Órákig nézték a csillagokat. Láttak hullócsillagokat, egy üstökös is volt most az égen, aztán megnézték a napfelkeltét, és bementek a házba. Lent maradtak a konyhában, megreggeliztek, beszélgettek.
Jean jött le a konyhába.
- Elmegyek, megveszem a repülőjegyeket. Meg kiváltom Paige útlevelét, azt írták, már készen van. Kiváltom, lepecsételtetem, meg a tiéteket is, és akkor holnap mehetünk vissza Angliába.
- Apa mikor fog jönni?
- Letudja a praxisának az átadását, és jön utánunk. Egy hét múlva, pontosabban. Na, megyek, Hermione a húgod alszik, ha felkel, melegítsd meg neki az üvegben lévő tejet, add oda neki, aztán meg…
- Büfi, pelus, meg öltöztessem fel. Anya nyugi! Tudom! Az elmúlt napokban nem egyszer vigyáztunk rá, és láttam, hogy te mit alkotsz a hugival, úgyhogy nyugi. Ja! Ron bátyja írt, hogy kijön értünk a reptérre, két kocsival. Mert hoz neked is egyet. Bébi üléssel, meg mindennel, ami a varázsmentes utazáshoz szükséges. Oké? És Molly is vár minket.
- Oké. Én akkor megyek, apa is mindjárt lejön, ő is indul. Pakoljátok össze a holmijaitokat, és tegyétek a nappaliban lévő bőröndök mellé.
- Jó anya, SZIA!- rendesem megnyomta a szia szót.
- Sziasztok, igyekszem haza!
Elment.
- És én minden egyes nyáron ezt éltem végig az édesanyám mellett. Ha nyaralni mentünk, akkor mindig ez a cirkusz ment már két héttel előtte.
- Mint te a vizsgák előtt! Csak te egy hónappal kezded hamarabb! Hasonlítasz az anyukádra.
- Ron! Ne szemétkedj! De tényleg, anyám elképesztő egy nő - zárta le a témát Hermione. Majd kicsit eltérve, de folytatta. - Na! Akkor dobjátok majd össze a cuccaitokat a táskákba, és utána pakolunk a kistáskámba. Anyu meg Paige cuccait még most beleteszem…
- Sziasztok! - jött le Robert a lépcsőn.
- Szia apa!
- Hello Robert! - köszöntek neki a gyerekek.
- Hermione, a húgod még alszik, majd…
- Apa, ne kezdd el! - fojtotta bele a szót Hermione. - Anya már végigdarálta. Egyébként háromnegyed nyolc van. Apa, nem fogsz te elkésni?
- Basszus! - elejtette a kávéscsészéjét, sikeresen magára borítva tartalmát. A porcelán darabjaira tört. Robert már ment a seprűért, amikor a lányok előkapták a pálcáikat.
- Reparo! - legyintett Ginny, és a csésze darabjai összeforrasztották magukat, majd az ép porcelán alkalmatosságot a mosogatóba lebegtette.
- Suvickus! - szegezte Hermione apjának az öltönyére a pálcáját. Abból nyomban eltűnt a kávé.
- Köszönöm lányok! Most egy csomó pénz a zsebemben maradt! Már egy hete nem kellett ragasztóra és tisztítóra költenem. Imádom a mágiát! Meg titeket is! - hálálkodott a lányának és Ginnynek.
- Apa, siess már, mert elkésel!
- Jaj, tényleg! Szia csillagom, sziasztok!
- Szia apa!
Robert is elment. Ron Hermionéra nézett.
- Apád mindig ennyire szétszórt?
- Ez semmi ahhoz képest! Megyek, akkor összepakolok. Ti is menjetek, és rakjátok össze a táskáitokat, meg a kézipoggyászt, mert repülőkre olyat is szoktak vinni, aztán meg majd meglátjuk, mit csinálunk.

Másnap délelőtt tíz órakor indult a repülő. És egészen késő este érkeztek meg Angliába. Bill és Charlie várták őket a reptéren. Bepakolták az embereket a kocsikba. Charlie vitte Jeant és a babát, Bill meg a fiatalokat. Egyes gombok megnyomásával, ami a műszerfalra volt szerelve, egészen hamar hazaértek. Pontosabban nyolc perc alatt.
Molly ínycsiklandó vacsorával várta őket. Jean még sosem volt varázslók lakásában, és lenyűgözte őt az önmosogató edények, a magát kavaró ételek, és a hatalmas nagy család látványa. Mindenki ott volt, még Andromeda és Teddy is.
Teddy és Paige olyan nagyra nyitott szemekkel méregették egymást, hogy még egy jégszívű ember aortapumpája is megolvadt volna a látványuktól. Egyszerűen tündériek voltak úgy együtt.
Kint a kertben ettek Mindenki otthon volt. És sorban mutatkoztak be Jeannek.
Jean és Molly húsz perc múlva kettesben beszélgettek.
- Molly!
- Igen?
- Angelina most akkor a te fiadtól állapotos?
- Igen. Fredtől. Miért kérdezed?
- Molly, én nem vagyok rasszista, félre ne értsd, és ez a lány egy tünemény, tényleg. De…
- Afroamerikai. Tudom, de imádom! Annyira édes egy kislány! Persephone, az édesanyja Angelinanak görög volt. De a szülei a háborúban az életüket vesztették. Freddel akkor kezdtek összejönni. Már hamarabb is nagyon jó barátok voltak.
- És nem félsz, hogy az unokád fekete lesz?
- És? Az unokám lesz akkor is! És Angelina egy gyönyörű lány! Ha kislány lenne, és az anyjára hasonlítana, hát akkor is örülnék! Örülni fogok én, ha megszületik, akárhogy is nézzen ki a pici. Lényeg az, hogy egészséges legyen!
Andromeda jött oda hozzájuk, és leült.
- Imádnivaló kislányod van! Azok a cuki bociszemek, amikkel méregeti az embereket!
- Teddy is nagyon aranyos. Főleg ezzel a kék hajjal. Hermione mesélte, hogy metamorfmágus, és tudja változtatni a külsejét. Elképesztő. Sok levelet írt nekem Hermione, és nyaranta rengeteget mesélt is, hogy mennyire klassz a Roxfortban élni, a mágia közelségében. Szinte mindenkiről hallottam már, így nagyjából mindenkit ismerek. És mindenről tudom, hogy micsoda. Mint a metamorfmágia. Hermione mesélt nekem Tonksról, a lányodról. Rendkívüli teremtés lehetett.
- Igen, az volt. Fantasztikus, vehemens, és tűzről pattant. És halálosan szerelmes. Pedig Remus sem volt mindennapi embernek mondható.
- Hihetetlen lány. Lupin vérfarkassága sem riasztotta vissza attól, hogy az egész lelkét a kezébe adja. És a Lupinét a kezébe vette. Nem mindennapi szerelem volt az övéké.
- Szép volt, és szín igaz.
- Igen! Hermione nagyon sok dolgot elmesélt. Egyébként nem tudom, mennyire éltél muglik világában? Mert arra gondoltam, hogy Teddy és Paige ugye egyidősek. És Paige is mágus. Ez biztos. Hermione is megmondta, amikor látta, hogy akaratlagosan milyen cselekedetekre képes. Szóval! Hogyha kicsit több időt töltene mágusok közelében, akkor talán nem lenne annyira elveszett, és nem félne a varázslók világától. És Teddyvel még akár jó barátok is lehetnének. Megismerné a mi világunkat, és a saját világát.
- Ez nagyon jó ötlet. Lehet, hogy Teddynek is jót tenne. Bár igazából Teddy egy nagyon vidám kisfiú, mégis, lehet, hogy némi sérülést okozhatott neki az, hogy meghaltak a szülei. Pedig Dora mennyire akarta a gyereket, és Remus is annyira örült neki. Főleg annak, amikor megtudta, hogy a lycantopia nem öröklődik. Így Teddy nem vérfarkas, bár teliholdkor egy kicsit megváltozik. Hol fogtok lakni?
- Hermionéval megyünk majd a héten, nézünk egy házat valahol itt a környéken, mert szeretnék a gyerek közelében lenni, de ő mondta, hogy itt fog lakni, így mi is valahova ide a környékre fogunk költözni.
- Arthur örülni fog!
- Kész lelki beteg, mert repülővel jöttünk, és ő nem repült velünk, és ráadásul a két fiú jött ki elénk a reptérre! Hát itt végképp betelt nála a pohár. Most még rám is haragszik. Bár lehet, hogy megenyhült, mert kapott tőlem egy golyóstollat.
- Akkor azzal játszik már egy fél órája?
- Valószínű!
A három nő hangos nevetésben tört ki. Nagyon jól érezték magukat. Este mindenki az Odúban aludt. A lányok felajánlották a szobájukat Jeannek és Paige-nek, Fleur, Martha és Angelina aludtak Bill és Charlie szobájában, Hermione és Ginny a Percyében, George szobáját kapta meg a hat fiú, így azon egy nagyobb tértágítást hajtottak végre, hogy három emeletes ágy könnyűszerrel beférjen, és Andromeda ment a kicsi Teddyvel Ron szobájába. A két baba hamar elszenderedett, de a felnőttek nagyon sokáig beszélgettek. Fleur és Angelina egy idő után a kanapén kidőltek, Bill és George tették el őket aludni.
A sokáig tartó beszélgetés eredménye képen másnap mindenki késve ment el dolgozni. Molly a konyhában sürgött-forgott, amikor Jean felkelt, és Paige-dzsel lejött a konyhába. Molly egyből a karjába kapta a kislányt. Nagyon tetszett neki. De Paige-nek is Molly.
- Tudok valamit segíteni, Molly? - kérdezte tőle Jean.
- Jaj, nem kell. Pihenjél nyugodtan. Jaj! Jut eszembe Jean, van a faluban egy eladó mugli ház. Van benne négy szoba, konyha, fürdő, meg egy hatalmas kert. Ha gondolod, a kismamáink vigyázhatnának a kicsire, hagy szokják a kisbaba közelségét, és lekísérnélek téged és Hermionét a faluba, megmutatnám melyik az a ház.
- Molly, az nagyon jó lenne! Az közel lenne hozzátok, Hermionéhoz, ők is tudnának jönni, ha akarnak, és Paige is közel lenne a ti világotokhoz. Remélem tetszeni fog az a ház.
- Én is remélem.
- Jó reggelt!
- Szia Dromeda! - köszönt vissza a két asszony.
Andromeda átvette a kislányt Mollytól, és gügyörészett neki. Nagyon tetszett neki ez a porcelánbaba-ábrázatú kis teremtés. Paige nagyon szép kisbaba.
- Cijja, te gyönyörűség! Hát mondd csak, kisbogár, miért nem alszol még? Teddy baba még igencsak horkol! Paige baba miért nem horkol?
- Teddy horkol? Ez most komoly? Három hónapos baba, és horkol?
- Menj fel, aztán nézd meg! Születése óta horkol, amikor nagyon mélyen alszik.
Jean viszonylag halkan felment, majd jó tíz perc múlva ölében a kisfiúval jött le.
- Te, hát a kisinas tényleg horkol. Nem semmi! Igaz kisember? Olyan édes ez a kisfiú! Addig néztem, meg hallgattam, hogy horkol, amíg fel nem kelt - ő is elkezdett a babának gügyögni. - Hát hogy-hogy szokványos barna ma az úrfi haja? Olyan, mintha nem is az úrficska lenne az ölemben! - majd Andromedahoz fordult. - Ez az eredeti hajszíne?
- Igen. De mihelyst rendesen felkel, és magára talál, akkor a hangulatának megfelelően színeződni fog a haja. Doranak is így volt. Aztán kb. négy éves korától a rágógumi-rózsaszín haj jött be neki. Teddynek nem tudom, milyen lesz majd a kedvenc hajszíne. Addig még van négy évem. Négy évem, hogy egy állandó kedvenc hajszín előtt a szivárvány minden színével találkozzak nap, mint nap. De egyébként engem nem zavar.
- Nem csodálom.
Kisbabákat cseréltek, hogy megetessék őket. A két pici olyan gyorsan itta ki az anyatejet a cumisüvegekből, mintha versenyen lettek volna. Aztán büfiztetés közben egymásra néztek, és vigyorogni kezdtek a másikra. Mintha szavak nélkül is megértették volna egymást. A felnőttek gyönyörködtek a két kicsiben, amikor hallották, hogy kivágódott a fürdőszoba ajtaja.
- Angelina felkelt - mondta mosolyogva Molly, majd elindult a fürdő irányába.

Viszonylag hamar, egy óra leforgása alatt felkelt mindenki, miután Angelina megtartotta szokásos ébresztőjét. Molly, Jean és Hermione lementek a faluba, Andromeda hazament a kisfiúval, a többiek meg Paige-dzsel szórakoztak. A kislánynak tetszett, amikor színes felhőket eregettek a pálcáikból, hatalmas érdeklődéssel figyelte. Aztán Angelina megetette, Fleur tisztába tette, és együttes erővel lefektették aludni.
A három nő a faluból vigyorogva tért vissza.
- Anyuék ideköltöznek a faluba. Tök jó, nem? Akármikor leszaladhatunk hozzájuk. És ők is akármikor jöhetnek ide. És Paige a közelemben lesz. Ez annyira jó!
Hermione nagyon boldog volt. Nagyon örült neki, hogy ennyire közel lesznek hozzá a szülei.
- Négy nap múlva beköltözhetnek. Anyu azt mondta, hogy segíthetnénk neki berendezni. Igazából a megjelenítő bűbájokkal hamar megleszünk. És hat nap múlva apa is itt lesz. Ez annyira jó! Mindjárt repülök!
- Erről jut eszembe, anyukád látott már kviddicsezni? - kérdezte tőle Ron.
- Nem. Mikor, vagy hogyan láthatott volna? Nem, még nem látott. Azt sem tudja, hogy vettem egy seprűt.
- Szívem, kaptad azt a seprűt, nem vetted. A kettő között lányeges a különbség - világosította fel Hermionét Ron. - Tényleg, nem szeretnéd neki bemutatni repülési tehetségedet?
- Végül is! Úgysem tudom, mit kéne csinálni délután. Holnap megyek anyával a papírokat aláírni, aztán meg átadom a pénzt, jujj! Beszélnem kell Billel. Áh! Akkor nem tudok ma repülni. El kell mennem a Gringottsba! - megidézett egy patrónust. – Üzenet William Weasleynek. Bill, be tudnék most menni hozzád? Üzenj hamar!
Azzal a patrónus felszívódott. Egy perccel később megjelent Bill patrónusa:
- Persze, gyere, úgyis unom magam.
Majd ez a patrónus is felszívódott.
- Megyek, beváltom a pénzt, amit az anyuék házáért kaptam, aztán jövök.
- Te egy ház árával akarsz egyedül szaladgálni?
- Ron, nyugi, mindjárt jövök. Hoppanálok, nem gyalogolok!
- Siess! - megcsókolta barátnőjét, aki a csók után megpördült a sarkán, aztán eltűnt.