Hermione a kandalló előtti karosszékben üldögélt, és elmélyülten olvasott. Teljesen beleélte magát a könyvbe, így azt sem vette észre, hogy Ron a háta mögé lopódzott. A fiú félretolta a lány haját a nyakából, majd a füléhez hajolva megkérdezte:

- Mi jót olvasol? – lehelete cirógatta Hermione bőrét, amibe a lány beleborzongott.
- Ron, most hagyj békén… - kezdte volna Hermione, amikor Ron egy apró bársonydobozt tolt az orra elé, majd egy laza mozdulattal felpattintotta a fedelét. Hermionénak elakadt a lélegzete.

- Ez… ez…
- Tudom, hogy nem a legromantikusabb alkalom, de… – Ron megköszörülte a torkát. – Hermione, hozzám jössz?
- Igen! – sikkantotta a lány, majd a fotelben megfordulva, Ron nyakába vetette magát, aminek következtében, a fiú elvesztette az egyensúlyát, és Hermionéval együtt a padlóra esett.

- Ha tudtam volna, hogy ilyen veszélyes vagy, nem megyek a hátad mögé – mondta Ron nevetve, ahogy Hermione csillogó szemeibe nézett.
- Jaj, fogd be! – mosolygott a lány, mutatóujját Ron szájára szorítva. Lassan lehajolt hozzá és egy mély, szenvedélyes csókot adott neki. Mikor szétváltak Ron vigyorogva megszólalt:
- Hm, azt hiszem, holnap újra megkérem a kezedet! – mondta, majd ismét birtokba vette Hermione ajkait.

Hermione egy hatalmas sóhaj kíséretében töltötte ki, a forrócsoki utolsó cseppjét a bögréjébe. Szenteste volt, ő és Ron pedig az utolsó simításokat végezték a házon és a dekoráción. A férfi még díszítette ugyan a fát, de már csak az égősor elhelyezése volt hátra. Hermione előbb kész lett, így gondolta, összeüt egy kis finomságot maguknak.

Lassan indult vissza a nappaliba, a két teli bögrével a kezeiben, ahol Ron pár lépéssel a fa előtt szemlélte meg elkészült művét.

- Na, mit gondolsz? – fordult Hermione felé. A nő halványan elmosolyodott.
- Tökéletes – Ron hálás pillantással viszonozta a dicséretet. – Csináltam egy kis forrócsokit, gondoltam biztos örülnél neki – folytatta Hermione. Ron a nőhöz lépett, elvette az egyik nagy bögrét, majd gyengéden megsimogatta Hermione arcát.
- Köszönöm – mondta, majd a kandalló előtti szőnyegre telepedett, és megpaskolta a mellette maradt szabad helyet. Hermione mosolyogva elfoglalta azt.

Pár percig néma csendbe burkolóztak, csak a tűz ropogását lehetett hallani, hagyták had vegye körül őket a nyugalom. Hermione végül megköszörülte a torkát, és elszakította tekintetét a kavargó lángnyelvekről.

- Mit szólnál, ha idén valami egészen különleges ajándékkal lepnélek meg? – kérdezte kicsit feszengve. Ron erre csak egy kérdő pillantással felelt.
- Tudod… holnap – tekintete az órára siklott -, illetve hát most már ma, karácsony van, és…
- Hermione, mi a baj?

- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy jövőre már hárman ünnepelünk? – hadarta el Hermione. Ronnak eltartott egy darabig, amíg felfogta, hogy tulajdonképpen mire is célozgat a nő. Mikor tudatosult benne, prüszkölve nyelte félre a forrócsokiját.
- Hogy… a… mi… te… és… - hadovált össze-vissza.
- Nem is örülsz? – kérdezte Hermione szomorúan.
- De... de persze, csak azt hiszem, ezt még fel kell dolgoznom – jött a még mindig kótyagos válasz Rontól. – Ez… ez… egyszerűen – hápogott még mindig a férfi – csodálatos – nyögte ki végül.

- Tényleg? – kérdezte Hermione most már sokkal boldogabban. Rontól csak egy elvarázsolt bólintásra tellett.
- Boldog karácsonyt! – bújt oda a férfihoz Hermione mosolyogva. Ron gyengéden átölelte majd egy csókot lehelt a homlokára.
- Ennél szebb ajándékot nem is adhattál volna… - suttogta Hermione fülébe.