Sirius fel és alá járkált a szobában. James próbált bele lelket önteni, nem sok sikerrel. Bármit hozott fel Galathea védelmére, Sirius minduntalan lehurrogta.
- Kérlek Ágas, most ne akard őt védeni. Végtére is ő volt az, aki hazudott nekem – mondta barátjának Sirius. Lelkileg teljesen sokkolták a fejlemények. - Öt éve apa vagyok, érted? Öt éve.
- Sirius, nem csak apa vagy öt éve, hanem szerelmes is. Méghozzá Galatheába.
- Én nem szeretem, James. Én gyűlölöm, amiért megfosztott a boldogságtól. Gyűlölöm, amiért hat hónapja képtelen nekem elmondani, hogy van tőlem két gyereke.
- Ismered, milyen! Igazi Dumbledore – mondta neki James elismeréssel a hangjában. Sirius ettől még idegesebb lett.
- Nem. Én ezt a nőt nem ismerem. Az a nő, akibe beleszerettem Roxmortsban őszinte volt hozzám, és nem hazudott. De ez? Ez megtette. Hazudott, eltitkolta előlem, hogy van két gyerekem. Két gyerekem, James, kettő! Merlinre, mit csináljak most?
- Beszélj vele! Mondd meg neki, hogy milyen sérülést okozott neked azzal, hogy megfosztott a lányodtól és a fiadtól.
- Én ugyan nem beszélek vele. Ezzel a nővel? Soha többé.
- Van neki neve is Sirius.
- Számomra nincs. Hazudott nekem, James, hazudott! – kiabálta Sirius.
- Ne kiabálj velem, pajti, mert morcos leszek! – fenyegetőzött James.
- Bocs! Csak ideges vagyok.
- Elhiszem, de nem játszhatod a sértődöttet örökre. Sirius, most jött el az a pillanat, amikor fel kell nőnöd. Van két gyereked, akik ma ideköltöztek hozzád. A te gyerekeid – mondta James, majd hirtelen elmosolyodott. - Látod, megmondtam! Biztos voltam abban, hogy Liza a lányod! Ajj, de tudtam!
- Ne! Ezt most ne! – fojtotta bele a barátjába Sirius a feltörő poénokat.
- Apa vagy. Fogadd el! – tárgyilagoskodott neki James. – Tudod, a tény, az tény. És tudod, ha ott vagy a fogantatáskor, akkor elég nagy a valószínűsége, hogy a gyerek tőled van.
- Nem azzal van a gond, hogy nem fogadom el a tényét annak, hogy apa vagyok. Főleg két ilyen klassz kissráccal. Hanem…
- Galathea.
- Ne mondd ki előttem a nevét, kérlek! Nem akarom hallani.
- Ha rá nem is akarsz, akkor gondolj a gyerekekre!
- Őket nem fogom elhagyni.
- Szakítani akarsz Galatheával?
- Igen.
- És azzal ugyan mit érsz el, hm? Mert még ha most nagyon is haragszol rá, amit megértek, akkor is biztos vagyok benne, ahogy te is, hogy fülig szerelmes vagy bele. Játszhatod a sértődöttet, a megbántottad, minden jogod meg is van hozzá. De azt bemagyarázni sem nekem, sem magadnak nem fogod tudni, hogy nem szereted.
- Gyűlölöm!
- Hát persze, próbáld csak elhitetni magaddal, hogy így van. De mindketten tudjuk az igazat!
- Miért kellett velem ezt tennie?
- Gondolkodj már, a jó ég áldjon meg! Te száműzetésben éltél, senki sem tudta rólad, hogy ártatlan vagy. Csak mi meg Aberforth, de ki hinne egy vérfarkasnak, három kiskölyöknek, vagy Dumbledore-nak, miközben ő adta a tanúvallomást, hogy te voltál a titokgazda? Csak mi mondhattuk volna el az igazat Lilyvel, de hát sajna, nem voltunk éppen az élők sorában. Erre akartál te gyereket vállalni? Galathea is veszélyben volt, hiszen ő Albus Dumbledore lánya. A két gyerek meg Dumbledore unokája! Sirius, még te is kis veszélyben voltál hozzájuk képest! Ha Voldemort mindezt megneszeli, abból nem kis gyilkolászás és fejvadászat következhetett volna!
- És amikor már Londonban voltunk? Amikor már a Rend védelmét élvezhették volna?
- Bujkáltak volna ők is veled együtt? Tényleg ezt kívántad volna nekik? Hogy a nap huszonnégy órájában be legyenek zárva egy házba, ahonnan épeszű ember ahogy teheti, inkább menekül, minthogy maradjon? Veled az élen!
- Akkor is! Az apja tudta, akkor ő miért nem mondta el?
- Lássuk csak! Kedves Sirius! Tudod, közel negyven éve hazudok az egész világnak, van egy eltitkolt lányom, aki lefeküdt veled egyetlen egyszer, teherbe esett, és ikrei születtek. De semmi vész! Mostmár tudod az igazat. Mondd, milyen érzés? Ja! A legjobbat a végére hagytam! Ha Voldemort megneszeli, hogy van egy lányom, és két unokám, akik mellékesen a te gyerekeid, akkor valószínűleg, ha megtalálja őket, meg is öli.
- Ökör!
- De igaz. Én megértem, hogy ők mindezt miért tették, itt van az ideje, hogy a te agyadig is eljusson.
- Az elmúlt hat hónapban is elmondhatta volna.
- Sirius, halott voltál. Halott apa akarsz lenni?
- Nem, de akkor is…
- De akkor is, mi, Sirius? Térj már észre! Ahogy megadatott neki a lehetőség, és neked is, hogy kapcsolatod lehessen, biztonságos kapcsolatod a gyerekeiddel, egyből visszahozta őket neked. Nem veszed észre? Nem vagy számkivetett, Voldemort halott, és ő nincs veszélyben. Sem a kicsik! Itt vannak, veled. Tedd félre a gőgödet, a haragodat, a sértődöttséget, és légy az, aki vagy! Egy kedves nő szerelme, valamint két kis csodabogár apja!
James megadta a végszót, majd tovább nézte Siriust, aki megint fel és alá kezdett járkálni a szobában.

*

Galathea egyedül maradt a nappaliban. Őt is megviselte, hogy Sirius így fogadta a történteket, és a tényt, hogy van két gyereke. Magában gondolkodott és kesergett, amikor neszt hallott a lépcső felől.
A két gyerek nézte az anyját. Galathea intett nekik, hogy menjenek oda hozzá. Leültette őket a kanapéra, majd leguggolt velük szembe.
- Hát ti miért nem alszotok még?
- Mert hallottuk, hogy Siriusszal kiabálsz – válaszolta rögvest Andrej. – Szerintem Sirius nagyon jó fej, és mi szeretjük. Meg Jamest is, meg Remust is! Mami, miért kiabáltatok Siriusszal?
- Igen, mindannyian nagyon aranyosak, és én is szeretem őket. Viszont valamit el kell nektek mondanom, úgyhogy most figyeljetek ide, mert ami miatt veszekedtünk, az nagyban érint titeket is! Nem tudom, mennyi mindent fogtok ebből megérteni, de ti mindketten nagyon okos gyerekek vagytok, és tudom, hogy odafigyeltek arra, amit most mondani fogok nektek, és megértitek annyira, hogy elfogadjátok az igazságot.
- Tényleg olyan okosak vagyunk, mami?
- Igen Lizzy, tényleg olyan okosak vagytok. Tudjátok, egyszer régen, mielőtt még ti megszülettetek volna, én és az apu még Rióban nagyon összevesztünk. Nagyon-nagyon csúnyán.
- És miért?
- Azért Andy, mert apukátok nagyon csúnya dolgot csinált. És én megharagudtam rá, ezért feljöttem Angliába. El akartam válni az apukátoktól, mert nem szerettem, hogy mindig bántott.
- Elfenekelt? – érdeklődött Andrej, mert nála a bántás fogalma a fenekelésben kezdődött és ért véget.
- Nem, kisfiam, érzelmileg bántott. Más nénit szeretett, és nem engem, és ezzel a más nénivel sok felnőttes dolgot tett. Amit egy házasságban élő férfinak nem szabad. Feljöttem Angliába, hogy meglátogassam a nagypapát és a nagymamát, és hogy elmondjam nekik, hogy elhagyom Sergejt. De a nagypapa és a nagymama féltett engem egy nagyon gonosz varázslótól, és nem akarták, hogy bajom essen. Ezért, hogy a nagymamának és a nagypapának ne legyen rossz, mégsem váltam el az apukátoktól. De addig is, amíg itt voltam Angliában, Roxfortban, gondoltam meglátogatom Aberforth bácsit a vendéglőjében.
- De mami, az nem is vendéglő – helyesbített Liza.
- Akkor mi az kincsem? – kérdezett vissza Galathea.
- Hát kocsma! – vágta rá egyből mind a kettő.
- Jaj gyerekek!
- És mi történt, amikor meglátogattad Aberforth bácsit Roxmortsban, mami?
- Ott a Szárnyas Vadkanban találkoztam egy bácsival, aki nagyon kedves volt, és nagyon egyedül érezte magát. Leültem vele beszélgetni. Megittunk egy-egy vajsört, és éreztem, hogy kedvelem ezt a bácsit. Fekete haja volt, fekete szemei, és nagyon kedves mosolya.
- Olyan aranyos volt, mint James, Remus vagy Sirius?
- Igen, Lizzy, olyan kedves volt, mint Sirius, mert maga Sirius volt az. Sokat beszélgettem vele, és utána olyan dolgot tettem, ami miatt megharagudtam apukátokra.
- Bosszúból csináltad mami?
- Nem Andy, nem bosszúból, hanem mert szerelmes lettem Siriusba.
- De te haragudtál az apura, amiért olyat csinált.
- Igen, mert az apu nem volt szerelmes, és úgy csinált rossz dolgokat.
- És te mit csináltál Siriusszal, mami? – érdeklődött Liza a részletek felől.
- Én, kislányom, olyat csináltam Siriusszal, amit szerelmes felnőttek szoktak. Tudjátok, amikor egy férfi és egy nő nagyon szeretik egymást, akkor szoktak olyan felnőttes dolgokat cselekedni, aminek, ha nem vigyáznak, vagy nem is akarnak vigyázni, akár egy kisbaba is lehet a vége. A mi cselekvésünknek nem egy, hanem két kisbaba lett a vége. Te – mutatott Galathea Lizára, - és te – most pedig Andrejre.
- Én ezt nem értem – mondta Andrej.
- Tudod Andy, ez azt jelenti, hogy nektek nem Sergej az apukátok, hanem Sirius.
- És ha az apu nem az apu, akkor az apu kicsoda? – kérdezett vissza a kisfiú, mire Liza a homlokára csapott.
- A fogalmazást még gyakorolnod kell!
- Lizzy, ne piszkáld az öcsédet! Figyelj Andy! Amikor te és a nővéred megfogantatok, akkor az én életem veszélyben volt, és ezáltal a tiétek is. Amikor megtudtam, hogy ott vagytok a pocimban, már akkor mindennél jobban szerettelek benneteket, és ezért, hogy megvédjelek titeket azoktól az emberektől, akik nem szerették sem a nagypapát, sem a nagymamát, Sergej lett az apukátok. De tudnotok kell azt, hogy ti igazából nem Jelizabeta és Andrej Slutskaja vagytok, hanem Elisabeth és Andrew Black.
- Siriust is Sirius Blacknek hívják.
- Igen, ő is Black, és ő az apukátok.
- És azért kiabált veled, mert nem szeret minket, és nem akar az apukánk lenni?
- Nem, Lizzy, nem emiatt mérges rám. Hanem azért, mert nem mondtam el neki, hogy te és az öcséd az ő gyerekei vagytok. Sirius szeret titeket.
- Biztos?
Galathea magához ölelte a két kicsit.
- Majd holnap beszélhetsz vele, és megkérdezheted tőle te magad. Most viszont nyomás az ágyba!
A két kicsi visszaszaladt a nekik kijelölt szobába. Mikor azonban beléptek, Liza megfordult.
- Andy, mondd meg a maminak, hogy mindjárt jövök!

*

- Hé, ne nyisd ki! – szólt rá Sirius Jamesre, amikor be akarta engedni a kopogtatót, aki viszont nem tágított, és tovább kopácsolt az ajtón.
Sirius ingerülten szólt ki az ajtón túlra.
- Mit akarsz?
- Beszélni.
Sirius meglepődött a hangon.
- Ki az?
- Jelizabeta Slutskaja, vagyis nem. Elisabeth Black.
James rámosolygott Siriusra, majd csak ennyit mondott, mielőtt kinyitotta az ajtót:
- Magatokra hagylak titeket.
- Liza, miért nem alszol ilyen későn? – kérdezte Sirius, mikor betessékelte a szobába a lányát. Lizán rózsaszín pizsama volt, és a derekáig érő fekete haja kócosan hullott tincsenként a szemébe.
- Hallottam, hogy veszekszetek a mamival. Aztán a mami elmondta, hogy miért, meg hogy nem Slutskaja vagyok, meg Jelizabeta, hanem Elisabeth, és hogy az apu nem is az apu, mert te vagy az apukánk, meg hogy Black vagyok, ahogy te is, mert… Hívhatlak papának?
Siriust meglepte a nagyon hirtelen jött őszinte kérés. Végtére is miért ne? Hiszen ő az apja, Liza a lánya…
- Persze csillagom.
- Miért vesztél össze a mamival, papa?
- Azért, szívem, mert a mami hazudott nekem.
- Nem szép dolog hazudni. Svetlana is mindig hazudott az apunak.
- Igazad van, Lizzy, nem szép dolog hazudni.
- Szereted a mamit?
Sirius most elgondolkodott azon, amit James mondott neki a szerelemről, és az ő Galathea iránt táplált érzéseit. És arról is, hogy mit is mondott az imént Lizának. Maga sem tudta, mi mondatja ezt vele, de csak ennyi mondott kicsinek:
- Szeretem, de nem tudom, hogy valaha is meg tudok-e neki bocsátani azért, amit velem tett. Amiért nem mondta el nekem, hogy van két ilyen klassz srácom, mint te és a bátyád.
- Andy az öcsém! Én vagyok a nagyobb! – háborodott fel a kislány.
- Bocsánat! Látod kislányom, még azt sem tudom, hogy melyikőtök az idősebb! Milyen apa lesz így belőlem?
- Ha engem kérdezel nem olyan rossz, csak bele kell jönnöd!
Sirius csak mosolygott a megjegyzésen, közben Liza elnyomott egy hatalmas ásítást.
- Édes vagy, szívem.
- És ki fogsz békülni a mamival?
- Majd meglátjuk.
- Ez olyan felnőttes! Ők mindig mindent csak majd meglátnak, de soha nem mondanak ki semmit.
- Figyelj kicsim! Meg fogom beszélni a mamival, hogy mi legyen a családunkkal a továbbiakban, de előre édesem, előre nem tudok neked mondani semmi konkrétat. Majd az idő eldönti.
- Én azért szeretném! – mondta ki őszintén, majd elnyomott egy újabb ásítást.
- Na osonás van aludni, kisasszony, mielőtt még lenyelsz itt engem!
- Alhatok ma itt papa?
Sirius ismét meglepődött. Itt akar aludni? De végül is miért ne? Hiszen annyiszor elképzelte már azt, hogy lesz majd egy rakás gyereke, akiknek az lesz a kedven hobbijuk, hogy kitúrják őt az ágyából, és hogy esténként, elalvás előtt várják az esti mesét, meg a meleg kakaót, és úgy szólítsák, ahogy Liza: papának…
- Persze, szívem. Gyere! – emelte fel az ágyon a takarót, és Liza bebújt Sirius hatalmas ágyába.
- Mondasz nekem valami mesét?
Mosoly- ismét azt csalt Liza az apja arcára. Sirius épp valami történeten gondolkodott, amikor vékonyka hangot hallott a folyosóról.
- Lizzy, Lizzy hol vagy? Na, Lizzy hol vagy?
- Azt hiszem, jön az öcséd is! – mondta Sirius a lányának, majd kinyitotta az ajtót, és kiment Andrew-hoz. Andy a macijával a hóna alatt, és Lizzy nyuszijával a másik kezében tekergett a folyosón. Sirius mosolya pedig egyre szélesebb lett.
- Kit keresel, kispajtás?
- Sirius, nem láttad Lizzyt?
- Gyere, bent van a szobámban. Itt akar aludni.
- Én is alhatok itt?
- Ha az egyik igen, akkor a másik is. Na gyere, kisfiam! – mondta neki Sirius, majd ölbe kapta a gyereket, bevitte a szobába őt is, lefektette a nővére mellé, és belefogott egy mesébe.
- Egyszer volt, hol nem volt, élt négy tekergő. Holdsáp, Tapmancs, Féregfark és Ágas…

Legalább két órája mesélte Sirius a gyerekkori történeteit, amikor az ikrek végre elaludtak. A végére teljesen elgémberedett minden tagja. Betakargatta a kicsiket, majd felállt, és lement a nappaliba.
- Azt hittem, már sohasem érsz ide.
- Esti mesét meséltem a gyerekeimnek. Tudod, egyszer volt, hol nem volt, voltunk mi négyen.
- Tekergők?
- Persze, hogy Tekergők, te kerge tök!
- Melyiket mesélted el?
- Amikor a külföldi kiránduláson James herceg megkérte Lily királykisasszony kezét, megbirkózva egy hatalmas sárkánnyal és egy másik daliás vitéz lovaggal a királylány kegyeiért.
- Te miért rémtörténeteket mesélsz nekik éjszakára?
- Miért? Olyan rémes talán Lily kegyeit elnyerni?
- Annyira azért nem!
- Na látod!