A nyár és a kandalló előtt

Itt ülök a kandalló előtt és a tüzet bámulom. Még csak most kezdődött el a tanév. De valami furcsa érzésem van, mintha valaki nézne engem. Megfordulok és tekintetem Ronéval találkozik. Miért néz? Semmit nem értek. De olyan aranyos, amikor komoly. Ez persze azóta következett be, hogy a végső csatában meghaltak a bátyjai. Azóta teljesen megváltozott. Már nem viccelődik annyit, mint szokott és azóta rengeteget beszélgettünk, mikor nyár végén elmentem az Odúba.
Mindenki nagyon szomorú volt, mert sokan meghaltak a csatában: Fred, George, Ginny, Harry és még sokan a rendből. De sikerült győznünk.
Rengeteg ember megsérült, köztük én is. 2 hónapot voltam a Szt. Mungóban. Ez persze azért tartott olyan sokáig, mivel mikor megtudtam, mi történt enyhe idegösszeroppanást kaptam.
Aztán mire kikerültem, már Mrs. Weasley várt rám és közölte, hogy a szünet további részében az Odúban leszek.
Mikor megérkeztünk kint volt Ron. Elém futott és megölelt. Én persze, mint egy kisgyerek el kezdtem sírni. Aztán felmentünk a szobámba el kezdtük beszélgetni. Mindent megbeszéltünk, kivéve a háborút. Azt egyikünk se akarta felhozni.
Majd este, mielőtt lefeküdtem, kopogtattak az ajtón. Ron volt az.
- Mit szeretnél? – kérdeztem
- Csak, annyit, hogy örülök, hogy kiengedtek a Szt. Mungóból.
- Ennek én is örülök. Nagyon rossz volt ott lenni
- Képzelem. Voltam bent nálad, de te aludtál.
- Akkor kár volt bejönnöd, hiszen nem is beszélgettünk, igaz senkivel nem beszélgettem
- Hermione, én – én annyira szomorú vagyok!
- Jaj, Ron, gyere ide!
Mikor odajött leült mellém az ágyra, én megöleltem. Ekkor én elkezdtem sírni. Most, fordult a kocka, ő ölelt meg engem. Nagyon jó érzés volt, olyan megnyugtató.
Aztán elmondta, hogy milyen rossz neki, hogy a testvérei meghaltak. Azóta nem csinált semmit, még csak nem is viccelődött. Ritkán volt lent enni, és nem beszélt senkivel. Nagyon sokáig maradt, hajnali 2-kor ment el aludni.
Utána még rengeteget beszéltünk esténként, és kezdett megnyugodni, úgy, ahogy én is. Már lejött enni, beszélt a többiekkel.
De velem volt a legtöbbet. Ahova mentem ő is ott volt, s akkor felszabadultnak éreztem magam.
A vonaton egy fülkébe ültünk 3-an : Fred, Ron és Én. Csendben telt az utunk, senki nem zaklatott minket.
Majd, mikor megérkeztünk és elindultunk a nagyterembe, láttam, hogy sokan fekete szalagot viselnek, de nagyon kevesen voltunk, pedig már vége volt Voldemort hatalmának.
Aztán vacsora után felmentünk a körletbe, majd mikor elmentek lefeküdni lent maradtunk Ronnal. Nem beszéltünk egymással, csak halkan néztük a tüzet.
És én rájöttem 3 nap után, hogy tetszik Ron, főleg mióta olyan komoly.
Ásítok egy nagyot és elindulok a lépcsőn, mármint elindulnék, ha valaki engedné.
- Mit szeretnél, Ron?
- Én csak jó éjt szeretnék kívánni és megköszönni, amiért nyáron megnyugtattál
- Ó, szívesen, és neked is jó éjt!

*

Ma megint látom és érzem a finom magnólia illatát. Teljesen elvarázsolt a tekintete, az a nagy barna szeme, és a haja, ahogyan azok a göndör fürtök ráomlanak a vállára.
Nyár óta máshogy nézek rá. Nem úhgy, ahogy egy barátra szoktak, hanem, mintegy kedves és komoly nőre.
Akkor változott meg nálam minden, mióta eljött az Odúba. Voltam bent nála a kórházban is, de akkor aludt.
Otthon sokat beszélgettünk és ő változtatott valamelyest vissza. Addig nem volt kedvem, utána pedig kicsit jobb lett minden.
Minden estémet nála töltöttem és beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk.
Közben rájöttem, hogy többet érzek iránta, mint egy barát iránt. Jó érzés volt, amikor magamnak bevallottam, hogy nem csak egy barát Hermione, hanem annál sokkal több. Ráadásul még féltékenykedtem is mindenkire, aki kedves volt vele. Persze tudom, hogy csak vígasztalni akarták, de, hogy ne velem legyen mindig,
azt nem fogom tudni elviselni. Már akkor sem tudtam, mikor valaki megölelte, vagy Hermione adott egy fiúnak puszit.
És mi lenne, ha elmondanám neki, mit érzek? Nem lehet olyan nehéz dolog. Igen, ezt kell tennem
 Rászántam magam és odamegyek mellé és elmondom. Nem lehet olyan nehéz.
Ekkor azonban feláll és elindul felfelé. Most mit csináljak?
Hirtelen elkapom a karját, ő ijedten fordul vissza. De, mikor meglát mosoly fut végig arcán.
Nem tudok megszólalni és csak jó éjtet és egy köszönömöt mondok neki, majd elindulok én is lefeküdni.

*

Éjjel végre először csodálatos álmom volt. Ron és Én voltunk egy tónál és csókolóztunk. Nagyon jó érzéssel keltem fel és vidáman indultam el. Ezt Ron is észrevette és végre ő is boldog volt. Vidáman léptünk be a nagyterembe és Freddel szemben ültünk le. Ismét nem beszéltünk semmit, de amikor Fred elment, megszólalt:
- Milyen volt az éjszakád?
- Nagyszerűt álmodtam
- Ezért vagy ilyen boldog?
- Igen! De most mennünk kell nehogy elkésünk Pitontól.
- Rendben. Szia
- Szia

Nagy szerencsétlenségemre elkéstünk így is. Naná, hogy büntetőmunka. Ma este 8-ra vár lent a pincében és azt mondta ne hozzak pácát.

*

Reggel korán keltem fel. Nem volt jó előérzetem a mai nappal kapcsolatban. Ezt a rosszérzésemet csillapította, hogy Hermionéval ölelkezve jöttünk le enni. Majdnem megmondtam neki, hogy szeretem, de egyszerűen nem, még nem. Hermione csak úgy sugárzott az örömtől.  Lehet, hogy szerelmes?
Ez nem igaz, már megint féltékenykedek. De akkor is olyan féltékeny vagyok, ha a fiúk ránéznek. Ráadásul Fred is ott van. Túl sokat foglalkozik Mioval.
Ekkor azonban Fred elmegy. Most megkérdezem, mi az a nagy boldogság. De előtte le kéne nyugodnom egy percre.
Azt mondta, hogy csodás álma volt. Képzelem. Ő és egy fiú, ahogy nagyban ölelkeznek és csókolóznak és még ki tudja mit művelnek.
De ideje indulnunk, nem akarok elkésni Pitontól.
*

Este megint a kandalló előtt ülök, tanulok, mert 8-kor büntetőnk lesz Ronnal, mert 5 percet késtünk. Viszont Fredet sem láttam, mióta reggel elváltunk egymástól.
Na, végre! Kinyílt a bejárat és Ron lép be. Igencsak feldúlt, de nem tudom miért.
Biztosan csak a kviddicsedzés nem sikerült olyan jól.

*

Fél 8-kor mentem fel a klubhelységbe, ahol ott ült Hermione és tanult. Mikor beléptem olyan feldúltan, nagyon megijedt. Éreztem, hogy valamit mondani akart, de nem szólalt meg.
7:50.kor elindultunk a pincébe. Egész úton nem szól hozzám, biztos haragszik az előbbiért. Nem szabad így viselkdnem a közelében, akkor végleg elásnám magam nála.