- Unom, hogy mindegyik kis taknyos elsőske a fülembe zsorvál – dobta le magát a klubhelységben Ginny a kanapéra Harry mellé. Látszott a boszorkányon, hogy mindjárt felrobban az idegtől.
- Miért, mi van? – kérdezte tőle a varázsló.
Ginny artikulálatlan hangon nyávogni kezdett.
- „De Ginny, elsős miért nem lehet csapattag? Te kapitány vagy, léééééégysziiiiiiiiiiiiiiiiiii! Hagy legyünk mi is csapattagok!!!” Kiakadok ezektől a nyávogó kis libáktól. Ha egyszer elsős nem játszhat, akkor nem játszhat! Vagy ez ennyire bonyolult? Miért van az, hogy mi nem hisztiztünk ennyit, mikor elsősök voltunk, Harry, miért? Jó, azt tudom, hogy te miért nem hisztiztél elsősként a kviddicsért, de akkor is! Miért nyafognak ezek így? Komolyan mondom, mától csapágyas-kislánykáknak fogom őket nevezni!
Harry nevetett egy jóízűt a poénon. Ginny meg tovább ecsetelte a problémáit.
- Na, a másik! Holnap után válogató. Kell két hajtó, két terelő meg egy őrző.
- Hermione és Ron jelentkezik?
- Igen, már feliratkoztak.
- Akkor már csak egy hajtó, két terelő, és kész a csapat!
- Harry, ezt meg ne halljam még egyszer! – szidta Ginny a varázslót, miközben Harry alig bírta visszafojtani a vigyorgást. - Nincs bunda! Mi kapitányok vagyunk, de a többiek csak jelöltek. És mind egyenrangúak! Harry, nincs bunda.
- Nem is akarok bundázni. Felmerült az ötlete…
- HARRY!!!
- … de nem fogok. Egyébként meg Hermione nagyon jó, szerintem bele fog esni a szórásba. Ron meg remélhetőleg formában lesz.
- Hát igen. Azon sok múlik. Lemegyünk repkedni egy kicsit a pályára?
- Ketten, vagy négyen?
- Csak ketten. Most nincs hangulatom Ronhoz, és most egyébként is tanulnak Lavenderrel. Ebből kifolyólag Hermionét elkapta a féltékenység, mert reggelinél hallotta, hogy Lavender és Seamus veszekedtek. Drága barátnőmnek pedig jelenleg szent meggyőződése az, hogy Lavender rástartolt Ronra. Miközben Ron hívta Hermionéék párosát, Lavender meg Seamusék párosát, hogy tanuljanak együtt, mert hát hétfőn mind együtt fogunk dolgozni, húsz a húsz ellen, legalábbis Kingsley ezt mondta. Vissza Hermionéékhoz. Ron kiakadt, mert Hermione nem bízik benne, Hermione kiakadt, mert rögeszméjévé vált, hogy Ron biztos azért hívta tanulni, meg gyakorolni, hogy tutira nemet mondjon… Szóval most inkább kihagynám a bátyámék társaságát.
- Jesszus! Mint egy rossz mugli szappanopera.
- Hát igen! Egyik sem egy egyszerű eset. Egy-két órán belül úgyis kibékülnek, ismerve őket, de most nagyon harap mindkettő. Na! Akkor öltözzünk át, és öt perc múlva itt találkozunk.
- Oksi!
Ginny csókot dobott Harrynek, majd felment a hálójukba, átöltözött és seprűvel felszerelkezve visszament a klubhelységbe az időközben leért Harryhez.
- Mehetünk szép hölgyem?
- Aha!

Sokáig repkedtek a pályán, dobálták egymásnak a kvaffot, és a válogató lebonyolításáról beszélgettek.
- Sokan jelentkeztek. És én ezek közül nem sokat láttam játszani. Hermione nagyon jó, és Ron is. Deant is láttam már repülve a kvaffot dobálni, de a többiekről fogalmam sincs, hogy milyenek lehetnek.
- Hát igen! A tavalyi csapat nem volt valami jó. Mivel nem találtunk egyetlen normális fogót sem, ezért én játszottam fogóként. A hajtósor is elég hányaveti volt, mert nem volt, aki játszhatott volna azon a poszton. Demelza, Isten nyugosztalja próbálta őket összekovácsolni, de a csapaton belül is eléggé nagy ellentétek alakultak ki, így nem volt valami nagy a hatás. Aztán először eltiltottak engem, végül meg az egész csapatot kitették a bajnokságról. Szóval tavaly elmaradt a griffendéles győzelem. Idén azért bepótolhatnánk!
- Szerintem megoldható!
Ginny értetlenül nézett rá.
- Édes, az egész a mi kezünkben van! – mondta a lánynak. – Mi rakjuk össze a csapatot, és most van is esély egy ütőképes csapatra. Visszavesszük a kupát! Már úgy megszoktam, hogy a Roxforti tanévhez jár a Kviddicskupa, meg a Házkupa. Visszavesszük! Garantálom! Leszállunk?
- Szállhatunk!
Irányba vették a földet, és versenyt repültek a talajig. Ginny seprűje majdnem olyan gyors volt, mint barátja Tűzvilláma. Iszonyú nagy sebességgel vették célba az öltöző bejáratát, és Ginny egy szép manőverrel megelőzte Harryt, és landolt.
- Na? – kérdezte a fiútól, - milyen vagyok az új seprűmön?
- Gyah! – érkezett meg mellé Harry is. – Jó gyors!
- Köszike! – puszilta arcon Harryt. - Akkor találjunk ki valami taktikát a válogatóra, mert holnap nem lesz rá időnk, és még tanulni is kellene a holnapi átváltoztatástan dolgozatra. Parvati szerint benne lesz az eddigi összes elmélet. És csak elmélet! Vasárnap meg gyakorolni kellene, mert jövő hét hétfőn jönnek a minisztériumi aurorok, meg a gyakornokok…
- Ginny! Állj le! Ezt majd később. Most kviddics!
- Bocsika!
- Figyelj kicsim! Itt a tábla, a névsor, minden, mondd az ötleted, én is mondom az enyémet, aztán lesz, ami lesz.
Fél óra alatt összehozták a válogató menetét, majd bementek a kastélyba, lefürödtek, és hozzáláttak immáron a kibékült Ron és Hermione társaságában az átváltoztatástan elméletet megtanulni. A kvartett hamarosan nagyon kibővült, és végül mind a kilenc 7/B-s griffendéles a klubhelységben ült, vagy feküdt a földön, és bújta az egy hónap alatt felgyülemlett 987 oldalnyi elméletet másnapra…

A válogató reggele hamar megérkezett. Túl voltak az átváltoztatástanon, és most boldogan keltek fel: szombaton nincs tanítás!
A kviddics-válogatósok reggel kilenckor keltek fel, mivel tíztől mentek ki a pályára repülni. Felkeltek, mosakodás, öltözés… Negyed óra alatt már a Nagyteremben falatozták a reggelijüket. Majd háromnegyed tízkor seprűt vettek magukhoz, és megrohamozták a kviddics pályát.

A válogatóra sok másik házbéli diák is kijött, valamint a Roxfort Szíve sportriporteri különítménye. Fényképezők voltak négy embernél is, meg jegyzetfüzet vagy hatnál.
- Sziasztok! – köszönt nekik Luna. Odament Deanhez, megcsókolta, majd Harryre és Ginnyre nézett.
- Ugye nem bánjátok, hogy én is válogatót tartok? Sportriportereket keresek az újsághoz, és most megmutatják, hogy mit tudnak kihozni magukból. Szóval?
- Csak Ronnak ne hozzák elő a lámpalázát, akkor nem lesz probléma.
- Köszönöm! Köszönöm! – hálálkodott nekik. – Ronalddal meg úgysem lesz gond. Megyek, eligazítom őket.
- Jó, igazából mi is azt szeretnénk. Ennyi emberkét egy válogatásra!
Luna elindult a riporter-jelöltjei felé, Harryék meg szembeálltak a csapatukba kívánkozókkal. Harry kezdte a buzdító szövegelést.
- Nos! Először is Ginnyvel együtt köszöntünk mindenkit, aki most megjelent a válogatón. Nagyon örülünk, hogy ilyen sokan jelentkeztetek, és reméljük, hogy mindazok, akik nem lesznek csapattagok, vagy tartalékosok, azok sem fognak keserű szájízzel távozni a válogatóról.
Ginny vette át a szót.
- Tavaly én voltam a csapatkapitány, most viszont mindketten azok vagyunk. Így a csapatban két hely már biztos. Azok, akik a tavalyi csapatban benne voltak, ne gondolják, hogy most is biztosan benne lesznek, mert a tavalyelőttiek is itt vannak, és ők nagyon jók. Jobbak, mint mi voltunk tavaly. De az esélyek mindezek ellenére abszolút egyenlők.
- Két hely foglalt a csapatban. Ginny hajtó, és meg fogó vagyok. Ez tiszta sor. A többi helyre pedig válogatunk.
- Először mindannyian bemelegítünk, együtt, passzolgatunk, repülünk, zuhanunk, cselezünk, és minden más. Aztán, ha a bemelegítés megvolt, válogatunk. Mindenki egyenlő esélyekkel indul, nincs kivételezés! Azt hiszem, ezzel mindent elmondtunk. Harry?
- Seprűt a lábak közé, és indulunk!

Negyvenheten szálltak fel a magasba. Sorjátékban dolgoztak, mindig más mutatta, hogy mi az adott feladat. Követték egymást, szinkronban repültek, zuhanó alakzatokat és villámgyors támadásokat mutattak be.
Fantasztikus összhang alakult ki a negyvenhét ember között. Mint egy szinkron-úszó csapat. Teljesen egyszerre hajtottak végre mindent, nem volt hibázás. Kicsik a nagyokkal, nagyok a kicsikkel, támadások, passzok, minden. Dobálták a kvaffot egymásnak, cselezésre mentek, vagy éppen csak lazán passzolgatva, repülgetve levezették a megterheléseket…
A kisebbek néha meg-megijedtek egy-egy gyorsan közeledő labdától. Ilyenkor vagy kitértek a labda elől, vagy valamilyen csoda folytán elkapták, és ők is lendületből továbbküldték. Jók voltak így együtt mind. Túl jók.

Harry intett Ginnynek, hogy szálljanak le.
- Mi az? – kérdezte tőle Ginny.
- Nekem mindegyik kell! Negyvenhetes csapattal nem lehet kiállni? – nézett nagyra nyitott szemekkel.
Ginny kacagni kezdett.
- Harry! Választani kell! – még mindig nevetett. – Két hajtó, két terelő, egy őrző. Ennyit kell most összeszednünk.
- Veszettül jól játszanak mindannyian! – replikázott tovább Harry. – Hajtósorba mindenki beillene. Ha így folytatjuk, nem lesz terelőnk és őrzőnk. Na mindegy! Kezdjünk?
- Kezdjünk!
Harry és Ginny egyszerre megfújták a sípjaikat. A többiek lenéztek, látták, hogy a két csapatkapitány leszálláshoz inti őket, és ívben landolt mindenki a földön.
Harry belekezdett a monológjába.
- Legnagyobb szívfájdalmamra választanunk kell. De azt most megmondom, nektek, hogy betyár jók vagytok mindannyian!
Ginny átvette a szót Harrytől.
- Osztódjatok szét aszerint, hogy milyen posztra pályáztok. Hajtók, terelők, őrzők. Mindenki külön oszlopba!
Szétválogatták magukat. Huszonegyen álltak a hajtók sorába, tizenhárman a terelőkhöz és tizenegyen az őrzőkhöz. Harry folytatta.
- Hajtók! Ötösével nézünk meg titeket, évfolyamokra osztva. Hány másodéves van? – kérdezte. Három lány és egy fiú jelentkezett. – Harmadéves? – most három fiú tette fel a kezét. – Negyedév? – Hat lány nyújtózkodott. Ginnyék bólintottak. – Ötödévesek? – Egy cingár fiúcska. – Hatod? – Három megtermett srác. – Hetedévesek? – vigyorogtak Harryék. Négy emberke jelentkezett, köztük Hermione is és Dean is.
- Oké! – folyatta Ginny. – Akkor a négy másodikos, és az egy ötödikes nyitja a sort. Ron, karikákhoz! A védést te kezded. Felszállni! – adta ki a lány a parancsot.
A négy kicsi eléggé nehezen teljesített. Pöttömök voltak a hetedikes őrzőhöz. Ron olyan könnyűszerrel hárította az összes támadási kísérletüket, ahogy az a nagy könyvben elő van írva. Ginny szorgalmasan jegyzetelt. Harry meg a fejét csóválta. Próbáljuk másképp!
Harry fújt egyet, lehívta Ront, és felküldött egy harmadéves őrzőjelöltet. Ő viszont minden gólt benyelt. Hamar jött az újabb őrzőcsere, egy ötödikes lány személyében, akiknek a látványától és a mosolyától a szintén ötödikes hajtópalánta lefordult a seprűjéről. Harry csak nézett maga elé az ügyetlenséget látva, majd Ginnyhez fordult.
- Öt hajtó kilőve, maradt tizenhat!
Ginny bólintott. Ő is határozottan ugyan így látta a helyzetet. Megfújta a sípját, a levegőből a hat ember talajt fogott. Földet érés után Harry vette őket kezelésbe.
-Howard, hívd el Ginát randira, he ennyire tetszik! De ha a csinos lányoktól padlót fogsz, akkor ne haragudj, de ez nem fog működni. Bocsika! Ami meg titeket illet! – fordult a négy kicsihez. – Jók vagytok, de azt hiszem, nőnötök kell még a hajtósorhoz. A felsőbb éves őrzők falhoz állítanak titeket. Mindazonáltal szeretném, ha maradnátok a válogató végéig, mert beszélni szeretnék veletek. De a csapatba nem biztos, hogy bekerültök. Akkor! – fordult vissza a válogatandókhoz Harry, - most a harmad- és a hatodévesek mennek fel, és mondjuk Steve.
Most senki sem brillírozott. A lámpaláz, vagy a labda közvetlen közelsége tette ezt velük, ők sem tudták, de hogy nagyon nem jött össze nekik a játék, az is biztos. Harry és Ginny kétpercenként őrzőt váltott, majd tíz perc után megelégelték, és lefújták őket. Ginny kerek perec közölte a hajtóféleségekkel, hogy nem veszik be őket. Cserébe kapott tőlük egy „Utálunk, Ginny Weasley!” pillantást.
Most a negyedéves lányok következtek. Kettő átjutott a rostán, négy elbukott.
- Ez nem azt jelenti, hogy garantáltan hajtók vagytok, csak kaptok még egy esélyt! – mosolygott rájuk Harry, a lányok meg majd elolvadtak. Ginny pont ekkor kurjantotta el magát, de annyira, hogy mindenki összerezzent.
- Hetedév, seprűre! Ron, a karikákhoz!
Megtörtént a csoda. A lelátón az újságíró-kezdemények villantgatni kezdtek a fényképezőikkel. Ennek legfőbb oka az volt, hogy élvezni lehetett a válogatót. Hermione és Dean parádésan repültek, fantasztikusak voltak. Harry meg magába vigyorgott. A másik két hetedéves fiú is jó volt. Gyorsak, pontosak, és hivalkodóak. Amikor Harry őrzőjelölt-cserét rendelt el, Hermione bemutatott egy Vronszkij-műbukást. Hajtó létére. Nagy sikert aratott vele. A másodéves kisdiákok ámulva, tátott szájjal nézték a hetedikesek játékát. Az őrzők közül az összeset megizzasztották, annak rendje és módja szerint. Ron védte a legtöbbet, sok dobásukból csak kettőt vagy hármat evett meg.
Ginny negyed óra után lefújta őket a földre.
- Hát ez nem volt piti! – ámuldozott rajtuk. - Ron, te mész a karikákhoz, ti – mutatott a hetedikesekre, - és ti is – nézett a két negyedévesre, - büntetőket dobáltok Ronnak. Aki kettőt, vagy annál többet bevág neki az ötből, mert csak úgy simán bedobni nem fogjátok tudni, az marad, a többi megy. Clarissa, te kezded!
Ron mind az öt dobást hárította. A másik negyedéves lányéból, Mary-Alice dobásaiból a legelső bement, a másik négyet védte. Hermione következett. Ötből három karikán túlra ért.
- Ez nem ér! Weasley szándékosan beengedte az utolsót! – hisztizett az egyik negyedikes lány. De még csak nem is azok közül, akik átjutottak a rostán.
- Dehogy engedte be szándékosan! – kelt a védelmükre Harry. Méghozzá jogosan, mert erre a gólra mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy potyagól.
- A barátnője Weasleynek, még jó, hogy segít neki! – raplizott tovább. Ginny megelégelte.
- Jó, akkor őrzőt cserélünk. Megfelel? Gina!
Gina volt a másik érdemleges őrzőjelölt, és egy talpraesett, nagyszájú vagánylány. Most közölte a kis negyedikessel, hogy attól még, hogy ő nem jutott tovább, nem béna mindenki más is. Itt egy kisebb verekedés alakult ki, majd miután Ron és Harry szétválasztotta a két lányt, Gina felment a karikákhoz. Hermione ötből négyet beküldött neki. Dean szintén. Majd miután Ron és Gina megint cseréltek, Dean ötből kettőt küldött át a karikákon, majd a harmadikkal maga Ron is átrepült. És mindezt egy olyan csellel, hogy Harryék csak néztek ki a fejükből, mint akik sosem láttak még fehér embert. Meglett a három hajtó. Bunda nélkül is Hermione, Ginny és Dean dobálhatja a kvaffot a kapuba.
A terelők következtek. Hamar ki is lettek választva. Seamus, és egy ötödéves lány. Dethyana annyira pontosan célzott, ahogyan még annak idején a Weasley ikrek sem. Ígéretes tehetség.
Következtek az őrzők. És Harry kommentárja. Merthogy Ginny közben seprűre ült.
- Egyenként a három hajtó ellen. Értelemszerűen büntetőket fogtok védeni. Öt dobásból ki fogja ki a legtöbbet. Szerintem ez így teljesen tiszta. Steve, kezdesz!
És Steve kezdett. Öt dobásból nulla védett.
- Claire!
Ötből nulla. Lynetthe, egy hetedéves lány (Ginnyvel egyszerre kezdtek) kettőt fogott, hármat beengedett. Riana, egy negyedéves lány szintén. Két ötöd-, és három hatodéves fiú mindent beengedett. Jött az ötödéves Gina.
- Ötből öt, Gina nagyon szép! Ron, te jössz!
Ron szintén kifogta mind az ötöt. Ginny szólt a hajtósornak, hogy szálljanak le, majd Ginához, és a szintén landoló Ronhoz fordult.
- Gina, Ron! Most jön a ki-vérzik-el-előbb játék. Dean dob mindkettőtöknek, hogy ne legyen a többiek között susmus egy estleges nem létező bundáról. Dean! Izzaszd meg őket!
Dean vigyorogva bólintott, miközben a két őrzőjelölt felszállt.
Elkezdődött. Dean oltári szépeket dobált mindkettőjüknek. Parádésat, nehezet, nagyon egyszerűt, persze ezen mindketten annyira meglepődtek, hogy nem is tudták védeni, de mindazonáltal tíz perc után az állás még mindig ugyan az volt. Egyet-egyet beengedtek, a többit hárították. És még mindig nem kezdtek el fáradni.
Még tizenöt perc telt el, mire megtörtént a csoda. Gina kapta elsőnek a labdát. De a lány a középső karikát szabadon hagyta, így Dean bedobta a kvaffot. Mivel nagyon belejött a labdadobálásba, gondolta, most Ronnak is bevág egy nehezen védhetőt. Nem akarta abbahagyni az őrzők szívatását. Repült a labda, Ron pedig nagyon nehezen, és nagyon későn mozdult…
- KIVÉDTE!!! – kiabált a lelátón Hermione. – KIVÉDTE!!!
Úgy tomboltak a lelátón a többiek, mintha az első meccset nyerték volna meg.

Felállt a Griffendél-ház kviddics-csapata. Hajtósorban Ginny, Hermione és Dean, terelőként Detty és Seamus, Ron mint őrző, valamint nem utolsósorban Harry, mint fogó.
- Köszönjük mindenkinek a részvételt. Azoknak, akik nem jutottak be, azoknak mondom, hogy Ginnyvel egy tartalék-játékosok listáját is összeállítunk, és az érintetteket értesítjük, ha ebbe a szórásba belekerülnek. Természetesen ezek a csapattagok is járnak edzésre, és velünk együtt gyakorolnak. Mert ha bármi történik, akármelyikünkkel, akkor a tartalékos fog beállni.
Ginny átvette a szót Harrytől.
- Azok, akik semmilyen formába sem jutottak be, azoknak mondom, hogy jövőre ebből a csapatfelállásból csak Detty marad, mi nem leszünk itt jövőre is. Szükség lesz még rátok!
- A négy másodéves hajtót – vette vissza a szót Harry – várom most ide. Valamint Clairt, és Danone-t. A többieknek pedig további szép estét! Dean! – szólt a srác után.
- Igen?
- Banzáj?
Dean és Seamus helyeslően bólogattak. Harry és Ron is elnevette magát. Szóval partizunk reggelig! – gondolta magában Harry. Majd ismét elrikkantotta magát.
- Akiket mondtam, azok jöjjenek ide!
A hat érintett Harry színe elé járult.
- Ti minden edzésre gyertek majd le. Nagyon tehetségesek vagytok, és szeretnélek titeket kikupálni, hogy ne féljetek a nagyobbaktól. Minden edzésre gyertek le. Oké?
- Aha! – derült fel a másodévesek ábrázata. Nagyon megörültek az ajánlatnak.
- Most pedig menjünk, ünnepeljünk! - kapta el Ginny derekát Harry, és belepuszilt a lány nyakába. – Mit szólsz a csapatunkhoz?
- Ha ezzel nem nyerünk, akkor megérdemeljük, hogy a Roxfort Leglúzerebb Kviddics-csapata címmel fényképezzenek minket az újságba. Lunát láttad?
- Nem, de a buliba biztos jön. A nevekkel mikor menjünk McGalagonyhoz?
- Mindjárt vacsora. Így, hogy ezen túl vagyunk, ezen a válogatósdin, kezdem érezni, hogy kihagytuk az ebédet. Egyébként vacsorán odaadhatnánk neki a listát.
- Oké! Istenem! Tapadok, ragadok. Menjünk, szeretnék mihamarabb lezuhanyozni!
- Közös fürdőzés a prefektusiban?
- Te kis… - a mondatot „sajnos” nem tudta Ginny szájától befejezni, mivel a lány épp heves csókolózásba kezdett vele.
Felmentek a kastélyba, letették a seprűiket, és elmentek fürdeni…