|
A Tekergők térképe
Hermron 2009.07.16. 18:48
Második fejezet: Tekergők térképe
- Készen állsz, Tesó?- kérdezte George.
- Még szép - felelte Fred.
Mindketten Leo Lascivious szobra mögött álltak. George gondosan kihúzta a kicsi kerek csomagot a zsebéből. Diákok járkáltak fent és lent a folyosókon, a könyvtárba vagy a közös helységeikbe vezető útjaikon.
- Egy, kettő - számolt Fred. - három!
George teljes erőből hajította a kerek tárgyat a folyosóra, ami repült egy jó húsz métert, utána amint földet ért a padlón, a fiú röpített egy másikat, aztán, amint az is megérkezett társa mellé, azonnal szétpukkadt egy hangos, nedves csapódással kísérve.
A csúnya barna ragacs azonnal bevonta a padlót és undorító szag töltötte a levegőt, amit füst követett, egy hatalmas, vastag felhő formájában. Fred és George sietve eltűntek a diákok tömegében, gyorsan befogták orrukat a talárjukkal és a diákok csapata sikítani kezdtek undor tűnt fel arcukon.
Két Mardekáros köpködni kezdett ettől a kevés Bűzbombától; a köpenyeiket összefröcskölték a büdös barna sárral.
Fred és George elbújtak a szobor mögött miközben annyira próbálták visszatartani a feltörő nevetésüket, hogy könnyek kezdtek folyni az arcukon.
- Jó volt tesó! - mondta Fred, adott George-nak egy ötöst. Megint megfordultak, hogy felmérjék munkájuk eredményét, amikor hirtelen Fred egy durva kézrántást érzett. Egy hangos nyögés George-ból mutatta, hogy ugyanaz történik vele.
- Tetten érve!- mondta egy dühös, kissé ziháló hang. - Megvagytok, Weasley-k! Velem jöttök.
- Uh oh – zihálta Fred.
De Frics erősen tartotta, ő vagy George nem tehettek semmit, a gondnok mindkettőjüket húzta a folyosón az irodájába. Több Griffendéles tapsolt Frednek és George-nak, amíg az ürülékkel lefröcskölt Mardekárosok durva gesztusokat mutattak és sziszegve káromkodtak. Fred és George viszonozták ezeket a kedves gesztusokat.
Elég hamar megcsapta őket Frics dohos irodájának szaga. Mrs. Norris, a koszos macskája ült egy széken miközben világítószemeivel hűvösen figyelte őket.
- Nézd, kiket hoztam, kedvesem - dorombolt Frics, miközben durván belökte Fredet és George-ot az íróasztala elé. - Két kicsi törvényszegő, megkapják a magukét, ne félj cicuskám!
Mrs. Norris nyávogott, ami mint jóváhagyás hangzott. Fred dühösen nézett a macskára és ellen állt a késztetésnek, hogy meg ne rúgja.
Fred megdörzsölte fájó nyakát, ami akkor kezdett fájni, amikor Frics megragadta a talárját; rápillantott George-ra, de George gyilkos tekintettel bámult Fricsre, Fred követte példáját. Egyik sem félt közülük igazán Fricstől, öreg és gyenge volt és sántított is.
De rossz természete volt és utált minden diákot az iskolában (ki kérte, hogy iskolában dolgozzon, amikor minden gyerekeket utált?), és mindenki tudta, hogy szilárdan hiszi, hogy az iskolának használnia kellene a régi, jól bevált büntetéseket.
- Most - mondta diadalmasan Frics. - mit csináljak veletek férgek? Régen volt ám nekem engedélyem, hogy megkorbácsoljalak mindkettőtöket, vagy talán egy éjszakán át a hüvelykujjaitoknál fogva himbálóztatok volna a mennyezetről. Milyen szépen ordítanátok, de most, sajnos az iskola nem engedi. A legrosszabb, amit tudok tenni, a büntetőmunka.
Fred és George rápillantottak egymásra és nyeltek egy nagyot; Fred nem akarta megmutatni Fricsnek a félelem egy jelét sem, de lelke mélyén hálás volt, hogy a Roxfort valóban választott egy felvilágosultabb útvonalat, mint hogy testileg bántalmazzák a diákokat.
- Tehát a büntetés - mondta csúnyán Frics. - Egy hét elég, gondolom, sok takarítás mindkettőtöknek. Fogkefékkel fogjátok sikálni annak a folyosónak minden négyzetcentiméterét, halljátok? És nem fogjátok befejezni addig, amíg azt mondom, hogy elég!
Fred szórakozottan bólintott, de igazán nem figyelt, mert a szemei odakóboroltak Frics több irattartó szekrénye közül az egyikhez. Egy címke külsőjén olvasta: Szigorúan veszélyes elkobzott tárgyak. Fred visszaszívott egy vigyorgást és George-ra nézett. George visszanézett rá és önelégülten mosolygott. Szintén látta a szekrényt.
Ez túlzottan csábító volt, hogy kihagyják. Fred biccentett George-nak. George becsúsztatta egyik kezet a talárjába és kihúzott egy másik kicsi, gömbölyű csomagot. Frics nyugodtan óbégatott, nem vette észre a csomagot, aztán hátat fordított.
George várt, amíg Frics teljesen háttal áll, aztán odalépdelt a szoba másik oldalához. De Frics megfordult...
George elhajította a Bűzbombát Frics felé, ahol a falnak ütközött, eltört miközben azonnal mocskos-szagú gázt bocsátott ki.
- NE!- Frics felkiáltott. A kicsi, fülledt iroda gyorsan annyira mocskossá és füstössé vált, hogy Fred és George nehezen látták, hogy Frics hol van.
- Menj, Fred! – ordított George.
Fred odaugrott a szekrény irányába, találomra kinyitott egy fiókot és megragadta az első dolgot, ami a kezébe került. Ez egy darab öreg pergamen volt. Fred felpillantott, a távolban látta Frics homályos körvonalát miközben körbebukdácsol a vastag füstben.
- Gyerünk! - kiáltott George.
Mindketten rohantak az ajtóhoz.
- Nem mentek sehová! - ordította Frics és elkezdett bicegve utánuk futni. De Fred és George nem várták meg (ráadásul Fred úgymond hányni készült, a szag az irodában annyira rossz volt). George kirántotta az ajtót és az ikrek kirobbantak Frics irodájából, csak úgy sprinteltek. Ahogy futottak, még, hallották Fricset, ahogy ordított és sokféle csúnya névvel illette őket.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Ez az? - kérdezte kiábrándulva George. - Ez minden, amit el tudtál csórni?
Egy szombati délutánon ültek az üres klubhelységben, egy hónap bezárás következményében, amit McGonagall professzor szabott ki (Frics azonnal felkereste őt és elárulta mindkét ikert). A többi diák kint játszott a hóban.
- Én megragadtam azt, ami tetején volt - mondta védekezően Fred. Az a dolog, amit lopott Frics irodájából, az asztalon volt.
- Nagyszerű - mondta George. - Kaptuk egy hónap bezárást egy öreg pergamenért. Ez zseniális, Fred.
- Húzz el - mondta dühösen Fred.
- Ráadásul nem is írtak rá semmit! – akadt ki George. - Teljesen üres! Ez értéktelen.
- Akkor miért nem küldöd vissza Fricsnek, ha ez annyira értéktelen- vágott vissza Fred.
- Hülye tetű- mondta George. - Nekem kellett volna benyúlni abba a szekrénybe.
- Gyeptégla te! - mondta dühösen Fred, ezt a szót egyébként nemrég hallotta.
- Vagy te! - George visszavágott, és a következő pillanatban mindketten a padlón voltak, miközben birkóztak és ütötték egymást. Frednek sikerült behúznia egyet George-nak.
- Mit csináltok?
Fred és George felnéztek; Fred ökle lefagyott. Angelina Johnson figyelte őket, csípőre tett kézzel, miközben szórakoztatottnak, gőgösnek és nagyon magasnak tűnt.
- Oh, mondta Fred és lemászott George-ról. - Hé, Angie. Mi csak, uh...
- Verekedtetek - mondotta Angelina. - Őszintén. Nem tud két idióta együtt dolgozni anélkül, hogy ne döngetné egymást?
- Nem. - mondta George miközben felkelt a padlóról és fejbeverte Fredet.
- Hé!- Fred ugyanazt tette, és a harcuk megint fokozódott.
- Fiúk - mondta Angelina szúrós szemekkel és leülnt a kanapéra, amikor észrevette az üres pergament.
- Mi ez?
Fred és George a padlón (George éppen egy ütésre készült) felnézett. Fred szemei, rémületében kiszélesítettek, amint Angelina felvette az üres pergament.
- Semmi! - mondta gyorsan és elkapta a pergament Angelinától.
- Hé! - mondta dühösen a lány – Meg akarom nézni.
- Mondtam neked, hogy semmi - mondta Fred, megragadva Angelina kezét, szerencsére egy hajszálnyival magasabb volt, mint a lány.
- A fenébe, Angie, add azt nekem!
- Vedd el, ha tudod - mondta az, miközben kuncogott.
- Angie!
George nem segített. Ő teljesen szórakoztatta az, hogy az ikre, mint egy bolond kergeti Angelinát egy pergamenért.
- Szánalmas, Fred! - George zihált miközben a hasát fogta.
- Kabbe’ George! - ordította Fred miközben pillanatnyilag feladta a kergetőzést.
- Mondd el, hogy ez mi - mondta Angelina a pergament szorongatva.
- Nem tudjuk mi ez - mondta Fred dühösen. - Éppen ezen tanácskoztuk, amikor megjöttél.
- Amikor megjöttem, mint két hülye gurultatok körbe-körbe a padlón- mondta hűvösen Angelina. - Mi annyira különleges ebben az izében?
- Frics irodájában találtuk - mondta mogorván Fred.
- Fred, te hülye, ne mondd el neki! – mondta George dühösen. – ő egy...
- Lány - mondta Angelina. - Ragyogó megfigyelés, George. Nem fogom elmondani senkinek, hogy tudod. És a pergament sem.
- Igen - mondta Fred, Angelina védelmére kelve, nem is tudta, miért. - Angie jó arc!
George legyintett és drámaian leült a kényelmes karszékek közül az egyikbe.
- Jó - mondta. - Mondd el neki. De ha beárul...
- Mi? - kérdezte Angelina. - Mert elloptatok egy üres hülye pergament? Frics valószínűleg észre sem vette.
- Ez amúgy is tök értéktelen - mondta rosszkedvűen George. – Hülye tetű, Fred. Nekem kellett volna ellopnom valamit...
- Nos nekem nem volt Bűzbomba a zsebeimben, mert te ragaszkodtál ahhoz, hogy te vidd őket! - Fred visszavágott.
- Elég - Angelina kiabált. - Nézzétek, két tökfilkó, vettétek a fáradságot, hogy megnézzétek, hogy talán erre az értéktelen dologra, amit loptatok, nem láthatatlan tintával írtak-e?
- Mi? - kérdezték együtt Fred és George.
Angelina megint összeráncolta a szemöldökét. - Őszintén ti ketten SOHA nem néztek bele a Bűbájtankönyvbe?
- Nem.
- Pedig kellene - mondta Angelina egy finomkodó hangon. - Ezen a pergamen nem látsz semmit, de ha az így van, Fricsnek miért volna a szekrényében? Az a tippem, hogy Frics nem tudja mi ez, mert egy kvibli.
- Frics kvibli?! - kiáltotta George.
- Nem lehet! - mondta Fred. - Honnan tudod?
- Mindenki tudja- felelte a lány. - Egyébként talán nektek ketten próbálkoznotok kellene, és ki kellene találnotok, hogy ez a dolog hogyan működik.
És azzal visszaadta a pergament Frednek.
- És hogyan? - kérdezte Fred.
- Nem tudom - mondta Angelina. Van pálcád, nem?
- Igen - mondták együtt Fred és George.
- Használjátok - javasolta Angelina. – Őszintén, mindent nekem kell kitalálnom?
- Igen - mondta Fred miközben vigyorgott. - Miért nem segítesz nekünk, Angie? Te igazán okos vagy - megint széthúzta a pergament az asztalon.
- Ne már - mondta George. – Lányoknak tilos.
- Ne csináld, George, mondtam neked Angie jó fej.
- Nem érdekel, még ha ő is Anglia pirospozsgás királynője - mondta George. - Ez a mi dolgunk és nincsenek lányok!
- Akkor ezt elmondod Aliciának is holnap? – nézett rá Fred érdeklődve.
Angelina elnevette magát, mire George fülei vörösek lettek.
- Nem fogom elmondani Aliciának - George motyogott.
- Hazudozó - mondta Fred.
- Rendben - mondta George. - Engedd meg a LÁNYNAK, hogy segítsen - csúnya pillantást vetett Angelinára. - Engem nem érdekel. Csak amíg annak a hülye darab szemétnek, amit megragadtál, van egy kevés értéke. Nem akarok a semmiért bezárva lenni.
- A semmiért? - mondta Angelina. – Ne nyávogj, az igazán szánalmas.
- Igen, igen - mondta Fred. – Ne nyávogj. Na de akkor te tudsz segíteni nekünk vagy nem?
- Megpróbálok - mondta óvatosan Angelina. - De, ha segítek nektek, meg kell ígérnetek nekem valamit.
- Nem - mondta George.
- Mit? - kérdezte Fred.
Angelina figyelmen kívül hagyta George-ot és Fredre nézett.
- Bármi is ez a dolog, meg kell engednetek nekem, hogy időnként használjam.
- Nincs az a pénz...- mondta George.
- Rendben – vágta rá Fred. - De csak ha velem vagy. Nem használhatod egyedül.
- Oké - mondta Angelina. - Oh, és ünnepélyesen esküdnöd kell, hogy rosszban sántikálsz, amikor használod - vigyorgott.
És akkor valami furcsa történt. A pergamen az asztalon fodrozódott és felvillant rajta valami írás, aztán eltűnt.
- Hű – ámultak el egyszerre Fred, George és Angelina.
- Mit csináltál? – kérdezte Fred miközben rápillantott Angelinára.
- Nemtom – felelte a lány. - éppen azt mondtam, hogy esküdjetek meg rá, hogy rosszban sántikáltok.
A pergamen megint fodrozódott, és megint írás tűnt fel rajta, erősebben ez az alkalommal, majd ismét eltűnt.
- Nem lehet - mondta Fred, ahogy mind hárman odagyűltek a pergamen köré.
- Amit mondtál, Angie, - mondta George. - Az valahogy ezt csinálta.
Fred felállt.
- Van egy ötletem - mondta, és kihúzta a pálcáját.
Odatartotta azt a pergamenhez és mondta: - Tárd fel titkaid!
Semmi nem történt.
- Nem jó! - mondta miközben megint megcsapta a pergament, csapkodott, de különben semmi nem történt.
George kihúzta a saját pálcáját, és erősebben csapkodta a pergament, mire testvére leintette.
- Ünnepélyesen megesküszöm, hogy rosszban sántikálok - mondta Fred miközben a pálcájával rákoppintott a pergamenre.
Azután, valami csodálatos történt. A pergamen fodrozódott, izzott, azután több vékony sor tinta kezdett kígyózni rajta, mint egy pókhálón keresztül. A sorozatok alakba forrtak össze...
- Egy térkép! – mondták egyszerre.
- Az egész iskola - kiáltott fel Angelina.
- Nézd! - mondta Fred. Apró pontok kezdtek megjelenni a térképen. Az egyik szobában, Frics irdájában, volt egy kicsi pont: Mr. Frics. Mellette volt egy pont megjelölte Mrs. Norrist. A két pont mozgott az iroda körül, de nem távozott.
Fred érezte a szívét erősen dobogni, ahogy a szemei ugrottak több mint a térkép másik szekcióiba.
Egy kicsi pont Piton professzort jelezte, aki egy folyosón sétált. Egy másik a pont Bimba professzort mutatta az üvegházakban. Egy másik pont megmutatta Hóborcot a könyvtárban, aki üldözött egy másik pontot, Madam Cvikkert.
- Király - mondták együtt Fred és George.
Azután végre a térkép befejeződött miközben rajzolta magát, és egy cím megjelent a tetején:
„A híres Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas úrak büszkén prezentálják: A TEKERGŐK TÉRKÉPE”.
- Ez.. ez... - mondta George elkábulbuva.
- Zseniális - így Fred és Angelina.
George felnézett szélesen vigyorogva.
- Ezzel a dologgal bárhol, bármikor sétálgathatunk a kastélyban.
- És mindig tudni fogjuk, hogy ki hol van és mit csinál - mondta Fred miközben mérhetetlenül vigyorgott.
- Ami azt jelenti, hogy nem fognak elkapni! - mondta George.
- Igen! - ordított Fred, és hirtelen ő és George táncra perdültek. Angelina kuncogott, azután lenézett a Tekergők Térképére.
- Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas. Kik ezek?
- Nemtom – mondta Fred. – De bárkik is voltak, zseniálisak!
George felvette a térképet és megcsókolta.
- Ez az életem legjobb napja! - sírt. - Egész évben büntetésben lennék ezért!
- Mi?
Mindhárman megfordultak a hangra és meglátták Lee Jordant, ahogy a portrén keresztül bemászott a klubhelységbe.
- El kell mondanunk neki –mondta Fred és sűrű pillantásokat váltottak.
- Ő a legjobb barátotok - bólintott Angelina.
- Jó - mondta George. – Ha már te is megtudtad.
- Mi a pokolról beszéltek? - kérdezte Lee.
- Nézd - Fred a térképre mutatott. Lee keresztülszelte a szobát, lenézett a térképre, és egy hosszú pillanat később felnézett, az arcán egy hatalmas vigyorral.
- Kitől kaptátok?
- Frics irodájától - nevetett Fred.
- Elloptuk egyenesen az orra alól - mondta George.
- Nem mesélhetsz erről senkinek, Lee - mondta szilárdan Fred. - Ez szigorúan négyünk titka. Vagy, nos öt, ha George megmondja Aliciának.
- Ooh, Alicia - mondta egy nyikorgó, lányos hangon Lee. - Georgie kedveli Aliciát.
- Fogd be - szólt George miközben elpirult.
- Georgie és Alicia, ülnek egy fa alatt... - kezdte Lee.
George tarkón ütötte.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Reggel három óra volt, amikor Fred, George, Angelina és Lee visszasettenkedtek a klubhelységbe. Kipróbálták a Tekergők Térképét, sikeres volt éjjeli sétájuk. A segítségével megtalálták a konyha titkos bejáratát, bementek, és meggyőztek néhány házimanót, hogy csináljanak nekik egy késői éjszakai csemegét. Aliciát is felkérték, hogy menjen velük, de ő tétovázott; ő nem igazán volt szabálytörő. George nagyon morcosnak tűnt, hogy nem jött el.
Fred ránézett a legjobb barátnőjére, Angelinára, aki nem volt Alicia. Angelina Aliciánál sokkal bevállalósabb volt.
George és Lee egyedül botladoztak vissza a hálókörletükbe, egyedül hagyva Fredet és Angelinát a klubhelységben.
- Nagyon jó volt- suttogta Fred teli hasát megsimogatva.
- Én… köszi - mondta Angelina.
- Mit? - kérdezte Fred.
- Hogy hagytad, hogy eljöjjek - mondta Angelina, és még a klubhelység tompított fényében is Fred látt őt, ahogy elpirult.
- Természetes, hogy eljöttél - mondta szilárdan Fred. - Kitaláltad, hogy hogyan lehet használni a térképet!
- Nos ez szerencse volt...
- Igen, de tudod - mondta Fred miközben hirtelen egy kicsit esetlennek és szégyenlősnek tűnt. - Te a barátom vagy, Angie. Még akkor is, ha lány vagy.
- Hé, kösz - mondta Angelina. – te sem vagy annyira rossz, fiú létedre.
- Ne érts félre – mondta gyorsan Fred. - De a lányok furcsák és idegesítőek.
- A fiúk meg büdösek, durvák és éretlenek - mondta Angelina.
- De te normális vagy - mondta Fred.
- Te is.
Egymásra néztek és egy hosszú pillanatig nem mondtak semmit. Angelina gyönyörű volt –állapította meg Fred. Azután érzett a gyomrában valamit, aminek tudta, hogy nincs köze a felfalt sütikhez. Hirtelen futni akart, el a szobából.
- Na jó éjt - mondta, és gyorsan megpaskolta Angelina vállát.
- Jó éjt - mondta Angelina, és elindult a lányok hálókörlete felé a csigalépcsőn felfelé. Fred nézte, ahogy megy, azután magához tért és sietett a saját szobájuk felé.
Bemászott az ágyba, a gyomra még mindig egy kicsit nyugtalan volt. Talán nem kellett volna megennie az egész pudingot... De nem csak a puding volt a probléma. Elkezdett töprengeni, ha Angelina - aki úgy tűnt, hogy csinosabbá válik, ahogy az év telik…, bár remélte, hogy nem lesz ennél szebb. Szeretett Angelinával lennii, még akkor is, ha lány volt.
Majdnem azonnal elaludt, ahogy bezárta a szemeit. Álmában látott egy lányt, tejeskávé színű bőrrel, fonott hajjal és gyöngyöző kacagást hallott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;