|
Itt a békülések ideje
GinnyPotter 2007.03.26. 18:24
Összefoglalás: Béke, szerelem
Itt a békülések ideje
A Nagyteremben elém szedi a kaját, és majdnem meg is etet. Nagy örömére hozzálátok, és igaza volt, kell ez a kaja. A végén teljesen belejövök.
- Nem lesz még elég Ron? – kérdezi.
- Jól van már. Befejeztem. Mehetünk vissza.
- Jól van. Sziasztok! – Elindulunk fel. A gyomrom már megint görcsben. Attól félek, nemsokára viszontlátom a vacsorámat. – Jól vagy? – kérdi Harry.
- Nem igazán. Szerinted ott lesz?
- Nem tudom. Ne izgulj! Minden rendben lesz!
- Remélem. – Belépünk a klubhelyiségbe. Ott voltak. Ginny felém fordult, és rám mosolygott. Erre Hermione is rám nézett, én meg megálltam. Nem tudtam tovább menni. Elindult felém. Lassan. Majd egyre gyorsabban. A végén nagy erővel a nyakamba vetette magát.
- Ne haragudj! – mondjuk egyszerre. Hermione szeme csillog a könnyeitől.
- Olyan bolond voltam – mondja.
- Én is – mondom, majd megcsókolom. – Gyere! Menjünk valahová. Itt túl sokan vannak. – Bólint, és utánam jön. A folyosón kézen fogom, és megcsókolom.
- Nem tudom megmagyarázni Ron. A viselkedésemet. Nem tudom mi ütött belém.
- Sajnálom azt, amit mondtam. Ki voltam bukva. – Rám mosolyog. – Akkor áll még a szombat?
- Persze! Nem fogom meggondolni magam!
- Akkor jó! – Átkarolom, és megcsókolom. Kezem derekára téved, már várom, hogy ellökje… De nem zavarja. Tovább csókol. Mikor befejezzük, így szólok: - Néha meglepsz.
- Mert?
- Egyszer még az ölelésem ellen is tiltakozol, máskor meg…
- Változom – mosolyodik el.
- Jó irányba! – Végig simítok a hasán, és megijedek. – Hermione te iszonyat vékony vagy!
- Nem is! – biggyeszti le a száját. – Még le kell adnom 2 kilót.
- Olyan vagy mint egy csontváz. Egy gramm felesleg sincs rajtad. Kérlek szépen, hogy egyél rendesen. A múltkor is a salátád…
- Nem voltam éhes!
- Egyszer még gond lesz ebből – csóválom a fejem.
- Ne félts ennyire! – túr bele a hajamba mosolyogva.
- De ha valami bajod lesz…
- Nem lesz!
- Ha te mondod. Most már mennem kell. Álmos vagyok, és még tanulnom is kell!
- Tanulhatnánk együtt! – ajánlom.
- Nekem is kell egy kis magány…
- Jah, persze… Rendben.
- Köszi! – Megcsókol, majd visszamegy a klubhelyiségbe. Lassan én is utána indulok.
- Ron! Látod, mondtam én, hogy minden rendben lesz! – vereget hátba Harry.
- Igen… De… Harry nem láttad Hermione milyen vékony mostanában?
- Nem figyeltem. Az a te szokásod.
- Én is láttam – néz fel Ginny a házijai felől.
- Nah ugye… És?
- Tényleg nagyon lefogyott, de rám se hallgat. Hiába teszünk bármit is, nem hallgat ránk – mondja Ginny.
- Nah, majd én felhizlalom!
- Csak ne úgy, hogy más miatt legyen nagy a hasa… Nem a kaja miatt. – Erre hozzávágok Harryhez egy könyvet.
- Bunkó! Hermione hallani se akar róla…
- És ez bánt?
- Nem… Na én most megyek, lefekszem. Jóéjt!
- Neked is! – Hulla fáradt vagyok. Ledőlök az ágyamra, és már alszom is…
***
Reggel az a kellemes tudat ébreszt, hogy Harry ma kezd ki Malfoy-jal. Vigyorogva kipattanok az ágyból, megmosdom, majd lerobogok a klubhelyiségbe. A kandalló felé közelítek fütyörészve, mivel otthagytam a könyvemet tegnap.
- Áááá! – kiáltok fel, mikor meglátom Harryt és Ginnyt a kanapén, egymáson feküdve, meztelenül. Erre persze felriadnak.
- Mi a csuda van? – nyögi Harry. – Ron! Miért keltesz fel? Olyan szép álmom volt… Azt álmodtam, hogy én és Ginny a klubhelyiségben…
- Nem csak álmodtad – közlöm, mire barátom észreveszi maga fölött Ginnyt.
- Uh! Ginny! Ébredj! A bátyád épp… meztelenül lát!
- Mi? Mi? Hol vagyok? – kapja fel húgom a fejét, és meggondolatlanul felül. – RON! MIT KERESEL ITT? – ordítja paprikavörösen, mire Harry gyorsan Ginny mellei elé kap egy párnát.
- Hát… Tudod ez itt a klubhelyiség. Elvileg ide mindenki jöhet. Szerencsétek, hogy ÉN jöttem. Most pedig gyorsan keljetek fel, mielőtt más is ideér. – Gyorsan maguk köré tekernek egy lepedőt, és felbotorkálnak a hálójukba. Megcsóválom a fejem, és elindulok a Nagyterembe, biztosra véve, hogy senki nem lesz ott, hiszen akkor már nagy balhé lenne… Tévedek… Hermione már ott ül, és az újságot olvassa.
- Szia! – pillant fel, és végigsimít a karomon, mikor melléülök. Megcsókolom. – Rólad álmodtam!
- Tényleg? Mit?
- Hát azt, hogy becsapsz… Csúnyán összeveszünk, és…
- Inkább nem szeretném hallani!
- De akkor nem fog valóra válni. Szóval szakítottunk. És sosem szóltunk egymáshoz.
- Ez nem fog megtörténni. Nem bírnám ki nélküled.
- Én sem – mondja, majd apró csókot lehel a számra. Ekkor ugrik be:
- Hermione!
- Hm??
- Nem láttál semmi szokatlant, mikor jöttél le?
- Harryékre gondolsz? – kérdi könnyedén, fel se pillantva az újságból.
- Rájuk. Mit szólsz a…
- Ő dolguk. Mindenesetre velem ezt sosem fogod tenni Ron Weasley! Jól jegyezd meg, és ha így nem kellek, akkor…
- Nem szeretnél gyerekeket? – Meglepődve hallgatom. Nekem nagy családom van, szeretném ezt tovább vinni.
- De de! – legyint a kezével.
- Már pedig az szex nélkül nem igazán lehetséges – mondom neki. Azt hittem ő mindent tud! Pont ezt ne tudná?
- Tudom Ron! De addig hátha kitalálnak egy jobb lehetőséget.
- Te meg vagy húzatva! Már hogy találnának ki?
- Akkor majd kitalálok én! – csapja le az újságot idegesen. Tekintetem a tányérjára téved… Érintetlen.
- Hermione, addig nem állsz fel innen, amíg nem ettél valamit!
- Már ettem – néz rám.
- Ne hazudj. Minden érintetlen. – Lehajtja a fejét. – Hermione, miért nem eszel?
- Fogynom kell!
- De miért? Az Istenért Mio! Csont vékony vagy!
- Neked akarok tetszeni…
- Nekem? Azzal, hogy egyre vékonyabb leszel, nem fogsz jobban tetszeni, csak kevésbé. Kérlek szépen, egyél!
- Nem megy – suttogja.
- Nem értelek! Anorexiás vagy?
- Nem! Csak nincs étvágyam.
- Mivel tudnálak rávenni, hogy egyél?
- Néhány csókkal – mondja mosolyogva.
- Csaaaaaak? Kérlek – Csók – szépen – Csók – egyél – Csók – rendesen – Csók – na?
- Hm… Egy pirítós…
- Kettő!
- Jó kettő.
- Három?
- Ron! Ne szemétkedj! Kettő!
- Oké… az is jobb, mint a semmi. – Elveszek két pirítóst, és megkenem neki. – Mivel kéred?
- Baracklekvárral. – Jó vastagon megkenem lekvárral.
- Tessék! – Jóízűen beleharap. Látom rajta, hogy ízlik neki. Pillanatok alatt megeszi mindkettőt. Végül megpuszilja az arcomat. – Egyél még!
- Nem.
- Naaaaaa! Miért nem eszel? Láttam, hogy ízlett. Ha nem eszel, megharagszom. Csak egy utolsót!
- Rendben – Mikor megette, mentünk az óráinkra. Már alig várom az estét!!! Harry és Malfoy! Haha!
- Mit nevetsz? – kérdezi Mio a klubhelyiségben délután 4-kor.
- Ööö… - nézek rá zavartan. – Semmin… - Értetlenkedve néz rám, majd rosszallóan mosolyogva megrázza a fejét. Ilyenkor olyan aranyos… - Vagy…
- Tessék?
- Csak azt mondtam, hogy ilyenkor olyan aranyos vagy!
- Óh! – mosolyodik el. – Tényleg? – kérdezi, és látom, hogy komolyan kérdezi.
- Igen! – Közelebb csúszok hozzá a kanapén, és megcsókolom. Arcát kezeim közé veszem, mire átkulcsolja a nyakam. Egyre szenvedélyesebben csókoljuk egymást, kezem a derekára csúszik, majd egyre-egyre lejjebb. Beletúr a hajamba, és ajkát egy hangos sóhaj hagyja el. Áttérek a nyakára, mire még egyszer felsóhajt. Még jó, hogy rajtunk kívül senki nincs a Klubhelyiségben. Felállok, és felhúzom őt is magammal. Felemelem, mire lábaival átkulcsolja a derekamat. Tovább csókoljuk egymást, mire végül elengedi ajkaimat. Szomorúan nézek rá… Hát ennyi volt… Megint nem akar többet. Hirtelen felemeli a fejem, és rám nevet.
- Mit szeretnél Ron?
- Semmit – hajtom le a fejem.
- Biztos? Mintha mást látnék a szemeidben.
- Amit én akarok, azt te nem…
- Ki tudja… - Felkapom a fejem, és látom, hogy mosolyog, majd megcsókol. Nem hiszem el! Csak nem…? Szenvedélyesen visszacsókolom, és elindulok vele a hálószobám felé. Nagyon remélem, hogy nincs ott senki. Nekidőlünk az ajtónak, nem hallok semmit. Hermione hátranyúl az egyik kezével, és lenyomja a kilincset. Gyengéden leteszem az ágyamra, és egy intéssel kulcsra zárom az ajtót. Visszafordulok és látom, hogy Hermione lassan közelít felém, mint egy kiscica. Karjaimba zárom, és megcsókolom. Megint az ágy közelébe kerülünk, és én már nem bírom tovább. Ledőlünk, és ott folytatjuk tovább. Kezem combjára téved, mire halkan nyögni kezd. Még nagyobb élvezettel csókol, és elkezdi kigombolni az ingemet. Még el se hiszem, mit teszünk, mikor már alig van rajtam ruha. Ekkor észbe kapok, és elkezdem lefejteni róla a blúzát.
- Szeretlek Ron! – Most először mondja.
- Én is nagyon! – Megcsókolom, majd tovább vetkőztetem...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;