Havas lett a táj. A hegyek, a park, az erdő – minden fehéren ragyogott. A kisebbek hóembereket építettek, és az egész kastélyon eluralkodott a hétvégén bekövetkező karácsonyi szünet hangulata. A diákok már alig várták az utolsó dolgozatok megírását, hogy aztán hazamehessenek a családjaikhoz, és együtt lehessenek. Voldemort halála óta az első igazi családi ünnep felhőtlen és biztonságos hangulatban. Mindenki így érezte. A Roxfort, fennállása óta először, most a szünetben teljesen üres lesz. Mindenki haza megy, vagy ha nincs igazi otthona, mert azért árvák is vannak a kastély falain belül, azok is barátokhoz mennek. Mindenki ünnepelni akar, és mindenki ünnepelni is fog.
Harry Potter is így érzett, és neki, az ő számára ez a karácsony különösen szépnek ígérkezett. Hiszen most először a szüleivel ünnepelhet. A családjával. Ráadásul mindenkivel lekonzultálták, hogy se a Longbottom házaspár ne tudjon arról, hogy a fényőrök visszatértek, se a tekergők ne tudjanak arról, hogy Longbottomék meggyógyultak, hanem legyen ez mindannyiuk számára a karácsonyi meglepetés.

Neville érkezett meg hirtelen az eddig csak üresen lézengő terembe. Na jó, Harry és Ginny ott voltak.
- Harry, most érkezett neked ez a levél – adott át a fiúnak egy borítékot. – És majd óra előtt, ha a többiek is itt lesznek, meg kellene beszélnünk, hogy mikor adjuk át egymásnak az ajándékokat. Tudom, hogy fogunk találkozni a szünetben is, és eddig nem mondtam el anyáéknak sem, hogy anyukádék visszatértek, meg senki más sem, de a közös kis bulit az osztállyal…
- Persze, erre mi is gondoltunk. Mit szólnátok a péntek estéhez? Szombaton megy a Roxfort expressz, így még előtte kellene. McGalagonytól elkérjük a termét, és ott ajándékozhatunk. Jó ötlet volt egyébként Hermionétól ez a húzzunk alanyt dolog.
- Ja.
A terem lassan megtelt a 7/B-vel, és Neville előállt az ötlettel.
- Figyuzzatok! Mit szólnátok, ha pénteken a vacsora után lenne az ajándékozás? McGalagonytól elkérnénk az Átváltoztatástan termet, és egy kicsit partiznánk?
Mindenkinek tetszett az ötlet. Pénteken, túl a féléves dolgozatokon, felszabadultan- egyöntetű OK volt a válasz. Még szervezgették egy kicsit a péntek estét, aztán megérkezett Kingsley, és elkezdődhetett az óra.

Ron Brendától egy olyan naplót kapott, amelynek az elején a Roxfort címer állt alatta Ronald Weasley felirattal, az első lapján az osztályról készült képek kicsinyített sokasága állt, a következő oldalt mindenki aláírta, és a többi üres lapként hevert a könyvecskében.
Harryt Lillien húzta, akitől egy bordó-arany színű pálcatartó tokot kapott. Amikor beletette főnixtollas pálcáját, az tökéletesen passzolt bele.
Hermione csomagja, amit Susantól kapott négy könyvtámaszt rejtett. Egy borz, egy sas, egy kígyó és egy oroszlán. Kovácsoltvas – igazi kobold munka.
Ginnyt Hermione lepte meg. Pici dobozkát kapott a lány, benne egy pár ezüst fülbevalóval. Az egyik fele egy kvaff volt, a másik fele egy seprű.
Az ajándékozást tovább folytatták, végig az egész osztályban, majd táncoltak és ittak egy kicsit, és legalább olyan éjjel fél tizenkettőig ott maradtak a teremben. Majd felbattyogtak a hálókörleteikbe, és összepakoltak a másnapi induláshoz.

*

- Sirius, igyekezzetek már! – kiabált fel James a barátjának. – Indulnunk kellene, ha Mollyékkal akarunk kimenni a King’s Crossra.
- Már jövünk! – jelent meg Lizzyvel a lépcső tetején. – Csak Liza is jönni akart, én meg felöltöztettem. Mehetünk! – értek le a lépcső aljára.
- Andy? – kérdezett vissza James, mivel már megszokta, ahogy mindenki más is, hogy amit tesz az egyik, azt teszi a másik is.
- Az anyjával meg Billel elmennek karácsonyfát nézni, meg kivágni. Azt hiszem, Charlie is megy velük, vagy ő meg bement az intézetbe? Nem tudom.
- És te kisbogár? – nézett James a kislányra. – Hogyhogy nem mész te is fát vágni?
- Én nem akarok. Tudod, – intett Jamesnek, hogy hajoljon közelebb, és a fülébe suttogta, - Andynek még nincs ajándékom. És a papa segít. Érted?
- Mostmár minden világos.
- Tudtam én! – majd az apjára nézett. – Látod papa? Neki sokkal hamarabb leesett, miért is kell ma nekem veletek menni. Olyan nehéz a felfogásod, papa!
James majdnem becsúszott a kocsi alá a röhögéstől. A londoni különítmény elbúcsúzott az otthon maradottaktól, majd útnak indultak.

Sirius és Lizzy az Abszol Út felé vették az irányt, James és Molly a vonathoz.
- Igyekezzetek, és itt találkozunk. Ne maradjatok sokáig, majd holnap úgyis jövünk a 23.-ai tűzijátékra – mondta Molly Siriusnak.
- Akkor egy olyan jó óra múlva találkozunk – válaszolta erre Sirius.
- Itt! – nyomatékosította James Sirius számára.
- Jaj, James bácsi, nyugi! Én észben tartom, a papa meg ismeri az órát, így minden megoldva. Menjünk, papa, légyszi!
- Menjünk!

Molly, James és az időközben megérkezett gyerekek az autónál várták Siriust. Amikor felbukkant, az ölében Lizával, Harry nagyon megdöbbent. Ez a kislány nagyon hasonlít…
- Megtaláltátok Voldemort lányát? – tette fel az apjának az első, és egyben legalapvetőbb kérdését.
- Harry! – szólt Ginny, bár az ő szemét sem kerülte el a megdöbbentő hasonlóság. - Ő nem lehet az a gyerek. Cassiopeia nincs három éves, ez a kislány legalább négy, ha nem több. És szakasztott Sirius.
- Márpedig Bellatryxra hasonlít – védte meg Harry véleményét Ron. – Siriusnak meg nincs is gyereke.
James és Molly majd megpukkadtak a nevetéstől, ahogy hallgatták a négy fiatalt vitatkozni, majd megérkezett a kocsihoz Sirius és Liza.
- Hello fiatalság!
- Sziasztok! Azt a mindenit, mit fogtál, hm? Sirius, ki ez a kislány? – vágott a dolgok lassú folyásának elejébe Hermione.
- Mutatkozz be, szépen! – szólt neki Sirius.
- Hello! Elisabeth Black vagyok.
A kvartett szája tátva maradt. Mégis csak a lányoknak volt igaza? Kizárt! Ron Siriusra nézett.
- Unokahúg?
- Lizzy? Nem. Ron, ő a lányom. Na, osonj be a kocsiba, kiscsibém!
Liza bemászott a kocsiba, és minden teketória nélkül célba vette a lányokat. Hermionéra nézett.
- Okosnak tűnsz – mondta neki. Ron és Harry, meg mindenki más is prüszkölve felnevetett.
- Köszönöm – mondta neki Hermione. – Te is nagyon okos kislánynak tűnsz.
- Lehet.
- Biztos!
- Hát Andytől tényleg okosabb vagyok.
- És ki az az Andy? – kérdezte tőle Ginny.
- Az ikertestvérem. Andrew Black.
- Mert hogy ketten vannak – szúrta közbe Sirius.
- Ő is biztos nagyon okos.
- Lehet, csak nem tud jól fogalmazni.
- És ő is fekete hajú, meg feketeszemű? Nagyon hasonlítotok egymásra? Mert tudod, az ikrek nagyon hasonlítanak egymásra – mondta neki Harry. Mini Bella mellé mini Sirius?
- Nem is tudom. Mi nem nagyon vagyunk egyformák. Andy olyan barna, meg kék. Hát ő olyan, mint a mami, meg Albus nagypapa. Csak nem olyan öreg. Meg nem fehér a haja.
- Albus, mint Dumbledore?
- Igen, Albus nagypapa.
Na most már végképp elkerekedett a csapat szeme. Sirius az apja, Dumbledore a nagyapja, ki lehet akkor az anyja?
- Anyukádat hogy hívják, Elisabeth?
- Liza. És az anyukámat maminak hívják.
Megint nevetett egy jót mindenki, de Harryék nem adták fel.
- Sirius?
- Galathea McGalagony, akinek Albus Dumbledore az apja.

A megérkezés döbbenete, és a kellemes délután viszonylag hamar eltelt. A kvartett megismerkedhetett Sirius kisfiával, Andyvel is. Andy nagyon könnyen megbarátkozott a kis csapattal. Tényleg teljesen olyan volt, mint a nagyapja. Aztán szép lassan megérkezett mindenki. Befutottak Tonksék, Lupinék, Grangerék, és megint együtt volt az egész család. Csöppnyi feszültség volt csak érezhető Galathea és Sirius között (lévén, hogy egyetlen szót sem szóltak egymáshoz), de egyébként a hangulat felhőtlen volt. A Weasley fiúk meg is jegyezték Mollynak, hogy eddig sosem volt még ennyire nyugodt karácsony előtt pár nappal. Molly meg csak szépen leintette őket a vacsora utolsó simításai közben.
- Most miért lennék ideges? Mindenki itt van, nem sokára megjönnek a díszvendégeink, ti sem vagytok olyan égedelem rosszak, mint eddig mindig – nincs mi miatt idegeskednem.
- Te tudod! – váltott Bill és Charlie egy mindent tudó cinkos pillantást George-dzsal.
- Most nem hoztok ki a sodromból! – mondta nekik erre Molly. Aztán tovább folytatta a sütemények felvágását.
- Én már kiakadtam volna – mondta neki Lily, miközben kenegette a torta tetejét.
- Én is, de nem ma. Most nem.
- Mitől vagy ma ennyire nyugodt?
- Nem tudom. A babák miatt. Vagy csak amiatt, hogy együtt van az egész család, hogy ti is itt vagytok, meg jön Augusta is a gyerekekkel. Hogy félelem nélkül vagyunk itt ma mindannyian. Két hete támadások sincsenek. Nyugalom van. És ez nyugodttá tesz.
- Örülök. Féltünk tőle, hogy nagyon felbolygatjuk az életeteket. És azt ugye nem akartuk.
- Nem is tettétek volna. Csak egyetlen dolog zavar, hogy lesz egy karácsonyom a fiam nélkül. Tudod, Fred hiányzik. Állandóan csak bosszankodnom kellet miatta, de hiányzik az, hogy ő és George nem törnek borsot az orrom alá.
- Lehet, Bill és Charlie pont ezért akarnak kihozni a sodrodból.
- Lehet!

- Mmm, Molly, ez ínycsiklandóan néz ki! – dicsérte Arthur a feleségét, amikor Lilyvel és Andromedával kihozták a süteményeket a konyhából.
- Köszönöm Arthur! De addig nem bontjuk meg, amíg Longbottomék meg nem érkeznek.
- Mikor jönnek? – kérdezte Bill, miközben pont csengetett valaki. – Nem kérdeztem.
- Megyek, beengedem őket – mondta Molly, és elment ajtót nyitni.
- Szervusz Molly! Köszönjük a meghívást. Hoztunk nektek egy kis süteményt. Bár ahogy érzem, te is készítettél valami finomat…

A hang hallatára Lily, Andromeda, Sirius, Remus és James egyszerre kapták fel a fejüket. Hallgatóztak még egy kicsit, felpattantak és rohantak a bejárati ajtóhoz. Mindannyiuknak tátva maradt a szája, míg Molly csak mosolygott. A szemekből potyogni kezdtek a könnyek, és Lily elemi erővel ugrott Alice nyakába – Frank kapta el őket, hogy ne essenek hanyatt. Mindkét nő sírt, ahogy egymásba kapaszkodtak.
- Parancsnok! – rikkantott egyet Sirius.
- Parancsnok! Alparancsnok!
- Főnök! – kurjantott egyet most James.
- Már megmondtam neked, Potter, hogy ne hívj főnöknek! Az tiszteletlenég!
- Bocs, főnök!
- Szia kislány! - vigyorgott Sirius Alice-re. Alice pedig csak nézte Siriust. Ez felfoghatatlan! – gondolta magában. Most ők ölelkeztek össze. Szem nem maradt szárazon.
- Mint a régi szép időkben – örvendezett Frank. – Bár nem igazán értem, hogyan lehetséges mindez. Hogy kerültök ti ide? És meddig maradhattok?
- Frank? – jelent meg Galathea a folyosón.
- Gal? Te szent szalmiákszesz! Galathea! – kapta ölbe barátnőjét a varázsló. – Hogy kerültök ti mindannyian vissza? – nézett most a tekergőkre. - Mi a fenét kerestek ti itt? Jaj, te dili liba, de jó téged megint látni! – szorongatta közben Galathea vállát. – És főleg azt, hogy nem vagy Sergej mellett. Vagy ő is itt van? – nézett gyorsan Galathea háta mögé. A boszorkány tagadólag rázta a fejét.
- Ti ismeritek egymást? – kérdezte őket Sirius, aki viszont láthatóan féltékeny lett.
- Együtt nőttünk fel. Anyám meg McGalagony egy szakaszban szolgáltak. Te nőstény, hol voltál eddig? Visszaköltözöl? Ott hagyod végre azt az elfuserált csődtömeg férjed? Vagy már megtetted? Tudod, kicsit le vagyok maradva.
- Van vízipipánk, ma vettem egyet – szólt közbe Sirius. – Üljünk ki a teraszra, aztán dumáljunk! Többieket úgysem hatja meg nagyon, hogy nem vagyunk bent, el vannak ők egymással.
- A Lángész! – mondta neki James elismerően, majd ők is felvették a kabátokat (Frank és Alice le sem vették), és kimentek a teraszra.

A tekergők bandája kint a teraszon, az idősebbek az étkezőben, a fiatalabbak a nappaliban folytattak kimerítő eszmecserét. Közel reggelig. Kellemes este volt mindenki számára. Barátok és családok estéje, felhőtlen hangulatban, ami végül az egész hétvégére kihatott.

Karácsony reggele. Odakint mindent elborított a hó, szinte a gyümölcsöst sem lehetett megkülönböztetni a mögötte lévő hegyek lábától. Abszolút egybeolvadt minden. Fehér égbolt, fehér dombok, fehér hegyek, fehér udvar… Olyan volt ez most, mintha a világ is megtisztult volna. Megtisztult egy borzalmas embertől, Voldemorttól, akinek a lelke feketesége nem engedte, hogy ez a tiszta kép láthatóvá váljon. De most mégis mindenki láthatja, hogy milyen is a világ lelke, a szeretet igazi valójában, milyen tiszta fehér, milyen nemes! A karácsony szelleme most mindenhová beköszöntött.

Ez legfőbbképp abból volt felfedezhető, hogy az egész ház, mindenki csinos kis kupacra ébredt a lába tövében. Végtére is békés, boldog karácsony van. Bár nem is ez volt, ami mindenkit felkeltett, hanem Liza sikítása, amikor meglátta az ajándékát.
- Andy, kelj fel! Ajándékok! – ébresztette fel Liza az öccsét is hajnalok hajnalán. Az ajándék szó hatására Andrew szeme is kipattant. Majd szép lassan felverték az egész házat.
Perceken belül mindenki egy nagy halom ajándékkal baktatott le a nappaliba, hogy lássák, ki hogyan reagál a neki szánt meglepetésekre. Csomagolópapír-hegyek keletkeztek a szőnyegen, amibe a két kicsi rögvest megtalálta a szórakozási lehetőséget. Csak még megvárták, hogy a többi papír is landoljon a talajon, és persze lehozták a sajátjaikat is, hogy igazi hágót tudjanak kialakítani.
Az ajándékok igazán tetszetősek voltak. Ki ékszert, ki könyvet, mindenki Weasley-pulcsit, a gyerekek játékokat, a bébik meg kis tipegőt…
- Uram-atyám, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen! – ugrott Penelope Percy nyakába. Majd mindenki meglátta a lány kezében a gyűrűs dobozt, és a doboz szalagjára írt kérdést.
Molly meghatódva figyelte a jelenetet, amikor Percy Penelope ujjára húzta a gyémántgyűrűt. Majd sorba mindenki gratulált a legújabb Weasley ifjú párnak. Aztán csakhamar előkerült egy óriási üveg pezsgő és összesen 18 pezsgőspohár. Persze a kismamák csak gyümölcslevet kaphattak, de itt és most a koccintás volt a lényeg. Egy újabb sikeres kapcsolat reményének a koccintása.
- Ha már így belelendültünk – kért szót magának Charlie, - akkor gratulálok az én tökfej öcsémnek, és csodálatos menyasszonyának – nyomta meg a szót. – Percy, Penelope, legyetek együtt nagyon boldogok!
Taps, poháremelés és ittak.
- És ha már itt tartunk, akkor mi is bejelentenénk, hogy kitűztük az esküvő dátumát, január 28-ára. Szűk családi party, csak a nagyon fontos egyénekkel.
- Merlinre, kisfiam, de hát akkor már alig van egy kis időm, hogy mindent megszervezzek! – kezdett bele a sopánkodásba Molly, de abban a szent pillanatban. – Nem is beszélve arról, hogy most karácsony van, aztán meg újév, és nekem nem marad, csak 26 napom, mert a 27-diken már esküvő! Jaj, gyerekek! A sírba tesztek engem!
- Látod anya? Ezért nem akartunk neked előbb szólni. Minerva belegyezett, hogy a Roxfort nagytermében tartsuk a szertartást. Arra a hétvégére a diákok eltávozási engedélyt kapnak.
- Hű, de elegáns! – kotyogott közbe Ginny. – Azért a Roxfortban esküdni! Mit szól hozzá az Iskolai Felügyelő Bizottság? Meg a Miniszter maga?
- Kingsley meghívott vendég, és ha ő beleegyezik, akkor az I.F.B. sem fog beleszólni.
Molly mindeközben magában motyogott.
- És akkor legalábbis holnap eljegyzési party Percyéknek, aztán a meghívókat kigondolni, lista, ajándék, ruha – majd egyszer csak a családra nézett: - Muriel néni diadémja!
- Mi van vele?
- Abban kell férjhez menned, Martha! Fleur is csodaszép volt benne, és neked is viselned kell! Muszáj!
Martha hálásan, könnyes szemmel mosolygott ezért a gyönyörű gesztusért Mollynak, és most miattuk újra koccintottak. Majd megindult a traccsolás és a reggelizés a nappaliban.
- Sirius!
- Mondjad, Harry!
- Ez az én ajándékom neked – nyújtott át Harry egy borítékot Siriusnak. Abban egy szám volt, és két kulcs. Egy Gringottsbeli széfhez tatozó kis kulcs, és egy nagyobb lakáskulcs.
- Elmagyaráznád? És ezek milyen kulcsok?
- A széfedet még a nyáron Ginny nevére írattam, de a pénzt nem akarta elfogadni, így azt átvitték az én széfembe. De tudtam a pontos összeget, hogy mennyit hagytál rám. Na már most! Neked gyerekeid vannak, és őket illeti a pénzed, de ami még jobb, életben vagy, és ezért a tiéd a saját vagyonod. A szám az új széfednek a száma, és a kisebb kulcs azt nyitja.
- Nem kellett volna.
- De igen, kellett volna. A törvényes Black széf is a rendelkezésedre áll a legalsó szinten, elintéztem neked.
- És mi a másik kulcs?
- Sipor és Winky rendbe tették a Grimmauld téri házat. Beköltözhettek Galatheával és a gyerekekkel. Már nem olyan, mint régen volt, csak a te szobád maradt ugyan olyan, mint amilyen volt.
- A széf dolgát köszönöm neked Harry, nagyon rendes dolog volt tőled. És elfogadom, már csak a kölykök miatt is. De ami a házat illeti, Harry, azt tartsd meg. Nem tudnék még egyszer egyetlen napot is ott tölteni. Harry, életem legjava fogságban telt. Hol a szüleim, hol az Azkaban, hol a Rend, hol a túlvilág. Sosem voltam igazán szabad földi halandó. Most szeretnék az lenni, de biztos vagyok benne, hogy ha megint Londonban kellene élnem, nem bírnám ki. Harry, én megfogadtam, hogy soha többé nem leszek annak a háznak a rabja. És különben is, nektek nagyobb szükségetek lesz rá, ha megkezdődik a kiképzés. Közel lesz, és ha a manók kitakarították, akkor annyira nem is nyomasztó. Nektek nincsenek arról a helyről olyan szörnyű emlékeitek, mint nekem. És remélem, nem is lesznek. Legyetek csak ti a ház tulajdonosai és a lakói is. Egyébként meg apádékkal megbeszéltük, hogy vagy Roxmorts, vagy Godric’s Hollow.
- Hű, hát ez most meglepett. Reméltem, hogy elfogadod. Hiszen mostmár négyen vagytok, és…
- Galathea és én nem vagyunk együtt.
- Lesztek, efelől nincs kétségem.
- Apád is ezt mondta. Nem tudom. Az élet ösvényei kifürkészhetetlenek. Most csak én vagyok, meg a srácok.
- Hétvégi apa akarsz lenni?
- Nem, Harry, sosem lennék az. Alig egy hete tudom, hogy itt van Lizzy és Andy, de már most majd megveszek értük! De nem tenném ki őket annak, hogy azt az embert kelljen látniuk, aki abban a házban raboskodott évekig. Nem! Erre nem vagyok hajlandó. Vidékre, ahol jó a levegő, és ahol szépen fejlődhetnek mind szellemileg, mind testileg. Úgyhogy a kulcsot visszaadom. Ja! És Siport is megtarthatod.
- Kikupálódott. Teljesen megváltozott. Egy igazi kezes bárány lett.
- Akkor meg pláne!
- Fogalmad sincs, mit veszítesz ezzel. Egyébként meg, ha így felajánlod, elfogadom. Megtartom a manókat. Egy kis segítség sosem árt. Mondjuk úgy életem végéig. Azzal meg tudnék barátkozni.
- Te kis kényelmes.
- Én kis kényelmes. Galatheával nem akarsz beszélni továbbra sem?
- Sirius – lépett oda hozzájuk James is, - nem jó ez így, te is tudod.
- Ágas, nem akarok vele beszélni.
- Akkor ne beszélj! Ott van még a jelbeszéd, a telepátia, meg hasonlók…
Sirius olyan szemeket meresztett Jamesre, hogy mindhárman hangosan nevettek fel az arcszerkezetek láttán (Sirius a Potterek arcát látva). Vidáman telt hát tovább a nap kezdete, közepe…

Vacsorához készülődtek az emberek a kúriában. Karácsony már elmúlt, másnap este már szilveszter – most ehhez készültek az emberek mind a kastélyban, mind az egész világon. A gyerekek visszamentek a Roxfortba, a többiek pedig hol máshol, mint a Weasley-kúriában képzelték el a nap hátralévő részének az eltöltését. Mindenki széles jókedvében volt, és már csak a férfiakat várták, hogy vacsorázhassanak végre.
Karácsony óta a varázsvilág változások elé nézett. Az újonnan megalakult Minisztériumi Tanács, amelybe a teljes vezetői hálózat tartozott bele, bejelentették első hivatalos ülésüket, amelyben megvitatják teljes Nagy Britannia mágiaügyi vezetését. Ebbe beletartozott az oktatás, a sport és a kultúra. Valamint a bűnüldözés, a bűnmegelőzés és az egészségügy.
Ezzel kapcsolatban az elmúlt néhány napban sok kellemes hírt kapott a család. Kingsley megkereste a fényőröket, és ajánlatot tett nekik, hogy folyamatosan szivárogjanak vissza a közéletbe. Kezdve Jamesszel és Siriusszal, valamint Lilyvel. Már a megfelelő újságírót is megtalálták, aki megírja majd a Reggeli Prófétában, hogy mi is történt „valójában”. Majd a külsejük miatt ki kell találni valami fedősztorit, de különösebben nagy baj nem lesz – legalábbis ebben bíztak mindannyian. Siriust és Jamest visszavehette így az aurorparancsnokság, Lily pedig visszamehet a Szent Mungóba. De előtte még le kell közölni a sztorit. És természetesen Sirius Black nevét teljesen tisztára mossák, nem hagynak rajta egyetlen koszfoltot sem. Aztán ugyan ezt megteszik a többiekkel is. És ezáltal mindenki visszatérhet az élet körforgalmába. Már ezek miatt is boldog lett a családi légkör, és úgy is érezték, hogy senki sem teheti tönkre, mindeddig.
Elmúlt hét, nyolc, kilenc, és már este tíz is, de sem Arthur, sem Percy nem ért még haza, és Molly aggódni kezdett. Mindenki tudja róluk, hogy mugli szimpatizánsok, és az asszony nagyon félt, hogy valami bajuk eshetett. Éjfélkor már Charlie is Molly mellett gubbasztott a kanapén.
- És ha valami bajuk esett?
- Anya, ez az első ülése a tanácsnak, és ők mindketten a tagjai. Bár…
- Bár!? Szóval te sem hiszed el konkrétan, hogy ennyi ideig tarthatna egy vezetőségi megbeszélés.
- Kérd meg Jamest, vagy Siriust, vagy bárkit a garnitúrából, hogy keresse meg őket. Biztos szívesen segítenek neked benne.
- Nem szeretném ilyen késő este zavarni őket.
- Az ő dolguk vigyázni ránk!
- A kicsikre, nem ránk, akik meg tudjuk védeni magunkat a… - Molly a mondatát már nem tudta befejezni, ugyanis Penelope robbant be a nappaliba. Feldúlt volt, és szörnyen ideges.
- Azonnal szóljatok Remusnak, Tednek és Tonksnak, hogy jöjjenek ide, nekem beszélnem kell Lilyvel – és már el is rohant az emelet irányába. Két perc múlva már a halálsápadt Lilyvel és Jamesszel rohant lefelé a nappaliba. Addigra a másik három fényőr is megérkezett, valamint Sirius és Galathea is lejöttek a nagy trappolásra.
- Penelope, Merlinre, mi történt? – kérdezte azonnal Charlie.
- A vonatot és a Minisztériumi Tanácsot megtámadták.