- Ron! Kelj fel! - Valaki rázogatta a vállamat.
- Minek? - motyogtam, majd egy hatalmasat ásítottam.
- Mert reggel van, azért!
- Már most?
- Igen, sőt, ha nem akarod lekésni a reggelit, akkor siess! - figyelmeztetett Harry.
Mit volt mit tenni, kikászálódtam az ágyból és ásítások közepette felöltöztem. Közben Harry kérdezősködött:
- Na, és milyen volt az este?
- Jó.
- Csak ennyi? Jó?
- Hát, úgy kezdődött, hogy... - És belekezdtem. Közben lementünk reggelizni és én a szememmel kerestem Hermionét, de sehol se láttam. Már biztos megreggelizett, gondoltam. Mikor ahhoz a részhez érkeztem, hogy Hermione elment lefeküdni, akkor fogtam magam és az asztalba háromszor bevertem a fejem.
- Mit próbálsz meg kiverni a fejedből, Ronald? - kérdezte Ginny, aki most ért mögém. - A maradék ép eszedet?
- Semmi közöd hozzá, hogy én mit csinálok! - förmedtem rá.
- Mi van, ennyire rossz volt a tegnap este? - csipkelődött tovább.
- Na és neked? Kivel voltál egész este? - vágtam vissza. - Harryvel?
Nagy meglepetésemre kissé elpirult, de gyorsan válaszolt:
- Nem, én hamar elmentem - válaszolta már nyugodtabban, majd leült Dean mellé.

- Lassan mennünk kéne, van még egy SVK házi, amit nem fejeztünk be. - mondta Harry, miután megreggeliztünk. Mivel még most se láttam Hermionét, ezért fogtam két pirítóst, hátha mégis elaludt.
- Azokat meg minek hozod? - kérdezte gyanakodva Harry.
- Magamnak - jelentettem ki.
Beérve a klubhelyiségbe lehoztuk a cuccainkat, és már vagy negyed órája írtuk, mikor hirtelen letántorgott a pizsamás (igazából hálóinges) Hermione. Kitört belőlem a röhögés, ugyanis a hálóing a térdéig ért, rózsaszínű volt és azt hímezték rá: Sweet Dream (Édes Álom). Mikor leért és meglátta, hogy minden szem rá szegeződik, majd a jelenlévőkből (kb. tizenöt fő) kitörik a röhögés, végignézett magán, majd riadtan visszaszaladt a lányok hálószobája felé és mindez öt percben lejátszódva. Én magam sosem hittem volna, hogy látom Hermionét ilyen hálóingben, de talán jobb is lett volna, ha nem látom. Vagy mégse...?
A történtek után tíz perccel, Hermione újra lejött (immár felöltözve) és odajött hozzánk meglepődve kérdezte:
- Miért írjátok a házit a téli szünetben? És miért maradtak ennyien itt az ünnepekre? - kérdezte holtkómásan.
- Öhm, Hermione, ugye tudod, hogy ma hétfő van, csak hat nap múlva indulunk haza és negyed óra múlva kezdődik az SVK óra? - kérdeztem gyanakodva.
- MICSODA?! - nézett rám megütközve. - NEGYED ÓRA MÚLVA?! Még nem is reggeliztem! Kész van egyáltalán a házi feladatom? - visítozta.
- Hé, hé! Nyugodj le! Tessék itt van két pirítós - kezébe nyomtam a már kissé kiszáradt kenyeret. - A házid pedig készen van, tegnap délután csináltad meg, hogy ne ma kelljen vesződnöd vele. Oké, most pedig menj fel, hozd le a cuccod és add ide dolgozatodat lemásolni, mert nagyon fáradt vagyok! - adtam ki az utasításokat.
- Mi? Nem Ron, nem adom oda a házimat! Csináld meg magad! - Sajnos nem tudtam átverni.
- Kééérlek, Hermione! Én is odaadnám neked az enyémet, ha kérnéd! - könyörögtem.
- Hát, esetleg befejezhetem - adta meg magát.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - öleltem meg. Várjunk csak! Megöleltem? Határtalan örömöm elvette az eszemet!
- Khm, Ron! Elengednél? Nem kapok levegőt! - nyögte, mer örömömben "kicsikét" megszorítottam.
- Jaj, bocsi!- engedtem el.
A maradék tíz percet így töltöttük el:
Harry: Befejezte a háziját, és irigykedve nézte, hogy Hermione hogyan fejezi be az enyémet.
Hermione: A házimat irogatta (és néha somolygáson kaptam).
Én: Nagy ásítások közepette gyakoroltam a nonverbális varázslást (sikertelenül).
Éppen az utolsó próbálkozást tettem arra, hogy lelökjem a könyvemet az asztalról, mikor az hirtelen zutty, leesett. Izgatottan bökdöstem meg Hermione vállát:
- Hermione, nézd! - mutattam a könyv hűlt helyére.
- Mit nézzek? - kérdezte értetlenül.
- Várj, megmutatom - azzal felvettem a könyvet a földről, ráraktam az asztalra, erősen koncentráltam, legyintettem a pálcámmal és zutty! A könyv leesett.
- Hűha, ügyes vagy, Ron! - veregette meg a vállam Harry.
- Jaja, végre megtanultad! - mosolygott rám kissé álmosan Hermione (ami többet jelentett nekem, mint Harry vállveregetése). - De most már menjünk, mert elkésünk és akkor Piton levon egy csomó pontot!

- Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem Malfoytól.
- Így kell bánni a vendégekkel, Weasley? - kérdezte kaján vigyorral. - Erre tanítottak téged otthon? Hogy is szokták hívni a házatokat? Odú? Biztos azért, mert csak egy szobából áll az egész. Vagy mert olyan büdös - feszítette tovább a húrt.
- Ti meg egy kerti putriban laktok, mert az apád az összes aranyát odaadta Cornelius Caramelnek, hogy az ne fogjon gyanút és ne küldje börtönbe, de ez mindhiába volt, mert most is az Azkabanban sínylődik a kedves halálfaló barátjaival és terveket szövögetnek, hogy kijussanak! - vágtam vissza. Tudtam, hogy valami nincs rendben, mert normális esetben mindenki dőlt volna a röhögéstől, de most senki meg se pisszent.
- Húsz pont a Griffendéltől - kezdte mögöttem a denevérhang. - És holnap jelentkezzen nálam este nyolckor büntetőmunkára! - folytatta Piton.
- De hát tanár úr, ő kezdte! - háborodtam föl.
- Fogja be a száját Weasley és menjen be a tanterembe, különben a háza még ötven pontot veszít maga miatt! - ordibálta.
Azt hittem, felrobbanok a dühtől, de engedelmesen bementem a terembe, ahol most középen volt egy hosszúkás emelvény (olyan, mint másodiki párbajszakkör emelvénye) és a székek, asztalok a falhoz voltak tolva.
- A griffendélesek mennek a terem jobb oldalába, a mardekárosok a bal oldalra - utasígatott Piton. - A mai órán a nonverbális párbajozást gyakoroljuk! A mardekárosok lesznek a megfigyelők a giffendélesek pedig egymással fognak párbajozni.
A mardekárosok örömujjongásban törtek ki, míg a giffendélesek riadtan néztek egymásra. Piton megvárta míg elül a hangzavar, majd ezt mondta:
- Az elő páros: Weasley Potter ellen. - Helyeslő ordítás. - Második páros: Weasley Granger ellen. Lássuk, párbajozásban is olyan jó-e, mint feleselésben?
Micsoda? Én párbajozzak Harry ellen? És még Hermione ellen is?! Akkor engem egyenesen szállíthatnak a Szent Mungóba!
- Most kezdjük! Potter, Weasley, fel az emelvényre! A többiek helyezkedjenek el! Főbenjáró átkokat nem használhattok!
Én magamban eldöntöttem, hogy csak védekezni fogok, támadni nem.
Harry végre küldött felém egy átkot, amit én sikeresen kivédtem.
- Weasley, most maga küldjön átkot! - utasítot Piton.
Meglendítettem a pálcám, magamban mondtam egy Capitulatust-t amit Harry nagy meglepetésemre nem védett ki, így a pálcája a kezemben landolt, ő meg elesett.
- Ez szánalmas volt, Potter! - kiáltotta Piton a mardekárosok fujjogása közben. - Tíz pont a Griffendéltől! Potter, maga lejön, Granger, maga felmegy! - Jaj ne!
Feljött Hermione, szemében fény csillant, ami azt mondta: "Elég pontot veszítettünk már, párbajozzunk rendesen!". Biccentettem egy picit, bár semmi kedvem sem volt megtámadni Hermionét, de hát ha ő akarja!
- Kezdjék!
Hermione rögtön küldött egy átkot, ami elől alig bírtam elugrani. Gúnyos kacaj a mardekárosoktól. Küldtem felé egy hátráltatóátkot, ami sajnos el is találta és hátraesett. Én oda akartam menni, de Piton nem engedte:
-Ott maradsz, Weasley!
Hermione feltápászkodott és ő küldött egy hátráltatót, de én kivédtem (Saját magam és Hermione legnagyobb meglepetésére) és ezután Capitulatus-okat kezdtünk szórni egymásra és egyszer véletlenül eltaláltam Hermionét, így másodszor is én győztem. Bocsánatkérően néztem Hermionéra, aki viszont nem viszonozta a pillantásomat. Meglepődtem, de nem tudtam ezen gondolkodni, mert Piton már megint olyan rohadék volt:
- Öt pont a Griffendéltől, Weasley, mert nem kérünk bocsánatot a legyőzött ellenfelünktől! - Lenyeltem egy csúnya megjegyzést, és elmentem a griffendélesek felé. Ezután már kicsit uncsi volt az óra, kivéve, mikor Neville hátraesett Ginny átkától, és ezért kiesett a zsebéből Trevor és fél óráig hajkurászta őt, mire végre Piton begyűjtőbűbájjal előkerítette az emelvény alól (rejtély, hogyan került oda).
Már a klubhelyiségben írtuk a Pitontól kapott, kínzással felérő házit (Írd le a varázslatok nevét A-tól Z-ig amikkel találkoztál már, írd le a helyes pálcamozdulatokat és a hatását!), mikor megjelent Hermione. Én rögtön felpattantam, odamentem hozzá és ezt mondtam:
- Hermione, figyelj, én nem akartalak legyőzni, csak így alakult, meg, ha nem én nyertem volna, levont volna egy csomó pontot, pedig már így is holnap büntetőmunkára megyek! - mondtam el egy szuszból. Hermione elmosolyodott és bólintott. Ezután lélekszakadva írtuk a házit, majd elmentünk bájitaltanra.

- Tehát akkor mi az elmeélesítő főzet három legfontosabb hozzávalója, Weasley? - szólított fel hirtelen Lumpsluck. Sajnos épp elaludni készültem, így nem igazán figyeltem.
- Hát... öhm... piócalé? - tippeltem. Nem jól.
- Ejnye, ejnye, ejnye. Öt pont a Griffendéltől. - Na ne, már ő is! - Ha este tudott táncolni Miss Grangerrel, akkor most is legyen ébren! - Fújjogás és ijjázás a mardekárosok felől, a fülem vörösödik, Hermione gyorsan lehajtja piruló arcát, nekem meg már kezdett elegem lenni a mai napból, de tényleg. Ezután próbáltam csendben meghúzni magam, de mikor Hordó elfordult, minduntalan csókolózást színlelő mardekárosokkal találtam szemben magam, ami egy idő után kezdett nagyon uncsi lenni.
Ebédnél se lett jobb a helyzet, sőt! Malfoy jóvoltából már az egész iskola tudta, hogy én Hermionéval mentem a bálba.
- Hé Weasley, milyen volt a sárvérűvel táncolni? - gúnyolódott Malfoy.
- Ne vedd észre, Ron! Nem éri meg! - nyugtatgatott Hermione, mikor észrevette, hogy a fülem vörösödni kezdett.

Délutáni műsor: háziírás, háziírás és még több háziírás. Fél ötkor Harry beiktatott egy kvidicsedzést, hogy kicsit lazuljanak, de ez csak rontott a helyzeten, mert kijöttek a mardekárosok és ilyen és ehhez hasonló dolgokat kiabáltak be:
- Hé Weasley! Most is magadban táncolsz, hogy ilyen pocsékul védsz?
- Ha úgy táncolsz, mint ahogy repülsz, akkor sajnálom Grangert!
Én sajnos nem tudtam ezt elengedni a fülem mellett, de mikor zuhogni kezdett, a csapat szitkozódva elindult zuhanyozni. Én a prefektusi fürdő felé vettem az irányt, hogy lenyugodjak. Ezután a klubhelyiségben tovább vesződtem a Lumpsluck által feladott méteres házi dolgozattal (Miért és mikortól tiltják az elmeélesítő főzet használatát a vizsgákon? Mi lehet a titkos hozzávalója, amitől erősebb lesznek a hatásai?), mígnem meguntam az egészet és inkább elmentem lefeküdni. Azon gondolkodtam, hogy elhívjam-e hozzánk karácsonyra Hermionét és éppen egy napsütéses, kissé csípős hidegben, a frissen hullott hóban, kettesben játszunk és a szám már vészesen közel járt az övéhez, mikor (nagy bánatomra) elaludtam.