Olyan nehéz volt, de sikerült

Egy 17 éves fiú ült a Griffendél klubhelyiségében. Már éjfél is elmúlhatott, de ő még mindig nem tudott elaludni. Egyre csak egy arc rebegett előtte, Hermione Granger mosolygó arca.
Ron Weasley teljesen bele volt zúgva a lányba, de egyszerűen eddig akárhányszor próbálkozott, sosem sikerült neki elmondani az érzéseit.
Elővett egy pergament, egy tollat, tintát, majd írni kezdett, mindent, ami éppen eszébe jutott.

„Tiéd a szívem minden egyes kis dobbanása, légy az enyém örökre. Ne vedd el tőlem ezt a csodálatos érzést. Hadd legyek boldog veled, amíg még élek ezen a földön. Ne engedd el a kezem, szeretném, ha együtt mennénk örömben és bánatban. Értsd már meg végre, hogy mennyire szeretlek, testestül, lelkestül, Tiéd a szívem, MINDÖRÖKRE!!! Szemedbe nézek és teljesen elveszek, gondolataimban is csak Te létezel, a szádért meghalok, nem is kell nekem már más dolog, csak amit még Tőled kaphatok.”

A fiú összegyűrte a lapot, és bedobta a tűzbe.
- Nem, egyszerűen nem megy. Nem tudom neki elmondani, nem és nem.
A fiú ismét elővett egy lapot. Írt rá fél sort, majd azt is bedobta a tűzbe.
A következő lapon már csak két szó volt:

„Szeretlek Téged”

Ezt is bedobta.
- Nem megy és kész, feladom, nem foglalkozok vele.
De az nem ment olyan könnyen. Az óra már hajnali 1-et mutatott, Ron még mindig Hermione piros arcát látta maga előtt. Emlékképek jöttek elő szép sorban.

Amikor ő és Hermione felmentek az igazgató irodájába, és a lány olyan szépen mosolygott rá…. Amikor születésnapján egy nagy puszit kapott a lánytól…. És amikor haragszik…. És mikor mosolyog…. Ha tanul és csendet követel… Ha segít a leckénkben…

És még rengeteg ehhez hasonló kép ugrott be a szerelmes fiúnak. Teljesen belefeledkezett, hogy hol van, csak álmodozott szerelméről.
A lányok hálója felől halk motoszkálást hallott. Megfordult és Hermionéval találta szemben magát.
- Hát te, mit csinálsz itt ilyen későn?- kérdezte a lány.
- Öhh, semmit, csak nem tudok aludni. Miért, te?
- Hangokat hallottam, és lejöttem megnézni, hogy mi az. Te dobáltad azt a sok papírt oda?
- Hát igen.
- Mit csináltál? – kérdezte a lány mosolyogva.
- Megpróbáltam leírni az érzéseimet, és szerelmet vallani valakinek. De nem nagyon ment, mint látod.
A lány megértően bólintott. Nem is sejtette, hogy mire készül a fiú.
- Figyelj Hermione, szeretnék mondani valamit – kezdett bele a fiú – Én…. Én…
- Mondjad! Ne félj! Mondd el. Hátha segíthetek!
- Én szeretlek téged, Hermione. Teljes szívemből szeretlek, és szeretném, ha a barátnőm lennél. Lehet, most kicsit hülyén hangzik, de még soha nem vallottam szerelmet így senkinek, te teljesen megváltoztattál engem, már rengetegszer próbáltam elmondani, de mindig torkomon ragadt a szó. Szeretlek!
A lány egy mélyet sóhajtott, belenézett a fiú szemébe, majd így válaszolt:
- És ezt tartott olyan sokáig kimondani? - rámosolygott a fiúra, odament, és egy apró puszit adott a szájára.
A fiú visszamosolygott, majd megcsókolta a lányt. Nyelveik óvatosan játszottak a másikéval, teljesen belefeledkeztek mindenbe. Így a szerelmük beteljesedett.

Ha szerelmes vagy valakibe, mondd meg neki, mert ha nem, sosem tudod meg, hogy mit válaszolt volna...

---------------------------------------------

Származik: Merengő