Augusztus - a Grimmauld tér 12-ben
Pedig olyan szépen kezdődött! Merlin szakállára, minek van háború?

Az egész akkor kezdődött, mikor Tudjukki visszatért, de akkor még nem volt olyan vészes a helyzet. Mit nem volt? Igenis az volt. Na, szóval, ugye Ronnal megígértük, hogy Harryvel tartunk. Aztán jött a nyár. Ron visszament az Odúba segíteni Bill és Francica esküvője körül, Harry vissza a rokonaihoz, én pedig haza, majd elvittem anyáékat Ausztráliába, és kissé módosítottam a tudatukat, hogy Tudjukki ne találja meg őket, aztán én is az Odúba utaztam. Ron nagyon kedves volt velem, meg figyelmes, valamiért mostanában sokkal megértőbb lett velem. Meg finoman próbál udvarolni, bár most kicsit hanyagolja, hogy a feladatra koncentrálhassunk. Szóval, Harry születésnapján elmentünk a renddel, hogy biztonságosan eljusson az Odúba. Hét ál Harry volt, hét kísérővel. Sajnos a halálfalók is tudtak az akcióról, így támadásba vettek minket, és Rémszem meghalt, George pedig elveszette az egyik fülét. Scrimgeour pedig eljött, hogy átadja azt, amit Dumbledore ránk hagyott. Harrynek az első cikeszt, amit elkapott, nekem egy Bogár bárd című mesekönyvet -, ami tele van rúnákkal - Ronnak pedig az önoltót. Ahogy teltek a napok, úgy készültünk fel egyre jobban - testileg és lelkileg is – a közelgő időszakra. Aztán eljött a lagzi. Ginnyvel rengeteget szépítkeztünk, és ki is tettünk magunkért rendesen, és hát el is értem a kívánt hatást. Ronnak szemmel láthatóan nagyon tetszettem, de sajnos nem csak neki, mivel - mint később megtudtam és tapasztaltam -, Viktor is ott volt. Noha ezzel nem lett volna semmi bajom, de úgy látom, Ronnak még mindig a bögyében van, így mikor odajött volna hozzám, ő egyből táncolni vitt, így tudtára adta Viktornak a közelembe ne merjen jönni. Nem mintha nem örültem volna neki… Hisz egész este Ronnal voltam, egészen addig, míg meg nem érkezett Kingsley patrónusa, hogy Tudjukki elfoglalta a minisztériumot és jönnek a halálfalók. Én ezt a zűrzavart választottam a lelépésre. Ide, Londonba hoppanáltam a fiúkkal, majd hogy nem tudtuk mit csináljunk beültünk valami kávézó féleségbe. Épp nagyban tanácskoztunk, hogy hogyan tovább, mikor megjelent két halálfaló. Viszonylag gyorsan el tudtunk menekülni előlük, de azóta se tudtam rájönni, hogy a fenébe találhattak ránk. Mivel onnan is tovább kellett mennünk, így jött számításba a Grimmauld téri ház, amit Harry Siriustól örökölt – Siporral együtt. Azóta itt lakunk, Sipor főz ránk és talán még kedves is lesz…


Január

Ezt nem hiszem el. Ez volt életem eddig legrosszabb újéve. Meg a mögötte lévő is, attól kezdve, hogy el kellett menekülnünk az Odúból.

Miután már egy ideje a Black kúriában időztünk, kialakult a terv – bő egy hónap alatt. Persze közben eljött Lupin is, hogy beáll negyediknek, de Harry szerencsére elzavarta, hogy a felesége mellett a helye. S milyen igaza volt. Én nem is tudom, mit tennék, ha Ron csinálná ezt velem, még akkor is, ha kevés az esély rá, hogy ilyen háborús helyzetbe kerülnénk (még egyszer), vagy egyszerűen csak elvenne és felcsinálna, és utána pedig otthagyna. Tehát, be kellett törnünk a minisztériumba, hogy elhozhassuk az igazi medált, ami Umbridge - nél volt. Ezt elég nehéz volt megtudni, mivel nem tudtuk ki is az a R. A. B. de, mint kiderült, Regulus volt, Sirius öccse. Az A betű középen pedig a középső neve Arcturus. Meg Sipor elmesélte, hogy hogyan került hozzá a medál. Így a nyomába eredtünk, de ha meg is szereztük, a kúriába már nem mehettünk vissza, mivel történt egy kis baleset.

Így innentől kezdve bujkáltunk Anglia különböző erdőségeiben, ahol a szüleimmel kempingeztünk anno, sok-sok évvel ezelőtt. Miközben vándoroltunk, próbáltuk kitalálni, hogy hogyan tovább. Persze nem sokra jutottunk egyszer sem, pedig kis milliószor beszéltük át a dolgokat. Közben felváltva hordtuk a medált.

Egyszer, hallottuk, miközben Dean és mások beszélgetését, amiből megtudtuk, hogy Griffendél kardjának másolata -, persze ők ezt nem tudták (mármint hogy másolat) - a Grigottsban van. Az eredeti kard holléte egyelőre ismeretlen volt.

Harry mivel nem tanulta meg rendesen az okklumenciát, többször is kapcsolatba lépett Tudjukkivel, ezért azt is megtudtuk, hogy gőzerővel keresi, és valami pálca után is kutat, ezért elraboltatta Ollivandert. Aztán kifaggatta Phineas Nigellust, hogy mi történt, mikor Dumbledore megsemmisítette a gyűrűt. A portréigazgató elmondta, hogy Dumbledore az igazi karddal semmisítette meg a gyűrűt, ezért Harry úgy döntött meg kell keresnünk.

A kutatás közben Ronnal egyre többet voltunk kettesben, és nagyon sokat beszélgettünk erről a helyzetről, és szégyellem is magam miatta, de egyre jobban kezdtünk elbizonytalanodni, hogy helyesen döntöttünk-e, mikor eljöttünk Harryvel.

A fiúk közben újra összevesztek - azon az estén már másodjára -, hogy Harry semmit nem tesz a háború ellen, és azzal is megvádolt, hogy túl bizalmas viszonyban vagyunk. Ah! Mintha nem tudná, hogy elolvadnék egyetlen mosolyától is, és Harry nem a húgát szeretné! Felháborító! A vita már annyira elfajult, hogy védőpajzsot kellett emelnem közéjük. Ekkor Ron egyszer csak fogta magát, és kisétált a sátorból. Persze engem is hívott, de én nem akartam egyedül hagyni Harryt… így Ron otthagyva a medált, kisétált az életünkből. Én azt hittem, ott ájulok el, miközben a szívem darabokra tört. Nem is az bántott, hogy ott hagyja Harryt, hanem hogy ENGEM, miközben pontosan tudja: szükségem van rá! Én gyorsan utána mentem, de mivel a védővarázslatokat le kellett vennem, már nem értem el időben. Dehoppanált.

Én visszamentem, és bőgni kezdtem. Szerintem Harry ekkorra már kezdhette sejteni, hogy szeretjük egymást Ronnal. De ha tudta is, akkor ez nem nagyon foglalkozhatta. Ő is szomorú volt. Ez volt eddig az egyik legrosszabb esténk.

Közeledett a karácsony. Titkon mind a ketten reméltük, hogy Ron visszatér hozzánk, de sajnos nem történt meg. Harry kitalálta, hogy menjünk el a szülőfalujába, én pedig támogattam az ötletet, hogy hátha ott lesz a kard. Sajnos nem volt ott. Amint a faluban sétáltunk, nagy meglepetésünkre a világháborús emlékmű, Harry szüleinek szobraivá változtak. A faluban békén csend honolt. A temető kihalt. Milyen is lehetne? Hisz tele van holtakkal… Pár perc keresgélés után meg is találtuk a sírjukat. Mármint Lilyét és Jamesét. Olyan szép hangzása van. Mint egy igazi, tökéletes álompárnak. Kár, hogy nem ismerhettük őket. Remek emberek lehettek, ha így feláldozták magukat Harryért, és mindenki másért. Azért harcoltak, amiért mi is. Hogy jobb világ legyen. Igen. És mi véghez fogjuk vinni, és befejezzük azt, amit egykor ők elkezdtek.

Ekkor vettem észre, hogy Harry sír. Megszorítottam az övét bátorítás képen. Ő visszaszorított, mivel képtelen volt megszólalni. Éreztem rajta, hogy gyötri a bűntudat, hogy semmi nem hozott a sírjukra, így egy koszorút varázsoltam, amit a sírra helyezett. Pár másodpercig még némán álltunk, majd egymásba karolva elindultunk a ki a temetőből. A talpunk alatt pedig ropogott a frissen hullott hó.