|
Fogadás
GinnyPotter 2007.03.26. 18:22
Összefoglalás: Ron fogad Harryvel ami minden dolog elindítója lesz...
Fogadás
Harry gyere már Hermione már vár minket! – kiabálok.
- Megyek Ron! Nem találom a bűbájtan könyvemet. Nem tudod, hol van?
- Nem... Vagyis várj csak! Itt van! Tessék – nyújtom oda barátomnak az említett könyvet. Épp reggelizni megyünk, de ez a féleszű egy óráig öltözködött. Pedig Hermione már vár ránk. Nah végre! Kész van. – Azt hittem sose leszel kész.
- Ugyan már Ron! Hétfő van... Álmos vagyok. Tudod, hogy a vasárnap a fiúk estje. Dean, Seamus, Neville, Te és Én. Meg néhány üveg Lángnyelv whisky. Neked nem fáj a fejed?
- Nem! Mert nem ittam annyit, mint te!
- Roncimonci csak nem félsz, hogy Hermione csalódik benned, ha iszol? Úgyis tudja. Fölösleges...
- Itt nincs szó Hermionéról! – csattanok fel.
- Jól van haver! Nem kell megenned!
- Bocs – legyintek megadóan.
- Mi a baj? – kérdezi Harry már nyugodtan.
- Te mit tennél, ha tetszene valaki, de az illető nem tud róla, te pedig kínosnak érzed elmondani neki?
- Elmondanám neki!
- De ha egyszer kínos!
- Jahj Ron! Mondd már ki az! Utána majd kitalálunk valamit. Ne félj, nem mondom el senkinek – siet Harry megnyugtatni, látva a bizalmatlanságot az arcomon.
- Biztos?
- Ennyire nem bízol bennem? Akkor inkább el se mondd! Na szia!
- Ne már Harry! Várj! Elmondom. Hermione.
- Tudtam. Tehát akkor kezdjük el kidolgozni a tervet. Úgy veszed észre, hogy ő is szeret téged? Látsz csillogást a szemében, mikor rád néz?
- Nem. Nem tudom. Nem hiszem. Talán.
- Ron, te rosszabb vagy, mint egy lány. Nah, akkor a feladat: Figyeld, hogy viselkedik veled. Ebből indulunk ki. Bocs haver, de mennem kell! Ginny vár rám.
- De hát úgy volt, hogy együtt megyünk reggelizni! Hermione...
- Ne haragudj! Elfelejtettem mondani! Szia! – hadarta.
- ... már vár minket. Nah jó, akkor megyek egyedül – motyogom. Legalább Hermionéval kettesben leszek. Megfigyelem, hogy néz rám. A gesztusait. Mindent. De hiszen ezt tettem évekig. Bámultam. A karcsú dereka, a barna szemei, a mindig göndör haja. És amikor azt mondja, „Ron”, akkor annyira aranyos.
- Ron! Itt vagy?
- Mi? – rázom meg a fejem. – Szia Hermione! Hogy vagy ma?
- Kösz jól. Harry?
- Ginnyvel van – morgom mérgesen. Harry, mi? Hol van Harry? Harry a hős! Jól van, ha neked ő kell.
- Mi van Ron? Rossz kedvűnek látszol. Összevesztél Harryvel?
- Nem. Semmi bajom.
- Ugyan már Ron! Ismerlek már 6 éve. Nem tudsz becsapni – nevet fel és csak úgy hangja csilingel a levegőben. Elmosolyodom. Hirtelen találkozik a pillanatunk. Pár pillanatig mereven néz, aztán elkapja a tekintetét és elpirul. Ez jó jel, nem? Végül elfordítom a fejem, és intek, hogy menjünk reggelizni. Kínos csendben megyünk. Egyikünk sem szólal meg. Nem is nézünk egymásra. Végül ő szólal meg elsőként:
- Nah és mész a Roxmortsba?
- Mikor?
- Hát jövő hét szombaton lesz. Nem olvastad? Tegnap este jött be McGalagony felrakni.
- Öhm – vörösödök el. – Hát...
- Jah igen – villan be neki. – Ti akkor nem voltatok ott. – Ezt a célzó hangsúlyt nem tudom elviselni. Arca egyből átvált a „tudálékos” kifejezésre.
- Mi csak... – mentegetőzöm.
- Ti csak részegre isszátok magatokat!
- Herm...
- Ne hívj így! Tudod, hogy utálom!
- ... nem ittunk annyit!
- Mintha kétszer annyit ittatok volna mi? Ne áltass Ron! Tudom, hogy mi történt tegnap este.
- Igen? Akkor biztos azt is tudod, hogy én nem ittam szinte semennyit, és pontosan miattad! – ordítom, majd faképnél hagyom. Még látom, ahogy tátott szájjal lemered, aztán befordulok a sarkon, és leszaladok a Nagyterembe. Dühösen leülök az asztalhoz, magamra borítva egy üveg sütőtöklevet.
- Suvickus – mormogom.
- Mi van Ron? Bal lábbal keltél? – kérdezi Fred.
- Nem – mondom, és beleharapok egy zsömlébe. Már a másodiknál tartok, amikor valaki leül mellém. Hermione. Magához vesz egy kis salátát és szószt, majd enni kezd. Már azt hiszem, nem szól hozzám, amikor:
- Ron, én sajnálom. Hidd el, nem akartalak megbántani, de tudod mi a véleményem arról, amit olyankor tesztek.
- Mondtam, hogy alig ittam.
- Jó! De nem tudtam. Azt hittem te is...
- Ezek szerint nem ismersz jól.
- Lehet... De mi volt az, hogy miattam? Mi köze van ennek hozzám?
- Semmi – válaszolom elpirulva. – Csak már kezdesz jó hatással lenni rám, és azért nem ittam, mert én sem tartom jó dolognak - hazudom.
- Komolyan? – vidul fel. Bólintok. – Ez tök jó! Örülök Ron – ad egy puszit az arcomra. Ettől még jobban elpirulok. – Most mennem kell. Még be kell ugranom a könyvtárba. – A salátája felét meg se ette.
- Legalább a salátádat edd meg – mondom.
- Nem vagyok éhes – mondja, majd elsiet. Mintha mostanában keveset enne. A nadrágjai is nagyobbak rá. Eddig is vékony volt, de most még jobban! Az arca is beesettebb. Talán beteg? Majd beszélek Harryvel. Ráérősen befejezem a reggelim, majd elindulok az első órára. Harry a bájitalterem ajtajában vár, nekidől az ajtónak, mint egy macsó. Biztos Ginnyvel volt. Én nem ellenzem a kapcsolatukat. Bár nem tudom, hogy meddig jutottak már. Remélem odáig még nem.
- Szia Harry!
- Szia haver! – Ez a széles mosoly.
- Milyen volt a reggeled? – Elvörösödik. – Inkább ne is mondd! – kacsintok rá.
- Kéne már neked egy csaj Ron. Tényleg! – csap a homlokára. – Mi van Mioval?
- Csssssssss! Meghallhatják! Beszéltem vele reggel. Hát...először összevesztünk. Utána kibékültünk. És csillogott a szeme. – Harry már a hasát fogta a nevetéstől.
- Csillogott?
- Csillogott – vágom rá durcásan. Ekkor ideér Hermione.
- Mi csillogott fiúk?
- Harry szája a kicsorduló nyáltól, mikor ránézett a húgom fenekére – húzom mosolyra a számat.
- Na de Harry! – pirít rá Mio Harryre.
- De... – kezdené.
- Ginny Ron húga. Beszélj tisztességgel róla!
- De Mio...
- Mr. Potter! Befelé a terembe! A társalgást Miss. Weasley hátsó feléről később is folytathatják. Úgy gondolom a bájitalok tudására nagyobb szükségük van.
- Igen Piton professzor. Mi is így gondoljuk – helyesel Hermione.
- 10 pont levonás a Griffendéltől szemtelenkedésért. Üljön le Granger. A mai feladat a krákogófű és a... – Na innentől nem érzékeltem semmit. Csak Hermionét láttam magam előtt. Mikor felébredtem a kábulatból, már délután 2 óra volt, és a Nagyteremben ebédeltünk. Épp valami fekete gombócot próbálok a számba tömni.
- Öööö Ron! Az a... – kezdi Harry.
- Fúúúúúj! Egy műszőlő. Minek ilyen a varázsvilágba?
- Nem tudjuk. De te egész nap nem voltál itt velünk. Merre járt a lelked? – kérdezi Ginny.
- Barangolt.
- Merre?
- Magánügy.
- Oké Roncimonci. Nyugi! – csitít Mio.
- Úgy sem értitek – Leteszem a villám és elindulok a klubhelyiség felé. Még hallom, hogy utánam kiabálnak, de utánam nem jönnek. Csak ülnek, és nézik, ahogy elballagok. Fent leülök az egyik fotelbe, lehunyom a szemem, és Miora gondolok. Ez már beteges Ron! Hívd el Roxmortsba! Biztos elmegy veled. Harry úgyis Ginnyvel megy. Maradj csendben. A belső hangomra nem vagyok kíváncsi. Csak arra, hogy...
- Ron! – Mi ez? Hol vagyok? – Ébredj fel! Szóljatok már Madame Pomfray-nek! Ron nincs jól. Itt fekszik, mint egy liszteszsák.
- Szerintem csak alszik – hallom Ginnyt. – Ne parázz Mio! Nem halt meg!
- Hol vagyok? – motyogom.
- Ron! Hála az égnek! – kiált fel Hermione, és a nyakamba veti magát. – Úgy örülök!
- Ööö... Minek? – préselem ki magamból, miközben majdnem megfulladok.
- Hogy jól vagy! – néz rám, majd elpirul, mikor észreveszi mit is tett. – Ööö.. – kezdi zavartan – azt hittük rosszul lettél. Bocsáss meg, de... – feláll, és szó nélkül elindul kifelé. Zavartan nézek utána. Kapcsolatunk kezd érdekessé válni.
- Jól vagy haver? – kérdi Harry.
- Ja. Csak elaludtam – vigyorgok. – Mio kicsit túlreagálta.
- Egy kicsit! Már a sírkövedet tervezte.
- Talán tényleg a halálomat akarja. Egyszer éjjel megöl.
- Persze – gúnyolódik Ginny. – Vagy éppen felébreszt a csókjával az álmodból. Most is azt kellett volna. – Több se kellett nekem, lerántottam mellém Ginnyt, és őrült csikizésbe kezdtem.
- Áááááááá! Neeee! Ne máááááááár! Íííííííííí! Harryyyyyy!
- Ron! Elég lesz.
- Oké Harry. Nem lesz semmi baja a csajodnak egy kis csikizéstől – kacsintok rá. Ginny mérgesen rám fújtat, és kiölti a nyelvét.
- Inkább menj Mio után – szól.
- Minek? – kérdem bambán. – Nem bántottam meg, nem tettem semmit.
- Ez igaz, viszont beléd van esve és te is belé, nem értem minek még húzni ezt. Kapd már le aztán kész!
- Ez nem ilyen egyszerű – vörösödöm el. – Herm nem ilyen lány...
- De szeretnéd nem? – vigyorog Harry.
- Naná! – vigyorgok vissza.
- Miért nem hívod el Roxmortsba?
- Szerintetek eljönne? – kérdezem.
- Biztos! – vágja rá Ginny. – Csak merd megkérdezni!
- Azt hiszed, nem merem?
- Azt! – mondja Harry.
- Fogadjunk, hogy ma este 6-ig elhívom.
- Rendben! Ha én nyerek, a karácsonyi bálra alsónadrágban mész. Ha te nyersz, akkor...
- Akkor flörtölnöd kell Malfoy-jal.
- Ron! Ez nagyon durva!
- Ez van – mondom, és már előre röhögök a szituáción. – Nah? Elfogadod?
- El! – Látom, ahogy Ginny csóválja a fejét, és próbálja megállítani Harryt, de már késő. Harry elfogadta a kihívást. – Tehát ma 6 óráig.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;