|
Kviddics
Hermron 2009.07.16. 18:51
Harmadik fejezet: A Kviddics válogatás
A Kviddics válogatáshoz tökéletes nap volt. Meleg, de nem forró; napos, de nem vakítóan fényes, egyszerűen pompás.
Fred Weasley ma nagyon magabiztosnak érezte magát. Nem volt a Kviddicsnél jobb dolog a világon. Felállt. Magasabb volt, mint egy évvel ezelőtt és a hangja is mélyült.
Csak néhány a kemény hét a nyáron, sok edzés Charlie-val, de megérte. Fred magassága és hangja miatt öregebbnek érezte magát, de az arcán a szeplői még mindig bosszantották, és a haja is annyira fényes piros volt.
- Kész vagy elpáholni pár feneket, Tesó? - kérdezte George, miközben durván megveregette Fredet.
Fred vigyorgott. Ő és George szerettek káromkodni, és most nem volt ott anyjuk, aki rájuk szóljon.
- Mióta megszülettem, kész vagyok, Georgie - mondta Fred. - Te hülye buzi.
Adtak es ötöst a másiknak, elkezdtek birkózni
- Áú! - George ordított, ahogy Fred fejbe verte és rángatta a haját. - Te hülye!
George megtorolta azáltal, hogy oldalba verte Fredet.
- Áú! – mondta az. - George, te gané! - George figyelmen kívül hagyta Fredet és úgy ugrott rá, tovább birkóztak miközben egész idő alatt nevettek.
- Hú, mi ez fiúk? - hallottak egy női hangot.
Fred felnézett, hogy lássa Angelina Johnsont, aki Kviddics mezben volt, ami nagyon újnak tűnt. Kezében vitt egy fényes, vadonatúj JólsepR-10-T modellű seprűt - a göndör haja most fonatok nélkül omlott a vállára. Fred elnyelte a zavarát, teljesen másnak tűnt minden.
Fred utált szegény lenni, most elbújhatott a lány mögött régi Charile-tól örökölt JólsepR7-es modelljével... De egy mosolyt azért színlelt, felugrott leporolta magát.
- Hé, Angie - mondta miközben belecsapott a tenyerébe. – Mindenki téged fog nézni, ez nem ér.
- Új taktika - mondta pajkosan Angelina. Fred és George nevettek.
- Jó pont, Angie – kacsintott rá George.
- Ne nevezz engem Angie-nek – nézett élesen Angelina. - Utálom.
- De Frednek megengeded, hogy Angie-nek nevezzen! - George tiltakozott.
- Tudod, én a Kivételes Iker vagyok - mondta Fred. - Pancser.
Fred szerette ezt a szót.
- Igen, igen - mondta George. - Hülye. Na menjünk.
Elvánszorgott miközben egy öreg Üstökös 240-t vitt a jobb kezében.
- Sok szerencsét, Fred – szorította meg a kezét Angelina. - Drukkolok neked.
- Igen - mondta Fred miközben vigyorgott. - Szintén.
Kivonultak a napfénybe és látták a Griffendél kapitányt, Oliver Woodot, ahogy ott állt. Ő egy testes, izmos, negyedéves fiú volt.
- Jó – kiáltotta. - Sok üres helyünk van, kettő hajtó és kettő Terelő - legöngyölt egy hosszú pergament és elkezdett olvasni néhány nevet. - Sloper, Robert és Kirke, Paul, ez első körben Terelők lesztek. Nézzük...Johnson, Angelina, és Spinnet, Alicia a hajtók.
Fred grimaszolt. Remélte, hogy ő játszik Angelinával. Rápillantott a lányra, majd rá is vigyorogott; aztán mutatott neki egy biztató jelet. George Alicia Spinnettre mosolygott, aki elpirult. Jó ég, gondolta Fred. Azok ketten...
Azután megint az ő kiválasztottjára gondolt – végülis látom repülni. Izgatta, hogy lássa a lányt repülni; nagyon kevés lány van, aki tud Kviddicsezni.
- Középre üsd a labdát - kiáltotta Wood. Fogta a fejét, ahogy a két terelő repült. Fred észrevette, hogy Angelina nagyon ideges, de az arca eltökélt volt. A Griffendél fogója, Gerald Prewitt, és a harmadik hajtó, Michael Marchbanks is nézte a válogatást.
- Mutasd meg nekik, Angie - mondta magában Fred. Nem hallotta, amit Wood most mondott, de látta az öt embert felszállni a seprűikre. Prewitt következett, Wood kivette a két gurgót, a kvaffot és a cikeszt és a válogatás elkezdődött.
Fred a lányra fókuszált, aki jó volt, nagyon jó.
Jónéhány gólt szerzett, nagyon jó szeme volt a a passzoláshoz és dobáshoz, és könnyen kezelte a seprűjét is. A nagyon gyors, fényes seprűjét. Ő és a másik hajtó, Alicia Spinnet, úgy tűnt, hogy jól tudnak együtt dolgozni.
Fred figyelmét az kettő terelő, Kirke és Sloper kötött le le, akik szörnyűek voltak. Kirke kétszer is majdnem leütötte Slopert egy gurgóval, és Fred nem volt benne biztos, de ez a Sloper lehet, hogy a saját ütőjével ütötte meg magát. Szánalmas!
Miután a húsz percig tartó játék véget ért, mindenki leszállt és a pálya széléhez ment.
- Hú – mondta Fred Angelinának. - Rohadtul jó vagy, Angie.
- Igen? Igazán? – kérdezte az, miközben vigyorgott. - Én annyira ideges voltam ott fent!
- Nyugalom, kettőtöknek - mondta Wood. - Oké, Johnson, te, és Spinnet úgy tűnik, maradtok. Kösz, Sloper és Kirke, nem sikerült, mehettek.
A két fiú bólintott miközben meglehetősen lehangoltnak tűntek.
- Nézzük, Patil, Parminder és Hooper, Geoffrey hajtó, Weasley, Fred és George a terelő.
Fred rápillantott George-ra, aki rákacsintott, mindkettő követte Woodot és a másik kettőt ki a pályára.
- Hajrá, Fred - suttogta Angelina, és vigyorgott. Fred nagy hirtelen nagyon jól érezte magát.
A játék megint kezdődött, és Fred felemelkedett a levegőbe a seprűjén. Az öreg seprű lassabb volt, mint szerete volna, de ezen nem tudott segíteni, és a sebesség nem volt a legfontosabb dolog egy terelőnek, de a pontosság és az erő viszont igen.
Fred erőt érzett a karjaiban, ahogy a hajtóktól távol tartotta a gurgókat újra és újra; ráadásul George épp olyan jól ütögetett, ahogy ő.
Húsz perc csak úgy elmúlt, Fred még bele sem jött igazán, amikor a játéknak vége volt. Visszatért a földre, és megveregette George vállát.
- Jól repültél, tesó - mondta George boldogan.
Találkoztak Angelinával és Aliciával, akik aggódva várták, hogy a játékoknak vége legyen. Wood az egész válogatást jól és gyorsan kezelte, azonnal kizárta azokat, akik rosszak voltak. Wood végül Angelina, Alicia, Fred és George mellett dontött, hogy repüljenek közösen egyet, amit Fred nagyon élvezett. Bár inkább azt szerette, hogy megvédte Angelinát és Aliciát a gurgóktól (előbbin Fred észrevette, hogy eléggé csinos és utóbbi elég sok figyelemmet kapott George részéről).
Végül Fred tudta, hogy ő és George jól szerepeltek, ahogy Angelina és Alicia is, de nem tudta megmondani, hogy alkotnak-e egy csapatot vagy nem. Csak remélte, mert velük ez mókás repülés volt.
- A listák holnap elkészülnek- mondta fürgén Wood mikor a válogatás véget ért. Fred, George, Alicia és Angelina leültek egy padon az állványok közelében és elkezdték levenni a Kviddics mezüket.
- Nagyon jól éreztem magam - mondta Alicia. – remélem sikerült.
- Ja - Angelina is ideges volt. - Legalább volt néhány béna is - kuncogott.
- Nem vicc - mondta Fred. - Láttad azt a csávót, Slopert? Megesküszöm, hogy a saját ütőjével ütötte le magát.
- Az a hajtó, Parminder Patil elég jó volt - mondta óvatosan Angelina. - Igazán jó, voltaképpen.
- Igen, de Hooper szar volt, ugye? - kérdezte Alicia.
Mind a négyen egész végig kedvesen csevegve mentek vissza a kastélyba vezető úton és a Nagyteremben is folytatták eszmecseréjüket.
Fred csak homályosan látta, hogy George Aliciával előrement és ő Angelinával lemaradt.
- Te ma tök jó voltál - mondta Angelina. - Igazán. Remélem, hogy bekerülsz a csapatba. – azzal megveregette teljes erőből Fred hátát. Mindig így viselkedtek egymással. - Angie elég fiús volt, kemény, de mégis csábító, Fred nagyon kedvelte, igazi barát volt. Még így a hajfonatok nélkül is. Szerette a fonatokat, ahogy himbálóztak, ha a lány lófarokba kötötte a haját, de így nőiesebb volt.
- Köszi – mondta végül a fiú. – remélem te is bekerülsz, egész jók voltunk együtt, nem?
- Aha.
A lány rámosolygott Fredre a tökéletesen fehér fogaival, majd megölelte, amíg tartott, nagyon jó érzés volt. Fred aznap éjjel azonnal elaludt. Kávészínű bőr és, és sötét, bársonyos barna szemek szerepeltek az álmában.
.~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Állj meg, George- morgott Fred, ahogy a Griffendélesek harcoltak helyért a Kviddics csapat listáig.
- Én bent vagyok! - sikoltott Angelina, és elkezdett vadul kuncogni. - Freddie, megcsináltam! Megragadta és megölelte őt, majd elkezdett vadul pörögni a szoba körül.
Most ez egy elég lányos dolog volt – gondolta Fred , de azért annyira nem volt rossz.
- Freddie? - motyogta George.
- Benn vagyok! - Alicia Spinnet volt a következő, aki sikított és megölelte George-ot.
- Georgie! Megcsináltam!- odafutott Angelinához és táncolni kezdtek körbe-körbe.
- Georgie – búgta Fred lágy hangon.
- Kuss.
- A franc - mondta egy hang mellettük, és Robert Sloper ellépett miközben mogorvának tűnt.
Fred szemei végül megtalálták a darab pergament, amit feltettek a hirdetőtáblára. A szemei keresték és megtalálták a helyet, ahol megpihentek a két néven a Terelő alatt.
Érezte, hogy a gyomorgörcse megszűnik és egy vigyorgás terjedt szét az arcán.
- Bent vagyunk! – jelentette ki diadalmasan.
- Igen! - újjongott George.
- Igen! - kiáltott Fred, és megölelte George-ot, elkezdtek birkózni (mert két fiú ölelkezve nem volt elfogadott látvány). Alicia és Angelina bekapcsolódtak, négyen játékosan birkóztak és vidáman nevettek, ahogy a diákok többi része nézte őket. Fred lelkes volt. Benne van a csapatban a tesójával és a legjobb lány-barátjával Angelinánval. Az élet szép.
- Igaz ez? – kérdezte Lee Jordan. – Harry Potter tényleg a vonaton van?
- Aha – válaszolt Fred.- George és én segítettünk feltenni a cuccát a vonatra. Egész közelről láttuk a sebhelyét.
- Zsír. És milyen?
- Kicsit félelmetes – felelte George. – Szerintem nem is tudja, milyen híres.
- Ja. Azt hallottam, muglik közt nevelkedett. Fura.
- Ronnal beszélget, még szép, hogy fura! – húzta fel a szemöldökét George.
A fülke ajtaja kinyílt, Angelina Johnson lépett be és rámosolygott Fredre.
- Hé, Angie – mondta a fiú, majd megölelte és belecsapott a tenyerébe.
- Szia Fred – köszönt a lány, majd üdvözölte George-ot is.
- Hali, Angie – mosolygott rá Lee.
- Hékás – kiáltott fel Fred. – csak én hívhatom Angie-nek! Igaz, Angie?
- Igaz, Freddie – és rákacsintott. Fred elvörösödött, mire George nevetni kezdett, erre kapott egytestvéri takón ütést.
- Értem – mondta Lee. – AngeLINA, nagyon jól nézel ki.
Angelina összehúzta a szemét. Nem tudta, hogy Lee most flörtöl vele – már egy éve tetszett neki a lány. Fred örült, hogy a lány nem viszonozza ezt a vonzalmat.
- Köszi – válaszolt Angeilna, azzal leült Fred mellé, aki rápillantott. Nos tényleg jól nézett ki. Még magasabb lett, noha Fred is nőtt szerencsére, szólval még mindig magasabb, ha nem is sokkal. A haja sok kis tincsben összefogva, két copfba kötve. A bőre kicsit sötétebb lett, Fred visszaemlékezett a levelére – Nyugat Indiában volt nyaralni, ez valami meleg hely lehetett. Valószínűleg rokonai élnek ott. A fogai még mindig tökéletesek voltak és Fred nem szívesen bámulta a lányt, de úgy látta, máshol is nőtt... Gyorsan el is nézett erről a kritikus pontról.
- Szóval, Angelina, ő itt Pasas - mondta Lee és kinyitott egy ketrecet.
- De ari! Megfoghatom?
- Persze – kacsintott rá Lee. Benyúlt a ketrecbe és kivett egy pókot. Egy szőrös, szörnyű állat volt, és sok kis gyöngyszerű szeme csak úgy bámult a lányra. Angelina megfogta és simogatni kezdte.
- Nagyító Átkot használtál? – kérdezte.
Fred nem hitte volna, hogy Angie szereti a pókokat. A legtöbb lány és sok fiú (beleértve Ront) fél az ilyen hatalmas pókoktól. Fred el sem tudta képzelni, ki akar ilyen hatalmas, gusztustalan háziállatot tartani. Angelina nem tűnt ijedtnek a póktól és semmijen más csúszómászótól nem félt. Csak a meztelen csigától undorodott.
- Aha, de a suliban visszaváltoztatom. McGalagony megölne, ha megtalálná.
- Lenyűgöző vagy – mondta Angelina, gyengéden simogatva a pókot, majd visszatette a ketrecbe.
A fülke ajtaja ismét kinyílt és Alicia Spinnet lépett be rajta egy halk sikoly kíséretében, ahogy meglátta a pókot.
- Meg akarod fogni? – kérdezte Lee ártatlanul.
- Akarja a... – sikította. – George, ez udorító, hogy vagy képes egy fülkében lenni ezzel?
- Ugyan, Alicia, most beletiportál szegény Pasas lelki világába! – torkollta le Lee durcásan.
- Bejösz vagy nem, 'Liss?- kérdezte George.
- Nem tudom- mondta Alicia Pasat fürkészve.
- Gyere! - kérte George. – Kint vagy bent.
- Bent – felelte a lány vonakodva. – de tartsd távol tőlem azt az állatot! Bezárva a ketrecbe, oké?
- Oké – mosolygott Lee. Alicia bejött, de arcán látszott, hogy nem igazán hisz Lee-nek. Leült George mellé, hátradőlt és igyekezett beleolvadni a falba, minél távolabb lenni Pasastól.
- Hallottátok? - kérdezte végül. – Harry Potter a vonaton van.
- Megelőztünk Alicia – válaszolt Fred. – Mi is láttuk. MI segítettük feltenni a csomagjait.
- Hűha – sóhajtott Angelina. – Milyen lehet? Úgy hallottam, muglikkal lakott.
- Nagyon nyugodt – mondta George. – Normálisan néz ki, kivéve, hogy amikor láttuk, Ronnal beszélgetett.
- Ja, fura egy ízlése van – helyeselt Fred. – Remélem azért nem akad rá Percyre.
- Pici Prefektus Percy – fintorgott George.
- Legyünk óvatosabbak ebben az évben – kérte Lee. – A bátyuskátok levelezik anyátokkal, ő meg az én anyámmal...
- Seggfej – dünnyögte Fred. – Méghozzá barátnője is van.
- Tényleg? – vigyorgott Angelina.
- Ja, a Hollóhát prefektusa, Penelope Clearwater.
- Úgy hallom, Pasas éhes – mondta szárazon Lee. - Meg kell etetnem.
Azzal egy nagy táskából kivett egy dobozt, amiben egy halom döglött egér volt. Kinyitotta a ketrecet és lóbálni kezdte az egeret. Pasas, a Tarantula odamászott és négy lábával nyúlt az egér felé.
- Oh, FÚJ! - sírt Alicia. - Ugye nem fogod AZZAL megetetni?
- Természetesen igen – mondta Lee. - Ezt eszi Pasas – azzal odaadta apóknak az egeret, Pasas el is kezdte eszegetni.
- Undorító – Alicia eltakarta az arcát.
Angelina nevetett.
- Ez egy természetes folyamat, úgyértem a pókok nem ehetnek késsel, villával...
Fred felkacagott, imádta a lány humorát. De a zajok tényleg elég undorítóak voltak, amik a ketrecből törtek fel. Lee mosolygott és letette Pasas ketrecét a földre, az ülés alé. Fred hálás volt, miért nem kell végig néznie, hogy falja fel Pasas az egeret.
Éppen amikor a büfés boszorkány megérkezett.
- Jónapot, kedveseim, adhatok valamit?
Fred megfeletkezett Pasas ketrecéről, ahogy meglátta a finomságokat. Volt nála egy kis pénz, de nem költhette édességre, nem, neki anyukája csomagolt szendvicset.
- Igen – mondta Angelina és egy halom édességet vásárolt, Csokibékát és Bagoly Berti mindenízű drazsélyát is.
- Az mind meg fogod enni? – csodálkozott George.
- Nem, hanem adok Frednek is - Fred arca felderült.
- Hú, köszi, Angie!
- Hé – modta George gyorsan. – Én is kérek belőle! Ne csak az a kivételes iker...
- Én is kaphatok? – csatlakozott Lee.
- Szerezz magadnak, Lee – mondta a lány csípősen.
- Oké – felelte Lee és ő is vett egy halom édességet. – És mindet én eszem meg!
Azzal egy csokibékát tömött a szájába.
Alicia is vett egy kis édességet.
- George, ebből vehetsz – mosolygott rá édesen. George elpirult, mire Fred röhögni kezdett.
Amíg ettek, nem tudtak beszélgetni. Alicia, George és Lee végül Lee csokijait kezdték majszolni, magára hagyva a Fred /Angelina párost.
Angelina kinyitotta Bagoly Bertis dobozát és bekapott egy drazsét.
- Semmi érdekes... – mondta és Fredre mosolygott. – Jaj, de, géz ízű...
Fred is evett egyet, aztán elzöldült.
- Fúj, borsó leves. Utálom!
- Kelbimbó – mondta a lány a következőre.
- Eper – így Fred boldogan. Finom. De ez undorítóan néz ki. Kóstold meg.
- Nem eszem meg, edd meg te.
- Te! – nevetett rá a fiú.
- Nem, te! - és elkezdék dobálni a golyót. És akkor Lee hangját hallották.
- KAJACSATA! – és abban a percben mindenfelé kezdtek szállni az édességek. Aliciát fejen találte egy Kátrány torta, nem sérült meg, de a haja...Egy csokibéka landolt Fred fején, Angelina Tökös derelyét kapott a nyakába. Sikoltoztak, nevettek, és Pasas a Tarantula a zajongás közepette kimászott a ketrecéből.
- Mi folyik itt? – egy új hangot hallottak, ami a kajacsatázók hangát elnyomta, Fred, aki tele volt édesség darabkákkal felismerte Percyt, aki az ajtóban állt, Penelope Clearwaterrel. Penelope meglepődéssel az arcán, Percy udorral mérte végig őket.
Fred ránézett George-re, és elmosolyodtak.
- Szia Percy- kezdte fred udvariasan. – Édességet?
- A tökös derelye isteni. Szívesen az arcodba nyomom.
- Soha nem láttam még két ilyen idiótát – mondta Pery dühösen.
- Ugyan Perc, ez tök vicces – bosszankodott Fred.
- Koszos vicc... – suttogta Percy. – Büntetőmunkára küldelek titeket.
- Mi? – kiáltották az ikrek.
- Nem teheted - tiltakozott Fred.
- De igen – felelte a bátyja.
- Ez nem ér!- kiabált George.
- Jó, akkor büntetőmunka MINENKINEK – üvöltött Percy. – Boldog vagy? És hogy lásátok, milyen nagylelkű vagyok, nem írok is egy levelet anyának, ha kitakarítjátok a kupét. És Lee, zsugorítsd össze a pókodat a normál méretére.
- Nem teheted - kezde megint George.
- Nos vagy én, vagy anya és a rivallója. Melyiket választod?
Fred kinyitotta a száját, de nem szólalt meg. Nem akarta bajba sodorni a barátait, főleg nem Angelinát.
- Jó – vicsorgott Fred. - Akkor most már elmehetsz. Kitakarítjuk a kupét.
Percy ránézett öccseire.
- Figyellek titeket - mondta. – Nincs több ilyen ügy. Anya és Apa eléggé elvannak a saját bajaikkal. Menjünk, Penny.
Penelope követte Percyt és becsukta az ajtót.
- Szemét – suttogta George.
- Mindig ilyen? – kérdezte Angelina.
- Aha – válaszolta Fred keserűen. – De most rosszabb, PREFEKTUS.
George fura hangot kiadva mondta:
- Kegyetlen seggfej.
- Az – helyeselt Fred. – Sajnáljuk, most ti is büntiben vagytok.
- Nem baj, haver – mondta Lee. – A büntető munka nem is olyan rossz.
- Tényleg semmi – Angelina is bólintott.
George Aliciához fordult.
- Nos – mondta az lassan. – Én nem örülök ennek, de ÉN is benne voltam, úgyhogy megérdemeltem.
George rávigyorgott.
- Ez van, 'Liss. Még soha nem voltál büntetőmunkán, vagy igen?
A lány megrázta a fejét.
- Akkor üdv a csapatban – mosolygott rá Fred. – Mindenkinek kell mennie legalább egyszer büntetőmunkára, amíg a Roxfortban tanul!
- Kivéve Percynek - mondta George.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A suli egész jól indult Frednek. Elvégezték a büntetőmunkáját és egy másikat is kapott, mert Leenek segített becsempészni Pasast a Mardekáros lányok fülkéjébe. Nem izgatta az órarendje sem igazán. Piton rosszabb volt, mint tavaly, McGalagony is csak szigorúbb lett –habár Fred tudta, hogy titokban nagyon kedves asszony. Az új SVK tanár vicces volt – úgy tűnik senki nem tudja megtartani az állást egy évnél tovább – Mógus professzornak hívták. Dadogott és nem tudott fegyelmet tartani soha, nagyon furcsa turbán volt a fején és mindig foghagyma szaga volt. Az a hír járta, hogy vámpírokkal barátkozott és egyszer megharapták. Mindenesetre Mógus nem igazán volt alkalmas tanárnak.
A legnagyobb probléma azonban az volt, hogy Gerald Prewitt és Michael Marchbanks tavaly végeztek, két hely üres a Kviddics csapatban. Viszonylag könnyű volt a hajtót, Marchbanksot helyettesíteni; találtak egy másodéves lányt Katie Bell személyében. De Fogót nem tudtak szerezni, senki nem volt olyan fürge, mozgékony és gyors és élesszemű, hogy megtalálja a cikeszt. A Griffendél legutóbb akkor nyert kupát, amikor Charlie volt a fogó. De Charlie elment, ki lehetne olyan jó fogó?
De ha Fred rosszkedvű volt, akkor Wood teljesen megszállott. Ő Őrző volt másodikos kora óta, és Wood meg akarja nyerni a kupát, mielőtt elmegy a Roxfortból. Woodnak ez volt az ötödik éve, elkezdett pánikolni.
A Fogó-kérdés megoldódott egy váratlan fordulattal. Fred csak később tudta meg a részleteket, de egy este ő és George éppen edzésre mentek (késve, mert büntetőmunkán voltak, ki kellett tarakítaniuk a fiú wc-t), Fred sokkot kapott.
A Kviddics sátorban ült a legújabb Nimbus 2000-es seprűvel, nem más, mint Harry Potter.
Mindketten teljesen szótlanul álltak, mert Harry Potter, a híres Harry Potter, aki csak első éves, ül itt a Griffendél csapatában egy vadiúj seprűvel.
- Háj – köszönt Wood feldobva. – Ő az új fogónk, azt hiszem ismeritek.
- H-hello – szólalt meg megszeppenve Harry, idegesnek és nagyon csontosnak tűnt. Fred csodálkozott, hogy egy ilyen pici fiú meg bír ülni egy seprűt, de aztán kedvesen rámosolygott, majd helyet foglalt és Wood szót kapott, hogy ismertesse a stratégiát.
Két perc múlva azonban Fred már nem tudott rá figyelni, igazából soha nem kísérte nagy érdeklődéssel kapitánya lelkesítő monológjait. Miért is kéne figyelnie? Ő egy terelő, a feladata az, hogy megóvja társait a gurgóktól – a stratégia a hajtókra vonatkozik.
Szemei Angelinára vándoroltak. Ő is unatkozott, bár próbálta felfogni Wood szavait. Fredre nézett és elmosolyodott, aki meg vissza rá, majd még legeltette rajta a szemét.
- Nos, akkor menjünk – mondta Wood élesen, ez kizökkentette Fredet az álmodozásból, azzal elindultak kifelé a pályára, Anelina a fiú mellé szegődött.
- El tudod hinni? – suttogta. – Harry Potter fogó?
- Hát igen, mik történnek.
- McGalagony. Azt hallottam, látta repülni az óráján, és elvileg még Charlie-nál is jobb.
- Senki sem jobb nála – jelentette ki Fred.
- Csak azt mondom, amit hallottam. De szerintem is Charlie a nyerő.
De amint seprűre szálltak, már megértette a tanárnő véleményét is. Harry meglepően jól repült, valami természetes tehetsége volt hozzá, nem félt, kockáztatott és fantasztikus reflexekkel rendelkezett.
Igaz, seprűje ezerszer gyorsabb volt, mint Charlie-é, aztán kisebb is volt –de Charlie mégis öreg seprűjével és nagy termetével az iskola legendái közé tartozott.
Nos, Harry tényleg jó volt, de ami hihetetlen, hogy ez a fiú még soha nem látott ilyen seprűt a Roxfort előtt (Fred ezt Rontól tudta).
Három óra edzés után mindenki izzadtan és kimerülten távozott, de azzal a lelkesedéssel, hogy ebben az évben megnyerik a Kviddics Kupát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;