Rose azonnal az emeletre sietett, oda, ahova édesanyja irányította. Amint kinyitotta a rekeszt, a sok boldog emlék között azonnal megtalálta a naplót, hisz a sima borító helyett ez állt rajta: Kislányomnak, Rosienak és az utókornak. Azonnal látszódott, hogy inkább regénynek szánta, mint naplónak. Amint felcsapta a könyvet, az első oldalon ezeket a sorokat olvashatta a lány:

Szeretettel: Neked


A lány tovább nem olvashatta a kötetet, mert lentről apja kiáltott fel:

- Rose, itt van David.

- Megyek – válaszolta, s sietve a táskájába tette a naplót, majd leszaladt a lépcsőn, hogy megtegye azt, amiről kislánykora óta álmodozott.

***


Rose fáradtan rogyott le a kanapéra. Nehéz napja, sőt, hete volt a Mungóban. Mindenki szabadságra akart menni a nagy hőségben, a munka viszont nem szaladt el… Péntek lévén már nem volt beosztva, így volt egy teljes szabad hétvégéje, mivel Davidnek el kellett utaznia. Rose nagy bánatára, az eljegyzés óta semmi ideje nem volt. A munka, az esküvő tervezése, és a vőlegénnyel való foglalkozás semmi szabadidőt nem hagyott neki. Miután szusszant egyet, meggyújtott pár gyertyát és füstölőt, majd belekezdett az olvasásba.



Augusztus 24. Szombat

Harry ma éjjel érkezett az Odúba. Olyan jó, hogy már régebb óta itt vagyok. Otthon halálra unom magam egyedül! Anyáék egyáltalán nem foglalkoznak velem. Olyan, mintha nem is léteznék. Otthon már csak a vendégszoba jut nekem. Nem értem őket. Attól, hogy az év nagy részében nem vagyok otthon, még a lányuk vagyok, és mikor szünet van, igenis foglalkozhatnának velem is. Na, mindegy legalább itt vagyok a fiúkkal és Ginnel. Francica mint mindig, az agyunkra megy. Nem is értem, hogy Ron mit eszik rajta… folyton csak védi, meg ott teng-leng körülötte, hátha kap egy puszit tőle… olyan gyerekes!



Rose erre a kijelentésre hangosan felnevetett. Jól ismerte apja ez oldalát, mivel kiskorukban így mindig meg tudta őket vigasztalni, ha épp ezt kívánta a szükség. Miután kellőképpen kikacagta magát, tovább olvasott.



Nem tehetek róla, de ilyenkor mindig az jut eszembe hogy milyen édes így. Mostanában, ha rá gondolok, vagy akár a közelemben van, elönt a forróság, a hasam görcsbe szorul, és tök ideges leszek, bár ezt nagyon jól leplezem. Egyébként ma jöttek meg az RBF eredmények: 9 K-t és egy V-t kaptam. A fiúk nem értik, mi bajom ezzel, hisz az évfolyamról biztosan az én eredményeim a legjobbak. Lehet, hogy igazuk van…



Szeptember 24.

Ezt nem hiszem el! Hogy teheti ezt Dumbledore? Hogy adhatta oda Pitonnak a SVK órákat? Kezdene megbolondulni az öreg? Ráadásul, most Harryt nem hagyja nyugodni Malfoy se. Ahogy ismerem, állandóan követni fogja meg minden. Ráadásul most különórákra is fog járni az igazgatóhoz. Legalább addig is kettesben lehetnék Ronnal… hátha észrevesz végre…

Meg még a rejtélyes bájitaltankönyv. Teljesen tökéletesre megcsinálja, pedig A RECEPT EGÉSZEN MÁS! De legalább gyűjtöttem rögtön 30 pontot a házunknak. Ez a Félvér Herceg akkor sem hagy nyugodni. Majd utánanézek. Már annyi házi van!


December 31.

Miért, miért, miért? Jaj, Ron, miért vagy ilyen? Miért vagy féltékeny, hogy Lumpsluck meghív abba a halál unalmas klubba, ahol se Te, se Harry nem vagytok ott, bár ő jöhetne, de nem akar. Ráadásul most már megint haragszol rám Krum miatt. Pedig semmi több nem volt köztünk, mint barátság! Pluszba te még kínzol itt engem, hogy Lavenderrel kavarsz. Tudom, hogy nem szereted, és csak remélni tudom, hogy jól érzem, féltékennyé akarsz tenni, mint ahogy Ginny mondta. Bárcsak igaz lenne! Miért őt csókolod? Miért nem engem? Fáj, hogy bántasz. Elfeledted volna azt a sok izgalmat, amit együtt éltünk át? A trollt, a Bölcsek köve utáni kutatást? A Százfűlé főzete, és Myrtle-t? Harmadikban, hogy végig azt hittük, Sirius gonosz, az első roxmortsi hétvégéket? Mikor állandóan Csámpás és Makesz miatt veszekedtünk? A kupadöntőt, negyedikben a tusát, mikor folyton Viktor miatt voltál féltékeny, de szerinted csak azért, mert az ellenféllel barátkozom? És tavaly, a DS edzések, a vizsga, Umbridge és a többi?

Anyáék látják rajtam, hogy szenvedek, de azt nem tudják, hogy miattad. Inkább nem is mondok nekik semmit. Nem akarom, hogy tudjanak róla. Rólad. Rólunk. Már ha beszélhetünk ilyenről. Mindjárt éjfél… 3… 2… 1… boldog újévet. Remélem, hamarosan veled.


Április

Ma volt a hoppanálási vizsgám. Én sikeresen átmentem, de Ron… szegény megbukott. Igen, kibékültünk. Miután visszamentem téli szünetről, ugyan olyan hidegen viselkedtünk egymással, tartottuk a haragot. Viszont kerülni kezdte azt a kis HP-t. Aztán a szülinapján, március elsején, reggel valahogy szerelmi bájitallal töltött kekszet evett -, amit eredetileg Harrynek szántak – így elmentek Lumpsluckhoz, ahol meg mérgezett bort ivott – ezt pedig Dumbledore- nak szánták. Így került a gyengélkedőre, ahol azért meglátogattam, hiába haragudtam rá. Igaz, amint meghallottam, hogy mi történt vele, egyből a gyengélkedőre siettem, de csak este engedtek be. Mikor bent beszélgettünk az ikrekkel, Harryvel és Ginnyvel, Ron az én nevemet hörögte! AZ ENYÉMET! NEM AZT, HOGY LAV-LAV, SEM HOGY LAVENDER, VAGY HARRY, HANEM HOGY HERMIONE! Akkor annyira jól esett! A szülinapja után még bent volt egy kis ideig, aztán próbáltuk fenntartani a látszatát annak, hogy haragszunk egymásra, de nem bírtuk, így aztán kibékültünk. Azt meg el ne felejtsem említeni, hogy mikor Lavender ment be hozzá, folyton aludt. Szerintem ezzel is célozni akart a szakításra, de a csaj olyan hülye, hogy nem vette a lapot. Bezzeg mikor én mentem be néha-néha hozzá, egyből felélénkült. Lavender pedig tök féltékeny volt, látszott rajta. Haha. Így járt.

Visszatérve a mára. Letettem a hoppanálási vizsgát sikeresen, és Ron és Lavender végre szakítottak! Igazából az egész egy nagy félreértésen alapul, de szerintem Ron se bánja, hogy így alakult. Én annyira boldog vagyok! Meg persze Harry és Ginny is összejöttek…


Június

Dumbledore meghalt. Piton megölte, és elmenekült. Harry elhatározta, hogy felkutatja, és megsemmisíti a maradék horcruxot, Ron és én pedig segítünk neki ebben, így jövőre nem térünk vissza a suliba. Mielőtt elindulnánk, én Ausztráliába viszem anyáékat, és elrejtem őket kissé módosítva az emlékezetüket. Remélem, így Tudjukki sem talál majd rájuk. Miután ezzel végzek, csatlakozom a fiúkhoz az Odúban. Mielőtt pedig elindulnánk, részt veszünk Bill és Fleur esküvőjén, aki persze kibékült Mrs. Weasleyvel, hisz kitartott Bill mellett, bárhogy is néz ki az arca a támadás következtében. Hát igen. Elkezdődött…