Második fejezet
Lizi Eyre 2008.09.23. 19:02
- Tehát akkor keresztapa egész nyáron nem válaszolt a leveleidre?
- Nem mivel a kedves rokonai bezárták. Ezt az Abszol úton tudtam meg, mikor összefutottunk a Patzában. Képzeld el, a legidősebb Malfoy összeverekedett a nagyapáddal, mert sértegetet minket.
- Na ne!
- De. Aztán a fiúk repülő kocsival jöttek a suliba, mert a dal nem engedte be őket. Majd nem ki is lettek csapva. Aztán Ron kapott egy rivallót. Az vicces volt kívülről, de szegény égett a szégyentől. Ja azt majdnem elfelejtettem, hogy apád pálcája eltört. Ez azért lényeges, mert amikor kviddics edzésre mentek, a Marhakárosok is akkor jöttek, hogy kiképezzék az új fogót, a másik Malfoyt. Persze ebből konfliktusunk is adódott.
- Mi?
- Malfoy lesárvérűzött. Életemben először. Azt hittem ott bőgöm el magam. De Ron megvédett. Rá akart küldeni egy rontást, csak sajnos visszafelé sült el. De nagyon jól esett. Talán akkor jutott eszembe először, hogy többet érzek iránta, mint egyszerű barátságot. De akkor mással voltam elfoglalva. Épp plátói szerelemre gyulladtam az egyik tanárom iránt, és Százfűlé Főzetet készítettünk, hogy megtudjuk ki Mardekár utódja. A karácsonyi szünetben volt a nagy akció, de én véletlenül macskaszőrt szereztem, nem, pedig hajszálat. Így hetekre, a gyengélkedőre kerültem. Aztán állandó tanulás és kutatás a baziliszkusz után. Majd a kviddics meccs előtt mikor rájöttem a megoldásra, kővé változtam így a tanév végén ébredtem fel, ismét a gyengélkedőn. Így a másodévemről sokat nem tudok mondani.
- A nyár milyen volt?
- A szüleimmel Franciaországban voltunk, apád Egyiptomban, Harry pedig szokás szerint bezárva punnyadt a mugli rokonainál. Aztán a nyár végén szokás szerint a fiúkkal jártam be az Abszol utat. Ronnak akkor patkánya volt, akiről kiderült, hogy az áruló Pettigrew az. Szóval, valami gyógyszert akart neki venni, én meg egy baglyot, ám akkor előkerült Csámpás, és nem bírtam otthagyni, így megvettem. Aztán a vonaton jöttek a dementorok. Mindenki halálra rémült, Harry pedig elájult. Még jó hogy ott volt Lupin.
- Ezt hova rakjam?
- A helyére, kérlek. Szóval hol tartottam?
- Dementorok.
- Ja tényleg -, mosolygott. – Tőle kaptunk csokit, ami ugye jó ilyenkor. Aztán az első óra borzalmasan végződött.
- A jóslástan?
- Aha. Akkor ezt nem részletezem. Meg, mivel sürget az idő, a tanéveket lerövidítem és csak a fő dolgokat, mondom el, azt úgyis tudod. Ugye az LLG kicsit balul sült el.
- A harapás miatt?
- Igen, részben. Mikor Harry felült Csikócsőrre, és repülni kezdtek, én odakaptam Ron kezéhez. Mikor észrevette eléggé nézet.
- De meg néztem volna az arcát – vigyorgott Rose.
- Már láttad. Mikor bejelentettétek az eljegyzést, körülbelül úgy nézett, mint akkor.
- Mikor néztem úgy? – Hallatszott a hátuk mögül.
- Szia, Apa. Te hogyhogy itthon?
- Kicsit előbb eljöttem az üzletből, baj? – kérdezte Ron, miközben üdvözölte feleségét és lányát.
- Jaj, dehogy. Tudod milyen apás vagyok.
- Megtapasztaltam - vigyorgott a férfi. – Szóval, mikor néztem úgy?
- Ha azt mondom, Csikócsőr, rémlik valami?
- Ja… az első LLG? De régen is volt.
- Biztos. Most inkább nem számolom ki. Anya, akkor folytatod?
- Persze, Kicsim. Szóval, az év nagy része abból állt, hogy a fiúkkal veszekedtem.
- Mert azt hittem a macskád megette a patkányom! - vágott közbe Ron, majd folytatta - Bár úgy lett volna…
- Meg mikor Harry megkapta a Tűzvillámját, és én elmondtam McGalinak.
- Fú, hogy azért mennyire haragudtunk.
- Hát igen, de legalább így össze tudtam barátkozni Ginnel. Azóta vagyunk a legjobb barátnők – mosolygott a lány.
- Aztán év végén tisztázódott az egész helyzet. Igaz hogy le kellett ütni hozzá Pitont, de az már mellékes. És legalább megtudtuk anyád titkát.
- Mi volt az?
- Az időnyerő. Például volt olyan időpont, mikor három órája volt egyszerre, és sehogy se tudtuk megérteni, hogy hogyan csinálja. – nevetett fel Ron. Lizi Eyre
|