|
Hupsz... Még egy baba
GinnyPotter 2007.03.26. 18:28
Összefoglalás: Újabb bonyodalmak...
Hupsz...Még egy baba
Hermione a mellkasomon fekszik, és cirógat. Rápillantok, mire felemeli a fejét, és megcsókol.
- Nálad jobb pasit Ron... – kezdi.
- Nem találni a Földön, mi? – húzom ki magam.
- Egoista – suttogja. – De be kell, valljam, hogy így van. Szeretlek Ron!
- De én imádlak! – Szerelmesen átölelem.
- Roooooooon! – kiáltja anya. – Ideje felkelni!
- Óh, a csudába is – suttogom, mire Mio rám nevet. – Megyünk – kiáltom. – Csak még van egy kis dolgom – suttogom, és rámosolygok Miora. Ő azonban lassan eltol a kezével, és így szól:
- Anyukád vár minket. Ne várakoztassuk meg, jó? – felkel az ágyból, és elkezdi magára kapkodni a ruhát. Mögé lépek, és megcsókolom a nyakát.
- Mi a baj? – kérdezem. Rám néz, megrázza a fejét, majd tovább öltözik. Berobog a fürdőszobába, majd leszalad a lépcsőn. Mégis mi baja? Én is öltözni kezdek, majd Hermione után megyek. A konyhában csak anya és ő van, épp reggeliznek.
- Szia Ron! Ne haragudj, hogy felébresztettelek, Hermione mondta, hogy még aludtál. – Az említettre pillantok, mire Mio elpirulva lesüti a szemét. Ha tudná anya, hogy mit csináltunk...
- Semmi gond anya – huppanok le Hermione mellé, és az asztal alatt megszorítom a kezét. Kérdőn ránézek, és...
- Készítettem neked reggelit Ron szívem. Finom meleg pirítóst, és lekvárt. Na meg... – És csak mondta, mondta, én pedig nem figyeltem rá. Hermione lehajtott arcát figyeltem. Fogtam a teáskanalat, meg egy szalvétát, és írni kezdtem rá: „ Megbántottalak?” A teacseppek szorgalmasan formálták a betűket, Hermione pedig elvette tőlem a kanalat, és ráírta a válaszát: „ Hangulatingadozás.” „Miért fogsz mindent a terhességedre?” – kérdezem. „Ez nem is igaz!” – néz rám szúrósan.
- Ron szívem – fordul meg anya. Meglepődve néz ránk, mikor látja, hogy a szalvétára irkálunk. Szélesen elmosolyodik. – Azt hiszem, hogy magatokra hagylak titeket. A reggelitek a pulton van – mondja, de mi továbbra se figyelünk rá. Szorgalmasan írok tovább, mikor rájövök arra, amit anya mondott. Körbepillantok, és látom, hogy kettesben vagyunk.
- Sok mindent lehet rám mondani, na de, hogy mindent a terhességemre fogok! Kikérem magamnak – mondja Mio durcásan.
- Jó, lehet... Na de akkor is. Mostanában egyre többször...
- Ron! Én ezt a napot nem összeveszve szeretném tölteni.
- Én sem – mondom. – Ne haragudj!
- Semmi baj – csókol meg. – Mit szeretnél ma csinálni?
- Ebben a hidegben – borzongok meg, és fázósan összekucorodom. – Feküdni a jó meleg ágyban – sóhajtok. – Az volna csak a jó. Ott lenne mellettem egy jó meleg kakaó, valami kellemes zene szólna...
- Én már nem is kellek a boldogságodhoz? – kérdezi Mio.
- Miért nem engeded, hogy végigmondjam? Szóval, a takaróm belülről jó meleg lenne, na meg a kakaó is... Jah és a zene. Meg hát egyvalami végképp nem hiányozhat.
- És pedig? – kérdezi összehúzott szemöldökkel.
- Természetesen TE! – Megpuszilom az arcát, és húzni kezdem, hogy álljon fel. – Na gyere már! Vár a meleg takaró, a kakaó...
- Nincs erőm... – suttogja elbambulva. Felkapom a karjaimba, és meglepődök.
- Húh... Te már nem vagy olyan könnyű, mint régen... – Szemeiben csalódottságot, és szomorúságot látok. – Jaj nem úgy értettem! – teszem hozzá gyorsan. – Csak a baba...
- Tudom, hogy meghíztam, és mihelyst megszülöm a babát, utána azonnal lefogyok, ígérem. – Közben felérünk a szobámba (szobánkba), ahol leteszem az ágyra, lefekszem mellé, és betakargatom magunkat.
- Ha ezt teszed, elhagylak – mondom nemes egyszerűséggel. Ijedten rám néz, mire megcsókolom. – Egy szóval nem mondtam, hogy dagadt vagy, vagy hogy meghíztál. Ilyenkor mindenki súlya meggyarapszik. Ez a természetes. Te, pedig szülés után ne a súlyoddal foglalkozz, hanem Nadine-nel.
- Nadine? – kérdezi meglepetten.
- Ha lány lesz, lehet Nadine? – nézek rá bociszemekkel.
- Nadine? – mondogatja magának. Lázasan gondolkodik, mire végül így szól: - Rendben. HA lány.
- És ha fiú, akkor Andrew. – Hermione felnevet.
- Rendben – mondja, majd megcsókol. A hátamat simogatja, mire a kezem a magasba lendül, és int a pálcámmal. Két gőzölgő, meleg kakaó jelenik meg az éjjeliszekrényen. – Mmmmmm kakaó – suttogja csukott szemmel. – Köszönöm. – Hirtelen felemelkedik, és elemeli az egyik kakaót. Belekortyol, és felsóhajt. – Ez nagyon finom! Honnan szerezted?
- Nem árulom el. Legyen ez az én titkom. De örülök, hogy ízlik. – Újra belekortyol az italba, én pedig óvatosan a hasára teszem a kezem. Összerezzen, és félrenyel. Gyorsan segítek neki, hátba veregetem. – Jobb?
- Ühüm – nyögi könnyes szemmel. – Csak megijedtem. Hirtelen volt. – Rá mosolygok, és visszateszem a kezem a hasára. Hirtelen felindulásból fejemet a hasa mellé süllyesztem, és ezt suttogom:
- Úgy örülök, hogy útban vagy ide! Aztán nehogy túl hamar ideérj. Ne siess, de azért tudd, hogy nagyon várunk. – Boldogan felpillantok Hermionéra, aki lehajtott fejjel bámul maga elé. – Jól vagy? – Felemeli a fejét, és látom, hogy sír.
- Persze. Csak meghatódtam. Emlékszel, mennyire idegesek voltunk, nem tudtunk semmit.
- Persze, hogy emlékszem. De, most már izgatottan várjuk Nadine vagy Andrew érkezését. – Kezemet újra a hasára teszem, amely az utóbbi időben igencsak kigömbölyödött. – Fel kéne keresnünk egy orvost. A biztonság kedvéért. Hogy megtudjuk, minden rendben van-e.
- Rendben. Majd utánanézek – mondja, majd megcsókol. Az egész napot az ágyban töltjük, majd 5 órakor elindulunk az állomásra.
- Hermione drágám! Ha bármilyen problémád van, azonnal szólj. Elvégre hétszer szültem! Rendben?
- Jó Mrs. Weasley! – válaszolja Mio.
- Csak Molly. Ron! Kisfiam, vigyázz Hermionéra kérlek! Ő egy terhes nő, akinek sok szeretetre van szüksége!
- Jól van anya! Tudod, hogy nagyon szeretem Hermionét – mondom megnyugtatásul. Felszállunk a vonatra, ahol Ginnyvel és Harryvel találkozunk.
- Sziasztok – köszönt húgom. – Hermione! A hasad egyre nagyobb! Napról napra nő.
- Még jó! Mi lenne, ha nem így lenne! – nevet fel Mio. - Olyan jó lenne Ginny, ha te is...
- Na még csak az kéne – jajdul fel Harry. – Ráérünk még.
- Hát igen – mondja Ginny halkan.
- Na mi van Ginny? – kérdezem. – Csak nem kedvet kaptál?
- Ami azt illeti... – kezdi, de meglátja Harry elborzadó fejét, és így szól: - Felejtsétek el! – Azzal könnyes szemmel elszalad a vonat hosszú folyosóján.
- Oh istenem! Megyek, és megkeresem – emeli égnek tekintetét Harry. – Sziasztok!
- Nocsak, nocsak – mondom. – Ginny is babát szeretne?
- Úgy látszik – mosolyodik el Hermione. – Jó lenne közösen várni a babát.
- Bizony. Én és Harry egyszerre lennénk apák. Na, gyere, keressünk egy szabad fülkét. – Szerencsére találunk is egyet, így kényelmesen utazunk tovább. Az út közepén Ginny és Harry toppannak be.
- Na, meg volt a nagy kibékülés? – kérdezi Mio mosolyogva.
- Meg – mondja Harry boldogan, és magához öleli Ginnyt. Én azonban nem látom Gint olyan boldognak. Az arca sápadt, és mintha ideges lenne.
- Azt hiszem, kinyújtóztatom egy kicsit magam. Ginny elkísérsz? – Az említett felkapja a fejét, és bólint.
- Megyek – mondja, és kisétál velem. Pár méterrel arrébb megállok, és Ginny felé fordulok.
- Mi a baj? Látom rajtad, hogy nyomaszt valami. Harry és te közötted nincs rendben valami?
- Minden rendben van – mondja könnyes szemmel.
- Ugyan Ginny, nekem elmondhatod! – mondom, és magamhoz ölelem.
- Gyermeket várok – suttogja.
- Komolyan? De hiszen ez jó hír! Hermione nagyon fog örülni.
- Ugye nem mondod el neki? – néz rám ijedten.
- Nem – mondom megilletődve.
- Harry se tudja... – motyogja.
- Micsoda?
- Nem merem elmondani! Nem akar babát. Félek, hogy elhagy, ha elmondom.
- Mi se akartuk. De így sikerült.
- Akkor se merem – mondja, miközben elerednek a könnyei. – Azt mondta, hogy igazán ráérünk még, 5-6 év múlva...
- Hűha...
- Ugye? Mit csináljak Ron?
- El kell mondanod. Nincs más lehetőség. Aztán...
- Aztán majd szépen azt mondja, hogy vetessem el – zokogja. Már többen kinéznek a kupéjukból, de szerencsére vissza is húzzák fejüket.
- Harry sose mondana ilyet! Hiszen szeret téged!
- Na de ennyire? Na és az iskola? Hagyjam abba?
- Tényleg! Hiszen te eggyel alattunk jársz. És ha a nyáron ráhajtanál, és előrehozott vizsgát tennél? Vagy akár már most évközben is elkezdhetnél tanulni. Mi segítünk.
- Megfontolom. De először Harry... – nagyot sóhajt.
- Gyere, ess túl rajta! – Elvonszolom a fülkéig, ahol Harry ijedten áll fel.
- Ginny szívem! Jól vagy? Miért sírsz?
- Beszélnünk kell.
- Persze. Most? – kérdezi, mire Ginny csak bólint egyet. Harry felénk fordul, felvonja a szemöldökét, és kimennek a fülkéből.
- Mi történt? – néz rám Mio érdeklődve.
- Nem mondhatom el. Majd Ginny – mondom neki. – Ne haragudj!
- Semmi baj – mosolyog. – Csak annyit, hogy...
- Nem, nem! - nevetek. – Ne is reménykedj!
- Jól van – mondja, és álmosan az ölembe hajtja a fejét. Hirtelen Lavender lép be a fülke ajtaján.
- Nem láttátok... Te jó ég Mio – csillan fel a szeme. – Te terhes vagy?
- Igen – mosolyog Hermione.
- Juj de izgi! Hány hetes?
- 20.
- Wow! Ron apa leszel? Gratulálok! Ez már nyilvános?
- Hát, ami azt illeti – néz rám Mio – Igen.
- Jaj akkor elújságolom Parvatiéknak is! – mondja, majd kisiet a fülkéből.
- Mire megérkezünk, mindenki tudni fogja – mondom.
- Ettől félek én is – morogja Ron.
- Csak nem szégyellsz?
- Dehogyis, csak... Mindegy. Legalább nem nekünk kell elmondani.
- Ez az! – mondja. – Hol vannak már Harryék?
- Nem érted, hogy túl fiatal vagy? – halljuk a Harry kiabálását a folyosóról, és pár másodperccel később a zokogó Ginny ront be az ajtón.
- El.. elmondtam neki. Hallottátok...
- Jól van Gin! Nyugodj meg – karolom át.
- Jaj Ron! Miért? Miért kellett teherbe esnem? – Hermione szemei elkerekednek.
- Terhes vagy? – kérdezi.
- Ühüm – jön a válasz Ginnytől.
- És Harry nem akarja, mi? – kérdezi gúnyosan Mio.
- Ühüm.
- Nálunk is így volt. Na jó nem ennyire, de Ron se repesett a boldogságtól.
- Tényleg nem? – emeli fel a fejét Ginny.
- Tényleg – bólintok. – De aztán elfogadtam, és ma már nagyon örülök.
- Harry nem fog – suttogja.
- Dehogyisnem – mosolyog Mio. – Látod, már itt is van... – A belépő Harry idegesen leül Mio mellé, Ginny pedig könnyes szemmel Harryt nézi.
- Harry... – kezdem.
- Hagyj most! – válaszol.
- Harry! Nem foghatod fel ezt ilyen könnyen. Ginny is érző emberi lény. Aki ráadásul terhes is.
- Ki ne ejtsd még egyszer ezt a szót! – sziszegi Harry.
- Rád se ismerek haver – mondom. – Kezdesz hasonlítani egy Mardekárosra.
- Na persze – horkan fel Harry. – De hiszen annyira fiatal – fakad ki. – És én is.
- Mi is azok vagyunk – veti fel Mio.
- Ti is marhák vagytok, hogy ezt teszitek! Az egész életed tönkremegy Ron! Kell ez neked?
- Én szeretem Hermionét, és nagyon várom a babát is – mondom mérgesen. – És ha ezzel arra céloztál, hogy hagyjam el Hermionét, akkor többé nem tekintelek a barátomnak.
- Ron, ezt azért nem kéne... – suttogja Hermione.
- Mit Hermione? – kiabálom. – Hogy arra buzdít, hogy hagyjalak el?
- Én csak...
- Nem rád haragszom, és ne haragudj, hogy veled kiabálok, de ez a marha itt mellettem épp arra készül, hogy magára hagyja a húgomat, miközben terhes!
- Ron – szól most már Ginny is. – Nyugodj le! Ezzel úgy sem érünk el semmit. – Csöndben maradok, és jó ideig senki sem szólal meg. Csak Ginny sír fel-fel a karjaimban. Mérgesen pillantok Harryre, aki farkasszemet néz velem. Megvetve elfordítom a fejem, mire ő is inkább az ablakot nézi. Hermione békésen szuszog elfeküdve. Szép lassan Ginny is elalszik a karjaim közt.
- Ron... – kezdi Harry fojtott hangon. – Sajnálom, hogy azt mondtam, hogy hagyd el Hermionét. Látom, hogy nagyon szeretitek egymást, és hogy szeretnétek a babát.
- Elhagyod Ginnyt? – vetem oda neki hidegen.
- Nem – rázza a fejét. – Dehogyis.
- Komolyan? – hitetlenkedek.
- Azaz igazság, hogy imádom Ginnyt, és vele szeretném leélni az életem. De ez a baba dolog... Az igazat megvallva berezeltem. Jó lennék én apának?
- Nem tudnék jobbat mondani.
- Biztos vagy benne? Gondolkodtam, és tudod mit? Benne vagyok. Annyira szeretem Ginnyt, hogy bármit megteszek érte. – Ginny hirtelen felpattan, és Harry nyakába veti magát, aki megbillen a hirtelen súlytól. – Azt hittem alszol – mondja Harry vidáman.
- Végig ébren voltam, és mindent hallottam – suttogja Ginny mélyen Harry szemeibe nézve.
- Jaj nekem – szól fájdalmasan Harry, majd lágyan megcsókolja Ginnyt. Hermione álmosan felemeli a fejét.
- Mi történt? – kíváncsiskodik.
- Kibékültek – intek a fejemmel a csókolózó Ginny és Harry felé. Hermione feje széles vigyorra húzódik. Mellé ülök, és szerelmesen megcirógatom az arcát. – Jól vagy?
- Soha jobban – mondja, és kezét a hasára teszi. – Messze vagyunk még?
- Nem. Fél óra.
- De jó – mondja sóhajtva. – Elfáradtam.
- Most ébredtél fel – nevetek.
- Akkor is álmos vagyok – ásítja, majd fejét a vállamra hajtja. Szemét lehunyva újra az álmom mezejére téved...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;