- Kicsim, ma elmegyünk egy varázslatos helyre!

- Joe is jön?

- Nem. Joe már soha sem jön sehova. El kell mennünk.

- Hova? Elköltözünk?

- Igen. Mert Joe már nem szereti a mamit. De most elmegyünk valahová...

- Végre elmegyünk a többi boszorkányhoz és varázslóhoz?

- Igen. Az Aszol útra.  Csak siess, még messze van – Hermione összepakolta a bőröndöket és levitte az előszobába.

***

- Hallottál Kingshley-ről? – kérdezte Harry.

- Ja, hogy nyugdíjba vonul, pedig még fiatal, apa említette.

- Ron, nem akarsz pihenni egy kicsit? Úgy nézel ki, mint egy lidérc... Legalább 1-2 naponta egy csendes tengerpart, hogy legyen szín az arcodban.

- Harry, jól vagyok. Lassan olyan leszel, mint anya. Mi kell Ginnynek?

- Lilynek kell egy könyv, a Manó Mini Meséi. Ez a Tömpszli Tuba Történetének folytatása.

Azzal beléptek a Czikornyai és Patzába.

- Anyu! Miért jöttünk? Ez egy könyvesbolt! Én valami játékot akarok!

- Pillanat kicsim, csak a mami megkeresi a kedvenc íróját, Gilderoy Lockhartot és Bájgúnár Billt. Már 3 éve nem olvastam, lehet hogy van új könyvük. Addig menj és nézz körbe, hátha találsz valami könyvet magadnak.

De a kislány csak rohangált a polcok között.

- Bec! Most elég! Öt perc és keresünk egy játék boltot, csak nekem tényleg kell néhány könyv – Hermione visszafordult a polc felé.

- Kapj el – mondta a kislány, kikapta Hermione kezéből Lockhart legújabb művét, az „Emlékeim is rólam szólnak, mert gyönyörű a mosolyom” című könyvet és elszaladt.

- Segítesz? Ginny szerint rózsaszín...

- Itt csak kék, zöld és narancs könyvek vannak, meg piros, de lehet...

Ron hirtelen megfordult, hogy egy másik polchoz menjen, amikor egy kislányt látott Tűzvillám sebességgel száguldani. Ront nem hagyták cserben kviddics ösztönei és még idejében fölkapta a csöppséget. Készült visszahelyezni a földre, de meg akadt a szeme rajta.

A kislány alig lehetett két éves, vörös haja volt, szeplők az orrán és arcán, barna szeme volt – mint Hermionénak – gondolta Ron.

- Hol vagy kismanó? – érkezett egy fiatal nő a „G” polc felöl – add vissz a köny... – észre vette a két férfit a lányával.

- HERMIONE? – Harry és Ron meredten bámultak a lányra.

- Ő az anyukám – újságolta büszkén a kicsi – ugye milyen szép? Én is olyan leszek ám!

- Ő a mamád? – ismételte Harry.

A pici bólintott. Hermione mozdulatlanul állt.

- Hogy hívnak? – kérdezte Ron.

- Bec. Rebeca Granger.

- És az apukád?

- Az nincs nekem. A mami barátjánál laktunk, előtte meg a másikkal. Most egy kocsmában vagyunk. Tom nagyon kedves, de egyáltalán nem tud sakkozni.

- Ideje mennünk – mondta Hermione.

- Tomhoz? Gyertek inkább hozzánk – javasolta Harry.

- Ez nem jó ötlet – kezdte a lány.

- De, a Grimmauld téren van elég hely, Molly is ott van, mert most ünnepeljük Lily szülinapját.

- Lily Harry és Ginny lánya – mondta Ron.

- Tényleg? Gratulálok – mosolygott Hermione.

- Anyu, menjünk! De ti ismeritek egymást?

- Fogjuk rá – nézett Ron Hermionére.

- Harry Potter vagyok – mondta Harry.

- Én meg Ron Weasley.

- Akkor ti együtt voltatok a Roxfortban! A ti képeitek vannak a fiók mélyén meg egy vörös lányé!

- Tényleg?

- Rendben, megyünk – sóhajtott magadóan Hermione.

- Nagyszerű – mosolygott Harry – akkor hozzuk a cuccaitokat.

Bec megfogta Ron kezét, már amennyire elérte.

- Szimpi vagy nekem – mondta. Erre mind a három nagy felprüszkölt.

- Halálos a kiscsaj – vigyorgott Harry.

- Gratulálok, nem is mondtad, hogy van lányod – mondta Dean, aki velük szembe jött az utcán.

- Dean! Szia! – köszönt Hermione.

- Hermione! Megkerülték? Bocs, sietek, még beszélünk! Sziasztok.

- De nem a lányom... – motyogta Ron.

- De lehetsz az apukám – nézett fel rá a kislány. Senkinek nem tűnt fel, hogy Hermione tűzvörös lesz. Ron elkezdett számolgatni...