Mindenütt hatalmas fényesség. Szinte körülölelte a Tárnát a vakító fehérség. Dicsőséget árasztott magából a Roppant Csarnok, hatalmat sugárzott, és óriási erőt, értelmet, bölcsességet. Megnyugvást és éleslátást…
Fehér-márvány és arany, ez jellemezte a teret, amelyben hatalmas oszlopok voltak, világok dicső tetteit hirdetve oldalukon. Az oszlopok tetejét, melyekből a Csarnok állt, már látni sem lehetett…
Az oszlopfők a felhők takarásába vesztek. Az oszlopfők, melyek az Ő létezésük értelmét fedték fel-, most ködbe burkolóztak. Nem vezettek, nem mutatták a helyes irányt a Bölcseknek és Vezetőknek… Homályban vannak, mint itt minden. Fehérség, fényesség és mégis homály. A fehér homály.
Régen ilyen sohasem volt. Évezredek óta nem veszett takarásba - gondolta magában a férfi, - nem takart semmit a köd. A Nap fényessége és kristálytiszta ragyogása mutatta nekik az utat. Most mégis terjed a köd, mint egy béklyó, hogy megkösse a dicső tetteket. Egy fátyol a múlt nagy tettei elé, és egy fátyol a jövő reménye elé. A homályosság lassan, de biztosan kúszik a lelkek felé.
Eddig csak a Tárna teteje veszett homályba, mára már az oszlopfők képét, és azok lényegét is csak az emlékek őrzik. Szárnyal az ismeretlen. Az értelem a felhők homályába vész.
Hová tűnt a tiszta napfény, amelynek ma csak a tört fényét kapják?
Hová tűnt a nyugalom, és a makulátlan bölcsesség, mely népük sajátja?
A férfit elgondolkodásából egy nő hangja ébresztette fel.
- Horad Lumos Noberliha! - köszöntötte.
- Fényesség az Értelemben! - köszönt vissza a férfi.
- Leo, az Égi Tanács a te döntésedre vár.
A férfi bólintott, megfogta a nő kezét. Leültek az egyik lábazatra. A Leonak nevezett fehértaláros férfi a nő szemébe nézett.
- Tudom. Próbálok bölcsen meghozni egy olyan döntést, melynek nem látom a végét. Hiszen akárhogyan is döntök, az ismeretlen nem kerülhető el. Terjeszkedik a homály. Ez a háború már nem csak a halandóké. Ez már mindenki harca. És mi is veszélybe kerülhetünk.
- Nem Leo, nem kerülhetünk, mert már benne vagyunk. Magad mondtad! Ez már mindenki harca. Égiek vagyunk. Hatalmunkban áll segítséget adni, és megtagadni. Nézd! - mutatott a magas irányába. - Nem véletlen az, hogy nem látjuk, mi lesz a következő lépés. Ezt a döntést már a magunk elméjéből kell meghoznunk! Mert mi nem csak simán a Jó Legfőbb Vezetői vagyunk, akik útmutatást adnak, de maguk is kapnak. A mi kezünkben van a világ megmentésének a kulcsa. A tanács megvitatta. Az erről való döntés viszont a te kezedben van! Te vagy a Legfőbb Égi. Dönts bárhogy, amit te mondasz, számunkra az a törvény.
- Piper, ha mi elbukunk, akkor minden elbukik. Nem sodorhatom veszélybe az egész világot!
- Leo, hallottad a Jóslatot! Ez az egyetlen esélyünk nekünk és a halandóknak is a túlélésre. Évezredek óta tartjuk a világ mágikus egyensúlyát. De a mérleg kibillent. Egyre erősödik a Sötétség. Meg kell védenünk a tizenkettőt, mert nekünk…
- Hatalmunkban áll! - Leo bólintott. Tehát a döntését meghozta.
A két égi felállt, és átmentek egy másik terembe. Ez a terem sokkal kisebb volt, mint az előző, ez egy amolyan tanácsterem volt az Égi Tanács számára. Lépcsők sokasága.
Mikor beléptek, Leo és Piper köszöntötték társaikat.
- Horad Lumos Noberliha!
- Fényesség az Értelemben!- köszönt vissza a másik nyolc fehértaláros. Ők tízen alkották az Égiek Tanácsát Leo vezetésével.
Leo most felment a legfelső lépcsőre, és végignézett a társaságon.
- A döntést meghoztam! Mindannyian hallottuk a jóslatot. A világ sorsa pedig rajtunk múlik. Immár mi sem láthatunk túl a döntéseinken. Terjeszkedik a homály. Muszáj közbelépnünk. Azért kaptuk a hatalmunkat, hogy az egyensúlyt fenntartsuk. Az egyensúlyt, ami mostanra kibillent. A Sötét Oldal erősödik, és a Gyermeket még mindig nem találták meg. A mi kezünkben van a világ megmentésének kulcsa. Használjuk a hatalmunkat a halandók megsegítésére! Döntésem a következő: Engedek az Öreg kérésének. De a kikötéseinket mi magunk is meghozzuk. Wyatt, hozd őt ide!
- Igen, Leo! - mondta a Wyattnek nevezett égi, és kiment a tanácskozásról.
- Leo! - szólította meg a többiekhez képest fiatalnak kinéző hölgy.
- Igen, Chrissy?
- Mi lesz ezek után? Amit az Öreg kér… Erre még sohasem volt példa. Ők sem tudják, mi lesz a kérésük eredménye. Ha ezt megadjuk nekik, az ismeretlen miatt akár rosszul is elsülhet! Nem is vagyunk biztosak abban, hogy kik lehetnek a Tizenkettő. Emberekre bízod a világ sorsát?
- Az esztendő végén minden kérdésünkre megkapjuk a választ. Akkor mindenben biztosak leszünk.
- De Leo! Ezek emberek!
- Jó és rossz emberek kezében van az egész világ sorsa! - Leo minden indulata ellenére Leo nyugodt maradt. - Chrissy! A döntésem végleges! Megváltoztatni nem tudom, nem fogom, és nem is akarom.
Ekkor megérkezett Wyatt és az Öreg.
- Horad Lumos Noberliha!- köszönt a két frissen betoppanó.
- Fényesség az Értelemben!
- Leo! - lépett hozzá az Öreg. - Mondd, miért hívattál? - kérdő tekintettel meredt a Legfőbb Égire félholdalakú szemüvege mögül.
Leo átkarolta a vállát, és kivezette a Tárnába.
- A Sötét Oldal egyre erősebb - fordult felé Leo, majd a magasba nézett, úgy folytatta. - Terjeszkedik a homály. Magad is bölcs vagy, így érted majd, amit mondok. Döntéseinken immáron mi sem látunk túl, így az ismeretlen felé tekintünk. Amit kértél, és amit a tanács megad most neked, az számunkra is nagy lépés. És ami a legfontosabb, vadidegen. De mi Égiek vagyunk, és ez egy áldás a számunkra. A mi létezésünk lényege a segítségnyújtás, és a védelem, hogy megtarthassuk az egyensúlyt a jó és a rossz között. A fiú megölte a legfőbb gonoszt, most mégis elmozdult a mérleg. A Jóslat beteljesedik, ez ellen nem tehetünk semmit. És lassan, de biztosan közeledik a pillanat. A homály már megérkezett. De ha a harc rosszul végződik, akkor a világnak vége lehet. Mindent elfedhet a homály. Védenünk kell a Tizenkettőt! Hiszen a jóslat értelmében csak ők állíthatják meg a Gyermeket.
- Sikerült rábukkannotok?
- Bármennyire is keressük a Föld minden pontján, sehol sem találjuk. Így nektek, tizenkettőtöknek, és még néhányatoknak két feladatotok lesz. Védeni a Tizenkettőt, és megtalálni a Sötét Erők Gyermekét. Válaszd ki, hogy kiket tartasz a feladatra alkalmasnak. És mi, az Égi Tanács eldöntjük, hogy rábízzunk- e az illetőre egy ekkora feladatot, vagy nem. A kiválasztottak vezetése a Te feladatod. Most menjünk vissza!
Visszamentek a tanácskozásra. Leo felállt a legmagasabb lépcsőfokra, és megszólalt:
- Ezennel megalapítom a Fényőrök Rendjét!