|
Fagyöngy és egyéb balszerencsék
Hermron 2009.07.16. 18:54
- Nem tudom elhinni, hogy odaadtátok neki - mondta Angelina megütközve.
Ő és Fred céltalanul kóboroltak Roxmorts utcáin, élvezve a Karácsony előti látogatásukat itt, a hideg idő ellenére is.
- Igen, de George-nak és nekem nem volt már szükségünk rá - mondta Fred. – úgy értem emlékszünk rá . És amúgy is, te és én is tudjuk, hogy a szegény gyereknek szüksége van egy kis pihenésre. A Dementoros randija után...
- Ne viccelődj ezzel - mondta Angelina. - Azt hittem, hogy Wood azután mérkőzés után öngyilkos lesz. De Harry úgy tűnik, azért jól van.
- Szerintem - mondta Fred. - Woodnak igaza van, Angie. Meg kell nyernünk a kupát idén, már szinte a zsebünkben van.
- Ha nem nyerünk, Wood kinyírja magát – Angelina megremegett. – Fázom. Igyunk valamit, jó?
- Három Seprű? - kérdezte Fred.
- Ne - mondta Angelina. – A vajsörtől álmos leszek. Kávé Madam Puddifootnál?
- Oh, Angie, az a hely? - kérdezte Fred miközben sóhajtott. – Az... ciki.
- Tudom, mondta Angelina. - De ez az egyetlen hely, ahol tisztességes kávét lehet kapni. Gyere már, Fred.
- Túl jó vagyok, Angie.
Azzal betértek Madam Puddifoot kávézójába.
Ez valóban egy eléggé... fura hely volt. Mindenhol diszek voltak, csillogó villogó dolgok a székek és asztalok körül. Mindegyik kicsi asztal fölött (mindegyiknél csak ketten ültek) egy kövér angyalka Mikulás sapkában piros és zöld konfettit hajigált mindenre és mindenkire.
A hely tele volt párokkal, akik egymást falták, meglehetősen lelkesen az asztalaik fölött.
- Tartozol nekem ezért - mondta Fred. - Ez a hely rettenetes.
- Tényleg? - kérdezte Angelina miközben vigyorgott. - Menjünk oda! Puddifoot elfelejtett ahhoz az asztalhoz angyalkát tenni.
- Köszönd meg istennek ezt akicsi szívességet - mondta szárazon Fred, és leültek a sarokban. A hely meleg és meghitt volt, még akkor is, ha úgy nézett ki, mint egy tarka, gyömbéres mézeskalács ház. Egy alacsony, kövér boszorkány csoszogott hozzájuk.
- Boldog karácsonyt, kedvesek! - mondta, arca pirospozsgás volt. – Mit adhatok?
- Egy kávét, egy forró csokit és - mondta Angelina és Fredre mosolygott. – két szelet diós tortát.
- Kiváló - mondta hálásan Fred. - Te vagy a legjobb, Angie.
- Nagyon jó, kedveskék - mondta a boszorkány, és eltipegett.
- Szóval Fred, mik a terveid ebben az évben? - kérdezte Angelina. - Karácsonyra.
- Megint a suliban maradunk - mondta Fred. - Percy hazaviszi Penelopét karácsonyra, hogy találkozzon Anyuval és Apuval hivatalosan, és nincs az a gyomor, ami hányás nélkül kibírná kettejük enyelgését.
- Kicsit undorítóak - helyeselt Angelina. – gondolod összeházasodnak?
- Viccelsz? - mondta Fred. – Iskolaelső fiú és lány? Ez gyakorlatilag fel van írva a csillagokra. És tudod, hogy az mit jelent? Több kis Percy szennyezni majd a világot.
- Itt van, kedvesek – mondta a kövér boszorkány, aki hozta az italaikat és diótortájukat. – Jó étvágyat.
Angelina kifizette a boszorkánynak, mielőtt Fred elővehette volna a tárcáját, hogy ő fizessen.
A boszorkány elvette a pénzt, de hűvösen pillantott Fredre. Fred elpirult, ahogy a boszorkány elbicegett.
- Uh, bocsánat - mondta miközben nagyon hülyének érezte magát. - Visszafizetem.
- Felejtsd el - mondta Angelina. – Barátok vagyunk.
- Tudom - mondta rosszkedvűen Fred. - Én csak utálom ezt...
Angelina bólintott és ivott egy kortyot a kávéból. Fred csak ült mozdulatlanul, utált szegény lenni.
- Uh, Fred, a forró csokid kihül, ha nem iszod meg - mondta finoman Angelina.
Fred gyengén vigyorgott és ivott a kakaóból egy kortyot.
- Finom – kényszerített ki magából egy mosolyt.
Angelina vigyorgott és ő is ivott a saját poharából egy kortyot.
- Basszus - mondta dühösen a lány és felnézett.
- Mi az? - Fred is felnézett. Egy angyalka lebegett fölöttük miközben lóbált egy nagy ág fagyöngyöt.
- Annyi a kávémnak - mondta savanyúan, mert beleesett a növényből egy szem gyöngy.
- Még meg tudod inni, nem? - kérdezte Fred.
- Már nem - mondta rosszkedvűen Angelina. - A fagyöngy mérgező. Azt hiszem, majd kérek egy másikat.
- Ne csináld - mondta Fred. - Tudunk felezni. – azzal odacsúsztatta a forró csokiját mosolyogva.
- Köszi - mondta a lány. - Milyen romantikus.
Fred összehúzta a szemeit.
- Mi van veled te lány?
- Itt ülök a fagyöngy alatt egy helyes fiúval és forró csokit iszogatunk - mondta miközben drámaian lesütötte a szemeit. - Ez nem ...romantikus?
Fred elpirult.
- Azt gondolod, hogy én helyes vagyok?
Angelina kuncogott.
- Az vagy. Miért, te, nem gondolod azt, hogy én csinos vagyok?
- Viccelsz? - kérdezte Fred. - Te bámulatos vagy.
- Nahát, köszönöm - mondta nagyon szerény hangon Angelina.
Fred ivott a forró csokoládéból egy kortyot. Már nagyon melege volt, és úgy vélte, hogy az ital is és a hangulat is felmelegíti. Ő és Angelina az elmúlt év óta nagyon közeli barátok lettek, amikor Ginnyvel… azalatt a szörnyű megpróbáltatás alatt ott volt. A nyár folyamán gyakran írtak egymásnak, azelőtt Fred soha nem írt senkinek semmit.
De most ez az ötödik évük. Fred észrevette, hogy barátsága Angelinával megváltozott.
Fred nem hazudott magának, vonzódott Angelinához. És nincs olyan pasas, aki nem vonzódna hozzá, mert valóban nagyszerű volt. Ügyes, erős, vicces, zseni kviddics játékos. Ki állhatna ellen neki?
Én tudok, gondolta Fred. És ellen is állt. Nem mondhatja el, hogy gyakran álmodik tejeskávé bőrű lányról, és szinte mindig rá gondol.
Nem mondhatta, hogy több alkalommal is gondolt rá, mi lenne, ha több lenne köztük, mit barátság. De soha nem engedett kísértésnek.
Nála jobb haver-lányról soha nem is álmodhatna. Ha elmondaná, vége lenne mindennek. Angelina úgy tűnt, hogy ugyanezt érzi. Úgymond ők mindketten flörtöltek egymással hogy levezessék a feszültséget, de aktívan keresték a lehetőséget, hogy kapcsolatban legyenek a másikkal.
Fred gonoszul rámosolygott Angelinára.
- Ha romantikát akarsz – kezdte. – miért nem mész Roger Davieshez?
Angelina elpirult és félrenézett.
- Őszintén, Fred.
- Ugyan, Angie, már meséltél a te egyetlenedről, vagy százszor – mondta, miközben mosolygott.
- Ő rám sem néz - mondta miközben ivott egy korty kakaót.
- Akkor vak és hülye - mondta Fred.
- Köszi, én is így gondolom - mondta Angelina. - És te? Mi szerencsés neve? Az a szőke Hollóhátas? Marina Edgecombe?
- Marietta - mondta Fred, kijavítva Angelinát. – Édes kis Marietta. Tudod, nem hiszem, hogy Miss Edgecombe-ra hatna a bűbájom.
- Akkor vak és hülye - mondta Angelina mosolyogva.
- Hogy lehet ez, Angie, hogy két olyan mesés embert, mit mi, nem vesznek észre?
- Nem szerelmesek – mondta Angelina, és evett egy falat tortát.
- Érthetetlen – rázta a fejét Fred és ő is evett a süteményből. – Hm, finom.
- Mmm - mondta Angelina és végig nyalta a felső ajkát. - Mennyei.
- Angie- mondta Fred miközben játékosan megütötte. Edd úgy a tortát, mintha... egy pasi lenne.
- Ez feldob téged? - mondta Angelina miközben gonoszul mosolygott.
- Persze - mondta Fred.
- Disznó.
- Tudom.
Ekkor egy másik darab fagyöngy finoman lebegett feléjük és leszállt az asztalon. Fred elkeseredésében felnézett.
- Basszus. Az az angyalka még mindig itt van? Te! Kövér kicsi baba! Menj el!
A kerub üdvözítően mosolygott és tovább lengette a fagyöngyöt.
- Menj már! – kiáltott rá Angelina.
- Nem fog elmenni, kedvesek! - mondta a kövér boszorkány. – Hacsak meg nem csókoljátok egymást!
- Mi? – kérdezték egyszerre.
- Úgy érti... – kezdte Angelina.
- Úgy, aranyoskáim – mondta mosolyogva a boszorkány. - Ez a szabály, a fagyöngy alatt meg kell tenni.
- Merlin szakálla – sóhajtotta Angelina.
- Basszus – nyögte Fred.
- Mennünk kéne – szólalt meg Angelina.
- Ne, meg akarom enni a tortámat!
- Szóval... mi? Akkor csókolózzunk ennek a hülye kis angyalkának, hogy végre elmenjen?
- Talán.
- Nem lenne furcsa, ha te és én...?
- Nem tudod elképzelni a nyelved a számban, mi, Johnson?- vigyorgott Fred.
- Csak szeretnéd, Weasley – nézett vele farkasszemet Angelina.
Egymásra néztek hosszú ideig, mire egy másik darab fagyöngy lelebegett oda és leszállt Fred hajára.
- Jó ég! – kiáltott Fred.
- Na akkor csináljuk gyorsan - mondta Angelina.
Fred bólintott, odahajolt a lányhoz és megcsókolta.
Egy tizedmásodperc volt az egész, csak az ajkak legrövidebb érintése, egy puszi. Semmi óriási érzés nem volt benne, de ahogy Fred leült, az ajkai bizseregtek. Huh. Soha nem érzett még ilyet egy lánnyal sem azelőtt. Pedig ő már csókolózott, nem is keveset.
- Rendben - mondta Angelina. Felnéztek és a hülye anygyalka még mindig ott volt.
- Hé, idióta – szólította meg Fred az angyalkát. – Csókolóztunk, már elmehetsz.
- Oh, ETTŐL nem fog elmenni - mondta a mellettük lévő asztalnál egy lány. Fred és Angelina hátra fordultak, egy fiú és egy lány ültek ott. A lány ismeretlen volt, de a fiú Cedric Diggory, egy Hugrabugos volt.
- Hogy érted? - kérdezte Angelina.
- Igazi csókot akar - mondta Cedric miközben vigyorgott. – Mint ez.
És demonstrált egy Igazi Csókot a lánnyal. Fred nyelt egy nagyot. Az a csók határozottan több volt egy barátságos puszinál.
- Menjünk - mondta Fred Angelinának lélegzetét visszafojtva.
- Oké – felálltak, mire az angyalka elkezdett körökben repülni körülöttük miközben több fagyöngyöt dobált rájuk. Megint leültek.
- Jobb, ha csináljátok - javasolta Cedric. - Vagy a kicsi izé soha nem megy el.
- Jó ég – sóhajtották mindketten.
- Nézd, ez csak egy csók - mondta Angelina.
- Ja – mosolygott Fred.
- Már mindketten csókolóztunk mással és...
- Te kivel csókolóztál? – kérdezte Fred. Angelina egy „ne most” pillantást vetett rá.
- Oh - mondta Fred. – Majd elmondod később.
- Szóval, ha akarod tudni.
- Aha, úgy értem ez így fura.
- Azt hiszem, hogy tudjuk kezelni a helyzetet, nem?
- Igen - mondta Fred, pedig az ellenkezőjét gondolta.
Fred és Angelina egymásra nézett, azután Angelina közelebb ment Fredhez, a fiú is hozzá. Fred óvatosan Angelina derekára tetet a kezét, a lány meg karjaival átfonta Fred nyakát, közelebb hajoltak és mielőtt Fred megcsókolta volna, Angelina megnyalta ajkait.
Fred érzett valamit, valami furát, de mielőtt felfogta volna, Angelina ajkai újra az övéin voltak.
Az a bizsergés, amit érzett az ajkaiban attól az első gyors puszitól, nem volt semmi azzal a bizsergéssel összehasonlítva, amit most érzett, egy olyan bizsergés volt, ami terjedt az egész testén keresztül. Egy rövid pillanatig egyikük sem mozgott, de aztán Angelina elmozdította a fejét kissé és Fred elfelejtette, hogy épp az egyik legjobb barátjával csókolózik, pedig nem kéne ezt tenniük. A szájaik maguktól kinyíltak és Fred érezte, hogy egy puha valami csusszan a szájába. Nyelveik vad táncba kezdtek. Olyan puha volt...nem is tudott hozzá hasonlót mondani, ráadásul finom csokoládé íze volt. A nadrágjában is érzett valami rántást...
Hirtelen nem a giccses teaüzletben volt már, hanem egészen máshol, valahol Angelinával, ahol csókolóztak, méghozzá úgy, ahogy még soha senkivel.
De a pillanat megszakadt.
- Ennyi - mondta gyorsan Angelina. Az arcát kipirult és az ajkai kissé rózsaszínek voltak. Fred pislogott és fellnézett. Az angyalka eltűnt. Fred szemei átvándoroltak az asztalra, ahol Cedric Diggory diadalmasan vigyorgott rájuk.
- Éreztétek, mire gondoltam?
- Igen - motyogta Fred lángra gyúlt arccal és a nadrágja szokatlanul szűk volt.
- Rendben.
Összepakoltak, Angelina nem nézett rá, de így szólt:
- Mehetünk, nem? - azzal kirohant a boltból, majdnem fel is döntött egy asztalt.
Fred utána sietett, kissé kótyagosan. Hálás volt a hideg levegőnek, ami kissé felélesztette. Az agya újra járni kezdett.
Ránézett Angelinára, aki egy fa alatt állt, nagyon feszülten.
- Uh, Angie?- kezdte Fred. – Minden rendben?
A lány ránézett.
- Persze – mondta, de a hangja ideges volt.
- Nézd, ami történt...
- Nincs semmi baj, Fred.
- Nem, szerintem meg kéne...
- Én is ott voltam.
- De barátok vagyunk.
- Legjobb barátok.
- Elragadtattam magam.
- Én is - mondta Angie.
- Úgy értem, annyira furcsa, nem? - kérdezte Fred. – Te és én?
Angelina elmosolyodott.
- Nem tudom, nem akarom, hogy fura legyen.
- Én sem – mondta Fred gyorsan. Nagyon utálta magát abban a pillanatban, mert MÉG akart volna csókolózni a lánnyal. De ez a barátságukba került volna.
- Nézd, Fred – mondta Angelina lassan. – A legjobb barátok vagyunk és nem akarok hazudni neked. Én nem gondolok rád... máshogy, remélem érted.
- Igen – válaszolt az. – természetesen én sem gondolok rád másként.
- Persze. Felnőttünk, nem? Tombolnak a hormonok – Angelina idegesen felnevetett.
- Azok a hülye hormonok – nevetett Fred is, de nem szívből.
- Azt hittem, vége a...
- ...barátságunknak – fejezte be a fiú. – Én is.
- Oké, akkor megbeszéltük?
- Aha, azt hiszem.
De Fred nem érezte jól magát, a gyomra hevesen zakatolt. Hányszor akart már átlépni egy határt a lánynál? Mi lett volna, ha az a hülye angyalka nem megy még el? Akkor mit csináltak volna még? Egy Igazi csókot már váltottak – a hülye kis izé miatt?
- Bizos? - kérdezte Angelina aggódva.
- Biztos – erősítette meg Fred, de nem tudta így gondolni.
- Jó, akkor nincs több csókolózás, mármint köztünk.
- Persze, csakis másokkal – mondta keserűen a fiú. Tehát csókolóztak és túlélték, tudták kezelni, ez bizonyíték rá, hogy érettek.
- És jó volt? – kérdezte Fred, miközben ballagtak visszafelé a kastélyba.
- Jó? – Angelina csodálkozott. – Mi? A csók?
- Nem, a kakaó. Persze hogy a csók.
- Nem volt rossz – felelte a lány elgondolkozva. – Nagyonis jó volt valójában.
Fred vigyorgott.
- Nos és én?
- Ja, hát te is jó voltál – felelte a fiú szélesen mosolyogva. – Nagyon jó, édes. Davies nem tudja, mit hagy ki.
- Köszi. Ha Roger Davies tudná, milyen nagyszerű vagyok...
- És ha Marietta látná, milyen fantasztikus vagyok én...
Csöndben mentek tovább, aztán Fred törte meg a csendet, amikor eszébe jutott valami.
- Hé. Azt mondtad csókolóztál már ezelőtt. Kivel?
Angelina elpirult.
- Hát... Lee Jordannel.
Fred megtorpant. A lány szavai lehervasztották arcáról a mosolyt.
- Te smároltál Lee-vel?
Angelina elnézett messzire, teljesen elvörösödött és szörnyű zavarban volt.
- Egyszer. Az első meccsünk után a Hugrabuggal, amikor elvesztettük.
- Nem akarok részleteket Angie! - kiáltotta Fred hirtelen, dühös volt és nem tudta, miért.
- Te kérdezted! – védekezett a lány.
- Mert teljesen kizártam a legjobb haveromat! – Fred sejtette, hogy az iskolából volt az illető, de Lee-re soha nem gondolt volna. – Ő a legjobb haverom! – ismételte meg.
- Én is az vagyok! – kiáltott rá a lány.
- Az más!
- Basszus Fred, nem jelentett semmit, oké? – sikította idegesen Angelina.
- És akkor miért volt?
- Mert nagyon magányos voltam a meccs után és nem emlékszem, hogy te megvígasztaltál volna!
- Hogy érted ezt?
- Azt hiszed nem láttalak Priscilla Parkinsonnal? - kérdezte Angelina szemrehányóan. – A hülye MARDEKÁROS csajjal?
- Hé, Priscilla egy nagyon kedves lány!
- A Mardekárból.
- Igen, de ő nem a legjobb barátnőd.
- Miért kéne a legjob barátnőmnek lennie? Alicia is jobb lenne, mint egy Mardekáros!
- George kiherélne, ha megtudná, hogy Aliciával smárolok – mondta Fred.- És... várj egy percet! Rólad beszélünk, nem rólam! Szóval miért Lee?
- Miért ne? – kérdezte a lány. – és különben sem jelentett semmit. Istenem, Fred. Egy hülye meccs után szörnyen éreztem magam és Lee ott volt. Csak úgy megtörtént, rendben? Nem volt semmi komoly, azt hiszem ketté is törtem a szívét... Nem jelentett nekem semmit!
Fred kinyitotta a száját, de nem tudott kinyögni semmit. Nevetséges, hogy erről vitatkoznak. Lee megcsókolta Angelinát, de Angelina nem viszonozza Lee érzelmeit. Fred hülyén érezte magát.
- Igazad van. Sajnálom Angie, nem tudom, mi izgatott fel ennyire. Fura, nem? Hogy te és Lee... Olyan, mitha a bátyámmal csókolózál volna. Megbocsátasz?
- Aha. Habár én nem tudom, hogy megbocsássam-e neked Parkinsont. Fúj!
- Hé, ha tudni akarod Priscilla átkozottul jó smárol, még ha Mardekáros is.
- Nem tudom elhinni, hogy képes voltál hozzányúlni egy Mardekároshoz. Méghozzá csókolózni vele! Aztán meg... velem! Hetekig moshatom a fogam!
- Nagyon köszönöm, igazi barát vagy, Angie...
Angelina felnevetett.
- Csak vicceltem!
Újra minden rendben volt köztük. Fred megkönnyebbült. Az egész nap olyan bizarr volt. Átléptek egy határt, kétszer is. Először a csók, aztán meg a féltékenység... De úgy tűnik, továbbléptek ezeken a dolgokon és minden normális lett. Fred és Angelina folytatták útjukat vissza a kastélyba, amikor Frednek eszébe jutott egy utolsó kérdés.
- És Lee vagy én csókolunk jobban?
Angelina válasza egy hatalmas ütés volt Fred hátára.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;