|
Miért követi a jót mindig rossz?
GinnyPotter 2007.03.26. 18:29
Összefoglalás: Rejtélyes eltűnés...
Miért követi a jót mindig rossz?
Fél órával később a vonat csikorogva állt meg Roxmortsban. Hermione ijedten kapja fel a fejét.
- Hol vagyunk?
- Megérkeztünk.
- Végre! – kiáltja vidáman, és szétugrasztja az enyhén egymásba feledkező Harryt és Ginnyt. – Megérkeztünk!
- Jól van – mondja Ginny csalódottan, és vágyakozva tekint Harry ajkaira. Vidáman leszállunk a vonatról, ahol személyesen Dumbledore professzor fogad minket.
- Sziasztok! Hermione, Ron! Elmondtátok?
- El – mondom. – Jól fogadták. Beletörődtek, és nem haragszanak.
- Örülök – mondja az öreg. – Nos, csak ennyit akartam. Remélem több ilyen eset nem fog előfordulni...
- Dumbledore professzor – vág közbe Harry. – Beszélnem kell Önnel. Nagyon fontos lenne.
- Harry fiam. Nos, rendben. Gyere utánam. Pontosabban jöjjenek mind, hiszen Miss. Granger ne rázkódjon az úton, akkor meg már ne hagyjuk magára a két Weasley testvért. Jöjjenek – int Dumbledore a hintója felé.
- Ez nem ráz, uram? – kérdezi Mio.
- Nem. Rázkódásmentes.
- Értem – motyogja Mio, és beszáll a hintóba. Az út csendben telik. Megérkezésünk óta csak Ginny nem szólalt meg. Ezt az igazgató is észreveszi.
- Miss. Weasley, jól van? Nagyon szótlan...
- Elnézést – motyogja.
- Lenne esetleg kedve elkísérnie Harryt hozzám? Nem kötelező, csak ha van kedve. – Ginny idegesen pillant Harryre, aki óvatosan megszorítja szerelme kezét.
- Hát... Rendben. – Pár perc múlva megérkezünk a kastély elé.
- Miss. Granger, Mr. Weasley, jó éjt! – Azzal mind a hárman az igazgatói iroda felé veszik az irányt.
- Siessünk Ron, mert itt alszom el helyben!
- Rendben. – Felmegyünk a klubhelyiségbe, ahol leülünk a kandalló elé.
- Szerinted Harry elmondja neki? – kérdezi Hermione.
- Szerintem igen... Mi másért ment volna?
- Botrány lesz. Két terhesség. Négy tanuló. Oltári nagy botrány lesz.
- Az biztos. Nem csodálkoznék, ha rólunk már mindenki tudna. – Alig mondom ezt ki, egy csapatnyi Griffendéles tódul be a portrén.
- Ott vannak! – kiáltja Lavender. Mindenki körénk csoportosul, és megrohamoznak a kérdéseikkel.
- Tényleg terhes vagy?
- Összeházasodtok?
- Fiú lesz vagy lány? – És még hasonló kérdésekkel.
- Állj! Állj – nevetek. – Tényleg terhes, amint ti is látjátok. A nemét pedig nem tudjuk. – Colin előre furakodik, és így szól:
- Összeházasodtok? – Ennél a kérdésnél megakadok, és eszembe jut anya: El kell őt venned! Szerencsére Hermione kiment a kínos helyzetből.
- Ron még nem kérte meg a kezem, ha erre gondolsz Colin – mondja mosolyogva.
- Hermione, megfoghatom a pocakodat? – kérdezi Lavender, és leül Mio mellé. Sorban mindenki Mio-t akarja tapogatni, így én inkább észrevétlenül elsomfordálok a szobámba. Ledobom magam az ágyra, és újra csak anya hangját hallom El kell őt venned! El kell őt venned!
- Ron? – Harry lép be a szobába, és nagyot sóhajtva leül mellém. – Elmondtam Dumbledore-nak. Nagyon, nagyon kiakadt. Te, én még nem láttam ilyennek. Hogy, hogy képzelem, meg hogy, hogyan fogok így harcolni Voldemort ellen.
- Ginny is hallotta? – kérdezem.
- Nem – sóhajtja. – Kiküldte. Aztán visszahívta, és ellátta tanácsokkal. Szörnyű volt – fintorog Harry, és ledől mellém az ágyra. – Hát te min gondolkodsz így?
- Anya azt mondta, hogy el kell vennem Mio-t. De...
- Nem visz rá a lélek, mi? Dumbledore nekem is felvetette ezt. Hogy ennyivel tartozom Ginnynek. Na, persze... Mintha én tehetnék mindenről.
- Hát ha nem is mindenről, de...
- Jól van, na! Tény, hogy lefeküdtem Ginnyvel, nem is egyszer. De ki gondolta volna, hogy ez lesz a vége?
- Miért nem védekeztetek? – kérdezem.
- Ezt én is kérdezhetném – kacsint rám.
- Bolondok voltunk, de a következményeket vállalnunk kell. Mindenféleképpen.
- Tudom.
- Most jut eszembe! Ginny?
- Nem t’om – motyogja.
- Mi az, hogy nem tudod?
- Szerintem Hermionét rajongja körbe.
- Jah... Az meglehet – morfondírozok. – Mennyire szereted?
- Ginnyt? – kérdezi bambán.
- Ühüm.
- Nagyon... Nagyon, nagyon, nagyon – mondja.
- El fogod venni? – kérdezem.
- Valamikor biztos el...
- Amíg még terhes?
- Nem tudom, Ron! – emeli fel a hangját.
- Bocs... Csak... Dumbledore biztos elvárja, hogy elvegyük őket. Na jó én megkeresem Hermionét. Szia! – Letrappolok a klubhelyiségbe, és látom, hogy már csak Ginny és Hermione beszélget a kandalló előtt. Óvatosan mögéjük lopakodom, és ezt hallom:
- Képzeld Colin még azt is megkérdezte, hogy összeházasodunk-e – mondja Mio.
- Te szeretnéd, hogy Ron elvegyen, míg terhes vagy? – kérdezi Ginny, mire Hermione hallgatásba burkolózik. – Jól vagy, Mio? – kérdezi ijedten Ginny.
- Jól – suttogja könnyes szemmel. – Csak épp... Ron nem olyan ember... Mármint olyan házasodós...
- Én nem ezt kérdeztem...
- Persze, hogy szeretném – csattan föl. – Minden lány álma ez, hogy a férfi, akit szeret, mindenki előtt bevallja érzéseit, és összekösse életét a nővel. Te talán nem szeretnéd?
- Dehogyisnem – suttogja. Óvatosan hátrálni kezdek, majd felszaladok a szobámba.
- Harry! Kihallgattam őket. Mindketten azt akarják, hogy elvegyük őket.
- Miért hallgattad ki őket? – nyöszörgi. – Most már tudjuk, mit akarnak, és ha akarjuk, se tudjuk kiverni a fejünkből.
- Nekem jobb, hogy tudom. Eldöntöttem, elveszem.
- Mi? – ül fel meglepődve Harry. – Akkor én is!
- Ajaj, ez így nem működik. Ne azért vedd el, mert én elveszem Hermionét. Hanem azért mert te is akarod! Ezt sose felejtsd el – mondom, és otthagyom. Lent a klubhelyiségben a lányok hamar észrevesznek, és Hermione elém siet.
- Merre jártál? – kérdezi.
- Nem akartalak zavarni az autogramosztásban – fintorgok.
- Buta vagy! – nevet fel. – Csak velünk örülnek.
- Na persze! És lányok miről ment a beszélgetés? – Hermione és Ginny összenéznek, majd Mio így szól:
- Semmiről – és megcsókol. – Semmi érdekesről.
- Értem. Ginny – Az említett felkapja a fejét. -, Harry fent fekszik az ágyamon, magába roskadva. Talán felvidíthatnád. – Ginny elszalad, én pedig kettesben maradok Mioval. Úgy döntünk felmegyünk lefeküdni. A vonatút mindkettőnket kifárasztott...
***
Telnek a napok, az egész iskola a 2 terhességről beszél.
- Hallottad? Állítólag Harry nem is akarta vállalni.
- Jah! Dumbledore meg kiakadt! Lehordta a sárga földig...
- Meg is érdemli! 17 évesen apának lenni...
- Nah és Ron Weasley meg Hermione Granger? Ők már a 23-ik hétben járnak. Itt a karácsony, biztos nem ilyen ajándékot szerettek volna.
- Én úgy hallottam, hogy ők örülnek neki.
- Nah és a szüleik? Anyám meg is ölne, ha terhesen hazaállítanék 17 évesen.
- Azt hallottam, hogy elfogadták. Mondjuk, mire a baba megszületik, az iskolának vége lesz.
- Igazad van. Na gyere, menjünk! Bájitaltan lesz Pitonnal...
- Fúj!
Hermione és én vidáman megyünk bájitaltanra, ahol a mindig mogorva Piton fogad minket.
- Üljenek le! Ma megismerkedünk egy igen veszélyes bájitallal, a neve Somnus Solum. A hozzávalókat a táblán látják.
Mindenki hozzálátott a bájital elkészítéséhez. Fél óra múlva a teremben orrfacsaró bűz lett.
- Ron! – szól Mio sápadtan. – Eléggé rosszul vagyok.
- Tanár úr! – lendül a kezem a magasba. – Kikísérhetem Hermionét a folyosóra? Rosszul van nagyon ettől a bűztől.
- Ez nem bűz Weasley. Ez az éltető bájitalok illata. Nyomás! Nem akarom, hogy Granger esetleg miattam veszítse el a kölkét.
- Gyerekét tanár úr. Nem kölkét.
- Egyre megy. Menjenek már!
Gyorsan kisietünk a folyosóra, ahol Mio a falnak támasztja a hátát.
- Szörnyű hányingerem van – nyöszörgi.
- Elvigyelek a gyengélkedőre?
- Piton úgy se engedné...
- Kit érdekel? – Gyorsan elmentünk a gyengélkedőre, ahol Madam Pomfrey fogadott minket.
- Miss. Granger! Ezt most meg kell innia – utasítja Mio-t Pomfrey. Szerencsére hamar jobban lett, de Madam Pomfrey még nem engedi el. – Egy negyed órát még maradjon, kérem.
Így is teszünk, és várjuk, hogy a negyed óra leteljen.
- Utálom Pitont – sziszegem.
- Tényleg nem volt egy jó húzás ez tőle...
- Jaj! Nehogy védd már!
- Nem védem... De nem foghatok mindent a terhességemre. Órákra akkor is járnom kell!
- Rendben van, elmehetnek – szól Madam Pomfrey.
- Gyere Mio! – Kilépünk a gyengélkedőről, és a Nagyterem felé vesszük az irányt, mikor Harry lélekszakadva fut felénk.
- Ginny... – lihegi. – Ginny! Eltűnt!
- Mi?
- Honnan veszed? – kérdezem.
- Érzem – nyögi levegőért kapkodva. – Pontosabban... Éreztem, hogy valami nincs rendben. Elmentem megkeresni, de sehol sem találtam. A barátnői azt mondták, hogy reggel óta nem látták. Elővettem a Tekergők Térképét, és nem volt rajta! – Hermione ijedten a szája elé kapja a kezét...
- Ó Harry – mondja, és átöleli ideges barátunkat.
- Mi, mi történt? Mit jelent az, ha nincs rajta a térképen? – Hermione félve rám néz, majd Harryre, aki könnyes szemekkel mondja:
- Azt, hogy valószínűleg meghalt.
- Neeeeeeeeem! – ordítom, és én is könnyekben török ki. – Nem! Az nem lehet!
- Meg kell keresnünk Dumbledore-t – szipogja Mio. Elindulunk az igazgatói irodába, ahol McGalagony-nyal találkozunk. - Tanárnő! Azonnal beszélnünk kell Dumbledore professzorral. Életbevágó. – McGalagony végignéz rajtunk, és látva kétségbeesett arcunkat, felenged minket. Hermione szélsebesen felrobog, és beront a szobába. – Dumbledore professzor! Dumble...
- Itt vagyok – hallatszik az igazgató hangja az egyik szekrény felől, és valóban az igazgató lép elő mögüle. – Miben segíthetek. Harry, Ron! Mi történt veletek? – néz a két zokogó fiúra.
- Ginny eltűnt – jelenti ki Mio.
- Ezt meg hogy érted?
- Hát... Harry nem találja, és a térképen sincs.
- Nincs? – hitetlenkedik Dumbledore.
- Nincs. Ó tanár úr! Mi lesz most? Meghalt?
- Ezt még nem jelenteném ki. Mindenesetre az ügy roppant érdekes, és meg fogom beszélni a többi tanárral.
- Mikor? – érdeklődik Mio.
- Azonnal – mondja az igazgató, majd pálcájával a torkára mutat. – Kérek minden tanárt, hogy fáradjon az irodámba. Azonnal. Ezzel megvolnánk – mondja, és a szekrényéhez sétál. – Egyétek meg – nyújt két csokit Ronnak és Harrynek, olyat, amit Harry Lupin professzortól is kapott. – Hermione. Látom, hogy egyedül veled tudok most beszélni. Volt esetleg Ginnynek rosszakarója.
- Nem tudok róla. Őt mindenki szerette – Elcsuklik a hangja, és ő is sírni kezd.
- Hermione, Ginny nem halt meg – mondja Dumbledore. – Majd ha megtaláljuk a holttestét - remélem, erre nem kerül sor - majd akkor mondd ezt.
- Mi történt igazgató úr? – lépnek be a tanárok.
- Ginny Weasley eltűnt. Reggel óta nem látta senki.
- Ez még nem jelenti azt, hogy eltűnt. Lehet, hogy csak egyedül akar lenni – morogja Piton.
- Lehet, azonban Miss. Weasley nem található Harry Potter térképén.
- Milyen térkép? – vág közbe Flitwick professzor.
- Egy térkép, amely megmutatja, ki hol található a Roxfort birtokán belül. Fred és George Weasley készítette. Bizonyára emlékeznek rájuk.
- Lehet rájuk nem emlékezni? – morogja Piton.
- Azt akarja mondani, hogy Miss. Weasley meghalt? – kérdezi McGalagony.
- A legésszerűbb magyarázat ez. De ha ez így van, akkor erről könnyen megbizonyosodhatunk. Invito Miss. Weasley holtteste. Mivel ez egy tárgy így ide tudjuk hívni – néz Dumbledore Hermione elkerekedő szemeire. Semmi sem történik. Ginny holtteste nem jön.
- Ezek szerint még él? – érdeklődik boldogan Mio.
- Igen – bólint Dumbledore.
- Halljátok? – fordul felénk Mio. – Ó Ron! – kiáltja, és zokogva a nyakamba borul. Sután megveregetem a hátát.
- Attól még bárhol lehet, és ha nem is halott, de ki tudja, mit csinálnak vele, és a babával – mondom rekedten. Azt hiszem pihenésre van szükségünk. Jó éjszakát igazgató úr. – Finoman biccentek a tanároknak, és a meglepett Hermionéval kisétálunk az ajtón.
- Ron, miért? Miért nem maradunk? Hiszen, hiszen a húgod. Nem lehet, hogy csak így...
- Én nem tehetek semmit érte, és te sem. A tanárok megkeresik.
- Ron! Nem ismerek rád. Te ilyenkor a tűzbe mentél volna, hogy megmentsd...
- Felnőttem Mio, és tudom, hogy ha akarnék, se tehetnék semmit. Akkor meg minek kockáztassak? Örülnél, ha elveszítenél? – kérdezem.
- Bolond vagy? Akkor utánad mennék én is – mondja elszántan.
- És a baba?
- Harryéknél... – kezdi.
- Nah ezt most fejezzük be! Senki se fog meghalni – ölelem át. – Biztos fáradt vagy. Menjünk! – Elvezetem a hálóba, ahol mint két liszteszsák dőlünk le az ágyra.
- Fáradt vagyok, de aludni nem tudok – mondja halkan Mio. – Ahhoz túlságosan ideges vagyok.
- Pedig szükséged van az alvásra.
- Ron mi lesz, ha Ginnyt úgy találják meg?
- Mármint halottan? – kérdezem.
- Igen – sírja el magát. – A legjobb barátnőm. Nem akarom elveszteni. – Átkarolom, a mellkasomba fúrja a fejét, és tovább zokog. Hirtelen döbbenek rá, hogy miről is van szó. Eddig valamilyen sokk hatása alatt voltam. A kishúgom. Az én kis Ginnym. Eltűnt! Rám tör a zokogás, de gyorsan elfojtom. Nem akarok Mio előtt gyengének látszani. Azzal csak még jobban megijed. Ezért is nem megyek Ginny után. Nekem most már családom van. Egy gyermekem és Hermione. Nem kockáztathatom, hogy bajba kerüljek. Lágyan megsimogatom az arcát, mire összerezzen. Továbbszuszog, mire rájövök, hogy alszik. Behunyom a szemem, és én is álomba szenderülök...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- nagyon jó!; 
- jó! ; 
- cuki! ;