Első fejezet : Ron álma

- Mi értelme volt eljönni? – nyavalygott Ron – Tiszta tömeg, lépni sem lehet!

- Ne add fel kicsiszivem, mindjárt odaverekszünk a szállóhoz – sóhajtotta Hermione.

- Harry bezzeg óriáshintóval furikázik.

- Hagyd már abba, meg is jöttünk.

A zsúfolt utca mellett állt egy szép nagy márvány szálloda. Bementek. Olyan jó hűvös volt a kinti meleghez képest, hogy Ron le is heveredett a társalgóban az egyik fotelbe.

- Jó napot. Hermione Granger és Ron Weasley. Itt vannak szobák lefoglalva nekünk.

- Jó napot. Igen, meg is van. Azaz egy szoba van csak lefoglalva.

- Nem lehet, én két szobát foglaltam.

- Sajnálom, kisasszony, de valaki visszamondta a foglalást.

- Akkor...?

- Harmadik emelet, balra, 113 –mas szoba, Mr. Potter mellett.

- Köszönjük. Ron!
- Jövök már.

Elindultak fölfelé a lépcsőn a csomagjaikkal.

- Csak tudnám ki mondta le a foglalást. Milyen okkal? Kinek az érdeke? És ha má... RONALD WEASLEY! TE VOLTÁL?

- Éééééén?

- Teeeeee....

- Igen, én voltam.

- Miért? Megbeszéltük, hogy külön leszünk.

- Mert összeházasodtunk, láttuk egymást ruha nélkül, sőt, még le is feküdtünk! Akkor miért nem lehet egy szobánk?

- Mert nem vagyok rá kész, Ron, de ezt nem lehetne a szobában megbeszélni?

Azzal beléptek a szobába. Egyből le is esett az álluk. (Nem szó szerint) Ugyanis a szoba közepén egy szökőkutas medence díszelgett, volt bent minikonyha, franciaágy, erkély.

- Huh. – nyögte Hermione.

- Ilyen lett volna a szobánk? Vagy ezt valaki olyan foglalta le neked, aki a legdrágább és leghelyesebb pasi a világon? – Ron átkarolta a ledermedt lányt.

- Én.. nem.... vagyis – Hermione nagyon zavarban volt.

- Elég annyi, köszönöm. – vigyorgott a fiú.

- Ez nagyon szép és jó, de – a lány végre szóhoz jutott. – Nem azért nem akartam volna veled egy szobában lenni, vagy, hogy mondjam? Én nem vagyok kész, hogy veled együtt éljek, aludjak, fürödjek. Nem azért, mert nem szeretlek, csak...magamtól félek. Utoljára 3 hete olvastam könyvet, és másra sem gondolok, csak rád. Mi van, ha nem vagyok jó feleség? És nem leszek jó anya? És...

- Hermione, te csodálatos vagy és hidd el, tökéletes. Nekem az...

- Biztos?

- Persze! Hazudtam én valaha? – Ron egy pillanatra zavarba jött – na jó ezt a kérdést visszavonom.

- Akkor...

- Próbáljuk ki a szobát! Mit szólnál a medencéhez? Vagy az ágyhoz? Esetleg a kanapé...?

- Medence. Ott még úgysem csináltuk.

- Te mondtad – azzal Ron ledobta magáról az atlétapólót és a sortját, majd belevetette magát a vízbe.

- Gyors volt – nevetett Hermione.

- Nem jössz?

- Ruhástól? Átveszem a fürdőruhám.

- Én nem ruhástól gondoltam... Csak mi vagyunk itt... És úgyis leveszem a furdőruhád, miért bajlódnál vele...

- Azért átveszem.

- Kimegyek érted – Ron lebukott a víz alá és kiúszott a medence széléhez, de mire feljött a lány már nem volt ott. – Hermione! Ezt megbánod – kiáltotta a szobák felé. De még nagyobbat kiáltott volna, mert érezte hogy valaki átöleli hátulról. Lassan lebontotta magáról támadóját és szembefordult vele.

- Hogyhogy bejöttél? – húzta száját egy csalafinta vigyorra.

- A víz hívott és rájöttem, hogy nem is hoztam fürdőruhát – mosolygott a másik.

- Te...- Ron magához húzta és megcsókolta Hermionét.

- Ron! Herm! Miért nem szóltatok, hogy megjöttetek? Hahó! Hol vagytok?

Harry rontott a lakosztályba. Két barátja éppen most bukott elő a habbal teli medencéből.

- Megzavartam valamit – Harry zavarban volt – ha kell, kimegyek.

- Most már mindegy – sóhajtotta Ron – Hermione csak ritkán kapható mindenre, de majd megfűzöm este is. Tényleg, mikor kezdődik a futam?

- Ma este 9-kor. Csak köszönni akartam. Milyen volt a nászút?

- Nem mentünk.

- Hogy mi?

- Nem tudtunk, Angelina beteg lett, Fred nem tud elbánni a kicsivel. Segíteni kellett neki, mert George a boltban van, Ginny is elvan, anyu és apu meg Fleur szüleinél vannak.

- Sajnálom...

- Semmi.

- Nem jöttök sétálni? Vagy ki a vízből? Meddig akartok ott lenni?

- Amíg ki nem mész, mert nem vagyok szégyellős, de azért most nem mutatnám meg...

Harrynek leesett a helyzet.

- Oh, bocsi, el is megyek, tényleg csak köszönni jöttem. Na majd este. Sziasztok.

- Szia.

- Szia.

Ron kimászott a medencéből. Hermione ugyan így tett.

- Ez így nem fair – Ron átölelte Hermionét – végre volt egy kis izgalom, erre meg...

A lány kibontakozott az ölelésből.

- Sandius megobilus! – pálcájával a medence mellé mutatott. Az erkély előtt 3 pálmafa nőtt, homok borította a földet a medencéig. A pálmák eltakarták a belátást.

A lány megfogta Ron kezét és odahúzta a fákhoz. Leterítette a törölközőjét, leült rá és csábítóan „napozni” kezdett. Ron nem bírta tovább ezért lehuppant mellé, illetve fölé és már nem is emlékezett Harryre...