta a sok mugli játék, és nagyon élvezte. Este a szobájukban beszélgettek Hermionéval arról, hogy hogyan nyerték meg sorozatosan Harry és Ginny ellen a HOTEL nevű játékban a lejátszott meneteket. Nevetgéltek, mosolyogtak, csókolóztak…
Hermione megint érezte azt a furcsa bizsergést, amit az elmúlt napokban annyiszor, amikor kettesben voltak Ronnal. Értette, hogy mi az a bizsergés, de nem mert lépni. Pedig Ronon is érezhető volt, határozottan, hogy nagyon kívánja a lányt, az érintését, a közelségét…
Szenvedélyes csókolózásba kezdtek. Majd Ron lassan, centiméterről centiméterre csókolgatta először Hermione vállát, utána pedig lefelé a hálóingéből kilátszódó dekoltázsát, majd ismét felfelé indult el, és a nyakát puszilgatta végig.
Hermione eleinte nagyon bizonytalannak és tartózkodónak érezte szerelme közeledését, de valószínűleg azért, mert Ron sem volt sokkal tapasztaltabb, mint ő. Mikor azonban Ron már a nyakát kezdte el felfedezni a szájával, egyre szenvedélyesebb és tüzesebb lett. Hermione az első döbbenete elmúltával ismét behunyta a szemét, és semmi mást nem csinált, csak szívta magába teljes lelkével a Ron érintése által keltett érzést. Olyan vad gyönyör futott végig a testén, amilyet azelőtt elképzelni sem tudott. Semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy szerelme jöjjön még följebb, hogy végre a száját érezhesse a sajátján, hogy érezze az ízét… Mikor kedvese végre abbahagyta nyakának a csókolgatását, és tovább kezdte felfedezni a lány testének rejtett pontjait, akkortól Hermione nem bírta tovább. Szenvedélyesen Ronra vetette magát, vadul, és hevesen csókolta. Csókolta, szenvedélyesen ahol csak tudta és ahol csak érte… Lassan megértette, miről beszélt az anyja, vagy hogy mire gondolt Ginny. Ez az a pillanat, így tökéletes.
A forróság végigszántott a testén, ahogy Ron nyelve az övéhez simult, majd lassan újabb és újabb felfedezőútra indult a szájában. Percekig tarthatott, és Hermione már azt sem tudta, hogyan ölelje kedvese testét, hogyan tudná minél közelebb érezni magához. Ron karjai mohón és szenvedélyesen, őrülten kívánva szorították magához a testét, és Hermione érezte Ron érintését, ahogy újra és újra végigsimította kezével a testét. Hosszú-hosszú percekig tartó szenvedélyes csókolózás után Ron újra csókolgatni kezdte, vággyal telve, ezúttal a lány arcát. Miután végigért, ismét a lány nyakára tapadt rá, és Hermione újra kezdte érezni a kis apró impulzusokat a teste minden szegletében. Érezte, hogy elakad a lélegzete, ahogy Ron nyelve időről időre a bőréhez ér. Égő szenvedéllyel tapadt Hermione szájára, nyelvét ismét a lány nyelvéhez érintve. Hermione valamiféle fantasztikus álomvilágba került, ahol csak ők ketten voltak, semmi egyéb.
Szinte alig érzékelte, hogy Ron mi mindent tesz vele. Elhagyta őt az ereje, nem is akart gondolkodni, csak cselekedni. Józan értelem? Hol van az már… Csak annyit érzett, hogy hirtelen szerelmének az egész testét olyan közel érzi magához, mint amilyet soha még csak elképzelni sem tudott azelőtt. Azt akarta, hogy ez az érzés még erősebb, még közelebbi legyen, még jobban érezze magán ezt az imádott testet. Kezeivel olyan szorosan ölelte párját, amennyire csak tudta, lábaival pedig szorosan összekulcsolta Ron lábait.
Ron közben lassan levette róla a sötét bordó selyem hálóinget, miközben szájával ismét a lány nyakát, majd dekoltázsát kezdte kóstolgatni. Mire végzett a vetkőztetéssel, ajkai már a lány kebleit csókolgatták. Hermione úgy érzete, megőrül, ha nem érezheti rögtön magán Ron meztelen testét, és kissé remegő kézzel, kapkodva kezdte el levetkőztetni szerelmét. Gyorsan lehúzta róla a pólóját, és amikor végre levette róla, szenvedélyesen ölelte magához Ron meztelen felsőtestét. Ron még mindig a melleit csókolgatta, egyik kezével Hermione hasát simogatta, a másikkal pedig a hátát. Hermione hirtelen áramütésszerű rándulást érzett a testében.
Most jött el az idő, gondolta magában, bár igazából már józanul gondolkodni sem tudott. Tapasztalatlansága ellenére ösztönösen cselekedett. Érezte, hogy Ron mennyire vágyakozik rá, és saját magán is érezte, hogy mennyire vágyik rá, hogy egyesülhessen szerelmével. Levette róla a nadrágját… Mélyen egymás szemébe néztek, és Hermione megnyílt Ron előtt, aki egy lendülettel belé is hatolt, hogy mihamarabb túl legyenek azon az egy kellemetlen pillanaton…
Hermionénak a fájdalom amilyen hirtelen jött, úgy is múlt el, és már nem volt semmi más, és senki más, csak ők ketten, egy teljesen más helyen, egy univerzumban, ahová most készültek felemelkedni, a magasba, sőt, még feljebb, egyenesen fel a csillagok közé. Hermione úgy érezte, hogy már az agya is zsibbad, és nem bírja tovább, egyre hevesebb, egyre ösztönösebb…
A szenvedélyük egyszerre érte el a tetőpontot, a tűzijáték egyszerre robbant mindkettejükben, és most mélyeket sóhajtozva, mégis, szinte zihálva vették a levegőt egymás karjaiban.
Sokáig nézték egymás szemeit, egyetlen szó nélkül is értették, mit gondol a másik. Ez szerelem. Hermione Ron mellkasán nyugtatta a fejét, majd hallotta, hogy Ron lassan elaludt. Felnézett rá, oda hajolt hozzá, és megcsókolta. Aztán felvette a hálóingét, a köntösét, és kiment a kertbe.
Kiment, beült a hintaágyba, és nézte a csillagokat. Azt a hihetetlen végtelenséget…
- Csatlakozhatok?
- Ginny! Megleptél!
- Figyeltelek az ablakból, gondoltam kijövök, hátha van kedved beszélgetni. Mintha egy másik bolygón lennél, úgy nézel ki.
- Úgy is érzem magam. Igazad volt! Ginny igazad, neked is és még anyámnak is.
- Nekem? És ugyan miben?
- Fantasztikus, varázslatos, érzéki… Aztán egy pillanatnyi fájdalom, és sodor tovább a szenvedély. És jön egy pont, amikor teljesen elzsibbadsz, és kész, nem bírod tovább.
Hermione somolyogva nézett barátnője szemébe. Ginny vigyorogva kérdezte meg tőle a teljesen felesleges kérdést:
- Lefeküdtél vele?
Hermione még mindig mosolyogva bólogatott.
- Ez volt életem legszebb estéje, én mondom neked! Ron elvarázsolt! Nem tudom hogy csinálta, de elvarázsolt!
- Szerelmes! Ezzel a hapsik sok mindent el tudnak érni. Nekem elhiheted.
- Figyelj csajszi! Egy hete kb., hogy először lefeküdtél Harryvel. Hogy lehetsz te ennyire tapasztalt, hm?
- Megérzés.
- Megérzés?
- Megérzés. Mostanában gyakran vannak ilyenjeim. Mint valami különleges képesség. Nem tudnám megmagyarázni. Éreztem azt, hogy valaki olyat fogunk megismerni, aki nagyon fontos lesz neked. Megéreztem, hogy valami történni fog köztetek Ronnal, valami véresen komoly. Először azt hittem, hogy bepasizol, és dobod Ront, de mikor megláttam Jean kezében Paige-et, leesett, hogy ő az. És te meg lefeküdtél Ronnal. Megérzések, amik beválnak.
- Ginny, te látó vagy?
- Én!? Látó? Ne röhögtess már! Ezek csak megérzések, nem jósolgatok én semmit a világon. Te sem gondolhatod ezt a mondatodat komolyan. De tényleg.
- Miért ne? Én meg tudok legillimentálni. Varázsige nélkül. Az egyetlen ember, aki erre valaha képes volt, az Dumbledore.
- Piton is és Voldemort is. Szóval melyiknek vagy a rokona?
- Ginny! Ne légy már ilyen!
- Jól van na, csak vicceltem! Térjünk vissza a beszélgetés okához. Nem a részletek érdekelnek, csak hogy milyen volt. De úgy fogalmazd meg, hogy a bátyámról beszélsz.
- Jó! Elkezdtünk röhögni azon, ahogy elpáholtunk benneteket HOTEL-ben. Aztán minden jött magától. Vagy most, vagy soha alapon. És hihetetlen volt. Egyszerűen hihetetlen. De hogy fantasztikus volt, az egyszer biztos. Olyan szinten zsibbadt mindenem, hogy azt elmondani nem tudnám.
- Mintha soha többé nem tudnál mozdulni.
- Igen, valami olyasmi. És mégis mozdulsz, mert nem tehetsz mást…
- Igen, ez ismerős.
Bámulták a csillagokat. Észre sem vették, hogy közben a két fiú is kijött. Hermione a pálcája után kapott, amikor a fiúk rájuk ijesztettek, Ginny szintén. A két fiú, most farkasszemet nézett a két pálcával.
- Ronald Weasley! - kezdte Hermione. - Ha szeretnél életben maradni, akkor azt ajánlom, hogy ne ijesztgess, mert megbánod!
- Ez rád is vonatkozik, Harry Potter! - vágta a szemébe Ginny.
A két fiú beijedt, a két lány meg hangosan nevetni kezdett.
- Cssssssssssssssss, felkelted a szüleidet, meg a húgodat! - tette Ron Hermione szája elé a kezét. Harry a Ginnyét fogta be.
- Csatlakozhatunk? - kérdezte Harry.
- Persze, de ezért nem kellett volna ránk ijeszteni!
- Te beszélsz? Ha szembenézek a pálcáddal halálközeli élményem lesz. Egyszerűen félelmete… - a mondatot nem tudta befejezni, mert Ginny a sok sületlenséget hallva inkább gyorsan lesmárolta.
Mind visszaültek a hintaágyba. Órák hosszat bámulták a csillagokat.
- Nézd! - mondta Ron Hermionénak. - Ott a hattyú! Az a világ legszebb csillagképe.
- Szerintem az Orion! - mondta Ginny, és ő is megmutatta.
- És a nagy Csillag háromszög? Vele senki sem törődik? - kérdezte Harry tettetett kétségbeeséssel.
- Altair, Vega, Deneb. Gyönyörű a fényességük, szó se róla - mondta Ginny.
- Ragyognak, akárcsak te, Ginny!
- Jaj, Harry, hogy jöhetnék én egy csillag fényességéhez?
- Igazad van, te fényesebb vagy, mint egy csillag.
- Ó, Harry, hogy te milyen romantikus vagy! - mondta neki Hermione.
- Tényleg kicsim, neked melyik a kedvenc csillagképed? - kérdezte a lánytól Ron.
- A Kis-göncöl, meg a Nagy-göncöl. De ennek is főleg a mitológiai vonatkozásai miatt. A reménytelen szerelemről szól. És arról, hogy Zeusz hogyan emelte fel azt a földi halandót, akit szeretett, a csillagok közé, hogy beragyogja Zeusz életét. Meg a gyermekük, ő a Kis-göncöl, aki szintén csillag lett az égen.
- Miért pont szekerek?
- Mugliknál Kismedve és Nagymedve. Héra, Zeusz felesége átkozta meg őket, elvarázsolta őket medvének, és Zeusz így mentette meg őket más medvék haragjától…