|
Hetedik lecke
Demetra 2009.05.05. 12:41
- Áruld már el, hogy miért félsz annyira a vihartól! - kérlelt Hermione.
- Ezt most muszáj...? - kérdeztem.
- Érdekelne... - ül le az ágyam szélére.
Leültem mellé, majd belekezdtem a mesélésbe:
- Az úgy volt, hogy még ötéves se voltam, mikor ugyanez megtörtént. Anyáék elmentek itthonról. Fredre és George-ra lettem bízva. Persze egyből bezártak a szobámba, eszük ágában sem volt kiengedni innen. És akkor jött a vihar. Akkora nem volt, mint ami most van, de én még életemben nem láttam vihart. Úgy megijedtem, hogy az ágy alá kellett bújnom.
- És oda hogy fértél be? Persze, akkor még nem voltál ilyen... - méregetett Hermione.
- Folytatnám, ha nem baj - szóltam rá mérgesen. - Anyáék éjfél előtt nem jöttek haza. Éppen telihold volt. A farkasok vonyítása is rásegített a félelmemre. Tök jó volt - irronizáltam. - Már a vihartól is félek, nem csak a pókoktól.
- Hát, nem lettem volna a helyedben - töprengett el Hermione. - Nem kéne lemennünk enni?
- De, menjünk - egyeztem bele.
Már lassan tizenegy is elmúlt, mire sikerült összehoznunk - na jó, hoznom - valami ehető ételt. Ez nevezetesen egy kissé megégetett tojásrántotta volt. De ettől függetlenül ehetőre sikerült. Hát, nem laktunk be vele jól, de nem is haltunk éhen. Többször is észrevettem, hogy Ginny szeme folyton Hermione és közöttem ingázik.
- Mi van? - förmedtem rá egy idő után. - Mit bámulsz minket folyton?
Ginny megforgatta a szemeit, de nem szólt semmit.
- Van köztetek valami, igaz? Látom én, ne is tagadd! - mutatott rám. Szerencsére Hermione addigra már elment lefeküdni.
- Igen, barátok vagyunk. Mi egyéb lenne? - hadartam.
- Szerintem meg igenis több van közöttetek, mint szimpla barátság - bólintott Ginny. - Miért nem vallod be? Hermione már bevallotta...
- B-bevallotta? - dadogtam. - Neked?
- Igen, tudod, barátnők vagyunk. Bizalmas dolgokról is szoktunk beszélgetni. Az ilyenek pont ide tartoznak.
- De te vezetted rá erre, igaz? - förmedtem rá Ginnyre.
- Mire vezettem rá? - hüledezett.
- Arra, hogy beszéljen a... a...
- A?
- Mindegy. Neked ehhez semmi közöd. Maradj ki ebből - tanácsoltam.
Ginny védekezőleg felemelte a kezeit, majd felállt az asztaltól, és elment.
*
Meglehetősen későn ébredtem. Az órára néztem, fél tizet mutatott. Gyorsan összekaptam magam, hiszen már fél órája táncon kéne lennem.
- Hermione hol van, Ginny? - kérdeztem a konyhába érve, ahol a húgom éppen újságot olvasott.
- Elhagyott - vetette oda nekem Ginny. Hülyének néz.
- Anyával van? - rövidítettem le a témát.
- Kinn a kertben gyomlálnak... - mutatta az utat az ujjával.
Gyorsan megtaláltam őket. Éppen az őket hátráltató kertitörpékkel viaskodtak. Hermione karjai, haja és ruhája tiszta sár volt, ahogy segített anyának begyűjteni a törpéket.
- Ne segítsek? - álltam oda anya mellé.
- Hamarabb ez nem jutott eszedbe?! - kiáltott rám anya, akinek a gumikesztyűjét próbálta lehúzni az egyik piros szörnyeteg. - Vegyél egy kesztyűt, és gyere segíteni!
Ellenkezés nélkül megtettem, amire kért. Bár már lekéstem az órát, az most fontosabb volt, hogy anya ne legyen kiakadva. Tényleg... miért van ilyen hangulatban? Csak nem tette Ginny szóvá a tegnapi főnökösködésemet? És a húgom miért nem száll be a munkába?
Hamarabb készen lettünk, mint ahogy azt terveztük. A kert most ápolt és szép. Anya elégedett lehet.
- Elmentem - jelentettem ki, majd elsiettem a domb felé.
~~~
- Hát ez meg hova siet? - nézett ki az ablakon Mrs Weasley.
- Nem t'om - vonta meg a vállát Ginny. - Talán van valami titkolnivalója.
- Igazán szólhatna róla, hogy hová megy - tűnődött el Molly. - Fiatalság, bolondság...
- Anya! - rivallt rá Ginny. - Te is voltál ennyi idős!
- Jó-jó... tudom... igazad van. Te meg mióta véded a bátyádat? - nézett lányára somolyogva Mrs Weasley.
- Mit is mondtam az előbb? Nem gondoltam komolyan. Ron bolond - forgatta körbe a szemeit Ginny.
- Most mit követett el? - kérdezte váratlanul a konyhába lépő Hermione, miközben a haját törölgette.
- Megszökött - tárta szét a karjait Ginny.
- Jaj, Ginny, dehogy szökött - legyintett Mrs Weasley. - Ülj le, Hermione! Nem kérsz valamit inni?
- Nem, most nem, köszönöm - felelte, majd Ginnyhez fordult: - Mi van Ronnal? Hová ment?
- Fogalmam nincs - sóhajtott. - Valamit titkol előlünk, de nem tudok rájönni, hogy mit.
- Titkol? - kérdezett vissza Hermione. - Mi olyan bizalmas, hogy ne mondja el a családjának?
- Ahogy őt ismerem, valami cikis dologról van szó. Azokat sosem mondja el senkinek. Lehet, hogy terapeuta egy idős néninél - kuncogott Ginny.
- Ahhoz nem lenne idegrendszere - mosolygott Hermione is. - Mindegy mi az, kiderítjük!
- Nyomozunk utána? - vonta fel egyik szemöldökét Ginny. - De már elment.
- Mindennap elmegy, nem? Akkor bizonyára holnap is megismétli ugyanezt. Majd akkor követjük.
~~~
- Nem is gondoltam, hogy egy kis gyakorlás után ilyen jól megy majd a táncolás - ámuldozott Rovena. Gyorsan el is pirultam, ahogy az lenni szokott.
- Jó tanár nélkül nem sikerült volna - bókoltam. Mit is csinálok most pontosan? Én nem akarok semmit ettől a csajtól!
- Téényleg? - rebegtette a szempilláit, majd közelebb lépett hozzám.
- Ja - feleltem röviden, majd hátraléptem. Rovena minden tanítványával ezt csinálja?
- Bocs - szabadkozott. Nagy szemeket meresztettem rá. - Tudom, hogy van barátnőd.
- Igen, van... még csak annyi, mint én - néztem Rovena szemibe. Mit művelek? Szóltam én meg valaha Hermionét?
- Ó - gondolkodott el Rovena. - Holnap találkozunk! Szia! Egy órára várlak.
- Helló - köszöntem el, majd a gondolataimba merülve ballagtam a zsupszkulcshoz.
- Ronald, hol voltál már megint? - támadott le anya. - Már második alkalommal lógsz el itthonról!
- Öö... én nem lógok, csak... - dadogtam.
- Csak hazudsz Hermionénak? - mutatott rám a pálcájával. Ijedten meredtem rá.
- Mi? Én nem hazudok - vörösödtem el. Utálom az arcomat.
- Azért pirultál fülig? Halljam, mit adtál be neki, miért nem vagy itthon!? - nézett rám villogó szemekkel anya.
- Nem adtam be neki... múltkor tényleg sétálni voltam. - Ami igaz is. A dombtól az Odúig húsz perc séta az út.
- Ezt másnak meséld be, fiam! - intett le anya.
Úgy döntöttem, ráhagyom a dolgot. Na, én nem vagyok eszemnél. Nem mintha valaha is lett volna olyan része a szerveimnek. Mindent elszúrok. De egyébként miért nem vallhatnám be, hogy táncórákra járok? Mindig úgy érzem, hogy rajtakapnak valamin. Pszichiátriai esetnek minősülök ezentúl, nincs mese. És ilyen alkalmakkor mi segíthet? Az olvasás! Hol is van az a könyv? Ja, igen... a titkos dobozomban.
Hetedik lecke - Alaposabb áttekintés és önellenőrzés az alapoktól kezdve I.
Eldöntendő kérdések és azok megválaszolása:
1. Mindig szem előtt tartotta a megfelelő öltözködési tanácsokat?
Ha igen, akkor... tökéletesen sikeredhetett az első benyomás, problémamentesen sikerült a beszélgetés. Mindent jól csinált.
Ha nem, akkor... se keseredjen el, mindig van második esély (a könnyedebb témákban). Próbálja meg inkább a belső értékeit előtérbe helyezni!
2. Minden esetben volt önbizalma, mikor találkozott a hölggyel?
Ha igen, akkor... lenyűgöző szimpátiát teremtett maguk között. Mindig legyen magabiztos, hiszen ez fontos alapja a céljainak!
Ha nem, akkor... készítsen listát a jó és rossz tulajdonságairól. Biztos lehet benne, hogy a jó énje fog diadalmaskodni!
3. Betartotta tanácsainkat, és megpróbált frissen, divatosan öltözködni?
Ha igen, akkor... azonnali sikere volt boszorkányánál. Szinte a lábai előtt hevert.
Ha nem, akkor... a párjának meg kell tanulnia felismerni az előnyösebb tulajdonságait!
Következő fejezetben: áttekintés és önellenőrzés folytatása.
Igazán jó dolog, hogy a könyv szerzője ilyen optimista. Szívesen vennék leckét tőle... Milyen válaszaim születtek? Abszolút negatívak. Nem, nem és nem. Öltözködési tanácsok! Kinek kellenek? Önbizalom? Hagyján... Divat? Nőies.
Ilyenkor belegondolok, hogy valójában melyik nemnek írta ezt a könyvet az írónő. Mert, hogy a férfiaknak nem, az totál biztos.
- Hermione, játszunk egy meccset? - szólítottam meg a nappaliban. Becsukta a könyvet, majd felém fordult.
- Kviddicsezni akarsz? Velem? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen. Miért olyan nagy szám ez? - kérdeztem.
- Ron, annyi fogalmam sincs a kviddicsről, mint neked a jóslástanról!
- Legalább megpróbálhatnád. Majd leszel velem! Már tavaly is játszottunk, most miért ne menne? - bátorítottam Hermionét.
- Emlékszel a sikítozós énemre? - ellenkezett. - Szeretnél egy jó kis dobhártya-gyulladást?
- De mikor legutóbb repültünk, akkor élvezted, és nem is sikoltoztál! - húztam fel Hermionét a kanapéról.
- De Ron, ez akkor sem jó ötlet. Mi van akkor, ha leesek? - aggódott.
- Nem fogsz!
- De igen!
- Nem!
- Ron, ne vitatkozz, nem megyek repülni!
Észre sem vette, hogy a seprűtárolóig veszekedtük magunkat. Még akkor is vitázott, mikor kivettem a seprűmet.
- Na, pattanj fel! - szóltam hátra a vállam mögött, mikor én már felültem.
- De ha leesünk...
- Nem létezik de! - szóltam rá Hermionéra. - Most repülünk pár kört, aztán kihívjuk Ginnyt kviddicsezni.
Százhatvan-kilencvenre győztünk Ginny egyedülálló csapata ellen. Kaptunk pár leszúrást a "csalásainkról", de nem nagyon tudott érdekelni. Az volt a lényeg, hogy jól szórakoztunk.
*
Komolyan mondom, egyre jobban élvezem ezt a táncolós témát. Rovena nagyon jó tanár, megvan benne a kellő szigor, és nem is egy bányarém. Tényleg csinos csaj... Na, ezt most nem én mondtam. Ki szólt belőlem? Valamilyen másik Ron lehetett, nekem sosem tetszene más lány, csak Hermione. Igaz, tetszeni tetszhet, az még nem vétek... de, hogy komolyabb kapcsolat? Na nem!
Lassan délhez közeledünk. Rávettem anyát, hogy együnk hamarabb a tervezettnél, mert keveset reggeliztem. Szándékosan. Nem találtam más megoldást, ez tűnt a legokosabbnak, ha még időben eszem, így egykor el tudok indulni. A tervem sikerült is. Kiléptem az ajtón, még anya sem reklamált.
~~~
- Hermione, mehetünk? - szólt be Ginny barátnője ajtaján.
- Igen, máris... - lépett ki az ajtón a barna hajú lány.
- Akció indul! Ron most lépett ki az ajtón - jelentette Ginny. - Induljunk, mert szem elől vesztjük!
- Ron még nem hoppanálhat - jegyezte meg Hermione. - Egyértelmű, hogy zsupszkulccsal megy.
- De hova? Még társas hoppanálással sem tudnánk utána menni, mivel nem tudjuk, hova megy - gondolkodott Ginny, miközben kiléptek a bejárati ajtón.
- Anyukádnak mit adtál be? - kérdezte Hermione, mikor már a réten vezetett az útjuk.
- Lunát megyünk meglátogatni. Nem lakik messze innen... - felelte Ginny kacsintva. - Hiába, jobb a taktikám, mint a bolond bátyámnak.
- Ron nem bolond... csak nem mindig cselekszik úgy, ahogy kéne. - Hermione se tudta megállni, hogy ne kuncogja el magát.
- Emlékszel arra a zsupszkulcsra, amelyikkel negyedikben mentünk a világkupára? - kérdezte Ginny.
- Ami a Hermelindombon van?
- Igen, arra. Szerintem az a bakancs még biztosan megvan. Ron azzal hoppanált.
- Elképzelhető. Szerinted hová mehetett? Azzal csak egy helyre lehet menni, nem? - bizonytalanodott el Hermione.
- De, igazad van. Nem mehetett egy mára kihalt helyre. Mit keresne ott?
- Szerintem pedig elmegy addig, ott már van egy következő zsupszkulcs, amivel eljut a végleges helyszínre.
- Mi van akkor, ha Fred és George boltjába megy? Lehet, hogy üzletelnek - vetette fel Ginny.
- Ez lehetséges. Menjünk az Abszol útra! - adta ki a parancsot Hermione, majd megragadta Ginny karját, és már el is merültek a hoppanálás fojtogató űrjében.
- Hermione, ez félelmetes volt! - ámuldozott Ginny, miután kijöttek az egyik sikátorból.
- Számomra is mindig az - értett egyet Hermione. - És hol van az eredeti célpont? Nem Ront követjük elvileg?
- De... a francba! Lehet, hogy teljesen szem elől vesztettük - aggodalmaskodott Ginny. - Várunk itt egy kicsit, hátha meglátjuk.
- Jó ötlet - helyeselt Hermione, majd betértek két kuka mögé.
- Ott van! Ott megy! - suttogta izgatott hangon Ginny. Ron negyed óra múlva jelent meg. - Kövessük!
- Hová megy? - kérdezte Hermione. - Nem is arra van a bolt.
- Akkor ezt elbaltáztuk - mondta Ginny, majd tovább követték Ront, egyenesen a táncórák helyszínéig.
- Táncórák? - hüledezett Hermione. - Ron táncolni jár. Megőrülök!
- Én sem hiszem el, nyugi - nevetett Ginny. - A bátyám táncleckéket vesz! Nem tudom felfogni.
- Menjünk be, nézzünk körül! - javasolta Hermione.
- Ott van! Valami csajjal beszélget - tudósított Ginny. A két lány a ruhatartó állvány mögül leste Ront.
- Micsoda? - nézett ki Hermione is az öltözékek mögül. - Nem lehet, hogy az az edző?
- Lehet, mindenesetre Ronnak eléggé tetszhet... flörtöl vele! - tátotta el a száját Ginny.
- Mi? - furakodott oda barátnője is, hogy jobban lássa az eseményeket. És ekkor egy hatalmas csattanás. Volt állvány, nincs állvány.
- Húzzunk innen! - ragadta meg Hermione karját Ginny, majd hátrahúzta egy szekrény mögé. - Ez meg hogy dőlt le?
- Miattam. Kicsit meglöktem - tárta szét a karjait Hermione.
- Remélem, nem vesznek észre - suttogta Ginny.
- Majd én felállítom, Rovena. - Ron hangja.
- Rovena? Neve is van annak a perszónának? - dúlt-fúlt Ginny.
- Jön! Vigyázz! - szólalt meg vékony hangon Hermione. Még időben elhúzta Ginnyt maga mellé.
- Hadd bénázza el! - nézett gonoszul Ginny, majd emelte a pálcáját, és egy nyálkásító átkot szórt az állványra.
- A francba! Mi ragadt erre? - bosszankodott Ron.
- Ezt jól elintézted. Itt van melletünk a férfi mosdó, Ginny. Egyértelmű, hogy bemegy ide megmosni a kezét!
- Na, elég volt ebből. Menjünk ki! - tanácsolta idegesen Ginny.
- Ginny, ha kimegyünk innen, Ron azonnal meglát - vetette ellen Hermione.
- Akkor már csak egy megoldás maradt... - nézett a férfi mosdó ajtajára Ginny.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;