|
A Beosztás
Hermron 2009.07.16. 18:43
A Johnson/Weasley Story
Egy történet Fred Weasley és Angelina Johnson főszereplésével, az első találkozásuktól egészen a hetedik évükig.
Figyelmezetés 16+ a durva nyelvezet és az erotikus jelenetek miatt.
Ez csak fordítás, író: LavenderBrown (fanfiction.net)
Első fejezet: A Beosztás
Fred Weasley egész testében megfeszült a várakozástól. Végülis itt volt a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző szakiskolában. Mellette ikertestvére George egyaránt nyugtalan volt. Az elsőévesek egy csoportban álltak meredten bámulva a pódiumra, izgultak, hogy melyik házba kerülnek.
Fred a Griffendélbe akart kerülni természetesen, a Mardekár meg teljesen ki volt zárva. Fred aranyvérű volt, ami ugyan feljogosította, hogy ahhoz a házhoz tartozzon, de a Mardekár volt az a ház, ahonnan a legsötétebb boszorkányok és varázslók kikerültek, beleértve a leghíresebbet Lord Vol... –nos Tudjukkit. Ezen kívül Fred bátyjától, Charlie-tól hallotta, hogy a Mardekárosok egytől egyig hülye patkányok.
Valószínűleg a Hollóhát sem Fred jövője, mivel a Hollóhát volt az intelligens és okos diákok háza- Fed sohasem volt ilyen. Ő és George szilárdan megalapozták a bajkeverők címet maguknak a családban, mindig valami csínyen törték a fejüket, mindig rosszalkodtak és az őrületbe kergették a testvéreiket. Nos sem Billt, a legidősebbet, sem Charlie-t a másodikat; sokkal nagyobbak voltak mint ők, így nem kezdtek ki velük. De Fred és George imádták bosszantani az okostojás Percyt, aki iszonyú tudálékos volt, és persze a kicsi Ront, a Pici Roncimoncit -ahogy Fred és George hívták. Aztán ott volt Ginny, a legfiatalabb Weasley gyerek és az egyetlen lány. Fred és George szekálták őt is, de sohasem úgy, ahogy Ront és Percyt, mert Ginny nagyon kicsi volt és mindig nevetett. Nem volt olyan vicces piszkálni őt. MÉG.
Mindenesetre, Fred tudta, a Hollóhát nem neki való. Sem a Hugrabug, ami köztudottan a keményen tanulók háza volt. Fred és George soha sem voltak szorgalmasak, kivéve persze ha valami csínyről volt szó.
Szóval kizárásos alapon a Griffendél, a ház, ahova az összes bátyja ez idáig járt. A ház, ami a szülei háza is volt. A legjobb ház az egész Roxfortban, olyannyira hogy Fred ide akart kerülni a legjobban.
- Tehát akkor mondom a neveket – mondta a magas, szigorúan néző boszorkány, aki a piszkos, öreg varázslósapka mellett állt, amely a széken pihent. – Kérem jöjjenek előre és aztán a beosztás után üljenek le a házuk asztalához.
Fred nyelt egy nagyot. Egy pillanat és ő jön, bár elég hosszú ideig tart mire az ő vezetéknevükhöz érnek az abc-ben. Ez azért adott Frednek egy kis időt, hogy még idegesebb legyen az egész beosztásos dolog miatt. Charlie egyszer azt mondta, hogy a beosztás nagyon gáz, Bill ugyanezzel a szóval illette, szóval Frednek semmi kedve nem volt ehhez.
A Teszlek Süveg először énekelt egy dalt, de Fred túl ideges volt, hogy figyeljen rá. Kis idő múlva csönd lett és McGalagony professzor végre kigöngyölte a hosszú pergamentekercset és elkezdte olvasni a rajta szereplő neveket.
- Abbott, Elizabeth.
Elizabeth Abbott lassan odasétált az emelvényre, leült a kisszékre és szörnyülködve nézett McGalagony professzorra, ahogy a boszorkány rátette a koszos süveget a fejére.
- HUGRABUG!
Tapsvihar tört ki a Hugrabug asztalánál és Elizabeth Abbott gyenge mosollyal sétált oda a háza asztalához.
Fred megpróbált fókuszálni valamire, ami elvonja a figyelmét az elkerülhetetlenről. Ránézett a szigorú boszorkányra, aki olvasta a neveket – nem volt jó ötlet, ettől még idegesebb lett. Professzor McGalagony volt a Griffendél ház feje, ami jó, de nagyon félelmetesen nézett ki, ami viszont nem jó. Talán olyan, mint anya - gondolta Fred - bár biztos nem ordít úgy. McGalagony nem úgy nézett ki, mint akinek szüksége lenne üvölteni, ha fegyelmet akar tartani.
Fred elfordította a tekintetét Professzor McGalagonyról és az elsőéveseket kezdte figyelni, mindenki kicsi és megszeppent volt. Nagyjából ugyanannyi fiú volt, mint amennyi lány. Tudta, sok az aranyvérű, van néhány félvér is, és mugli születésű is akad köztük. A mugli születésűek nagyon érdekelték a fiút, milyen különös, hogy tényleg varázslat nélküli szüleik vannak.
Fred szemei átsiklottak a tömegen és rengeteg különböző arcot látott. Megfigyelte, hogy mindenféle emberkék vannak, különböző hajszínnel – ez egész csoport egy nagy szín-kavalkád. Fred és George természetesen kitűntek a tömegből a rikító vörös, tipikus Weasley-hajukkal.
Fred mellett George reszketett. Mint Fred, ő is utálta az ünnepélyeket, most bőven megkapták ráadásul mindketten nagyon éhesek voltak. Azt hallották a bátyjaiktól, hogy a roxforti lakomák mindig bőségesek és ízletesek – Fred gyomra erre mordult egy nagyot.
- Davies, Roger.
- HOLLÓHÁT!
Jóég, még mindig nincs vége! Fred gyomra ismét hangosan korgott egyet. Ekkor mögüle egy kuncogás hallatszott, mire Fred megfordult egy kis zavarral és háborodottsággal fűszerezve.
Szemtől szemben találta magát egy lánnyal. A lánynak mélybarna szemei voltak és a bőrszíne... mi? Olyan volt, mint amikor apja tett a kávéba egy kis tejet, na pont olyan. Tejeskávé –jutott eszébe a megfelelő szó.
- Mi az? – sziszegte.
- Éhes vagy, mi? – kérdezte mosolyogva a lány.
Fred tanulmányozni kezdte a lányt, aki előtte mosolygott. Első ránézésre látta, hogy meglehetősen csinos, habár a haja szokatlan fonatokban hullott a vállára – nagyon csábító volt, ahogy ránevetett. Ahogy rámosolygott a tökéletesen fehér, hibátlan mosolyával –olyannal, amilyet Fred még nem látott azelőtt.
- Egy kicsit – felelte. Nem húzta meg a lány haját, pedig legszívesebben megtette volna. Talán nem akart neki fájdalmat okozni, vagy mert a tökéletes mosoly teljesen megigézte.
- Johnson, Angelina.
A lány, aki eddig rámosolygott vett egy nagy levegőt és elindult előre.
Angelina Johnson, mondta magában Fred. Angelina. Aranyos név. A lány magas volt a korához képest, állapította meg Fred. Magas és vékony, de igazi sportos, fiús alkat. Az emelvény előtt majdnem megbotlott egy fekete hajú kisfiú lábában, mire a Mardekár nevetni kezdett. Fred dühös lett. Tényleg hülye patkányok.
Angelina félénken McGalagonyra mosolygott és leült a székre. McGalagony lassan rátette a süveget Angelina fejére; alig tette rá, az máris kiáltotta: GRIFFENDÉL!
Éljenzések törtek fel a Griffendél asztaltól, Angelina szégyenlősen mosolygott majd odament az asztalhoz. Fred a szemével követte haladását és hirtelen belé hasított, hogy szintén a Griffendélbe akar kerülni, muszáj. Nem lehet olyan rossz –gondolta, ha vannak ott szép lányok, mint Angelina. Angelina. Kedvelte ezt a nevet, elég angyalinak tűnt.
- Jordan, Lee.
- GRIFFENDÉL!
A társaság fogyott. Fred gyomra mostanra nagyon hangosan korgott. Túljutottak az l, az m, az n betűkön. Mikor, mikor érnek már a W-hez?
- Weasley, Frederick.
Fred ledermedt. Mi? De nem most végeztek az r-el?
- Fred, menj! - sziszegte George. Fred bólintott, szíve a torkában dobogott és a nyelve hozzátapadt a szájpadlásához. Felment az emelvényre és szembe fordult a sokasággal, ahogy bűnöző az ítéletvégrehajtóval.
Griffendél - gondolt rá vadul. A Griffendélbe KELL kerülnöm. Ránézett a Griffendél asztalra. Azonnal látta a bátyját, Percyt, aki mint mindig gőgösnek és komolynak tűnt. Micsoda egy tetű! - gondolta. Azután Fred észrevette Angelina Johnsont, és rá mosolygott.
Kérlek, tegyél a Griffendélbe - kérte magában Fred, mert úgy érezte, hogy a Süveg belelát a fejébe. A süveg lecsúszott a füleire és eltorlaszolta a látását.
- Egy másik Weasley - mondta a kalap halk hangon. - Csak egy hely van számodra... GRIFFENDÉL!
Fred majdnem megkönnyebbüléssel állt fel a székről. A kalappal a fején akart rohanni a Griffendél asztalhoz, McGalagony egy köhintéssel állította meg, majd Fred visszaadta a süveget a boszorkánynak aztán leugrott az emelvényről, hogy csatlakozzon a Griffendélesekhez. Egy pillanattal később George is csatlakozott Lee Jordanhez és hozzá; azonnal elkezdtek beszélgetni, ugyanis Lee-vel már találkoztak az ikrek a vonatút során.
Végül Fred jobbra sétált Angelina Johnson-hoz és leült mellé.
- Fred Weasley - mondta és kezet nyújtott.
- Igen, tudom - mondta Angelina. – Te vagy Charlie Weasley egyik testvére. A bátyád egy legenda, a legjobb fogó az évtizedben, legalábbis apám ezt mondja.
- Te szereted a Kvidicset?
- Én kviddicsezem! - felelte Angelina. – Jó, nem annyira, de úgyértem tudom, hogy kell. Ötéves korom óta repülök. Remélem jövőre játszhatok a csapatban, szeretnék Hajtó lenni. Ebben vagyok a legjobb. Anyu és apu megígérték, hogy kapok egy új seprűt a következő születésnapomra. Te is játszol?
Fred egy kicsit zavarban volt, de aztán bólintott..
- Általában Terelőként játszom otthon - mondta. – Jövőre én is próbálkozom, a tesóm George is.
- Remek - mosolygott Angelina. - Tehát mindketten kipróbáljátok magatokat, szuper, tényleg. A mamád és apud milyen seprűt fognak venni neked?
- Oh, - mondta Fred, és azonnal bíborvörössé vált az arca. - Hát, uh, mi nem igazán úgy értem... valószínűleg használt seprű lesz, otthonról.
Fred lesütötte a szemét miközben nagyon elszégyellte magát. Természetesen nem kap új seprűt, nem volt sok pénzük, főleg seprűre nem. Vagyis ez történik, amikor három bátyja van az embernek, spórolni kell, Fred nem is tudott vissza emlékezni, mikor kapott utoljára valami újat, még a tankönyvei is használtak voltak.
- Oh - mondta Angelina, neki is kényelmetlen lett a helyzet. - Nos az, ami igazán számít, a személy, aki ül a seprűn, nem maga a seprű.
- Igen - mondta Fred, aki egy kicsit felvidult. Nagyon kedves lány volt. Talán túlságosan is, mint ahogy eddig a többi lánytól megszokta. Mindenki tudja, hogy a lányok furcsák és vicces dolgokat csinálnak, de legalább ez a lány kedvelte a Kviddicset, ami nagyon jó, és ráadásul még szép is. Ez első év nem is lesz annyira rossz, végül is.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;